Textil-Ipar, 1934 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-12 / 1. szám
Ж oj <э LVII. évfolyam, 1. szám Budapest, 1934. január 12. Előfizetési ár : egy évre 24 pengő. Hirdetési díj: 104 m sor 85 mfm-es hasábszélességben 40 fillér, 65 mfm-es hasábszélességben 30 fillér. Szöveges reklámközlemények és borítéklapon megjelenő hirdetések tarifája külön megállapodás szerint. FELELŐS szerkesztő Dr. RADÓ GÉZA ÁLLANDÓ MELLÉKLETEINK: „A DETAI LISTA“ ..MAGYAR TEXTILTECHNIOLÓGUSOK LAPJA“ A KÖTSZÖVŐ“ ! Közleményeink utánnyomását csak a forrás megjelölésével engedélyezzük. Telefonszámaink: 28-2-70 és 16-1-86 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Hunyadi-tér 7. szám szerkesztő RADÓ BÉLA Csakugyan olyan jól megy nekünk? Irta: Drucker Géza, a Győri Textilművek elnöke Ha frigyeink és ellenségeink számából következhetnénk a magyar textilipar helyzetére, valami paradicsomi jólét víziója lebegne szemünk előtt. Valósággal közhitté vált, hogy a textilipar a végletekig kihasználja a vámhelyzetet, hogy kereseti lehetőségei korlátlanok. Tehát elbír akármekkora közterhet és nem kell kímélni. A jelszó azonban nem az igazságot szolgálja, hanem a hangulatot, nem az észhez szól, hanem az érzülethez és az indulathoz. Olyan a jelszó, mint a robbanás gáza, mely útjára indítja a puskagolyót. Vagy mint az eldobott kő, amelyről sohasem tudni, hogy hol áll meg. A jelszó mindig gyanús, mert a hangulatcsinálás eszköze, a hangulatcsinálás pedig a háborús felkészültséghez tartozik és pedig nem a legnobilisabb fegyverek közé. Ellenséges atmoszférát teremteni ritkán lehet igazsággal, annál inkább tendenciózus beállításokkal, ami nem okvetlenül nyíltan kimondott vád, hanem esetleg csak finom célzás, ferdítés, fontos momentumok elhallgatása, stb. A jelszó harci eszköz és a hadicél gyakran nem közérdek, hanem ügyesen burkolt magánérdek. Természetes, hogy a gazdasági háborúban se hallgatnak el a jelszavak. Először a kereskedelem inproduktív voltát harsogták, azután sorra került a gyáripar és elsősorban a textiltermelés. És a közvéleményt sokkal intenzívebben befolyásolja a hangulatkeltő uszítás, mint az adatok objektív igazsága, már csak azért is, mert a közönség ellenséges újságcikkekből és szónoklatokból kapja impulzusait és az adatszerű bizonyítástól jóformán el van zárva. Jó lenne azért már egyszer közelebbről megnézni ezeket a jelszavakat és egy kis kutató expediciót indítani a textília szigetére, amely felderítse, hogy valóban ez-e egyetlen szigete a boldogságnak és a könnyű meggazdagodásnak a mai általános nyomor közepette? Senki sem tagadja, hogy a textilipar soránál van rosszabb sor is ezen a magyar glóbuszon. De hogy ez a viszonylagos jólét mit jelent, az mindig attól függ, hogy mihez viszonyítunk mérlegeléseinkben. Ha azt vesszük, hogy némely iparnak már nincsenek meg a munka lehetőségei, akkor a textilipar csakugyan boldog lehet, mert ami a legfontosabb, munkaalkalma még van. Egy sereg ipar már tönkrement, a textilipar még létezik és ebből a szempontból nézve, előnyösebb helyzetben van. Vegyük azonban számba a folyton csökkenő általános fogyasztóképességet és a rentabilitás feltűnő rosszabbodását, vagyis hasonlítsuk össze az 1932-es mérlegeket az 1931-esekkel. Ebben az esetben már feltűnő visszaesést látunk és nem nehéz megjósolni, hogy