Technikai Kurir, 1931 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

TECHNIKAI KURÍR Ifibb szabadalom adassék, a belföldi jog alapján lehe­tetlen a prooritásos bejelentéssel szemben a közbenső harmadik személynek is szabadalmat adni. Minthogy ugyanis az Unióegyezmény 4. cikke értelmében a prioritásos bejelentést a prioritási nap után bekvv­et­kezett események nem érvényteleníthetik, szabadal­mat pedig csak egy bejelentőnek lehet adni, szükség­szerűen következik, hogy a közbenső bejelentő har­madik személytől a szabadalmat meg kell tagadni (Németország, Ausztria stb.) Az, hogy hazánkban a többszörös szabadalmazás lehetséges, az az 1895:XXXVII. t.-c. oly hiánya, amely kétségtelenül nem felelt meg annak idején a törvény­­hozás akaratának, hanem a törvény szövegezésének oly hibáira vezetendő vissza, amelyre itt kiterjeszkedni nem kívánok. De rege ferenda a harmadik személyek jogainak további fenntartása vagy azok elejtése elsősorban gya­korlati jelentőségű kérdés, amelyet az elsősorban ér­dekelt iparnak kell alapos megfontolás után eldön­tenie. Figyelembe veendő az, hogy az, akinek egy konkrét esetben ma az volna az érdeke, hogy mint harmadik személy jogot szerezhessen, holnap, egy másik konkrét esetben, mint prioritásos bejelentő, abban a helyzetben lehet, hogy az ellenkezőt kívánja. Ha azonban elvi álláspontra helyezkedünk, úgy kétségtelenül kívánnunk kell, hogy a harmadik sze­mélyek jogainak fenntartása az Unióegyezmény 4. cikkéből töröltessék vagy legalább is a legszűkebb körre szoríttassék, amint ez pl. előttem szóló Kelemen András szabadalmi ügyvivő úr javaslatában kifeje­zésre jut. III. Györki József vegyészmérnök: Véleményemet két pontban foglalhatom össze. 1. Az egyik szempont a találmány létrejöttére vonat­kozik. A találmányok ritkán tisztán és kizárólag intuitívek. Az idéa még nem eljárás vagy készülék, ezt időt igénylő kutató munkával lehet csak olyan éretté fejleszteni, hogy szabadalmazhatóvá váljék. A technikai találmányoknak rendszerint fő feladatuk, hogy rentábilisan lehessen azokat kivitelezni. A talál­mány megszületésének ideje tehát a gazdasági viszo­nyoktól is függ és minthogy azonos célú gyárakban, műhelyekben, laboratóriumokban rendszerint termé­szetszerűleg azonos problémák vetődnek fel, az azo­nos tárgyú találmányok (szabadalmak) egyidejűsége igen gyakori. Minthogy a természettudományos, ehém­­iai, fizikai, biológiai kutatás, mely néha nincs is közvetlen összefüggésben a találmánnyal, de ennek előkészítője, azonos időben jut a kutatók tudomására, az ezekből jövő megoldások is azonos időben kell, hogy létrejöjjenek. Még teljesen önálló meggondo­lások alapján felépített szabadalomnál is természet­szerűleg a különböző kutatók kevés időkülönbséggel jutnak megoldásaikhoz. Vannak találmányok, melye­ket időben is előre meg lehet jósolni. Ez a természetes egyidejűség a harmadik személynek is igazat kell jut­tasson, tehát ahol nem a «jóhiszeműség» nincs bizo­nyítva, hanem a «rosszhiszeműség» nincs bizo­nyítva, ott a harmadik személynek is védelmet kell adni; hogy ez a védelem milyen legyen, előhasználati jog, stb. azt egyszerűen nem tudnám eldönteni, de nem is lehet. 2. A másik szempont ugyancsak a harmadik sze­mély jogai mellett szól. Ez látszatra speciális magyar kérdés, de a kutatómunka megnehezítése az egyén részére úgy látszik az egész világon meg van nehe­zítve. Csak legutóbb is, úgy mondhatnám, erélyes pa­nasz hangzott el a világhírű chémikus Willstaetter ré­széről (Chemiker-Zeitung, 1915. október, 82. sz.). Willstaetter erélyesen kikel a nagykoncernek (Grösst­industrie) a kutatómunka terén folytatott politikája ellen, első­sorban az egyetemi laboratóriumok és kuta­tók érdekében. Hát még hogy áll az eset a magánkuta­tókkal szemben! Minthogy a kutatómunka igen gyak­ran fejeződik be szabadalommal, Willstaetter erélyes panasza a szabadalmakra­­ áll. Egész munkaterüle­teket foglalnak le és néha egy szabadalomban a c­émia egész fejezeteit foglalják le. Minden különö­sebb magyarázat nélkül felfogható, hogy mit jelent ez a hatalmi kérdés a kutatókra, kik nem tartoznak a «Grösstindustrie»-ba. Pedig Willstaetter professzor elég sok példát hoz fel annak bizonyítására, hogy a nagy találmányok, ideák legtöbbször «kívülállóktól» származnak. Már most ezek után véleményem szerint minden lehető védelmet meg kellene adni annak, aki eszközeinek és pénzügyi erejének gyengesége folytán nem lekésésbe, hanem csak egyidejűségbe esett, min­den rosszhiszeműség nélkül, legtöbbször a Willstaetter professzor panaszolta okokból. Itt nem gyengébb mellé való állásról van szó az erősebb kárára, hanem az igazság és méltányosság kérdéséről. IV. K­rúdy György vegyészmérnök: Az előttem szóló fejtegetéseihez kapcsolódva, nem tartom a harmadik személyek jogainak fenntartását alkalmasnak arra, hogy az óriásvállalatok szabadalmi tevékenységének kinövéseit meggátoljuk vele, figye­lemmel ezen eszköz kétélű voltára. Például felhozom azt, hogy egy magyar vállalat találmányát a „harma­dik személy“ jogán egy külföldi nagy cég használja és Magyarországon versenyez az első feltalálóval. Ezért helyesnek vélem a harmadik személyek jogainak tel­jes megszüntetését. A külföldi óriásvállalatoknak (i. ü., stb.) szabadalmi abúzusait az újdonságvizsgálat szigorú alkalmazásával lehetne megszüntetni, ami le­hetetlenné tenné, hogy az ismerttől csak jelentéktele­nül eltérő eljárásokat, stb. szabadalmazzanak és ezzel elejét venné egész iparágak blokk­ozásának. A nátrium meghatározása Bródy György Az alkali meghatározások alkalmával a nátriumot leg­több esetben a nem eléggé pontos indirekt után határozza meg, a közvetlen nátriummeghatározási eljárások közül használatos még a pyroantimonalos módszer, amelyről azonban Krämer és Tisdall kimutatták, hogy szintén 2,5% hibával jár. Érthető tehát, hogy már hosszú ideje igyekeznek a nátrium egyik legismertebb és a mikrochémiába már Streng által 1886-ban bevezetett reakcióját quantitatív methódussá kidolgozni. Ugyanis a nátriumnak aranylacetáttal és né­mely kétvegyértékű fémmel alkotott komplex acetátja, igen nehezen oldódik és ezen a módon 4.10-4 mg nátrium is kimutatható. Blanchettére, Miholic, Barber és Kolthoff végztek ez­­irányú kísérleteket és a magnéziumos oldatban kivált csa- 3

Next