Textil-Ipar, 1934 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1934-06-08 / 11. szám
A 150 éves Goldberger gyár írta: Kállai László Kossuth Alig lehet izgalmasabb életet elképzelni Kossuth elhivatásszerű sorsánál, amint merész agitációval belevetette magát a tespedő magyar közélet politikai középpontjába és vihart korbácsoló erővel tarajozta fel az érdeklődés hullámait. Kossuth Lajos a magyar nemzet régi törvényeinek bástyái között önmagával rendelkező független nemzetet akart teremteni hazánkból. Az Országgyűlési —, majd az ugyancsak kézirású Törvényhatósági — Tudósításokkal olyan figyelemreméltó hatást keltett, hogy az uralkodó hatalom szembe fordult vele. A kormány 1837 májusában elfogatta és a hétszemélyes tábla négy esztendei várfogságra ítélte. A szabad sajtó mártírja három évig börtönben sínylődött és csak Deák közbenjárására 1840-ben kapott amnesztiát. 1841-ben már Kossuth szerkesztette a Landerer kiadásában megjelenő Pesti Hírlapot, amelyet a kormány csak azért engedélyezett, mert bízott a szigorú cenzúrában és a titkos rendőrség szolgálatában álló »megbízható« kiadóban. »A journaistica — írja előfizetési felhívásában — közölve az egyes nemzetek belső és külső életében történt eseményeket, mutassa ki azon ösvényt, melyen azok szellemi és anyagi jólétüket eszközlötték. Ez gerjesszen szent érzelmeket a honfiak keblében, dicső tettekre hevítve azokat, kik erőt és hivatást éreznek hazánk érdekében munkálkodni.« Szabadelvű szellemben, az akkori viszonyokhoz képest féktelen nekilendüléssel, kíméletlen őszinteséggel és magával ragadó ékesszólással irányította a közvéleményt. Gondolatébresztő, cselekvésre indító vezércikkeiben többek között élesen világította meg a belkereskedelem nehéz helyzetét, a közlekedés kátyúba ragadt elmaradottságát, a törvénykezés kirívó méltánytalanságait és főleg pedig az ipar jelentőségteljes problémáját. Széchenyi részben magáévá tette ugyan Kossuth elveit, de támadó és izgató modorával egyszers mindenkorra le akart számolni, mert az országot a forradalomtól féltette és ezért arra szólította fel Kossuthot, hogy hagyja abba a hirlapírást. Kossuth a támadásra rendkívül előzékenyen és tapintatosan felelt, úgy, hogy a legnagyobb magyar naplójában fel is jegyzi: »er hat sich seht geschickt aus der Schlinge gezogen«. A közvélemény is Kossuth mellé állott és Ausztriával szemben határozottabb állásfoglalást követelt. A kereskedelmi forgalmi statisztika szerint csak pamutárukért évi 30 milió forintot fizettünk Ausztriának és az összes importunk 65 millióra rúgott, míg oda mindössze csak 60 millió forint értékű árut szállítottunk. A gyarmat állapotába süllyedt ország most már felismerte válságos helyzetét és önálló nemzeti ipart akart teremteni. A rendek eredetileg nem is akartak többet, mint az Ausztria és Magyarország között felállított vámvonal megszüntetését. De midőn felvillant a magyar ipar megteremtésének gondolata, a kérdést már nem csak a mezőgazdaság, hanem az ipari érdekek szempontjából ítélték meg és a vámsorompót olyanformán akarták kiépíteni, hogy azon belül a hazai ipar is felvirágozhassék. Megalakul az Iparegyesület Kossuth lángoló szózata megtette a hatását és 1841- ben megalakult az Iparegyesület. Kossuth bizalmasan Széchenyinek ajánlotta fel az elnökségét. A gazdasági egyesületet vezető gróf erre már azért sem vállalkozott, mert Kossuth terveiben nem bízott. Amikor Kossuth fogságba került, családjának segélyezésére 20.000 forintot gyűjtöttek. A kötelezvényekből álló adományból Kossuth 5000 forintot az Iparegyesületnek ajándékozott és