Textil-Ipar, 1934 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-12 / 1. szám

Ж oj­ <э L­­VII. évfolyam, 1. szám Budapest, 1934. január 12. Előfizetési ár : egy évre 24 pengő. Hirdetési díj: 1­04 m sor 85 mfm-es hasábszélességben 40 fillér, 65 mfm-es hasábszélességben 30 fillér. Szöveges reklámközlemények és borítéklapon megjelenő hirdetések tarifája külön megállapodás szerint. FELELŐS szerkesztő Dr. RADÓ GÉZA ÁLLANDÓ MELLÉKLETEINK: „A DETAI LISTA“ ..MAGYAR TEXTILTECHNIOLÓGUSOK LAPJA“ A KÖTSZÖVŐ“ !­­ Közleményeink utánnyomás­át­ csak a forrás megjelölésével engedélyezzük. Telefonszámaink: 28-2-70 és 16-1-86 Szerkesztőség és kiadóhivatal­: Budapest, VI. kerület, Hunyadi-tér 7. szám szerkesztő RADÓ BÉLA Csakugyan olyan jól megy nekünk? Irta: Drucker Géza, a Győri Textilművek elnöke Ha frigyeink és ellenségeink számá­ból következh­etnénk a m­agyar textilipar helyzetére, valami paradicsomi jólét ví­ziója lebegne szemünk előtt. V­alósággal közhitté vált, hogy a textilipar a vég­letekig kihasználja a vámhelyzetet, hogy kereseti lehetőségei korlátlanok. Tehát elbír akármekkora közterhet és nem kell kímélni. A jelszó azonban nem az igazságot szolgálja, hanem a hangulatot, nem az észhez szól, hanem az érzülethez és az indulathoz. Olyan a jelszó, mint a rob­banás gáza, mely útjára indítja a puska­golyót. Vagy mint az eldobott kő, amely­ről sohasem tudni, hogy hol áll meg. A jelszó mindig gyanús, mert a hangulat­­csinálás eszköze, a hangulatcsinálás pe­dig a háborús felkészültséghez tartozik és pedig nem a legnobilisabb fegyverek közé. Ellenséges atmoszférát teremteni ritkán lehet igazsággal, annál inkább ten­denciózus beállításokkal, ami nem ok­vetlenül nyíltan kimondott vád, hanem esetleg csak finom célzás, ferdítés, fon­tos momentumok elhallgatása, stb. A jel­szó harci eszköz és a hadicél gyakran nem közérdek, hanem ügyesen burkolt magánérdek. Természetes, hogy a gazdasági hábo­rúban se hallgatnak el a jelszavak. Elő­ször a kereskedelem inproduktív voltát harsogták, azután sorra került a gyár­ipar és elsősorban a textiltermelés. És a közvéleményt sokkal intenzívebben be­folyásolja a hangulatkeltő uszítás, mint az adatok objektív igazsága, már csak azért is, mert a közönség ellenséges új­ságcikkekből és szónoklatokból kapja impulzusait és az adatszerű bizonyítás­tól jóformán el van zárva. Jó lenne azért már egyszer közelebbről megnézni eze­ket a jelszavakat és egy kis kutató ex­­­pediciót indítani a textília szigetére, amely felderítse, hogy valóban ez-e egyetlen szigete a boldogságnak és a könnyű meggazdagodásnak a mai álta­lános nyomor közepette? Senki sem tagadja, hogy a textilipar soránál van rosszabb sor is ezen a ma­gyar glóbuszon. De hogy ez a viszony­lagos jólét mit jelent, az mindig attól függ, hogy mihez viszonyítunk mérle­geléseinkben. Ha azt vesszük, hogy né­mely iparnak már nincsenek meg a munka lehetőségei, akkor a textilipar csakugyan boldog lehet, mert ami a leg­fontosabb, munkaalkalma még van. Egy sereg ipar már tönkrement, a textilipar még létezik és ebből a szempontból nézve, előnyösebb helyzetben van. Ve­gyük azonban számba a folyton csökkenő általános fogyasztóképességet és a ren­tabilitás feltűnő rosszabbodását, vagyis hasonlítsuk össze az 1932-es mérlegeket az 1931-esekkel. Ebben az esetben már feltűnő visszaesést látunk és nem nehéz megjósolni, hogy