Tejgazdasági Szemle, 1938 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1938-09-30 / 18. szám
216 TEJGAZDASÁGI SZEMLE 1938. szeptember 30. Kecskemét és Szeged nagy alföldi városok népessége közel 400.000 lélek és ennek a népességnek túlnyomó nagy része, őstermelő. A megyei városok közül Békéscsabát, Csongrádot, Gyulát, Hajdúböszörményt, Jászberényt, Nagykőröst, Nyíregyházát, Karcagot, Kiskunfélegyházát, Kiskunhalast, Makót, Mezőtúrt, Szentest, Szolnokot említjük meg, mely városoknak összes népessége több mint 450.000 és ezekhez Orosháza, Törökszentmiklós, Hatvan, Abony, Kiskundorozsma és más nagyközségek legalább 100.000 főnyi népességgel járulnak hozzá, túlnyomóan őstermelő lakossággal. Ezeken a helyeken a gyermekek tejjel való ellátásának kérdése az iskolán keresztül lenne megoldható. Megfelelő szervezéssel, elkerülhetetlen állami támogatással, a társadalom ádozatkészségének igénybevételével és a közületek bizonyos teherviselésével. Nehéz munka lenne ez, ehhez kétség nem fér, de ha az egész országban rendszeresen megszerveznék ezt, akkor az állam a vajkiviteli nehézségek gondjai alól bizonyos mértékben mentesülne és a népegészségügy érdekében nagy lépést tennénk ezzel. K. T. I. Magyarország tejgazdasága a XIX. század elejétől 1918-ig. Lapunk egyik legutóbbi számában ismertettük a dr. Gratz Ottó és dr. Vogel József tollából megjelent „A tejgazdaság története és statisztikája“ című munkát, és jeleztük, hogy az érdekes munkából részleteket is fogunk közölni. Az alábbiakban a dr. Gratz által írt résznek egyik fejezetéből hozunk részleteket, mint amelyek különösen érdekelhetik olvasóinkat, mivel ez a rész Magyarország tejgazdaságának épen azzal az idejével foglalkozik, amikor az nagy lendülettel indult meg a fejlődés útján. „Az első tehenészet tejgazdasággal összekapcsolva Magyarországon Pirkner szerint, Festetich gróf, a Georgikon alapítójának uradalmában létesült a XVIII. század végén. Majd gróf Slunyady helményi és mezőkovácsi uradalmában a XIX. század végén.“ „Nagyváthy könyvében a következőket írja a sajtkészítéssel (sajtnyomás) kapcsolatban: Hogy a magyarok még oly hátra vágynak a jó sajtcsinálásban, az az oka, hogy még minálunk vajat se győztünk annyit csinálni, amennyi közszükségre kívántatik, nemhogy a feleslegvalóból igyekezhetnénk jóízű, kövér sajtot csinálni.“ Azt is megállapítja: „Rossz sajtnak tartjuk azt, amely lyukatsos. Az ilyen sajt ritka és könnyű, amely mind a kettő rossz jel a sajtevők előtt.“ Ma épen az ellenkezőjét hiszi, vallja a sajtevő, így változnak a felfogások.“ „A Hohenheimban tanult VATTAY János könyvében sok érdekeset találunk hazánk tejgazdaságának akkori állásáról. Buzdít a tejgazdaság felkarolására, meghonosítására. Különösen a sajtkészítés (sajtítás) meghonosítását, elterjesztését propagálja. Több érvet hoz fel közgazdászati és jobb táplálati szempontból ennek érdekében, így azt mondja egy helyt —• a mienktől eltérő viszonyok között is a sajtkészítés jövedelmezőbb az állatnevelésnél. FÉNYES statisztikájából idézi, hogy a „sajtbehozatal folyvást nő: 1816—1827-ig 18.914 mázsa sajt hozatott be“ — mázsáját 840. forinttal számítva 453.936 frt.-ot ajándékoztunk a külföldnek.“ „A század eleji próbálkozások után, a század közepétől kezdődően, annál erősebben indul meg hazánkban a tejgazdaság fejlődése. Nálunk is ugyanazon okok hatása alatt, amelyek akkor Európaszerte lökést adtak a tejgazdaság fejlődésének. Az első lökést a gyrapjas juhtenyésztés részéről kapta, az ausztráliai gyapjú versenye folytán. Ennek hatására az elmúlt század 50-es éveiben már többfelé keletkeztek üzletszerűen kezelt tejgazdaságok, különösen nagyobb városok közelében, friss tejértékesítésre alapozva. Egy újabb csapás kellett azonban érje a mezőgazdaságot, hogy a tejgazdaság terjedése újabb lendületet vegyen. Amint a 70—80-as években mind erősebben érezhetővé vált a tengerentúli, az orosz gabona versenye és eltűntek a 60-as évek magas búzaárai, a gazdaságok az egyoldalú gabontermeléssel felhagyva, más, a külföld versenyének alá nem vetett, termelési ág után néztek és ezt ígérte akkor a tehenészet, a tejtermelés, értékesítés, a tejgazdaság.