teljes ambícióval szervezte meg iparosodásunk ezen fontos tényezőjét. Ez olyan jóravaló, egyszerű társaság volt, — mondja Kossuth, — melyben összetartást, munkakedvet találtam és ezzel lehetett is valamire menni. Mikor az első kiállítást rendeztem az egyletben, a megnyitás előtt való napon végigmentem a szerény termeken és úgy fejcsóválva gondoltam magamban: lesz' ez édeskevés. De hát az volt a célunk, hogy bemutassuk azt a kevés iparunkat, ami akkor volt. Az első kiállítás csekély eredményeit látva, elkezdtük a vasat verni és az iparosokat buzdítani. Nem Málta. A második kiállítás aránylag már szép volt és nagy haladást mutatott. És megvallom, — folytatja Kossuth, — mikor küldöttségileg felkerestem József nádort és végigvezettem a kiállítási termeken, egy hüvelykkel magasabbnak éreztem magamat. A jó nádor folyton azt kérdezgette: De hát miből csinálják mindezt? — És mikor megtudta, hogy bizony az iparegylet tagjai csak kétforintos részvényjegyekkel bírnak, nemes nevében azt a kérdést intézte hozzám, hogy mit tehetne ő a magyar ipar érdekében? Én sem voltam rest és elbeszéltem neki, hogy nemcsak kiállítást csinálunk, hanem ipariskolákat is és ezeknek annyi a hallgatója, — felnőttek is, — hogy néha egy szék tetején négy-öt ember álldogál, hogy a másik szűk szobában álló előadásokat meghallgathassa. De ezenkívül szükségünk volna az új gépek, anyagok és szerszámok mintagyűjteményére, hogy iparosaink lépést tarthassanak a haladottabb külfölddel, szóval állandó tágas helyiségre volna szükségünk, amelyben mozogni tudjunk. — Nem is elallottam könnyen, érthetően rámutatni az Újvilág utcában akkor létezett ktnikai épületre, mely a mi céljainknak pontosan megfelelne és Magyarország nádora örömmel ígérte meg, hogy kívánságom teljesülni fog. De ember tervez, Isten végez. A jó nádor nemsokára betegeskedni kezdett és meghalt, ígéretét nem válthatta be. Ezen és a politikai viszonyok fordulatján múlt, — fejezi be Kossuth, — hogy az iparegylet akkor nem lehetett mindjárt az, amivé később lennie kellett ... Goldbergerék az első iparműkiállításon Az egyes országok ipari tevékenységét visszatükröző iparkiállításokat a direktórium idején Franciaországban honosították meg. Münchenben 1818-ban, Drezdában 1824-ben, Berlinben 1827-ben, Prágában 1828-ban, Bécsben pedig 1835-ben és 1839-ben rendeztek iparműkiállítást. Hazánk azonban csak a 40-es években érkezett el ahhoz a fejlődési fokozathoz, ahová az örökös tartományok a bőkezűen szubvencionált iparkiállítások által már jóval előbb eljutottak. Goldbergerék is kapva-kaptak az alkalmon és kész örömmel jelent Goldberger Erzsébet, a család nagyasszonya, akit I. Ferenci József — budai előnévvel — magyar nemességgel tüntetett ki közték az iparkiállításra, ámbár csak meglehetősen későn értesítették őket és így nem készülhettek fel olyan pompásan, ahogy azt szerették volna. Éppen azért talán ki sem állítanak, ha az ifjúság lánglelkű vezére, Kossuth Lajos, fel nem keresi őket. Kossuth már egészen más szemmel nézte Goldbergerék akkori kékfestődéjét, mint Széchenyi. Csodás fantáziája a valóságot tündérm álommá fokozta fel. A kis gyárépületek lelki szemei előtt falanszterszerű óriási gyártelepekké szélesedtek a lóerővel hajtott gépek cammogó, nehézkes mozgását, füstöt okádó gőzgépek fürgén morajló ütemes gyors forgása tette elevenebbé. Már látta maga előtt a felvonuló munkásregimenteket, a falusi kényszerű tétlenség homályából előretörő tömegeket, akiknek már az ipari munka termi a mindennapi kenyeret. Soha ennél biztosabb fellépést, magávalragadóbb önbizalmat, erősebb