Technikai Kurir, 1931 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

2 TECHNIKAI KURÍR érdekében állana a «harmadik személyek jogainak a fenntartása». Ellenvetésül felhozhatná valaki, hogy ez a dolog kölcsönös s a magyar feltalálónak külföldön szintén meg lenne a külföldivel szemben az az előnye, ha a harmadik személyek jogainak a fenntartása nincs meg, de itten megint az a kérdés, hogy ez a kölcsönösség milyen arányban volna meg? Minden­esetre 1:10 arányban legfeljebb a külföldi javára, így pl. míg Németország polgárai nálunk évenként ee a 20—25%-át jelentik be szabadalmaiknak, addig a mi németországi bejelentéseink aránya a németekének cca 1—2%-a. Az összehasonlítás még sokkal kedve­zőtlenebbül ütne ki természetesen egyéb államokkal, pl. az E. A. E. A.-kal szemben. A másik szempont, amit ennél a kérdésnél meg kell szívlelnünk, az, hogy ezek az esetek igen szórvá­nyosan fordulnak elő, tehát a kérdésnek nem volna nagy a gyakorlati fontossága. Ez ellen a statisztikai érvekkel alátámasztott felfogással szemben viszont azt az érvelést lehet szembeállítani, hogy a szabadal­maknak a hordereje nem egyforma. Hogy ne menjünk nagyon messze, az atomközi energiának az első gya­korlati felszabadítója pl. nagyobb jelentőségű talál­mányt fog tenni, mint az összes feltalálók az energia­szolgáltatás terén, amit az utolsó évtizedben dolgoz­tak mind együttvéve. A harmadik szempont a politikai szempont. Je­lenleg az összes fontos inaraző államok - Olaszorszá­got és hazánkat kivéve — mind a harmadik személyek jogainak a fenntartása megszüntetése mellett vannak. Az uniót alkotó államok közt ennyire izolált állás­­ponttal, még ha igazunk is volna elméletileg, nehéz megmaradni. Ha azonban iparunk érdekei mégis azt mutatnák, hogy maradjunk meg emellett az álláspont mellett, akkor igen fontos volna ezt az állásfoglalást minél szélesebb körben terjeszteni és vitatni. Dolgozni a felvilágosítás és a meggyőzés eszközeivel. Van még egy negyedik szempont is. Az unió egy­sége szempontjából igen fontos volna az egységes be­jelentési terület. Vagyis az, hogy a feltaláló, aki mö­gött sokszor horribilis tőkével berendezett kísérleti intézetekben dolgozó szakemberek légiói állanak, igazán nyugodtan dolgozhasson s kutatási területeket, amiken pionírmunkát végez vagy végezni szándé­kozik, valóban hatékonyan zárolhasson és m­ai hissen. H­a nincsen a harmadik személyek jogainak a fenn­tartása, akkor egységes szellemi jogterület lévén, a formaságokban is meg lehet egyezni s jöhet a várva várt és kívánt világszabadalom is. És ez sem utolsó szempont. Nagyon is igaza van a.­­. Harsányi kollé­gának, amikor egyik legutóbbi előadásában­­ azt mondta, hogy a szabadalmi intézmények gyökeres re­formra szorulnak s nézetem szerint ez volna az első és legfontosabb lépés ebben az irányban. Ha ez meg­volna, akkor azután igazán érdemes volna arról vitat­kozni komolyan, hogy mi legyen az egységesen meg­állapított rendszer leírások és igénypontok megalko­tásában és megítélésében. Talán még lehetségesek más szempontok is, amik szerint ezt a kis részletkérdést meg lehet ítélni és meg lehet vitatni. 1932-ig, a londoni konferenciáig, amelyen erről a kérdésen döntenek, még sok idő van. Iparunknak, ha tisztán akar látni és ha nem akarja, minthogy nem akarhatja azt, hogy ebben a kérdésben róla nélküle határozzanak, ezt a kérdést a legszélesebb diszkusszió tárgyává kell tennie. Szóljanak ehhez a kérdéshez hozzá minél többen s keressük meg azt a legtökéletesebb megoldást, ami úgy iparunknak, mint a szabadalmi jognak a legjobban megfelel. Hozzászólásuk.­­ Az előadási vita követte, melynek során fel­szólaltak: 1. Kelemen András szabadalmi ügyvivő. Mindenekelőtt koncedálom, hogy az egységes be­jelentési terület az iparjogvédelem fejlődésének szem­pontjából komoly haladást jelent. A nagyiparon kivül az egyes feltaláló is számottevő előnyhöz jutna, ameny­­nyiben a költséges bejelentésekkel nem kellene sietni, minthogy az elsőbbségi határidőn belül senki sem előzhetné meg. A másik oldalon azonban a kisipari országoknak védekezniük kell a hatalmas anyagi esz­közökkel dolgozó nagyiparú államok előnyével szem­ben, amikor is mindig szem előtt kell tartani azt, hogy az iparjogvédelmi törvények a hazai ipar fejlesztésére valók. A kibontakozás nagyon kívánatos, mert kísért az osztrákoktól szorgalmazott, de egyelőre általános­ságban is elvetett újabb részleges egyezmény terve, amely az unió további káros tagozását eredményezné. Megoldási elvként azt a megoldást ajánlja, hogy a sza­badalmi bíróság a korábbi elsőbbséggel beadott be­jelentésre adja meg a szabadalmat és hogy e szaba­dalom tulajdonosa a későbbi feltalálótól a használati engedélyt ne tagadhassa meg. A közel­jövőben igazolni fogja, hogy ilyen megegyezés a kisiparú országoknak kedvez. A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség ma­gyarországi, olaszországi és nagybritanniai csoport­jaiban van hajlandóság az ismertetett elv elfogadá­sára. Azt a veszélyt nem látom fennforogni, hogy a magyar jogszabályok alapján két azonos szabadalom egymás mellett jogérvényesen megállhasson. II. Bernauer Zsigmond műegyetemi magántanár: Szabadalmi bíráskodásunknak az az álláspontja, amely az előadó úr hivatkozta határozatában kifeje­zésre jut, teljesen megfelel az Unióegyezmény jelen­legi 4. cikkében foglalt rendelkezéseknek, bár koráb­ban szabadalmi hatóságaink éppen az ellenkező állás­pontot foglalták el. Elég sűrűn fordultak elő régeb­ben is az Unióegyezmény 4. cikkére alapított vitás esetek, amikor is a szabadalmi hivatal az alábbiakban foglalt álláspontra helyezkedett: «Ama kérdés elbírálása szempontjából, hogy kit kell, mint korábbi bejelentőt, föltalálónak tekinteni, a prioritásos bejelentést olybá kell venni, mintha azt belföldön az elsőbbség napján jelentették volna be.» (Szabadalmi Közlöny, 1918. 296. 1. Bejelentési Oszt.) A harmadik személyek jogainak fenntartása tekintetében az Unióegyezmény jelenlegi rendelkezé­seinek kétségtelenül Szabadalmi Bíróságaink újabb álláspontja felel meg. A harmadik személy előhaszná­­lati joga tekintetében nem volt és nincs is eltérés a hazai és a külföldi jogszolgáltatás között. Látszólagos eltérés van azonban a harmadik személyek szaba­dalomszerzési joga tekintetében. Oly országokban, ahol a belföldi szabadalmi jog kifejezetten kizárja azt, hogy egy és ugyanazon találmányra két vagy J­ Szabadalmi Közlöny 1990. évf. 60. oldal.

Next