az 1933-as mérlegek még jelentékenyen rosszabbak lesznek. A tények ismeretében ki merne még kivételes konjunktúráról beszélni? — A textilgyártmányok árai rohamosan csök­kentek. A­ készáru kimutathatólag leg­alább 16o­ok kal olcsóbb lett, néhány cikk még erősebben vesztett értékesíthetősé­géből. Ezzel szemben a terhek konzék- V e­­sen é­sttvenes v­onalban emelkedtek. A forgalmi adót 101>/o-ról 15°/o-ra emel­ték és a többletet nagyrészt a gyárak kénytelenek viselni, mert a fogyasztóra nem hárítható át. A boletta intézményé­nek terhe túlnyomó mértékben a tex­tilipar vállára nehezedik, különösen azért, mert a balettateher kivetése nem az elért haszon, hanem a forgalom alapján törté­nik. Itt vannak a végtelen változatos­­ságú adók, az OTI és MABI költségei, a különféle szociális és kulturális terhek, amelyek különösen a textilipart veszik igénybe. Nyugodtan állíthatom, hogy minden méter áruban, melyet a fo­gyasztó megszerez, a kifizetett ár 30 o/o -a különféle címen jelentkező közterhek ki­egyenlítésére szolgál. Mi tulajdonképpen az állam adóbehajtó szervei vagyunk és ennek népszerűtlenségét, ódiumát kell vi­selnünk. Miként a háztulajdonban, úgy a textiliparban is az állam csendestárs, kinek igényeit feltétlenül és elsősorban­­ kell kielégítenünk. Ez egyik legfőbb oka az agrárollónak. Ha a textilipari cikkek árából levonnánk azt a különbözetet, mely közterhek tekintetében a magyar és a külföldi textilgyártás közt mutat­­kozik, áraink világviszonylatban éppen oly versenyképesek lennének, mint mi­nőségeink. A textilipar helyzetét nem is lehet egységesen megítélni. Egyes ágai közt tudvalevőleg a fonóipar van a legjobb helyzetben, de a pamutbeszerzés nehézsé­gei és az orsók számának állandó szapo­rodása folytán ez a konjunktúra is al­konyodóban van. A szövőszakma hely­zete ma már határozottan rossz, a gyá­rak kíméletlen k­valitása, a szinte gyil­kos konkurrencia minden haszonkalku­lációt illuzóriussá tesz. A nyomószakma veszteséggel dolgozik. A selyemszakma a teljes pangás képét mutatja; a hernyó­­selyemcikkeknek éppen nem kedvez a di­vat. A posztóipar nem tudja kapacitását kihasználni. A kötszövőipar jól van fog­lalkoztatva, de árpolitikája olyan, hogy haszonról alig lehet beszélni. Kétségte­lenül vannak gyárak, melyek még ma is keresnek, de ilyen elszigetelt jelen­ségek a mezőgazdaság terén is kimutat­hatók. Vannak mintagazdaságok, melyek a mai agrárkrízisben is tudnak prospe­rálni. Ez azonban inkább egyéni ráter­mettség, szorgalom, leleményesség, kivé­teles alkalmazkodóképesség jutalma, mintsem a szakma általános konjunk­turális helyzetének eredménye. El vagyunk készülve arra az ellenve­tésre, hogy jelenleg talán rosszabb a helyzet, de évek hosszú során át busá­san kerestek a textilesek és most pá­holyból nézhetik a többiek vergődését. A textilipar, tagadhatatlan, egy pár éven át megtalálta a számításait s ha nem is fürdött az irigyek fantáziáját annyira izgató bőségben, keresett és prosperált. De nemcsak keresett, hanem tovább is építette önmagát. A nyereséget nem her­dálta el, nem sibolta ki külföldi holdin­gokba, hanem itthon az üzemek fejlesz­tésére, felszerelésére, a versenyképesség emelésére költötte. A gyárak mind ha­talmas összegeket invesztáltak, gépekbe, új vállalatokba fektették nyereségüket és a maguk munkája árán, annak haszná­ból a magyar gazdasági függetlenséget