és bátorítóbb hitet... És napnál világosabban tárultak fel előtte azok a lehetőségek, amelyek a sínylődő agrárországot az iparosodás révén mentik ki válságos helyzetéből. Séta az iparműkiállításon A főúri szalonok cikornyás stílusú lapja a »Honderű« ékes szózatban ismertette az Iparműkiállítást. Felemlítik ama hatalmas akadályt, melyet a honi ipar elé éppen az elegáns világ oly megmagyarázhatatlan vaksága utalkodottsággal szeret gördíteni és ez azon óriás bűne a külhoniaskodásnak, ami szerencsétlen affektáció, mindent rossznak tartani, mi belföldi. És mig ez így tart, míg vagy törvény, vagy morális erő — s főképp azon tiszta meggyőződés, hogy honi ipar nélkül nincs anyagi üdv, elhatározott pártolás nélkül meg nincs ipar, gátat nem vetnek e mételynek, — mindaddig, újra ismételjük, nincs kilátás semmi dicsőre, semmi nagyszerűre. Hazánk előkelő hölgyei! — folytatja a Honderű — Szálljatok magatokba, űzzétek ki fejecskéitekből azon nevetséges előítéletet, mintha magyar készítmények nem lehetnének fényűzési cikkeitekre fölhasználhatók. Jöttek megtekinteni velünk az iparműkiállítást, nézzetek kissé körül, hadd lássuk, mi az, mit fényes szalonaitok, vagy urias magatok számára elég illő áron s derék minőségben meg nem kaphatnátok? De közéig az ebéd, nektek öltöznétek kell. Egek minő mondhatatlan bűbáj dicskoszorúzza ma öltözékeitek teljességét. Pedig nem Lyon, sem Milan, hanem Pest és Pozsony adták ama selyemkelméket, melyek oly festői redőzetben hullanak szét úri termeteiteken. Mi szépen fognak azok a Batthyány és Károlyi grófnővérek sylphidalakjain szétömleni. Most lássuk, hogy áll a dolog urainkkal? Jobbak-e ők is a diákné vásznánál, s ha jobbak, műiparunkban, avagy bennök feneklik-e a főbibe? Előbkelő uraink egytől-egyig külföldi posztót viselnek: nagyobb része bécsi szabókkal dolgoztat, párisi kalapot visel, cipője bécsi, kesztyűje, sőt esernyője, szemcséje vagy sétabotja is külföldi, az utolsó selyemzsebkendőig, melyhez a kelmét Nyugatindia kölcsönzi. De íme, nyílik az ajtó s egy pár nagyon fashionable pesti arszlánt látunk belépni az iparművek termeibe. Kísérjük őket az érdekes zarándokságban... íme a gácsi gyapjúszövet- és finomposztógyár derék művei mindent nyújtanak, mi egy arsztán divatos öltözetéhez szükséges.« Így a Honderű — és ebből azt hinné az ember, hogy egy nagyarányú kiállítás kápráztatta el a bámulók tömegét. Mit mond tehát a száraz statisztika Az első iparműkiiállítást 1842 augusztus 25-én a Redoute termeiben nyitották meg és szeptember 21-ig tartott. Kiállítók száma: 213. Összevissza 298 tárgyat mutattak be. Kétségbe kellene esnünk, ha ez nem a kezdet kezdetét jelentette volna és nyilván a kossuthi akaraterőnek köszönhető, hogy a ma már szegényesnek tűnő kiállítást mégis 14.425-en látogatták. (Folyt. köv.) FORTUNA Gyárt: elsőrangú minőségű KÖTŐ- ÉS SZÖVŐGYÁR FLÓR zoknit BUDAPEST, VII. RÓZSA UTCA 8 FLÓR férfi harisnyát Kérjen á r a j , 1 a t O t ! FLÓR patentharisnyát (IX. közlemény) Vasfonal Jtelöfonal , fierléfonal JpeszöVöfonaL TFelVelöfonal Cromópamut Oforgolópamut fZDeztmunka gyapjúdon alatt. gépkötő-, és kézimunkafonalak, mindennemű testett kézimunkák, DMC és CB áruk állandó nagy raktára. ADLER BERTALAN Budapest, IV. Károly király út 4. sz. Telefon: 89-108 ! TRUNKHAHN POSZTÓGYÁR ÉS RUHAGYÁR R.T. KÖZSZÁLLÍTÁSOK ! POSZTÓGYÁRI BÉRMUNKÁK! BUDAPEST, I. LENKE-ÚT 117 BAHNER-FÉLE HERNYÓSELYEM HARISNYA ÉS J’IHNNINIS ízlésben és technikai kivitelben felülmúlhatatlan GYÁRTJA ZOKNI MÁS MINT A TÖBBI L. G.A.J BAHNER HARISNYAGYÁR BUDAPEST,VII. KER. ISTVÁN-ÚT 49. SZÁM TEL.: 366-85