Természet és Társadalom, 1956 (115. évfolyam, 1-10. szám)
1956-08-01 / 8. szám
konkrét társadalmi helyzetből adódottan, csak a társadalmi valóságba beágyazottam. Egyéniség és társadalom a legbensőbb korrelációban van egymással. Nagy tehetségek minden időben születnek, de hogy ezek történelmi nagyságokká, hősökké váljanak, ahhoz sajátosan kedvező társadalmi viszonyok kellenek. 1526. április 25-én ezt jelentette Burgio Rómába: főszentsége tekintse Magyarországot úgy, mintha máris elveszett volna, mert amellett, hogy ebben az országban határtalan a rendetlenség, nincs itt meg semmi sem, ami a háborúhoz szükséges. Az egyes társadalmi osztályok között oly nagy a gyűlölség, oly nagy az irigység, hogy ha a török szabadságot ígérne a jobbágyoknak, tartani lehetne tőle, hogy ezek fellázadnának a nemesség ellen. De ez a lázadás sokkal kegyetlenebb lenne a Dózsa- lázadásnál, mert akkor nem volt meg a jobbágyoknak az a támaszuk, amit most a török nyújtana. Egy századdal korábban, Hunyadi idejében a magyar politikai élet nemegyszer öltött már anarchikus formákat, de a robotoló nép elnyomása még korántsem érte el azt a fokot, amelyre a magyar jobbágyságot Werbőczy törvénye juttatta. Az ország ugyan a beláthatatlan birtoktestekkel rendelkező főurak és főpapok hatalmi versengésének vált színterévé s a nép az egymás ellen küzdő főúri szövetségek és ligák katonájaként testvér harcokban ontotta vérét, de ezt a véráztatta földet még hazájának érezte, amelyet idegen betolakodókkal szemben meg kell védenie. Hunyadi fél országra kiterjedő birtokainak jó gazdája volt. Amennyire a gyér forrásanyag alapján megítélhetjük, nemcsak gyarapította birtokait, és nemcsak arra törekedett, hogy a birtokgazdálkodás formáit, módszereit ésszerűsítse, hanem arra is, hogy jobbágyai biztonságban éljenek és zavartalanul dolgozhassanak földjeiken. A kor uralkodó gazdasági formáján, amely a parasztság kizsákmányolásán alapult, nem változtatott s nem is változtathatott De a korszerű lehetőségek határain belül nemcsak a maga, hanem mások jobbágyait is oltalmazta a féktelen kiuzsorázástól Az Országos Levéltárban megvannak azok az utasítások, amelyekkel Hunyadi özvegye, Szilágyi Erzsébet látta el tiszttartóit Ezekből az utasításokból fél évezred múltán is a jobbágyban is embert látó, gondos gazdaasszony igazságszerető lelkének melegsége sugárzik felénk. A kora középkori oklevelek gyakori formulája,az igazság és jog ösvényén maradása akkor is ott szerepel utasításaiban, ha ezzel saját érdekei ellen cselekszik. Biztosra vehetjük, hogy hadakban elfoglalt férje mellett Szilágyi Erzsébetnek nagy szerepe volt a Hunyadi-birtokok igazgatásában is. A Hunyadi család együtt élt a néppel. Nem csoda, hogy amikor ütött a végső veszedelem órája és Hunyadi hadbahívó szavát levelek és küldöncök szétvitték az országba, hetek alatt nagy tömegekben kelt fel a nép és indult Belgrád védelmére. 1456 nyarán III. Mohamed csaknem pontosan akkora haderővel, mint amekkorának élén hetven évvel később II. Szulejmán a mohácsi síkon tönkre verte a magyar király hadseregét és megsemmisítette az Árpádok, Anjouk valaha hatalmas magyar királyságát, Európa hódoltatására indult. Mi volt a célja, állítólag, maga mondta meg: h Egy Isten uralkodik az égben, Mik, hogy egy fejedelem uralkodjék a földön.