az 1933-as mérlegek még jelentékenyen rosszabbak lesznek. A tények ismeretében ki merne még kivételes konjunktúráról beszélni? — A textilgyártmányok árai rohamosan csökkentek. A készáru kimutathatólag legalább 16ook kal olcsóbb lett, néhány cikk még erősebben vesztett értékesíthetőségéből. Ezzel szemben a terhek konzék- V esen ésttvenes vonalban emelkedtek. A forgalmi adót 101>/o-ról 15°/o-ra emelték és a többletet nagyrészt a gyárak kénytelenek viselni, mert a fogyasztóra nem hárítható át. A boletta intézményének terhe túlnyomó mértékben a textilipar vállára nehezedik, különösen azért, mert a balettateher kivetése nem az elért haszon, hanem a forgalom alapján történik. Itt vannak a végtelen változatosságú adók, az OTI és MABI költségei, a különféle szociális és kulturális terhek, amelyek különösen a textilipart veszik igénybe. Nyugodtan állíthatom, hogy minden méter áruban, melyet a fogyasztó megszerez, a kifizetett ár 30 o/o -a különféle címen jelentkező közterhek kiegyenlítésére szolgál. Mi tulajdonképpen az állam adóbehajtó szervei vagyunk és ennek népszerűtlenségét, ódiumát kell viselnünk. Miként a háztulajdonban, úgy a textiliparban is az állam csendestárs, kinek igényeit feltétlenül és elsősorban kell kielégítenünk. Ez egyik legfőbb oka az agrárollónak. Ha a textilipari cikkek árából levonnánk azt a különbözetet, mely közterhek tekintetében a magyar és a külföldi textilgyártás közt mutatkozik, áraink világviszonylatban éppen oly versenyképesek lennének, mint minőségeink. A textilipar helyzetét nem is lehet egységesen megítélni. Egyes ágai közt tudvalevőleg a fonóipar van a legjobb helyzetben, de a pamutbeszerzés nehézségei és az orsók számának állandó szaporodása folytán ez a konjunktúra is alkonyodóban van. A szövőszakma helyzete ma már határozottan rossz, a gyárak kíméletlen kvalitása, a szinte gyilkos konkurrencia minden haszonkalkulációt illuzóriussá tesz. A nyomószakma veszteséggel dolgozik. A selyemszakma a teljes pangás képét mutatja; a hernyóselyemcikkeknek éppen nem kedvez a divat. A posztóipar nem tudja kapacitását kihasználni. A kötszövőipar jól van foglalkoztatva, de árpolitikája olyan, hogy haszonról alig lehet beszélni. Kétségtelenül vannak gyárak, melyek még ma is keresnek, de ilyen elszigetelt jelenségek a mezőgazdaság terén is kimutathatók. Vannak mintagazdaságok, melyek a mai agrárkrízisben is tudnak prosperálni. Ez azonban inkább egyéni rátermettség, szorgalom, leleményesség, kivételes alkalmazkodóképesség jutalma, mintsem a szakma általános konjunkturális helyzetének eredménye. El vagyunk készülve arra az ellenvetésre, hogy jelenleg talán rosszabb a helyzet, de évek hosszú során át busásan kerestek a textilesek és most páholyból nézhetik a többiek vergődését. A textilipar, tagadhatatlan, egy pár éven át megtalálta a számításait s ha nem is fürdött az irigyek fantáziáját annyira izgató bőségben, keresett és prosperált. De nemcsak keresett, hanem tovább is építette önmagát. A nyereséget nem herdálta el, nem sibolta ki külföldi holdingokba, hanem itthon az üzemek fejlesztésére, felszerelésére, a versenyképesség emelésére költötte. A gyárak mind hatalmas összegeket invesztáltak, gépekbe, új vállalatokba fektették nyereségüket és a maguk munkája árán, annak hasznából a magyar gazdasági függetlenséget