Textil-Ipar, 1942 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1942-01-09 / 1. szám

Előfizetési ár: egy évre 36 P. O irtási dij: 1 milliméter sor 63 raj 111­­méteres hasábszélességben 60 fülés. Budapest, 1942 január 9. XV. évfolyam 1. szám le­le­­önszántaink: 4 20-7­7­1 és 4 2­0-772 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Hunyadi-tér 7. sz. Postatakarékpénztári csekkszja szám 40.542. Népruházati akció és textilipari termelés LOSSONCZY ISTVÁN államtitkár és vitéz KISS VILMOS főosztályvezető nyilatkozata a Textil-Ipar Újságnak­ ­/t/f cU~ 0 0002 Nagyon megsínyli a szem a gyenge lámpák fényét! Helyesen világítsunk: bő fényű Tungsram Krypton lámpát égessünk — az legalább megtakarítja saját árát égés közben. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK PÉNTEKEN A Textil-Ipar Újság legutóbbi ünnepi szántában Gyurffy-Bengyel Sándor köz­­ellátásügyi miniszter és vitéz Kiss Vilmos, a Közellátásügyi Minisztérium ipari ellá­tási főosztályának vezetője, ismertették azokat az elgondolásokat, amelyeket a textilipari termelésben és a kész textil­áruk elosztásában követendőnek tartanak. Szakmai körökben mindkét cikk széles­körű visszhangot keltett. A közellátás­ügyi miniszter nyilatkozatát textilipari körök teljes megértéssel fogadták s min­den vonatkozásban őszinte tisztelettel ha­jolnak meg azok előtt a nagy nemzeti szempontok előtt, amelyek a minisztert célkitűzéseinek megvalósításánál vezet­ték. A miniszter megbízásából most Los­­sonczy István államtitkár és vitéz Kiss Vilmos főosztályvezető sajtótájékoztató keretében — amelyre a Textil-Ipar Új­ság is meghívást kapott — részletesen nyilatkozott a megállapított irányelvek indokairól és azok gyakorlati következ­ményeiről. Hangsúlyozta Lossonczy ál­lamtitkár és vitéz Kiss Vilmos főosztály­­vezető, hogy sem a miniszternek, sem vezető pozíciót betöltő munkatársainak legkevésbbé sincs szándékában egyéni kezdeményezések útját vágni. — Természetes, — mondotta vitéz Kiss Vilmos, — hog­y egyetlen gazdasági rend­szer sem nélkülözheti az egyéni kezde­ményezést. Az is világos, hogy addig, m­íg a haszonszerzésre való törekvés megengedett határok között marad, senki nem találhat benne kivetnivalót. A ter­melés tényezőinek észszerűtlen, vagy romboló célzatú korlátozása bűn volna a nemzetgazdasággal szemben. Az emberi természet megtagadása és az életszínvo­nal leszállítása lenne velejárója minden olyan törekvésnek, mely szükségtelenül és avatatlan kézzel szabna korlátokat a fejlődésnek, akkor, ha az a fejlődés nemzeti céljainkat elősegíti.­­ Nemzeti céljainkat a termelés ak­kor viszi leghatásosabban előre, ha töb­bet és jobbat termel, mint természetes versenytársaink s ha olyan árak kiala­kulásait mozdítja elő a belföldön, mely a népi tömegek életszínvonalának javítá­sára alkalmas. Be kell látnunk, hogy csak a népi szükségletek minél tökéletesebb kielégítésére szabott ipari termeléssel le­het valóban szociális gondoskodást gya­korolni. A termelés nem lehet sohasem öncél, hanem csak eszköz a nemzeti élet jobbátételére! — Békében az ipari termelésnek a nemzeti célokkal való szoros összefüggése csak ritkán védik ennyire tudatossá. Az á­rubőség — mely a nyersanyagok kor­látlan beszerzésén alapszik — a fo­gyasztó számára az iparcikkek tekinteté­ben oly nagy választék lehetőségét adja, amelyből ki-ki megtalálja vásárlóerejé­hez, ízléséhez és szükségleteihez mérten, a neki­ legjobban megfelelőt. — Egycsapásra megváltozik azonban a­ helyzet akkor, amikor megszűnik va­lamely gázi és behatás — háború, blokád — következtében a korlátlan nyersanyag­­beszerzés lehetősége s ezzel az a »sza­badság« is, hogy tetszésszerinti fajtájú, minőségű és áru iparcikkeket gyárthas­sunk. — Világos, hogy héskorúban — ami­kor az összes termelő energiákat céltu­datosan össze kell fogni — elsősorban a honvédelem igényeit kell kielégíteni. — A polgári igények kielégítését az szabja meg, hogy mennyi és milyen nyersanyagok á­lnak e célra rendelkezé­sünkre. Közismert dolog, hogy például a textil nyersanyagok terén a legnagyobb takarékosságra van szükségünk ahhoz, hogy készleteinket oda juttassuk, ahol azokra — a ránk erőszakolt gazdasági háborúban — a legnagyobb szükségünk