építették hatalmasan tovább. A magyar textilipar maradandó művet létesített és annak mentői szebb kiteljesítésére fordí­totta munkája gyümölcseit. Erős pillér­rel támasztotta meg az ország megingott gazdasági struktúráját és az életképte­lenné vált iparok helyébe teremtett élet­képes újat, teremtett elveszett munka­alkalmak helyébe ötvenezer munkásnak, sokezer tisztviselőnek új munkaalkalmat, tehát legalább kétszázezer magyar em­bernek adott kenyeret, vagyis ugyan­ennyi biztos fogyasztót a mezőgazdaság­nak és más iparoknak és ugyanennyi bé­kés, forradalom ellen immunizált polgárt és az államnak adózókat. Vétkes köny­­nyelműség volt ez a becsvágy, mely pén­zét egy magyar termelési ág mentős tel­jesebb kiépítésére költötte? Hiú és meddő ambíció volt az, amiért gáncs és vádas­kodás illeti a mű létrehozóit? Azt hi­szem, ezért nem az jár, hogy a textiliát pécézzék ki és üldözzék olyan más fog­lalkozási ágak érdekében, amelyek állami monopóliumokkal segítve, szinte rizikó nélkül dolgoznak, vagy amelyek a gaz­dasági élet nagy átalakulásában életfel­tételeiket elveszítették. Távol áll tőlem az a szándék, hogy bármely termelési ág ellen támadásra induljak, a munka ellen soha nem támadnék, de tiltakoz­nom kell az olyan tendencia ellen, mely az organizmus baján úgy akar segíteni, hogy a beteg szervekhez a pár egészsé­geset is hozzábetegíti. Bizony inkább meg kell gátolni ezt a hozzábetegedést, mert megy az magá­tól is, nincs szüksége stimulanciákra. A textilkonjunktúra nagyon apad, a leg­több textilszakma félkapacitással dolgo­zik, a szövedék folytonos munkája meg­szűnőben, a fonódáké szintén. Árak és fizetési feltételek egyre rosszabbodnak, a fogyasztás sorvad és ezen még akkor sem tudnának a sokat hánytorgatott tex­­tilkartelek segíteni, ha valóban létezné­nek. De ezek a kartelek is csak izgatott fantáziákban élnek, a valóságban néhány csekély egyezmény látszik, mely a ter­melésnek legfeljebb 10o/o-ára terjed ki és ezen túl nincs más, csak gyilkos kon­kurrencia. Ez mind csupa igazolható tény és hozzáértők előtt közismert. Sőt tudják ezt azok is, akik az ellenkezőt hirdetik ártalmas jelszavakban és des­­truálni akarják ezt az ipart, pedig ezzel maguknak sem használnak, senkin sem segítenek és csak azokat az érdekeket szolgálják, amelyeket a magyar nemzeti munka sikere, a magyar gazdaság ön­állósága idegessé tesz és amelyek nem az országon belül tenyésznek és amelyek nem azonosak a magyar nemzetépítés érdekeivel. Jöhetnek súlyos idők, midőn a magyar ipar önállóságának még nagyobb jelen­tősége lesz, mint ma. Minden egyébtől eltekintve, a nemzetközi pozíció érde­kében is küzdenünk kell tehát a hazug jelszavak ellen, de védenünk kell a mai munkaalkalmakat és a tisztességes тч TEXTILGÉFALKJŰRÉSZEK IS TARTOZÉKOK, DINORMIK, minták, vagy rajzok alapján PRACISIOS SZERSZÁM TELEFON, ÉS GÉPGYÁR R.-T. 48-2-5­8. BUDAPEST, X., Kápolna­ utca 27. KÖTÖTTÁRUK GYÁRTÁSA 0L szén Ja ciraszlo BUDAPEST. Vil­. ROKK SZILÁRD­ UTCA 14 TELEFON­SZÁM 392-91 KÖTÖTT RUHÁZATI SPORT. E9 DIVATCIKKEK ELSŐ MAGYAR CARTONLEMEZGYÁR RT BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY­ ÚT 86 TELEFON : 295-74* G4'ARI VÉDJEGY Gyárt : textiladjusztáló papírokat egy- és kétszinben (duplex), fekete csomagolópapírt. MAUTHNER bőrkertyű garantált minőségű MAUTHNER TESVÉREK ÉS TÁRSAI RT. BŐRGYÁR Budapest, VI. Hajós utca 1.

Next