Tejgazdasági Szemle, 1938 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1938-09-30 / 18. szám

216 TEJGAZDASÁGI SZEMLE 1938. szeptember 30. Kecskemét és Szeged nagy alföldi városok népessége közel 400.000 lélek és ennek a népességnek túlnyomó nagy része, őstermelő. A megyei városok közül Békéscsabát, Csongrádot, Gyulát, Hajdú­böszörményt, Jászberényt, Nagykőröst, Nyíregyházát, Karcagot, Kiskunfélegyházát, Kiskunhalast, Makót, Mezőtúrt, Szentest, Szol­nokot említjük meg, mely városoknak összes népessége több mint 450.000 és ezekhez Orosháza, Törökszentmiklós, Hatvan, Abony, Kiskundorozsma és más nagy­községek legalább 100.000 főnyi népességgel járulnak hozzá, túlnyomóan őstermelő lakossággal. Ezeken a helyeken a gyermekek tejjel való ellátásának kérdése az iskolán keresztül lenne megoldható. Megfelelő szervezéssel, el­kerülhetetlen állami támogatással, a társadalom ádozatkészségé­­nek igénybevételével és a közületek bizonyos teherviselésével. Ne­héz munka lenne ez, ehhez kétség nem fér, de ha az egész ország­ban rendszeresen megszerveznék ezt, akkor az állam a vajkiviteli nehézségek gondjai alól bizonyos mértékben mentesülne és a nép­­egészségügy érdekében nagy lépést tennénk ezzel. K. T. I. Magyarország tejgazdasága a XIX. század elejétől 1918-ig. Lapunk egyik legutóbbi számában ismertettük a dr. Gratz Ottó és dr. Vogel József tollából megjelent „A tejgazdaság tör­ténete és statisztikája“ című munkát, és jeleztük, hogy az érdekes munkából részleteket is fogunk közölni. Az alábbiakban a dr. Gratz által írt résznek egyik fejezetéből hozunk részleteket, mint amelyek különösen érdekelhetik olvasóinkat, mivel ez a rész Ma­gyarország tejgazdaságának épen azzal az idejével foglalkozik, amikor az nagy lendülettel indult meg a fejlődés útján. „Az első tehenészet tejgazdasággal összekapcsolva Magyar­­országon Pirkner szerint, Festetich gróf, a Georgikon alapító­jának uradalmában létesült a XVIII. század végén. Majd gróf Slunyady helményi és mezőkovácsi uradalmában a XIX. század végén.“ „Nagyváthy könyvében a következőket írja a sajtkészítés­sel (sajt­nyomás) kapcsolatban: Hogy a magyarok még oly hátra vágynak a jó sajtcsinálásban, az az oka, hogy még minálunk vajat se győztünk annyit csinálni, amennyi közszükségre kíván­tatik, nemhogy a feleslegvalóból igyekezhetnénk jóízű, kövér saj­tot csinálni.“ Azt is megállapítja: „Rossz sajtnak tartjuk azt, amely lyukatsos. Az ilyen sajt ritka és könnyű, amely mind a kettő rossz jel a sajtevők előtt.“ Ma épen az ellenkezőjét hiszi, vallja a sajtevő, így változnak a felfogások.“ „A Hohenheimban tanult VATTAY János könyvében sok érdekeset találunk hazánk tejgazdaságának akkori állásáról. Buz­dít a tejgazdaság felkarolására, meghonosítására. Különösen a sajtkészítés (sajtítás) meghonosítását, elterjesztését propagálja. Több érvet hoz fel közgazdászati és jobb táplálati szempontból ennek érdekében, így azt mondja egy helyt —• a mienktől eltérő viszonyok között is a sajtkészítés jövedelmezőbb az állatnevelés­nél. FÉNYES statisztikájából idézi, hogy a „sajtbehozatal foly­vást nő: 1816—1827-ig 18.914 mázsa sajt hozatott be“ — má­zsáját 84­0. forinttal számítva 453.936 frt.-ot ajándékoztunk a külföldnek.“ „A század eleji próbálkozások után, a század közepétől kez­dődően, annál erősebben indul meg hazánkban a tejgazdaság fej­lődése. Nálunk is ugyanazon okok hatása alatt, amelyek akkor Európaszerte lökést adtak a tejgazdaság fejlődésének. Az első lö­kést a gyrapjas juhtenyésztés részéről kapta, az ausztráliai gyapjú versenye folytán. Ennek hatására az elmúlt század 50-es évei­ben már többfelé keletkeztek üzletszerűen kezelt tejgazdaságok, különösen nagyobb városok közelében, friss tej­értékesítésre ala­pozva. Egy újabb csapás kellett azonban érje a mezőgazdaságot, hogy a tejgazdaság terjedése újabb lendületet vegyen. Amint a 70—80-as években mind erősebben érezhetővé vált a tengerentúli, az orosz gabona versenye és eltűntek a 60-as évek magas búza­árai, a gazdaságok az egyoldalú gabontermeléssel felhagyva, más, a külföld versenyének alá nem vetett, termelési ág után néztek és ezt ígérte akkor a tehenészet, a tejtermelés, értékesítés, a tej­gazdaság.