“ „E korban ébredtünk a tejgazdaság megbecsülhetetlen értékének tudatára“ — írja PIRKNER, ez időről. Újabb tejtermékkészítő gazdaságok keletkeztek egyes nagybirtokokon, így gróf Csekonics zsombolyai uradalmában, 1870-ben Liptóújváron, a földműves iskolán, 1871-ben Palocsán (Sáros) és 1876-ban Pollner Leó birtokán rendeztettek be vaj és sajtkészítő gazdaságok. „Ezekben az időkben létezett az első lépés a tejtermékgyártás iparosítása felé is a separátor, a fölözőgép feltalálásával. A technikai találmányok, újítások, a tudományos kutatások legkezdetén vagyunk 1880-ban; a tejtermékgyártás még háziiparszerű, kisipari jellegű. Senki sem sejti, hogy egy fél évszázad múlta után a nagy, napi sok ezer liter tejet feldolgozó gyárszerű üzemekben, bonyolult gépekkel is fog a tej feldolgozása végbemenni, mégis vannak, akik látnoki szemmel előre tekintenek és megsejtik a jövőt. Ilyen volt nálunk EGÁN EDE!“ „Egán Ede munkássága a magyar tejgazdaság terén különös figyelmet érdemel; valóságos apostola ő a tejgazdaságnak a múlt század 80-as éveiben. Ma csak sajnálni lehet, hogy tanításai, cikkei és előadásai bizony sok süket fülre találtak, mert előbbre volnánk, ha azok korábban termékeny talajra hullottak volna.“ Előadásokkal, cikkekkel, röpiratokban csinált Egán a tejgazdaság mellett propagandát, igyekezve minél több hívet szerezni annak. Legnevezetesebb munkái „A főváros tejellátása“, „A Kárpátok havasi tejgazdasága“, „Erdély tejgazdasága“, stb. Egyik első és érdekes előadása, amelyet a Magyar Gazdák Társaskörében 1882-ben tartott „A tejgazdaság állása a mai gazdasági üzletben“. Egán statisztikai érveket is sorakoztat fel a tejgazdaság érdekében. Rámutat, hogy behozatalunk tejtermékekben jóval felülmúlja a kivitelt, hogy Magyarország tejtermékkereskedelme a nemzetközi forgalomban csaknem semmi és, hogy hazai cégek tudósításai szerint, ők kivéve a kitűnő erdélyi és felvidéki juhtúrát, kizárólag külföldi sajtnemeket és többnyire külföldi vajat is árulnak. „Egán részletes programmot ad a tejgazdaság fejlesztésére, a tejgazdasági s tejipari szakoktatás fejlesztésre, s az ő buzdítására létesültek az országban tejipari telepek és tejszövetkezetek is. Egán volt a vezetője az 1883-ban megszervezett „Országos Tejgazdasági Felügyelőségnek is, melynek működésével szorosan egybeforrt a tejszövetkezeti hálózat kiépítése is.“ Az Országos Tejgazdasági Felügyelőség a tejbiztos értékesítése céljából erélyes kézzel fogott hozzá a falusi tejszövetkezetek szervezéséhez is.“ „Az első magyar tejszövetkezet Szombathelyen 1882-ben nyilt meg, azzal a céllal, hogy a vasmegyei termelők tejfölöslegét értékesítse. Ugyancsak 1882-ben létesült a „Hortobágyi sajtkészítő szövetkezet. Az akkori idők tejgazdasági alkotásainak legnevezetesebbje a Budapesti Központi Tejcsarnok Szövetkezet, az egyetlen, amely még fennáll, habár más néven és már nem szövetkezeti, hanem részvénytársasági alapon. A szövetkezet létesítése előtt a budapesti lakosság tejellátása kis tejárusok kezében volt. A Központi Tejcsarnok Szövetkezet 33 taggal, 102 üzletrésszel, körülbelül 1000 tehén tejével megalakult és 1883-ban az első 13 tejeskocsi 2000 liter tejet vitt már szét a fővárosban, s 1884-ben már palacktejet is hozott forgalomba.“ „Az Országos Tejgazdasági Felügyelőség által támogatva, 1885-ben megindult a tejszövetkezeti mozgalom a kisgazdák tejének értékesítése érdekében is. Az első vaj és sajttermelő szövetkezetek Csíkmegyében, Brassóban és Mármarosban létesültek.“ „1886-ban Budapesten megalakult az Országos vaj- és sajtértékesítő szövetkezet, amely a magyar tejtermékkereskedelmet összpontosítani célozta. 1894-ben létesült a Hungária országos magyar vajkiviteli r.-t., a földművelési minisztérium felügyelete