Újítók Lapja, 1961 (13. évfolyam, 1-23. szám)

1961-08-10 / 15. szám

Minden­ az ember nevében, az ember javáért — Az SZKP új programtervezetéről — a megvalósulás testközelségébe került az embe­­­riség örökszép joga a boldogsághoz. A Szov­jetunió Kommunista Pártjának új programtervezete elénk tárja a kommunizmus felépítésének eszmei­anyagi és műszaki feltételeit. Az új programterve­zet realitását és hitelét történelmi sorsfordulások tüzében kovácsolódott előző programok megvalósí­tása támasztja alá. Amikor 1003-ban, a II. pártkong­resszuson elfogadták az első programtervezetet, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harcba hívta a cári önkényuralom meg­döntésére, majd pedig a burzsoá rendszer felszámo­lására, a proletárdiktatúra megteremtésére, vajon akadt-e ember a kommunistákon kívül, aki ezt az első programot ne utópisztikus vágyálomnak ne­vezte volna? Ma pedig botorság lenne még csak fel is tenni azt a kérdést, hogy vajon a Szovjetunió Kommunista Pártjának első programját végrehaj­tották-e. A cári önkényuralom, a burzsoá rendszer — az első program szellemében — a történelem lom­tárába került. A termelőeszközök birtokába jutott munkásosztály a föld gazdájává vált parasztsággal együtt megteremtette a proletariátus diktatúráját. A Szovjetunió Kommunista Pártjának VIII. kong­resszusán, 1019-ben elfogadták a II. programterve­zetet is, amely kitűzte a szocialista társadalom fel­építésének grandiózus feladatét. Akadhat-e ember a világon, aki ma kétségbe vonhatná azt, hogy a szo­cializmus teljes és végérvényes győzelmet aratott a Szovjetunióban? A II. programtervezet kiadása óta a szovjet nép kommunista pártjának vezetésével csodálatosan szép és nagyszerű győzelmeket aratott a belső és külső ellenségen, és a jólétnek, a gazdag­ságnak, a műszaki tudománynak olyan fejlettségi fokát érte el, amely csodálatot vált ki a jóbarátból, mélységes megdöbbenést az­ ellenségből. A jelenkor középpontjában a nemzetközi munkásosztály leg­erőteljesebb szülötte, a szocializmus világrendszere élt. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik programját, a kommunista tár­sadalom felépítésének programját. A szocializmust építő társadalomban a megvalósítandó cél az, hogy mindenki képessége szerint dolgozzon és a végzett munkája arányában részesedjék a javakból. Most a programtervezet szerint elkövetkezik az az idő, ami­kor harcba indulhatnak azért a nagyszerű célért, an­nak az elvnek a megvalósításáért, hogy „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei sze­rintГ Teljesen megvalósult a párt szava: „Mindent az ember nevében, az ember javáért!" Az ember nevé­ben, az ember javáért azonban csakis maga az em­ber munkálkodhat. Ezért is határozza meg az SZKP új programtervezete olyan nagy körültekintéssel a kommunizmus felépítésének anyagi, műszaki felté­teleit Az anyagi termelésnek a műszaki tudomány alapján való fejlesztése teszi majd lehetővé azt, hogy olyan mérhetetlen bőségben termeljék az anyagi ja­vakat, hogy abból az emberek szükségleteik szerint meríthessenek. A kommunizmus felépítésének anyagi-műszaki feltételeiről az SZKP új programtervezete a többi között ezeket mondja: Az 1961—70-es legközelebbi évtizedben a Szov­jetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjá­nak megteremtése során az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalma­sabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egye­sült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kulturális, technikai színvonalon, min­denki számára biztosítja az anyagi bőséget; minden kolhoz és szovhoz magas termelékenységű és nagy jövedelmű gazdasággá válik; lényegében kielégülnek a szovjet emberek szükségletei a minden kényelem­mel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a ne­héz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a munkanap. Az 1971—1980-as második évtizedben megteremt­jük a kommunizmus anyagi-technikai bázisát, az egész lakosság számára biztosítjuk az anyagi és mű­velődési javak bőségét; a szovjet társadalom szoro­san megközelíti a szükségletek szerinti elosztás el­vének megvalósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet. A Szovjet­unióban tehát lényegében felépül a kommunista tár­sadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután következő időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi ki az ipari termelés egész mennyiségének növelését úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esztendő folyamán körülbelül két és félszeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát; 20 esztendő alatt legalább hatszorosra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egyesült Államok jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez tíz év alatt több mint kétszeresen, 20 év alatt pedig négy-négy és félszeresen növelni kell a munka termelékenységét az iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szovjet iparban kétsze­resen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelékenységének színvonalát, az egy órára jutó termelékenység tekintetében pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munkanap — ez a fö­lény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lényegében befejeződik az egész ország villamosítása. Az évenkénti villamos­­energia-termelésnek az évtized végére 900—1000 milliárd, a második évtized végére pedig 2700—3000 milliárd kilowattórára kell növekednie. Húsz esztendő alatt a vaskohászat eléri azt a szín­vonalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. Következetesen be­tartjuk azt az irányvonalat, hogy előnyben részesít­jük az olaj és gáz termelését, s ezeket növekvő mér­tékben használjuk fel a vegyipari termelés nyers­anyagaként. Az SZKP minden erőfeszítést megtesz, hogy biz­tosítsa a közfogyasztási cikkek termelésének gyors növelését. A párt minden lehető módon elősegíti a tudomá­nyos-műszaki haladás maximális meggyorsítását s a kommunista társadalom építésében a tudomány sze­

Next