Természet és Társadalom, 1956 (115. évfolyam, 1-10. szám)

1956-08-01 / 8. szám

konkrét társadalmi helyzetből adódottan, csak a tár­sadalmi valóságba beágyazottam. Egyéniség és társada­lom a legbensőbb korrelációban van egymással. Nagy tehetségek minden időben születnek, de hogy ezek történelmi nagyságokká, hősökké váljanak, ahhoz sa­játosan kedvező társadalmi viszonyok kellenek. 1526. április 25-én ezt jelentette Burgio Rómába: főszentsége tekintse Magyarországot úgy, mintha már­is elveszett volna, mert amellett, hogy ebben az or­szágban határtalan a rendetlenség, nincs itt meg semmi sem, ami a háborúhoz szükséges. Az egyes társadalmi osztályok között oly nagy a gyűlölség, oly nagy az irigység, hogy ha a török szabadságot ígérne a job­bágyoknak, tartani lehetne tőle, hogy ezek fellázadná­nak a nemesség ellen. De ez a lázadás sokkal kegyet­lenebb lenne a Dózsa- lázadásná­l, mert akkor nem volt meg a jobbágyoknak az a támaszuk, amit most a török nyújtana.­ Egy századdal korábban, Hunyadi idejében a magyar politikai élet nemegyszer öltött­ már anarchikus formákat, de a robotoló nép elnyomása még korántsem érte el azt a fokot, amelyre a magyar jobbágyságot Werbőczy törvénye juttatta. Az ország ugyan a beláthatatlan birtoktestekkel rendelkező fő­urak és főpapok hatalmi versengésének vált szín­terévé s a nép az egymás ellen küzdő főúri szövetsé­gek és ligák katonájaként testvér harcokban ontotta vérét, de ezt a véráztatta földet még hazájának érezte, amelyet idegen betolakodókkal szemben meg kell védenie. Hunyadi fél országra kiterjedő birtokainak jó gaz­­­dája volt. Amennyire a gyér forrásanyag alapján meg­ítélhetjük, nemcsak gyarapította birtokait, és nemcsak arra törekedett, hogy a birtokgazdálkodás formáit, módszereit ésszerűsítse, hanem arra is, hogy jobbágyai biztonságban éljenek és zavartalanul dolgozhassanak földjeiken. A kor uralkodó gazdasági formáján, amely a parasztság kizsákmányolásán alapult, nem változta­tott s nem is változtathatott De a korszerű lehetősé­gek határain belül nemcsak­ a maga, hanem mások jobbágyait is oltalmazta a féktelen kiuzsorázástól Az Országos Levéltárban megvannak azok az utasítások, amelyekkel Hunyadi özvegye, Szilágyi Erzsébet látta el tiszttartóit Ezekből az utasításokból fél évezred múl­tán is a jobbágyban is embert látó, gondos gazda­­asszony igazságszerető lelkének melegsége sugárzik felénk. A kora középkori oklevelek gyakori formulája,­­az igazság és jog ösvényén maradása akkor is ott szerepel utasításaiban, ha ezzel saját érdekei ellen cselekszik. Biztosra vehetjük, hogy hadakban elfoglalt férje mellett Szilágyi Erzsébetnek nagy szerepe volt a Hunyadi-birtokok igazgatásában is. A Hunyadi család együtt élt a néppel. Nem csoda, hogy amikor ütött a végső veszedelem­ órája és Hu­nyadi hadbahívó szavát levelek és küldöncök szétvit­ték az országba, hetek alatt nagy tömegekben kelt fel a nép és indult Belgrád védelmére. 1456 nyarán III. Mohamed csaknem pontosan akkora haderővel, mint amekkorának élén hetven évvel később II. Szulejmán a mohácsi síkon tönkre verte a magyar király hadsere­gét és megsemmisítette az Árpádok, Anjouk valaha hatalmas magyar királyságát, Európa hódoltatására indult. Mi volt a célja, állítólag, maga mondta meg: h Egy Isten uralkodik az égben, Mik, hogy egy fejede­lem uralkodjék a földön.