Technikai Kurir, 1938 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2 TECHNIKAI KURÍR tiszta munkaexport — ennek a szükségletnek már 43%-át tudja fedezni, ez 1935-ben még csak 25%-ra rúgott. Textilipari termelésünk emelkedése a nemzeti jövedelem alakulása szempontjából az utóbbi 12 év alatt évi 160 millió aktívumot és ugyanannyi devizamegtakarítást jelent. (Magyar Textilgyárosok Egyesületének 1936. évi jelentése). Az itthon fonott és szőtt nyersárut természetesen teljes egészében a hazai fehérítő, festő és nyomóüzemek készítik ki. A fent vázolt textilipari fejlődés az összes többi iparágakra éreztette kedvező hatását, a legfigyelemreméltóbb azonban a hatása a vegyészeti iparra, amennyiben itt a szükséglet következtében eddig itthon elő nem állított kémiai készítmények gyártására rendezkedtek be. Megállapítható, hogy az anorganikus készítmények legnagyobb fogyasztói a hazai textilkészítő-, fehérítő-, festő- és nyomóüzemek. Anilinfesték-importunk az elmúlt 10 évben a következőképpen alakult: az 1925 évi 658.900 kg, 1936-ban 1,405.200 kg-ra emelkedett, festő és nyomóiparunk fejlődésének következtében. Az 1936-ban behozott mennyiség értéke 10,041.840 P volt. Származási helye kb. 80 %-ig Németország, míg a fennmaradó mennyiségben Svájc, Franciaország, Olasz- és Csehország festékipara osztozkodik. Vegyszerek gyártása terén nagyot fejlődtünk az utóbbi tíz évben: textilipari vegyszeranyagszükségletünk kb. 80%-át már a hazai ipar fedezi, amely arány talán még emelkedni is fog. Kénsav- és sósavgyártásunk már a textilgyártás fejlődése előtti időben is volt; a textilkikészítőipar nagy szükséglete, különösen a fehérítésnél és mercerizálásnál igen megnövelte az előállított mennyiséget. Nátriumhypochloritban a felhasznált mennyiség az 1925. évi 650 tonnáról 1200 tonnára emelkedett, ezt a menynyiséget 1935 óta a hazai ipar fedezi, ezzel egy egész új gyártási ágat honosítva meg. A klórmész és folyékony klór behozatala is megszűnt 1935 óta. Vegyészeti iparunk ezeknek a klórvegyületeknek gyártására a textilipar ösztönzésére rendezkedett be. A natriumhypochlorit vizes oldata ballonokba töltve kerül forgalomba 100—150 gram aktív klórtartalommal literenként. A natriumhypochlorit általános használata kb. 10 évvel ezelőtt kezdődött, addig a sokkal nehezebben kezelhető klórmésszel dolgozott a pamutfehérítő ipar. Dacára annak, hogy a hypochlorit fehérítés az esetek túlnyomó többségében igen kielégítő eredményt ad, ma már sok anyagot, a kímélés szempontjából is hydrogénsuperoxiddal fehérítenek. 1925-ben még csak 192 g volt a behozatal. Azóta, mint ezt a statisztikai adatok bizonyítják, állandó behozatali emelkedés állapítható meg. A behozott mennyiség 1936-ban már 3245 g volt, tehát 17-szerese az 1925 évi importnak. A behozott mennyiség értéke 600.000 P körül van. Egyik hazai vállalatunk telepén már épül a hydrogensuperoxidgyár, mely hivatva lesz egész szükségletünket ellátni. A hydrogensuperoxid 30%-os oldatban kerül a piacra. Úgy a pamut, mint gyapjú és valódi selyem fehérítésére használják, főleg azon tulajdonsága miatt, hogy nem támadja meg az árut. Idetartozik majd a natriumperborat gyártása is, mely tudtommal szintén tervbe van véve. Natriumperborat az oxygént egy jól kezelhető por alakjában tartalmazza, s azt igen könnyen leadja, amiért nemcsak a textilfehérítésnél és kikészítésnél, hanem olaj és zsírfehérítésnél is felhasználják. A különböző néven forgalomba hozott mosószereknek nátriumperborat és szappanpor a hatóanyaguk. Natronlug. Ennek a fontos textilipari segédanyagnak és vegyészeti alapanyagnak felhasználása 1923-ban 35.000 q volt, 1,264.000.— P értékben. 