* Készülődéséről egyre riasztóbb hírek érekeztek a török terveit aggódva figyelő, dalmát városokból. De Magyarországon csak Hunyadi gondolt a veszedelem elhárítására. Nándorfehérvárt megrakta őrséggel, amelynek parancsnoka sógora, Szilágyi Mihály volt. A várat felszerelte korszerű fegyverekkel. A fegyverek és lőszer java részét a magyar városok szállították. Pozsony városa pl. puskaport, ként, salétromot, faszenet és számszeríjjakhoz való nyilakat küldött a déli fellegvár védelmére. »Ki maga akart uralkodni az egész földkerekségen, paraszti kéz verte le ...» A veszély hírére a király, V. László június elején elmenekült az országból. A külföld, különösen a leginkább fenyegetett Ausztria és Németország népe azonban megmozdult, hogy segítségére legyen a magyar népnek. Forrásaink egyértelműen arról írnak, hogy külföldön éppen úgy, mint nálunk, elsősorban az egyszerű nép fogott fegyvert. A főurak, főpapok és nemesek nem minden nyugtalanság nélkül nézték a szülőföldük védelmére felkelt parasztok fegyverkezését. A XV. század második felében és a XVI. század elején Európa-szerte fellángolt a kizsákmányolt és elnyomott parasztság elégedetlensége. Alig húsz éve zajlott le az első, ismert jobbágyháború Erdélyben, így történt, hogy nem urak és kipróbált katonák vezette seregek, hanem fegyvertelen, vagy alig felfegyverzett parasztok, kovácsok, posztósok, szabók, kézművesek és a néppel élő diákok vonultak Magyarország és Európa védelmére Nándorfehérvár felé. Hunyadi, látván a készülődő török támadás egyre félelmesebb arányait, azon volt, hogy az eretnekek elleni harcra Magyarországra küldött ferences, a gyújtóerejű szónok, Kapisztrán János abbahagyja inkvizíciós tevékenységét s egész erejét a keresztesek toborzásának szentelje. Ugyanakkor a toborzás központját áttette a végveszélyben forgó Dél-Magyarországra. Intézkedéseinek megvolt a hatása. Özönlött a nép Hunyadi táborába. Nándorfehérvár parancsnoka, Szilágyi Mihály egy fültanú feljegyzése szerint ezt mondotta: „Ha szemmel nem láttam volna, sohasem hittem volna, hogy ennyi ember legyen Magyarországon. Tódulva jönnek, mint a hóvihar.* A hatalmas török hadsereg június közepére körülzárta a Duna—Száva szögletében mintegy félszáz méter magas dombon emelkedő, belgrádi várat. Mohamed hajóhada valamivel Zimony felett a Dunát is elzárta. Az ostrom azonnal megindult. Ágyúk és vetőgépek szakadatlanul okádták a tüzüket és lövedékeiket a várra. Eközben Hunyadi kemény harcok során utat tört magának egészen a Duna partjáig, s miután meggyőződött arról, hogy a török főerejével nem a Temesköznek, hanem egyenesen Nándorfehérvárnak fordult, mintegy tízezer főnyi, főképp irreguláris hadával a kb. ötezer főnyi ostromlott védősereg felmentéséhez látott. .Mindenekelőtt a török hajózárat semmisítette meg. Együttműködést keresett a belgrádi szerb polgárokkal, akik Hunyadi útmutatása szerint dereglyéikkel a szultáni gályák hátába kerültek. Maga Hunyadi kétszáz, sebtében felfegyverzett és harcosokkal megrakott dereglyével a víz sodrában ráúsztatott a török gályákra. A szultán büszke hajóhada ötórás kemény küzdelemben megsemmisült. A Dunán át szabaddá vált az út Nándorfehérvárba. Hunyadi is a várba vonult, melynek őrségét megerősítette. Július 21-én délután indult meg a döntő török roham (a mohácsi csata is késő délután zajlott le!). Az ostromlóknak sikerült a szinte porrá lőtt külső védelmi vonalat áttörniük s az éjfél felé indított, harmadik roham során a legbátrabbak feléu- V. László clneradomány-levele Hunyadinak