* Készülődéséről egyre riasz­tóbb hírek érekeztek a török terveit aggódva figyelő, dalmát városokból. De Magyarországon csak Hunyadi gondolt a veszedelem elhárítására. Nándorfehérvárt megrakta őrséggel, amelynek parancsnoka sógora, Szilágyi Mihály volt. A várat felszerelte korszerű fegyverekkel. A fegyverek és lőszer java részét a ma­gyar városok szállították. Pozsony városa pl. puska­port, ként, salétromot, faszenet és számszeríjjakhoz való nyilakat küldött a déli fellegvár védelmére. »Ki maga akart uralkodni az egész földkerekségen, paraszti kéz verte le ...» A veszély hírére a király, V. László június elején elmenekült az országból. A külföld, különösen a leg­inkább fenyegetett Ausztria és Németország népe azonban megmozdult, hogy segítségére legyen a ma­gyar népnek. Forrásaink egyértelműen arról írnak, hogy külföldön éppen úgy, mint nálunk, elsősorban az egyszerű nép fogott fegyvert. A főurak, főpapok és nemesek nem minden nyugtalanság nélkül nézték a szülőföldük védelmére felkelt parasztok fegyverkezé­sét. A XV. század második felében és a XVI. század elején Európa-szerte fellángolt a kizsákmányolt és elnyomott parasztság elégedetlensége. Alig húsz éve zajlott le az első, ismert jobbágy­háború Erdélyben, így történt, hogy nem urak és kipróbált katonák ve­zette seregek, hanem fegyvertelen, vagy alig felfegy­verzett parasztok, kovácsok, posztósok, szabók, kéz­művesek és a néppel élő diákok vonultak Magyaror­szág és Európa védelmére Nándorfehérvár felé. Hu­nyadi, látván a készülődő török támadás egyre félel­mesebb arányait, azon volt, hogy az eretnekek elleni harcra Magyarországra küldött ferences, a gyújtó­erejű szónok, Kapisztrán János abbahagyja inkvizíciós tevékenységét s egész erejét a keresztesek toborzásá­nak szentelje. Ugyanakkor a toborzás központját át­tette a végveszélyben forgó Dél-Magyarországra. In­tézkedéseinek megvolt a hatása. Özönlött a nép Hu­nyadi táborába. Nándorfehérvár parancsnoka, Szilágyi Mihály egy fültanú feljegyzése szerint ezt mondotta: „Ha szemmel nem láttam volna, sohasem hittem volna, hogy ennyi ember legyen Magyarországon. Tódulva jönnek, mint a hóvihar.* A hatalmas török hadsereg június közepére körül­zárta a Duna—Száva szögletében mintegy félszáz mé­ter magas dombon emelkedő, belgrádi várat. Mohamed hajóhada valamivel Zimony felett a Dunát is elzárta. Az ostrom azonnal megindult. Ágyúk és vetőgépek szakadatlanul okádták a tüzüket és lövedékeiket a várra. Eközben Hunyadi kemény harcok során utat tört magának egészen a Duna partjáig, s miután meg­győződött arról, hogy a török főerejével nem a Temes­köznek, hanem egyenesen Nándorfehérvárnak fordult, mintegy tízezer főnyi, főképp irreguláris hadával a kb. ötezer főnyi ostromlott védősereg felmentéséhez látott. .Mindenekelőtt a török hajózárat semmisítette meg. Együttműködést keresett a belgrádi szerb polgá­rokkal, akik Hunyadi útmutatása szerint dereglyéikkel a szultáni gályák hátába kerültek. Maga Hunyadi két­száz, sebtében felfegyverzett és harcosokkal megrakott dereglyével a víz sodrában ráúsztatott a török gályákra. A szultán büszke hajóhada ötórás kemény küzdelemben megsemmisült. A Dunán át szabaddá vált az út Nán­dorfehérvárba. Hunyadi is a várba vonult, melynek őrségét megerősítette. Július 21-én délután indult meg a döntő török roham (a mohácsi csata is késő délután zajlott le!). Az ostromlóknak sikerült a szinte porrá lőtt külső védelmi vonalat áttörniük s az éjfél felé indított, harmadik roham során a legbátrabbak feléu- V. László clneradomány-levele Hunyadinak

Next