1936-ban már 84.000 q tett ki a szükséglet, melyet 1935 óta részben a hazai ipar fedez. Folyó évtől kezdve itthon gyártják szükségletünk túlnyomó részét, melynek értéke a 3 millió pengőt megközelíti. Az 1936. évi importunk értéke is 3 millió pengő volt. Az értékdifferencia az 1923 és 1936 évi felhasználás között ca. 2 millió pengő, ez az emelkedés a textiliparfejlődésnek tudható be, mert pl. a szappaniparnál, mint főlugfogyasztónál, vagy más marónátront fogyasztó üzemeknél nagymérvű produkcióemelkedés nem mutatható ki.Xatriumhydrosulfit és Natriumformaldehydsulfoxylat. Mindkét termék nélkülözhetetlen segédanyaga a modern textilnyomóiparnak. A felhasznált mennyiség 1922-ben még alig érte el a 180 tonnát. Részben azért, mert a csávás festékek használata akkor még nem volt olyan általános, mint ma. Behozatalunk ezekben a cikkekben 1930-ban érte el maximumát 7190 g-val. Hazai vegyészeti iparunk csak 1934- ben kezdte el ezen cikkek gyártását, mely időtől kezdve importunk állandóan csökken. Folyó évben behozatal egyáltalán nem volt és ezáltal körülbelül 1 millió pengővel könynyebbedett devizahelyzetünk. Külön meg kell említenem, hogy ezeknek a cikkeknek gyártásánál keletkező cinkvegyület a horganyfestékek előállításánál, mint nyersanyag kerül felhasználásra. A cinkfehér főleg a mázolóiparban fontos anyag, azonkívül kismértékben a textilnyomóipar is használja. 1927-ben a behozatalunk meghaladta a 6250 q-t. Hazai vegyészeti iparunk annyira fejlődött, hogy 1936-ban már csak 17 q volt a behozatal. Kereskedelmi mérlegünk ezáltal ca. 700.000.— pengővel lett aktívabb. Vízüveg. Ez a tétel, ugyan értékben, azaz a kereskedelmi mérleg javítása tekintetében nem számottevő tényező, mégis érdemes rámutatni arra, hogy az 1932. évi 600 tonnás behozatal 10 tonnára esett 1936-ban, ami azt jelenti, hogy a hazai iparszükségletünket teljesen fedezi. Ferro Ferrocyankalium és egyéb cyanvegyületek. A behozatal ezekben az anyagokban 1924-ben 646 q volt, míg 1936-ban 2047 q ca. 300.000.— pengő értékben. Az említett 13 év alatt állandóan emelkedő tendenciát mutat a fogyasztás, amelyet még mindig import által fedezünk. Remélhető, hogy ezeknek a fontos vegyi anyagoknak a gyártására a hazai ipar szintén hamarosan rá fog térni. Nátriumbisulfit. Ebből a cikkből 1924-ben kb. 220 tonnát importáltunk, mely import 1935-ig ugyanazon a nívón mozgott. Ebben az évben a hazai ipar felvette a gyártást, és ezáltal a behozatalt a minimumra csökkentette. Flangyasav: Az 1925. évi behozatal 891 q volt 71.000 — P értékben. Az 1936. évi statisztika már 2970 q-t mutat ki, mint behozatalt, 236.000— P értékben. A behozatal emelkedése legnagyobbrészt a textilipar fejlődése következtében állott elő, amely arra késztette a hazai vegyészeti ipart, hogy e cikk gyártására is berendezkedjék. Előadó úgy értesül, hogy a következő év közepén a hazai ipar fogja nemcsak hangyasavban, hanem oxálsavban is szükségletünket fedezni. Az itt felsoroltakon kívül van számos vegyi anyag, melyeknek gyártása a mai csekély szükséglet mellett és a nyersanyaghiány miatt nem igen lehet rentábilis, tehát továbbra is importálnunk kell: ilyen a natriumnitrit, natriumchlorat, natriumbichromat, natriumacetat, a natrium phosphatok, bariumchlorid különböző antimonvegyületek, továbbá anilinolaj. Az anorganikus vegyipar itt felsorolt termékei mellett a textilipar minden ágában, tehát a fonásnál, szövésnél és kikészítésnél is nélkülözhetetlen a szappanok, zsírok és olajok használata. A textilipar több zsiradékot előállító üzem működését teszi lehetővé, amelyek a hazai szükséglet teljes ellátásán felül exportálni is képesek. Az utolsó 15 évben egy új iparág keletkezett: a textilipari segédanyagok gyártása, amely a különböző kikészítési eljárásokhoz tudományos alapon és felkészültséggel olyan nedvesítő, puhító, dispergáló stb. segédanyagokat állít elő, amelyek alkalmazása esetén a kívánt hatás gyorsabban és tökéletesebben érhető el. A textilgyártás minden egyes fázisában sor kerül a zsíranyagok, vagy szappan alkalmazására. A gyapjúfonásnál, a pamutfonal kezésénél, a festésnél, a nyomás utáni mosásnál és appretálásnál, tekintet nélkül arra, hogy az áru valódi selyem, gyapjú, pamut, avagy műselyem-e. A textilipar részéről a zsír- és segédanyag iparral szemben fellépett követelmények, mint látjuk, igen sokoldalúak, innen van az, hogy a forgalomba hozott anyagok száma százakra rúg. A múltban csak szappanok álltak rendelkezésre, melyeknek legnagyobb hátránya volt a kemény víz használata esetén mindig fellépő rendkívül kellemetlen mészszappani képződése. A szappan zsírsavjainak kalcium és magnesium sói.