Textil-Ipar, 1935 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1935-10-18 / 20. szám

7&xtüL-ipari i újság, 1935 október. IS Néhány héten belül üzembe kerül a Tannerie de Belge magyar kalapbör­­csik-gyára, amely abszolút modern gép­­berendezéssel kezdi meg olyan minő­ségű áru gyártását, mint amilyent ez a nagyhírű belga világcég hosszú időn ke­resztül szállított a magyar kalapiparnak. A Tannerie és Maroquinerie Bőrüzem Kft. részére megadott állami kedvez­ményekkel kapcsolatban különböző ki­fogások hangzottak el a szakmai érde­keltek részéről, éppen ezért nem lesz hiábavaló, ha meg­világítjuk, hogy tu­lajdonképpen milyen gyárak is vannak érdekelve a kalapbőrtermelésben és hogy váljon ezeknek az érdekeit való­ban sérti-e az új gyárnak Magyarorszá­gon való letelepedése. A magyar kalapbőrszü­kséglet 20.000 tdt via­szosvászon anyagból konfekcionált műbőrké­­szítményre (Grab és Keffel Ede cégek állít­ják elő ezt a cikket) és 100—120.000 tucat különféle kalapbőr-csikra tehető, amely utóbbi tételnek az értéke eléri a 4—300.000 pengőt. A kalapbőr-csik ára a kalap értékének 4—6 százalékát reprezentálja. Alig hinné az ember, hogy az olcsó kalapokhoz való bőrcsikok már 10 fillérért is beszerezhetők, ámde a legdrá­gább Borsalino kalapkölteménybe sem helyez­nek 70 filléresnél drágább bőrcsikot. 120 ezer tucat a szükséglet A kalapbőrcsik-szükséglet nagyjában a kö­vetkező fajták szerint oszlik meg: 15.000 tdj testetlen juhbőrből készült kalap­­csik (u. n. kazán), amelyet elsősorban sapká­sok használnak a különböző közszállításoknál. 30.000 tct toldott kalapbőrcsík, melynek el­készítéséhez kb. 12.000 kg hulladék bőr szük­séges. Ez a cikk nagyrészben­ importált hulla­dékból készül. 30.000 tct kommersz, hasított egész bőrből gyártott kalapbőrcsik, amelyhez kb. 180.000 láb u. n. »spaltbőr« szükséges. 15.000 tct jóminőségű juhszinbőrből gyár­­tott esik. 30.000 tct igen jóminőségű kalapbőrcsik, amelynek azonban csak egy része készül ha­zánkban. tán nem funkcionál, csak az osztrák tranzitó piac jöhetett számításba, zavartalan utánpót­lást azonban ily módon sem sikerült biztosítani. ... amelyeket a Tannerie de Belge magyar gyára fog kiküszöbölni Ehhez járult még, hogy a kalapbőrcsik kon­fekcionáló üzemek, így elsősorban a Wohl László cég, a minőségi utánpótlás jelszavából kiindulva és az új cég igazgatói állását ambi­cionálva, már a múlt évben felvetették a Tannerie de Belge magyarországi fióküzemé­nek tervét, amit illetékes helyen örömmel fo­gadtak, mert ez a világcég egyrészt kontin­gensen felüli magyar exportból, rekompen­­zációs alapon garantálta az ország teljes spart­bőr szükségletét, másrészt az itt készítendő kalapbőrcsíkok tekintélyes részére exportköte­­lezettséget vállalt és az sem volt mellékes szempont, hogy a Tannerie nemzetközileg el­ismert minőséget gyárt, míg a hazai gyártás ellen komoly minőségi panaszok voltak a múltban. A Tannerie de Belge által behozandó spart­bőr feldolgozását a Vincze Ernő Finombőrgyár vállalta magára, mely utóbbi céggel a belgák hosszabb lejáratú szerződést kötöttek, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy idővel ne készíttessenek ki a Hirsch A. Jakab Finom­­bőrgyárnál is kisebb-nagyobb mennyiségeket. Éles árharcra van kilátás Ami most már a kalapbőrcsík-konfekcionáló üzemeket illeti, valószínűnek látszik, hogy az új üzem versenyével szemben ezek az arány­lag kis cégek igen nehéz helyzetbe kerülnek. Nyersanyag beszerzési lehetőségük a mini­mumra csökken, mert a Vincze bőrgyár vállalt kötelezettsége értelmében kalapbőrt a jövő­ben csak a Tannerie de Belge-nek szállíthat. Igaz ugyan, hogy a Hirsch A. Jakab-féle gyár, amely a belga gyár letelepedését elle­nezte és amely azóta is vezeti a harcot, hol nyíltan, hol burkoltan, a belgáknak a magyar piacon való favorizálása ellen, bizonyára min­den lehetőt el fog követni, hogy a három manipuláns céget a szükséges kalapdönökkel ellássa, alig hihető azonban, hogy a nyers­anyagutánpótlási nehézségek miatt minőség­ben és árban versenyezni tudjon