Természet és Társadalom, 1955 (114. évfolyam, 1-12. szám)
1955-12-01 / 12. szám
A XI. Országos Művészi Fényképkiállítás természeti képei Fotóművészetünket nemzetközi vonalon is megbecsülik. Nemcsak a hazai fotópályázatok, kiállítások, s a képeslapjainkban mind sűrűbben szereplő amatőrfelvételek tanúskodnak fényképészeink rátermettségéről, hanem az a siker is, amellyel világszerte — kiállításokon — fotósaink képanyagát fogadják. Fotóművészetünk híres, sajátosan nemzeti jellegű területe a természetfényképezés. Tekintélyes múltja, tudományos becsülete van. Botanikusaink előtt nem ismeretlen dr. Vajda Ernő neve. A tudós fáradhatatlanságával, kifogyhatatlan munkakedvével fényképezte hazai növényvilágunkat. Munkájában a kutató kíváncsisága, az alkotó művész lelkesedése vezette. A derűs életöröm költője volt nemzetközi hírű fotóművészünk, Balogh Rudolf. Az ő munkássága javát is a természeti képek jelentették. Természetfotósaink sorát Homoki Nagy István, Koffán Károly, ifj. Tildy Zoltán egészítik ki. Közülük Homoki világhírű filmalkotóvá lett, de eredetileg természetfényképezőnek indult. Tildy is hazai és külföldi megbecsülést szerzett állat- és madárképeivel. Koffánt, a grafikust, természetrajongással párosult fotoszenvedélye avatta a természetfotografálás egyik mesterévé. Mindezt előre kellett bocsátanunk, hogy kellőleg értékelhessük, mily gazdag választékát adja a XI. Országos Művészi Fényképkiállítása a természetfényképezésnek. Az estalkonyat párázatában, a hajnal derengésében, a nyár káprázatában, a tél fehér palástjába burkoltan igyekeztek fotósaink megörökíteni az évszakok és napszakok változásaiban folyóinkat, tavainkat, hegyeinket, rónáinkat. A két év előtti szigorú tél, az idei esős, borongós nyár csodás felhőjátékai még változatosabbá tették feladatukat. Bámulatra méltó, hányféleképp tárják elénk az oly egyszerű, de fényképen nehezen megörökíthető jelenségeket, mint a szél, a víz fényjátékai, a köd, a vihar, a villám, a búcsúzó napsugár, a kora tavasz zsendülése stb. A békéscsabai Berekméry Zoltán »Madártávlatból« c. képén olyannak látjuk a »vizek barázdáit«, ahogy Móra Ferenc leírta Aranykoporsójában. A diósgyőri Doma István »Zúzmará«-ja maga a tél költészete: fagyott, törékeny, üveghangú világ, mégis rdeteg és ismerős, hiszen honi táj, a mi hazánk. Szívbeli humor, melegség tükröződik Keresztúri Ferenc »Eltévedtek« c. páros gida-portréjából. Lukács János gyönyörűen megkomponált »Utolsó fénysugár« és »Tavaszvárás« c. képéből sejtelmes, borongós hangulat, »Parti szél«-jéből eleven drámai erő árad. Rausz Sándor »Halászcsónak« c. képe nyaraink meleg hangulatát, a magyar táj sajátos varázsát ébreszti. Varga Gyula »Vihar« c. képének fiatal ágacskái kifejezőbbek egy széltépte erdőnél, s a vad elemek felett diadalmaskodó életről vallanak. Az állatképek közül kiemelkedik Veres Tamás »Pastorale«-ja, Francis Jammes tollára méltó költői kép egy ködben bolyongó birkacsapatról. Ifj. Tildy Zoltán helyes mértéktartással oly témákat vitt a tárlatra, melyek amatőrök számára is megközelíthetők. »Csillogó vizen« c. képe egyike a kiállítás legjobb felvételeinek. Természetfényképezőink jelentős fejlődéséről tesz bizonyságot e kiállítás. Vidéki és nagyüzemi fotoszakköreink a válogatott képanyagot diapozitív vetítésre is kikölcsönözhetik. A foto és a természet szerelmesei megérdemelnék, hogy az »Élet és Tudomány« rendezte fotóversenyhez hasonló pályázatokkal további munkálkodásra serkentsék őket. Lelkes István 1. Csillogó vizen (ifj. Tildy Zoltán felvétele) 2. Halászcsónak (Rausz Sándor felvétele) 3. Eltévedtek (Keresztúri Ferenc felvétele)