van. Az a réteg, amelyet polgári vona­lon, minden más igényt megelőzve, el kell látnunk, a termelőmunkát végzők ama hadserege. — úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban, — amely a hábo­rús gépezet fenntartását lehetővé teszi. — kézenfekvő, hogy hazánknak nin­csenek sem korlátlan mennyiségben nyersanyagkészletei, sem olyan behozatali lehetőségei, amelyekkel a belföldi kiesést pótolni leh­et. S saját termelésünkre va­gyunk tehát elsősorban utalva s létérde­künk a legnagyobb körültekintést és ta­karékosságot parancsol­ja. — Ilyen körülmények között egyedül az államhatalom illetékes annak­ eldön­tésére, hogy a nyersanyagszükségben mit és hogyan kell termelni s a termelt ipari gyártmányokat hogyan kell felhasznál­nunk. Csakis ez a tekintély tudja meg­szabni azt az irányt, amit a termelésnek szem előtt kell tartania anyagi kitartá­sunk és győzniakarásunk érdekében. — Háborús időben a termelési ténye­zők is besorolnak azok közé az energiák közé, amelyek­­— mint hatalmi tényezők —­ végső erőfeszítéssel kényszerítik ki gazdasági téren a döntést. — Önvédelmi harcunk e döntő sza­kában az »egyéni« céloknak csak akkor van létjogosultságuk, ha azok a közös­séget szolgálják. Ugyanezért az egyéni gyártási szabadságot is alá kell rendelni a nagy tömegek szükségleteire alapított valódi közérdeknek. Sem szakmai, sem más szű­kkörű szempontok nem érvénye­síthetők a köz rovására. Minden ilyen kísérlet csak rontaná a közszellemet és lehetetlenné tenné, hogy korlátolt nyers­anyagainkat a »háborús célszerűség« sze­rint használjuk fel. — A szociális igények kielégítése az a határvonal, amelyen túl — a honvé­delmi szükségletek kielégítése mellett — nem terjedhet az állami beavatkozás ke­rete. Ezek a népi igények képezik alap­ját a közellátás gondoskodásának is. Ezeknek kell tehát — győzniakarásunk érdekében — minden eszközzel érvényt szerezni! Azt pedig, aki háborús időkben nem akarja erőit a közös feladatoknak szentelni s aki — átlátszó célzattal — 7­ egyéni szabadságot kíván­ja előtérbe helyezni a közérdekkel szemben: ki kell zárni a termelésből! E nagyjelentőségű és rendkívül érde­kes elvi megállapítások után Lossonczy István államtitkár és vitéz Kiss Vilmos főosztályvezető kijelentették, hogy gya­korlati vonatkozásban két irányban in­tézkedtek. A meglevő készleteket »nép­ruházati akció« formájában piacra dobva juttatják el a széles néprétegekhez. Ez a kezdeményezés — amelyről különben a Textil-Ipar Újság már megemlékezett — a legteljesebb sikerrel járt és jelen­tős készletek állanak rendelkezésre az akció folytatásához. A jövőre vonatkozólag, hogy a szo­ciális irányelvek minél erőteljesebben érvényesüljenek, egyrészt lényegesen csökkentik és körülbelül 100-féle típus­ban kívánják észszerűsíteni a textilipari termelést, másrészt gondoskodnak arról, hogy a népuházati cikkek gyártására alkalmas nyersanyagok 90 százalékát ilyen célokra használják fel a textilgyá­rak és legfeljebb 10 százalékból állít­sanak elő luxusárukat. Arra a kérdésre, lesz-e elegendő nyersanyag népruházati cikkek előállítá­sára, vitéz Kiss Vilmos kijelentette, hogy az eddigi kedvező eredmények alapján fokozni fogják a kotoningyártást. Nö­velik a len- és kendertermő területeket és jelentékeny mértékben fel fogják használni a műfonalakat is. Megemlé­kezett a műfonalak mosási és szakítási ellenállásának megjavítására irányuló kí­sérletezésekről is. A gyapjúáruk terén lényegesen könnyebb a helyzet, mert a hazai gyapjutermelés a szükségletek túl­­nyomó részét fedezi, a hiányokon pedig a hulladékgyűjtés országos megszervezé­sével segítenek. Végül a népruházkodás megkönnyí­tését szolgálják majd a típusruhák, ame­­lyeket a közeljövőben olcsó áron hoznak forgalomba. Mindezekkel az intézkedésekkel bizto­san remélik a jogos igények kielégítését és Lossonczy államtitkár kijelentette, hogy ruhajegy- vagy pontrendszer be­vezetésére szükség nem lesz s ilyen ter­vekkel a minisztérium egyáltalában nem foglalkozik. KÁRNOYI paszomanyárugyár e ,*■ fflN HAYALDA VjT GYULA GYULA GÉPS?Zífpoif^ÁR TELEFON: 128-042 llűlcify&Qf.VI. U24. OéD 'S 0 ÁLLANDÓ ROVATAI I „A DETAILISTA“ „A KIRAKAT“ „A KÖTSZÖVO“ „TEXTIL INDUSTRIE ZEITUNG“ „MÉLYNYOMÁSOS KÉPES SZÍN“

Next