Újítók Lapja, 1961 (13. évfolyam, 1-23. szám)
1961-08-10 / 15. szám
Minden az ember nevében, az ember javáért — Az SZKP új programtervezetéről — a megvalósulás testközelségébe került az emberiség örökszép joga a boldogsághoz. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezete elénk tárja a kommunizmus felépítésének eszmeianyagi és műszaki feltételeit. Az új programtervezet realitását és hitelét történelmi sorsfordulások tüzében kovácsolódott előző programok megvalósítása támasztja alá. Amikor 1003-ban, a II. pártkongresszuson elfogadták az első programtervezetet, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harcba hívta a cári önkényuralom megdöntésére, majd pedig a burzsoá rendszer felszámolására, a proletárdiktatúra megteremtésére, vajon akadt-e ember a kommunistákon kívül, aki ezt az első programot ne utópisztikus vágyálomnak nevezte volna? Ma pedig botorság lenne még csak fel is tenni azt a kérdést, hogy vajon a Szovjetunió Kommunista Pártjának első programját végrehajtották-e. A cári önkényuralom, a burzsoá rendszer — az első program szellemében — a történelem lomtárába került. A termelőeszközök birtokába jutott munkásosztály a föld gazdájává vált parasztsággal együtt megteremtette a proletariátus diktatúráját. A Szovjetunió Kommunista Pártjának VIII. kongresszusán, 1019-ben elfogadták a II. programtervezetet is, amely kitűzte a szocialista társadalom felépítésének grandiózus feladatét. Akadhat-e ember a világon, aki ma kétségbe vonhatná azt, hogy a szocializmus teljes és végérvényes győzelmet aratott a Szovjetunióban? A II. programtervezet kiadása óta a szovjet nép kommunista pártjának vezetésével csodálatosan szép és nagyszerű győzelmeket aratott a belső és külső ellenségen, és a jólétnek, a gazdagságnak, a műszaki tudománynak olyan fejlettségi fokát érte el, amely csodálatot vált ki a jóbarátból, mélységes megdöbbenést az ellenségből. A jelenkor középpontjában a nemzetközi munkásosztály legerőteljesebb szülötte, a szocializmus világrendszere élt. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik programját, a kommunista társadalom felépítésének programját. A szocializmust építő társadalomban a megvalósítandó cél az, hogy mindenki képessége szerint dolgozzon és a végzett munkája arányában részesedjék a javakból. Most a programtervezet szerint elkövetkezik az az idő, amikor harcba indulhatnak azért a nagyszerű célért, annak az elvnek a megvalósításáért, hogy „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerintГ Teljesen megvalósult a párt szava: „Mindent az ember nevében, az ember javáért!" Az ember nevében, az ember javáért azonban csakis maga az ember munkálkodhat. Ezért is határozza meg az SZKP új programtervezete olyan nagy körültekintéssel a kommunizmus felépítésének anyagi, műszaki feltételeit Az anyagi termelésnek a műszaki tudomány alapján való fejlesztése teszi majd lehetővé azt, hogy olyan mérhetetlen bőségben termeljék az anyagi javakat, hogy abból az emberek szükségleteik szerint meríthessenek. A kommunizmus felépítésének anyagi-műszaki feltételeiről az SZKP új programtervezete a többi között ezeket mondja: Az 1961—70-es legközelebbi évtizedben a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtése során az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kulturális, technikai színvonalon, mindenki számára biztosítja az anyagi bőséget; minden kolhoz és szovhoz magas termelékenységű és nagy jövedelmű gazdasággá válik; lényegében kielégülnek a szovjet emberek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a munkanap. Az 1971—1980-as második évtizedben megteremtjük a kommunizmus anyagi-technikai bázisát, az egész lakosság számára biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szükségletek szerinti elosztás elvének megvalósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kommunista társadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután következő időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi ki az ipari termelés egész mennyiségének növelését úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esztendő folyamán körülbelül két és félszeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát; 20 esztendő alatt legalább hatszorosra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egyesült Államok jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez tíz év alatt több mint kétszeresen, 20 év alatt pedig négy-négy és félszeresen növelni kell a munka termelékenységét az iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szovjet iparban kétszeresen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelékenységének színvonalát, az egy órára jutó termelékenység tekintetében pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munkanap — ez a fölény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lényegében befejeződik az egész ország villamosítása. Az évenkénti villamosenergia-termelésnek az évtized végére 900—1000 milliárd, a második évtized végére pedig 2700—3000 milliárd kilowattórára kell növekednie. Húsz esztendő alatt a vaskohászat eléri azt a színvonalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. Következetesen betartjuk azt az irányvonalat, hogy előnyben részesítjük az olaj és gáz termelését, s ezeket növekvő mértékben használjuk fel a vegyipari termelés nyersanyagaként. Az SZKP minden erőfeszítést megtesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikkek termelésének gyors növelését. A párt minden lehető módon elősegíti a tudományos-műszaki haladás maximális meggyorsítását s a kommunista társadalom építésében a tudomány sze