építették hatalmasan tovább. A magyar textilipar maradandó művet létesített és annak mentői szebb kiteljesítésére fordította munkája gyümölcseit. Erős pillérrel támasztotta meg az ország megingott gazdasági struktúráját és az életképtelenné vált iparok helyébe teremtett életképes újat, teremtett elveszett munkaalkalmak helyébe ötvenezer munkásnak, sokezer tisztviselőnek új munkaalkalmat, tehát legalább kétszázezer magyar embernek adott kenyeret, vagyis ugyanennyi biztos fogyasztót a mezőgazdaságnak és más iparoknak és ugyanennyi békés, forradalom ellen immunizált polgárt és az államnak adózókat. Vétkes könynyelműség volt ez a becsvágy, mely pénzét egy magyar termelési ág mentős teljesebb kiépítésére költötte? Hiú és meddő ambíció volt az, amiért gáncs és vádaskodás illeti a mű létrehozóit? Azt hiszem, ezért nem az jár, hogy a textiliát pécézzék ki és üldözzék olyan más foglalkozási ágak érdekében, amelyek állami monopóliumokkal segítve, szinte rizikó nélkül dolgoznak, vagy amelyek a gazdasági élet nagy átalakulásában életfeltételeiket elveszítették. Távol áll tőlem az a szándék, hogy bármely termelési ág ellen támadásra induljak, a munka ellen soha nem támadnék, de tiltakoznom kell az olyan tendencia ellen, mely az organizmus baján úgy akar segíteni, hogy a beteg szervekhez a pár egészségeset is hozzábetegíti. Bizony inkább meg kell gátolni ezt a hozzábetegedést, mert megy az magától is, nincs szüksége stimulanciákra. A textilkonjunktúra nagyon apad, a legtöbb textilszakma félkapacitással dolgozik, a szövedék folytonos munkája megszűnőben, a fonódáké szintén. Árak és fizetési feltételek egyre rosszabbodnak, a fogyasztás sorvad és ezen még akkor sem tudnának a sokat hánytorgatott textilkartelek segíteni, ha valóban léteznének. De ezek a kartelek is csak izgatott fantáziákban élnek, a valóságban néhány csekély egyezmény látszik, mely a termelésnek legfeljebb 10o/o-ára terjed ki és ezen túl nincs más, csak gyilkos konkurrencia. Ez mind csupa igazolható tény és hozzáértők előtt közismert. Sőt tudják ezt azok is, akik az ellenkezőt hirdetik ártalmas jelszavakban és destruálni akarják ezt az ipart, pedig ezzel maguknak sem használnak, senkin sem segítenek és csak azokat az érdekeket szolgálják, amelyeket a magyar nemzeti munka sikere, a magyar gazdaság önállósága idegessé tesz és amelyek nem az országon belül tenyésznek és amelyek nem azonosak a magyar nemzetépítés érdekeivel. Jöhetnek súlyos idők, midőn a magyar ipar önállóságának még nagyobb jelentősége lesz, mint ma. Minden egyébtől eltekintve, a nemzetközi pozíció érdekében is küzdenünk kell tehát a hazug jelszavak ellen, de védenünk kell a mai munkaalkalmakat és a tisztességes тч TEXTILGÉFALKJŰRÉSZEK IS TARTOZÉKOK, DINORMIK, minták, vagy rajzok alapján PRACISIOS SZERSZÁM TELEFON, ÉS GÉPGYÁR R.-T. 48-2-58. BUDAPEST, X., Kápolna utca 27. KÖTÖTTÁRUK GYÁRTÁSA 0L szén Ja ciraszlo BUDAPEST. Vil. ROKK SZILÁRD UTCA 14 TELEFONSZÁM 392-91 KÖTÖTT RUHÁZATI SPORT. E9 DIVATCIKKEK ELSŐ MAGYAR CARTONLEMEZGYÁR RT BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY ÚT 86 TELEFON : 295-74* G4'ARI VÉDJEGY Gyárt : textiladjusztáló papírokat egy- és kétszinben (duplex), fekete csomagolópapírt. MAUTHNER bőrkertyű garantált minőségű MAUTHNER TESVÉREK ÉS TÁRSAI RT. BŐRGYÁR Budapest, VI. Hajós utca 1.