Természet és Társadalom, 1954 (113. évfolyam, 1-12. szám)
1954-10-01 / 10. szám
melyeik a Buda és Pest közti Dunát minden átmetszésekkel s annak folyását Váciul Földvárig képezik__ Mily meglepetést gerjesztő bennük a terveik tökéletessége, melyeket eléggé helybenhagyni s dicsérni nem valónak képestek..Ezek a térképek azonban nemcsak a Lánchíd tervezésén és építésénél voltak nélkülözhetetlenek,hanem előfeltételétjelentették a Duna szabályozásának, sőt a gőzhajózás megindításának is. Különösen nagy jelentőségű volt ebből a szempontból a dunai felmérések legnehezebb része, a Pétervárad—Orsova közötti szakasz térképezése, melyről addig még egyáltalán nem volt megbízható hajózási térkép. (Ezeket a felvételeket utóbb teljes mértékben felhasználták a dunai térképek elkészítésénél, az eredeti Vásárhelyi-térképek, egy-két kivételtől eltekintve, sehol nem jelentek meg.) Ezeknek a felvételeiknek az alapján készítette el aztán Vásárhelyi. Beszédes elgondolásait továbbfejlesztve és tévedéseit korrigálva, az Al-Duna szabályozásának, illetőleghajózhatóvá tételének terveit, mederrendezéssel és zsilipes csatornák építésével. Beszédes kiváló mérnök volt, ehhez a feladathoz azonban Vásárhelyi elméleti felkészültségére volt szükség. Beszédes túlbecsülte a Vaskapu jelentőségét az árvizek felduzzasztásában és lebecsülte a mederrendezés nehézségeit. Tévedéseit azonban — melyek egyébként a korabeli mérnökök nézeteivel megegyeztek — Vásárhelyi azonnal észrevette s megcáfolta, így történt aztán, hogy bár a Vaskapu-szabályozás fontosságára először Beszédes hívta fel a figyelmet, a szabályozás tervének elkészítésére és a munkálatok vezetésére a munkálatok tényleges szervezőjétől, Széchenyitől (akit utóbb királyi biztossá is kineveztek) Vásárhelyi kapott megbízatást. Annak ellenére, hogy tervét Bécs támogatásának hiánya, sőt gáncsoskodása miatt teljesen megvalósítani nem tudta, a legveszedelmesebb zátonyok kirobbantásával és a nagyhírű Széchenyi út (vontató út) elkészítésével mégis sikerűlt a hajózás megindítását lehetővé tennie. Azóta is minden hajó, mely az Al-Dunán áthalad, Vásárhelyi Pál dicsőségét hirdeti: »... AM csatornát tört az erősb Duna színéin által s csüggő szintfalakon ■tört diadalmi utat.« (Garay János) Az al-dunai munkálatok hihetetlen nehézségek között folytak. A legnagyobb akadálytazonban talán nem is a természet erői okozták, hanem az osztrák kormányszervek gáncsoskodása, amely túltett még a túlsó partot megszállva tartó török katonaság ellenséges magatartásán is. A bécsi kancellária régi politikájához híven gáncsolt monden törekvést, mely az ország gazdasági felemelkedését szolgálta. 1836-ban a császár egyenesen megtiltotta, hogy az aldunai munkálatokra egy krajcárt is adjanak. Még megdöbbentőbb bizonyítéka ennek a gáncsoskodásnak az, hogy Vásárhelyi Pál, a páratlan dunai térképek készítője, aki munkája érdekében hosszú tanulmányutakat tett külföldön, akinek a legkorszerűbb eljárásokra magának kellett betanítania munkásait, aki az Al-Duna menti vadonban hihetetlenül embertelen körülmények között éveken keresztül maga vezette az ott folyó munkálatokat — mindezt a munkát ideiglenes minőségben, egyszerű napidíjasként volt kénytelen végezni! Hiába kérte a kancelláriától ismételten érdemei elismerését, hiába hangsúlyozta, hogy »roppant felelősséggel járó működési körét csak úgy töltheti be egész lelkével, ha maga és övéi sorsát biztosítva látja...« Hiába volt Széchenyi minden erőfeszítése, közbenjárása a nádornál, eredményt elérni nem tudott. Amikor később végleges álláshoz jutott, az anyagi elismerés még akkor is nagyon messze állott munkájának jelentőségétől. Korai, tragikus halála olyan nyomorba juttatta családját, hogy barátainak, tisztelőinek társadalmi gyűjtést kellett indítaniuk a Vásárhelyi árvák javára! Azt a sok keserűséget — mint életrajzírói írják — amit a hosszú hivatali mellőzés okozott számára, egyetlen elismerés enyhítette: a Magyar Tudós Társaság — a Magyar Tudományos Akadémia — »lméltányolva a nemzeti kultúra előmozdítására irányuló közhasznú működését« 1835. szeptember 14-én levelező taggá választotta meg. Ettől kezdve aztán Vásárhelyi hatalmasmunkája mellett is tevékeny részt vett a Társaság munkájában, pályaművek bírálatában, pályatételek kitűzésében. Utóbb, 1840-ben, rendes taggá választották. Székfoglaló értekezését 1840. június 1-én tartotta: »A Berettyó vízének hajózhatóvá tételéről, a Bega vízének példájára.« Vásárhelyit a következetes tudományos alaposság és elméleti felkészültség emelte mérnök-kortáread fölé. Gyakorlati munkája során is mindig fontos volt számára, hogy feladatait elvileg tisztázza, így születtek meg a dunai mappádéval kapcsolatos háromszögelési feladatok elvi megoldásait tartalmazó értekezései és egy írása »A sebesség fokozatáról folyóvizeknél, felvilágosítva egy, a Dunán mért keresztmetszés s abban talált sebességek által, továbbá a Duna vízemésztéséről különböző vízállásoknál« címmel. A folyók mozgásáról szóló teóriájában itt valamennyi addig ismertnél tökéletesebb formulához jutott, ahhoz, amelyet csak 20 évre rá ismert fel Humphreys és Abbot, két amerikai vízimérnök.Felfedezésük annak idején az egész világ szakértőit foglalkoztatta, Vásárhelyinek csak magyar nyelven megjelent publikációja azonban ismeretlen maradt. A borsodi nyilt ártér egyik községének, Tiszavalknak képe az 1932. évi árvíz alkalmával. Jobboldalt a háttérben Tiszabábolna és Tiszadorogma községek. (Légi felvétel.) E kép nyomán elképzelhető, hogyan nézett ki minden tavasszal a Tiszavölgy az ármentesítés előtt 598 A Tisza szabályozása Vásárhelyi legnagyobb jelentőségű munkája, melylyel a magyar nép örök háláját érdemelte ki, a Tisza szabályozása. A Tiszavölgy rendezése rendkívül nehézműszaki feladat volt. »A tiszai, vagyis alsó Magyarország« volt — Beszédes szavai szerint — »vizeire nézvelegárvább és legelhanyagoltabb része hazánknak.« De