Természet és Társadalom, 1954 (113. évfolyam, 1-12. szám)

1954-10-01 / 10. szám

melyeik a Buda és Pest közti Dunát minden átmetszé­sekkel s annak folyását Váciul Földvárig képezik__ Mily meglepetést gerjesztő bennük a terveik tökéletes­sége, melyeket eléggé helybenhagyni s dicsérni nem va­lónak képestek..Ezek a térképek azonban nemcsak a Lánchíd tervezésén­ és építésénél voltak nélkülözhe­tetlenek,­­hanem előfeltételét­­jelentették a Duna szabá­lyozásának, sőt a gőzhajózás megindításának is. Külö­nösen nagy jelentőségű volt ebből a szempontból a du­nai felmérések legnehezebb része, a Pétervárad—Or­sova közötti szakasz térképezése, melyről addig még egyáltalán nem volt megbízható hajózási térkép. (Ezeket a felvételeket utóbb teljes mértékben felhasználták a dunai térképek elkészítésénél, az eredeti Vásárhelyi-tér­képek, egy-két kivételtől eltekintve, sehol nem jelentek meg.) Ezeknek a felvételeiknek az alapján készítette el aztán Vásárhelyi. Beszédes elgondolásait továbbfej­lesztve és tévedéseit korrigálva, az Al-Duna szabályozá­sának, illetőleg­­hajózhatóvá tételének terveit, meder­­rendezéssel és zsilipes csatornák építésével. Beszédes kiváló mérnök volt, ehhez a feladathoz azonban Vásár­helyi elméleti felkészültségére volt szükség. Beszédes túlbecsülte a Vaskapu jelentőségét az árvizek felduz­zasztásában és lebecsülte a mederrendezés nehézségeit. Tévedéseit azonban — melyek egyébként a korabeli mérnökök nézeteivel megegyeztek — Vásárhelyi azon­nal észrevette s megcáfolta, így történt aztán, hogy bár a Vaskapu-szabályozás fontosságára először Beszédes hívta fel a figyelmet, a szabályozás tervének elkészíté­sére és a munkálatok vezetésére a munkálatok tényle­ges szervezőjétől, Széchenyitől (akit utóbb királyi biz­tossá is kineveztek) Vásárhelyi kapott megbízatást. Annak ellenére, hogy tervét Bécs támogatásának hiá­nya, sőt gáncsoskodása miatt teljesen megvalósítani nem tudta, a legveszedelmesebb zátonyok ki­robban­tásával és a nagyhírű Széchenyi út (vontató út) elké­szítésével mégis sikerűlt a hajózás megindítását lehe­tővé tennie. Azóta is minden hajó, mely az Al-Dunán áthalad, Vásárhelyi Pál dicsőségét hirdeti: »... AM csatornát tört az erősb Duna szín­éin által s csüggő szintfalakon ■tört diadalmi utat.« (Garay János) Az al-dunai munkálatok hihetet­len nehézségek között folytak. A leg­nagyobb akadályt­­azonban talán nem is a természet erői okozták, hanem az osztrák kormányszervek gáncsos­­kodása, amely túltett még a túlsó partot megszállva tartó török kato­naság ellenséges magatartásán is. A bécsi kancellária régi politikájához híven gáncsolt monden törekvést, mely az ország gazdasági felemelke­dését szolgálta. 1836-ban a császár egyenesen megtiltotta, hogy az al­­dunai munkálatokra egy krajcárt is adjanak. Még megdöbbentőbb bizo­nyítéka ennek a gáncsoskodásnak az, hogy Vásárhelyi Pál, a párat­lan dunai térképek készítője, aki munkája érdekében hosszú tanul­­mányutakat tett külföldön, akinek a legkorszerűbb eljárásokra magának kellett betanítania munkásait, aki az Al-Duna menti vadonban hihetetlenül embertelen körülmények között éve­ken keresztül maga vezette az ott folyó munkálatokat — mindezt a munkát ideiglenes minőségben, egy­szerű napidíjasként volt kénytelen végezni! Hiába kérte a kancelláriától ismételten érdemei elismerését, hiába hangsúlyozta, hogy »roppant felelős­séggel járó működési körét csak úgy töltheti be egész lelkével, ha maga és övéi sorsát bizto­sítva látja...« Hiába volt Széchenyi minden erőfeszítése, közbenjárása a nádornál, eredményt elérni nem tudott. Amikor később végleges álláshoz jutott, az anyagi el­ismerés még akkor is nagyon messze állott munkájának jelentőségétől. Korai, tragikus halála olyan nyomorba juttatta családját, hogy barátainak, tisztelőinek társa­dalmi gyűjtést kellett indítaniuk a Vásárhelyi árvák javára! Azt a sok keserűséget — mint életrajzírói írják — amit a hosszú hivatali mellőzés okozott számára, egyet­len elismerés enyhítette: a Magyar Tudós Társaság — a Magyar Tudományos Akadémia — »lméltányolva a nemzeti kultúra előmozdítására irányuló közhasznú mű­ködését« 1835. szeptember 14-én levelező taggá válasz­totta meg. Ettől kezdve aztán Vásárhelyi hatalmas­­munkája mellett is tevékeny részt vett a Társaság mun­kájában, pályaművek bírálatában, pályatételek kitűzé­sében. Utóbb, 1840-ben, rendes taggá választották. Székfoglaló értekezését 1840. június 1-én tartotta: »A Berettyó vízének hajózhatóvá tételéről, a Bega vízének példájára.« Vásárhelyit a következetes tudományos alaposság és elméleti felkészültség emelte mérnök-kortáread fölé. Gyakorlati munkája során is mindig fontos volt szá­mára, hogy feladatait elvileg tisztázza, így születtek meg a dunai mappádéval kapcsolatos háromszögelési feladatok elvi megoldásait tartalmazó értekezései és egy írása »A sebesség fokozatáról folyóvizeknél, felvilá­gosítva egy, a Dunán mért keresztmetszés s abban talált sebességek által, továbbá a Duna vízemésztéséről kü­lönböző vízállásoknál« címmel. A folyók mozgásáról szóló teóriájában itt valamennyi addig ismertnél töké­letesebb formulához jutott, ahhoz, amelyet csak 20 évre rá ismert fel Humphreys és Abbot, két amerikai vízi­­mérnök.­­Felfedezésük annak idején az egész világ szak­értőit foglalkoztatta, Vásárhelyinek csak magyar nyel­ven megjelent publikációja azonban ismeretlen maradt. A borsodi nyilt ártér egyik községének, Tiszavalknak képe az 1932. évi árvíz alkalmával. Jobboldalt a háttérben Tiszabábolna és Tiszadorogma községek. (Légi felvétel.) E kép nyomán elképzelhető, hogyan nézett ki minden tavasszal a Tiszavölgy az ármentesítés előtt 598 A Tisza szabályozása Vásárhelyi legnagyobb jelentőségű munkája, mely­­lyel a magyar nép örök háláját érdemelte ki, a Tisza szabályozása. A Tiszavölgy rendezése rendkívül nehéz­műszaki feladat volt. »A tiszai, vagyis alsó Magyaror­szág« volt — Beszédes szavai szerint — »vizeire nézve­­legárvább és legelhanyagoltabb része hazánknak.« De

Next