a belga kon­szernnél. Beavatottak szerint majdnem bizo­nyos, hogy ez a harc oda fog vezetni, hogy a Hirsch A. Jakab céget a belgák bérmunká­val elégítik ki, a három kis konfekcionáló üzemet pedig vagy felszívják, vagy pedig más módon rekompenzálják ezeket a létalapjuk­ban megtámadott gyáracskákat. A Nemzetközi Gyapjúszövetség most Duón­kért jelentése szerint az európai fésüsszalag­­termelésre vonatkozó adatokat a Szövetség havonként gyűjti egybe. Belgium, Lengyel­­ország, Magyarország és Olaszország máris rendszeres statisztikát vezet. A közeljövőben Nagybritannia, Franciaország gyapjúipara, to­vábbá a németországi üzemek több mint két­harmada is rendszeres statisztikát fog fel­fektetni, így remélhető, hogy a közeljövőben — az európai fésű­sszövő­székeknek több mint kimutatásunk egyáltalán nem tart teljes­ségre számot. 28 ország adatait soroltuk fel. A felvétel nem volt egyöntetű. Kína adatait például nem is szerepeltettük, miután a 450 millió lakosú birodalomban mindössze 23.930 fésüsfonóorsót és 56 szövőszéket regisztráltak. Egyes országokból csak régebbi adatok álltak rendelkezésre, másutt csupán közelítő becs­lésekre voltunk utalva. Összeállításunk nagy­jában azért mégis tájékoztat bennünket a vi­lág gyapjúiparának termelőképességéről. Euró­pában még ma is három és félszer annyi fonó­orsó és több mint négyszer annyi gyapjú­­szövőszék van, mint a többi világrészekben. Nagybritannia még ma is túlsúllyal dominál a világ gyapjúiparában. De azért Németország­nak és Franciaországnak együttvéve 47 o/o-kal nagyobb a gyapjúszövőszék állománya, mint Angliáé. Csehszlovákia több mint tízszerannyi gyapjúfonóorsóval rendelkezik, mint a 350 mil­lió lakosú India. A 41 millió lakosú Olaszor­szágnak kb. háromszor akkora az orsószáma, mint a jóval hidegebb éghajlatú 146 millió lakosú Szovjetköztársaságok Uniójának. Új­­zélandban és Ausztráliában, ahol a világ leg­finomabb gyapját termelik, jóval kevesebb szövőszék zakatol, mint a kis Németalföldön. Sőt még a gyapjúorsók száma is jóval ke­vesebb, mint pl. Spanyolországban. háromnegyedével rendelkező­­ hét ország kimutatásainak egybevetéséből majd világo­sabb képet nyerünk a gyapjúipar fejlődéséről. A gyapjúipar termelőképességére egyébként kielégítő felvilágosítást nyújt a gépberende­zés megoszlása­ is. Az 1934. évi római gyapjú­­konferencia tervbe is vette ezeknek az ada­toknak a kivizsgálását, noha összegyűjtésük érthető nehézségekbe ütközik.­­ Az 1934. szeptemberi összesítés tanulságos számoszlo­pait alant közöljük. A kártolt- és fésüsfonóorsók megoszlása is érdekes összefüggéseket mutat. Nagybritanniá­­ban és Franciaországban túlnyomóan több a fésüsfonóorsók száma. Németországban, Olasz­országban és Belgiumban is több ugyan, de százalékszerűen már nincsen olyan nagy el­térés. Viszont a fésüsfonóorsóknál jóval több kártolt fonóorsó pereg Spanyolországban, a Szovjetunióban, Portugáliában, Romániában, Dániában stb. Magyarországon tudvalevőleg 59 o/o-kal több a kártolt fonóorsó, mint a fé­­süsfonóorsó, jóllehet az utóbbi időben fésüs­­gyapjuiparunk is erősen fejlődött. PERLESZ SÁNDOR IOLYONHARDMYA KÖTSZÖVŐGYÁR R. T. Pesterzsébet. Telefon : 41-2-88 26 millió gyapjufonó orsó 433000 szövőszék A világ gyapjuiparának gépfelszerelése 1934 szeptember Végeredmény: 25,772.000 432.760 Európa Kártolt-Fésűs-Gyapjúfonó Gyapjú­fonóorsók száma orsók számaszövőszékek száma Nagybritannia (becslés)........................ 2,600.000 4,250.000 6,850.000 101.000 Németország (1933. IX.).......................... 1,917.950 2,037.000 3,954.950 87.540 Franciaország......................................... 680.000 2,300.000 2,980.000 60.000 Csehszlovákia......................................... 1,309.600 22.282 Olaszország............................................ 566.700 634.760 1.201.460 21.000 Belgium.................................................. 376.000 439.000 815.000 8.572 Lengyelország (becslés)........................ 200.000 471.850 671.850 4.000 Szovjetunió............................................. 