Technikai Kurir, 1934 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

V. évfolyam Budapest, 1934 január hó 1. szám TECHNIKAI KURÍR A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETÉNEK HAVI ÉRTESÍTŐJE iHiiuiiiiiitiliiiiiiiiiiiiiniiiniHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiilliiiiiiiiiiiiiiiiiillaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiil MEGJELENIK HAVONTA EGYSZER SZERKESZTÉSÉRT ÉS KIADÁSÉRT FELELŐS PFEIFER IGNÁC NYUG. MŰEGYETEMI TANÁR, A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETÉNEK ELNÖKE , SZERKESZTŐSÉG:­­ BUDAPEST VI. ANDRÁSSY­ ÚT 23. 1. PÉLDÁNYONKÉNT 20 FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRA ÉVENKÉNT 2­0 AZ EGYESÜLET TAGJAI DÍJTALANUL KAPJÁK Vitamin­t Dr. Szentgyörgyi Albert egyet, nyilv. r. tanár 1933 dec. 20-án egyesületünkben tartott előadásának kivonata. Előadónak a C-vitaminra vonatkozó vizsgálatai kö­zel egy évtizedre nyúlnak vissza és kiindulópont­jait oly meggondolások voltak, melyeket annak idején még nem tudott megindokolni. Az volt már ugyanis akkor a meggyőződése, hogy egy oly alapvető folyamatban, mint a sejt­lélegzés, nem lehet különbség az állati és növényi organizmus között és úgy érezte, hogy az állati szervezetben a mellékvesének ezen folyamatban valamiképpen feltétlenül fontos szerepe lehet. Ezen gondolatmenet igazolására irányuló kísérletet vezettek el azután a mellékveséből általa először izolált kristá­lyos anyaghoz, amelyet az első tájékoztató kémiai vizsgálatok alapján, mint a cukrokkal összefüggésben álló uronsavat ismert meg és ezért hexuronsavnak nevezett el. Már az első kísérletek felhívták a figyel­mét arra, hogy itt egy rendkívül érdekes anyaggal áll szemben, amelynek feltűnő kémiai aktivitása folytán feltétlenül jelentős szerepet kell játszania a biológiai folyamatokban. De a kísérletek végrehajtásában akár a biológiai problémák megoldása céljából, vagy akár kémiai konstitúció felderítése céljából gondolni sem lehetett addig, amíg a drága és az aránylag nagyobb tömegekben nehezen összegyűjthető mellékvese volt a kiindulási anyag a hexuronsav előállítására. A kér­dés megoldását a Mayo Foundation anyagi támoga­tása tette továbbra lehetővé, amelynek segélyével 12 gr-ot sikerült előállítani több száz kilogramm mellék­veséből. Azonban a mellékvese, mint a hexuronsav nagyobb méretű előállításának kiindulási nyers­anyaga nemcsak a drágasága miatt nem bizonyult alkalmasnak, hanem a feldolgozásnál is rendkívül nagy technikai nehézségek mutatkoztak a hexuron­­sav előállítása folyamán. Ilyen módon kilátástalan­nak mutatkozott a hexuronsavnak oly tömegekben való előállítása, amely a kitűzött kémiai és biológiai problémák megoldására elegendő lett volna. Vissza­térve az eredeti elgondoláshoz, a növényi organizmus­ban is feltételezte ugyanezen anyag jelenlétét és a megindult kutatásai ezt a feltevést igazolták is. Számos növényben sikerült kimutatni a hexuronsavat, de az előállítás szempontjából a probléma megoldása így sem jutott sokkal előbbre, mivel a feldolgozás ezen esetekben is nehéz volt és csak igen rossz termelések­kel lehetett a hexuronsavhoz eljutni. Szerencsére a véletlen folytán a szegedi paprika feldolgozása is bele­került a kutatás munkaprogramjába. A vizsgálatok kimutatták, hogy a szegedi paprikában, viszonyítva a citromhoz vagy narancshoz, aránylag a legtöbb hexu­­ronsav van és ami a legfontosabb, a hexuronsav elő­állítására is sokkal kedvezőbbek a viszonyok, mint bármely más eddig ismert kiindulási anyag esetében. Ezen felismerés után már csak egy lépés választotta el a nagyobb mennyiségű hexuronsav előállításának lehetőségétől. Egy hazai vegyészeti gyár is belekap­csolódott ekkor a kutatás munkájába és hamarosan sikerült a hexuronsav előállítására ,­egy iparilag­ is ki­vihető eljárást kidolgozni. Az intenzív munka hama­rosan meghozta gyümölcsét és rövid idő alatt sikerült néhány kilogramm hexuronsavat előállítani. A szegedi egyetem orvoskémiai intézete egy nemes gesztussal a legnagyobb előzékenységgel bocsájtotta ezen értékes anyagot a kutatók rendelkezésére, akik vállvetett munkával siettek a hexuronsav biokémiai jelentősé­gének a tisztázására. Ugyanis Szentgyörgyi már néhány év előtt a római biológiai kongresszuson tar­tott előadásában bejelentette, hogy kísérletei megálla­pították, hogy az addig ismeretlen antiskorbutikus vi­tamin azonos az általa előállított hexuronsavval. Ez a bejelentés számos ellenvetéssel és kételkedéssel talál­kozott, ami érthető, ha elgondoljuk a vitamin-problé­mák igen kényes kutatási módszereit. Most, hogy na­gyobb mennyiségű anyag állott már rendelkezésre, megindulhattak a rendszeres vizsgálatok a C-vitamin kérdés tisztázására, amelyek azután számos kutató vizsgálatainak egybehangzó eredményei alapján meg­állapították Szentgyörgyi megfigyelésének helyességét, vagyis azt, hogy az antiskorbutikus vitamin, a C-vita­min, azonos a hexuronsavval. A kísérletek ugyanis be­bizonyították, hogy skorbut diétán tartott patkányok­nál napi 1 mgr hexuronsav adagolása mellett a skor­but kifejlődése megakadályozható és viszont a skor­­butban megbetegedett állatok napi 5 mgr hexuronsav etetésével meggyógyíthatók. Az eddig ismert vitami­nok védő és gyógyító adagjai a hexuronsav említett adagjainál sok százszor kisebbek és éppen ezért szá­mos kutató azt az ellenvetést tette, hogy nem való­színű, hogy maga a hexuronsav a hatásos anyag, ha­nem a hatásos anyag ebben az esetben valószínűleg csak mint a hexuronsavnak kémiailag ki nem mutat­ható csekély mennyiségű szennyezése van jelen. Szent-

Next