“ „E korban ébredtünk a tejgazdaság megbecsülhetetlen érté­kének tudatára“ — írja PIRKNER, ez időről. Újabb tejtermék­­készítő gazdaságok keletkeztek egyes nagybirtokokon, így gróf Csekonics zsombolyai uradalmában, 1870-ben Liptóújváron, a földműves iskolán, 1871-ben Palocsán (Sáros) és 1876-ban Poll­­ner Leó birtokán rendeztettek be vaj és sajtkészítő gazdaságok. „Ezekben az időkben létezett az első lépés a tejtermék­gyártás iparosítása felé is a separátor, a fölözőgép feltalálásával. A technikai találmányok, újítások, a tudományos kutatások leg­­kezdetén vagyunk 1880-ban; a tejtermékgyártás még háziipar­­szerű, kisipari jellegű. Senki sem sejti, hogy egy fél évszázad múlta után a nagy, napi sok ezer liter tejet­ feldolgozó gyárszerű üzemekben, bonyolult gépekkel is fog a tej feldolgozása végbe­menni, mégis vannak, akik látnoki szemmel előre tekintenek és megsejtik a jövőt. Ilyen volt nálunk EGÁN EDE!“ „Egán Ede munkássága a magyar tejgazdaság terén különös figyelmet érdemel; valóságos apostola ő a tejgazdaságnak a múlt század 80-as éveiben. Ma csak sajnálni lehet, hogy tanításai, cikkei és előadásai bizony sok süket fülre találtak, mert előbbre volnánk, ha azok korábban termékeny talajra hullottak volna.“ Előadásokkal, cikkekkel, röpiratokban csinált Egán a tej­gazdaság mellett propagandát, igyekezve minél több hívet szerezni annak. Legnevezetesebb munkái „A főváros tejellátása“, „A Kár­pátok havasi tejgazdasága“, „Erdély tejgazdasága“, stb. Egyik első és érdekes előadása, amelyet a Magyar Gazdák Társasköré­ben 1882-ben tartott „A tejgazdaság állása a mai gazdasági üzlet­ben“. Egán statisztikai érveket is sorakoztat fel a tejgazdaság érdekében. Rámutat, hogy behozatalunk tejtermékekben jóval felülmúlja a kivitelt, hogy Magyarország tejtermékkereskedelme a nemzetközi forgalomban csaknem semmi és, hogy hazai cégek tudósításai szerint, ők kivéve a kitűnő erdélyi és felvidéki juh­­túrát, kizárólag külföldi sajtnemeket és többnyire külföldi vajat is árulnak. „Egán részletes programmot ad a tejgazdaság fejleszté­sére, a tejgazdasági s tejipari szakoktatás fejlesztésre, s az ő buzdítá­sára létesültek az országban tejipari telepek és tejszövetkezetek is. Egán volt a vezetője az 1883-ban megszervezett „Országos Tej­­gazdasági Felügyelőségnek is, melynek működésével szorosan egybeforrt a tejszövetkezeti hálózat kiépítése is.“ Az Országos Tejgazdasági Felügyelőség a tej­biztos értékesítése céljából eré­lyes kézzel fogott hozzá a falusi tejszövetkezetek szervezéséhez is.“ „Az első magyar tejszövetkezet Szombathelyen 1882-ben nyilt meg, azzal a céllal, hogy a vasmegyei termelők tejfölöslegét értékesítse. Ugyancsak 1882-ben létesült a „Hortobágyi sajtkészítő szövetkezet. Az akkori idők tejgazdasági alkotásainak legneveze­tesebbje a Budapesti Központi Tejcsarnok Szövetkezet, az egyet­len, amely még fennáll, habár más néven és már nem szövet­kezeti, hanem részvénytársasági alapon. A szövetkezet létesítése előtt a budapesti lakosság tejellátása kis tejárusok kezében volt. A Központi Tejcsarnok Szövetkezet 33 taggal, 102 üzletrésszel, körülbelül 1000 tehén tejével megalakult és 1883-ban az első 13 tejeskocsi 2000 liter tejet vitt már szét a fővárosban, s 1884-ben már palacktejet is hozott forgalomba.“ „Az Országos Tejgazdasági Felügyelőség által támogatva, 1885-ben megindult a tejszövetkezeti mozgalom a kisgazdák te­jének értékesítése érdekében is. Az első vaj és sajttermelő szövet­kezetek Csíkmegyében, Brassóban és Mármarosban létesültek.“ „1886-ban Budapesten megalakult az Országos vaj- és sajt­értékesítő szövetkezet, amely a magyar tejtermékkereskedelmet összpontosítani célozta. 1894-ben létesült a Hungária országos magyar vajkiviteli r.-t., a földművelési minisztérium felügyelete

Next