259.440 174.700 434.140 11.917 Spanyolország....................................... 265.000 126.000 391.000 11.800 Svédország (1933)................................. 257.773 3.989 Németalföld (1933)................................. 252.000 5.400 Portugália................................................ 200.000 50.000 250.000 3.000 Svájc (1934 október).............................. 60.000 150.000 210.000 3.600 Romá­­ia.................................................. 95.400 6.800 102.200 3.583 Dánia....................................................... 85.000 15.000 100.000 1.100 Norvégia (1934 november)................. 80.460 7.090 87.550 1.359 Jugoszlávia.............................................. Magyarország (Kártolt fonóorsók 1934. 56.000 21.000 77.000 1.400 fésüsfonóorsók 1935. VI.).................... 42.700 25.277 67.977 2.000 Írország................................................... 44.250 6.250 50.500 821 Lettország............................................... 39.000— 39.000 809 Észtország.............................................. 23.000— 23.000 428 Összesen : 20,125.000 355.600 Északamerikai Egyesült Államok . . . 1,651.000 2,366.000 4,017.000 55.700 Ausztrália (1933 június)........................ 309.434 3.644 Kanada (1933)........................................ 111.315 111.342 222.657 2.634 Argentina................................................. 75.000 65.000 140.000 2.200 Újzéland (1934 március)........................ 46.291 25.048 71.339 544 India (1931).............................................. 120.777 2.567 Japán (1933)............................................ 88.403 677.390 765.793 9.871 össze­sen : 5.647.000 77.160 Kalapbőr-gyárak Régebben Belgiumból, Angliából stb. impor­táltuk ezeket a csikókat. A magyar kalapipar fejlődésével párhuzamosan azonban nálunk is megkezdték a bőrcsikók gyártását. 1928-ban rendezkedett be kalapbőrök gyártására a Vincze Ernő finombőrgyár, amely tehát en­nek az iparágnak a megteremtője Magyar­­országon. Vezető pozícióját akkor is megtar­totta, amikor a Hirsch A. Jakab Finombőrgyár szintén felvette gyártási programmjába kalap­bőrök előállítását. Az Első Pécsi Bőrgyár Rt. és a Fried-féle Bőrgyár egészen jelentéktelen mennyiségeket gyártanak, míg a Wolfner-gyár bőrjuhasításaiból ugyancsak elenyésző kvantum kalapbőrcsík készül. MAGYAR VASFONALGYÁR R. T. PESTERZSÉBET, VÁGÓHID­ U. 14 Cottonharisnya festés, Fonal fehérítés, Cordbársony kikészítés, Fonal festés, Mercerizálás, Velveton duvetin és velvet kikészítés, Műselyemkelmék és divat­áruk festése és kikészítése. Feldolgozó­ üzemek A magyar kalapbőröknek kalapbőrcsíkokká való konfekcionálását a Wohl László cég kezdte el nagyobb arányokban, újabban pe­dig a Gábor András és Társa, valamint a Klein Miklós-Universal kalapbőripari vállalat kapcsolódtak be ebbe az iparágba. Saját szük­ségletére a Gross és Weiss kalapgyár is elő­­állt műbőrcsíkokat, úgyhogy ma már a leg­olcsóbb fajtáktól a jó kommersz minőségekig, különféle színek gazdag változatában, gyárt­ják ezt a cikket a hazai üzemek. A kalapbőriparnak a rentabilitását tulajdon­képpen a vámtarifának 600 aranykoronára való felemelése tette lehetővé. Egy-egy kalap­­bőrcsík átlagsúlya 1.20 dkg, a vámja darabon­ként kb. 7.5 aranyfillér. Olcsóbb minőségeket tehát nem érdemes importálni. A forgalom 40°/o-a olcsóbb (10—20 filléres), 40 °o-a kö­zepes (20—40 filléres), 20­/o-a pedig prima bőresikok (40—70 filléres) között oszlik meg. Nyersanyagbehozatali nehézségek... Ennek az új iparágnak a legnehezebben megoldható problémája a nyersanyag bizto­sításában rejlett, ami az utóbbi időben szinte leküzdhetetlen nehézségek elé ál­totta a szak­mát. Többnyire Franciaországból szereztük be a szükséges spartbőröket, mivel azonban a francia-magyar Wiring egy idő óta egyálta­John Rudolf, a Hajdúböszörményi K­ötszövőgyár igazgatója АКЖ A 1ÍEMDNoA® VÉM Веле Sándor, a Viktória Kötő-Szövőgyár igazgatója Sparber Samu, a Rákospalotai Kötszövőgyár igazgat 15 оМлА.

Next