Vas- és Fémmunkások Lapja, 1931 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-09 / 1. szám
2. oldal J* VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA 1. mám lókkal szövetkezni a mi leverésünkre. Büntetett előéletű embereket uszítottak a munkásokra. De hiába ,minden igyekezetük. Megüzentük a reakciónak, hogyha erőszakkal jönnek ellenünk, mi is erőszakkal válaszolunk. Kívánjuk, hogy a magyar vas- és fémmunkások is szabadabb levegő mellett nagyobb szabadságok mellett vívják meg harcaikat a kapitalizmussal szemben. A kongresszust üdvözli. Anton Hampel szaktárs a csehszlovákiai vas- és fémmunkásszövetség elnöke, volt népjóléti miniszter tartotta meg azután üdvözlőbeszédét. Először néhány üdvözlő szót szólt cseh nyelven, majd német nyelven folytatta. Utalt arra, hogy ebben az időben, amikor a közgyűlés tanácskozásait tartja, egész kevés kivétellel mindenütt a világon óriási gazdasági válság akadályozza a termelés menetét. A munkásság politikai kilátásai sem mondhatók a legrózsásabbnak. Ilyenkor a munkásság testvéri szolidaritása nem merülhet ki udvariassági aktusokban, ilyenkor ■ennek a szolidaritásnak fokozott mértékben kell megnyilatkoznia a gyakorlati együttműködés terén, a vállvetett küzdelemben is. A csehszlovák vas- és fémmunkásság nevében üdvözli a magyar szaktársakat. Noha az egyes országokban részletekben eltérőek a viszonyok, mégis megállapítható, hogy az egész világon a kapitalista termelésnek olyan válságát éljük, amely többé le nem cáfolható és le nem tagadható bizonyítéka annak, hogy a kapitalizmus képtelen megoldani a mai válság problémáit. A kapitalizmusnak ebből a reménytelen küzdelméből kell megszületnie és meg is fog születni a kollektív termelés új rendje. A termelés mai árai alkalmatlanoknak bizonyultak arra, hogy rendet teremtsenek a termelés és fogyasztás terén, hogy helyreállítsák a termelés megbillent egyensúlyát. Amikor Briaud franciakülügyminiszter a maga Páneurópa-tervét fölvetette, úgy ebből is Európa mai kapitalista, rendjének a csődje csendült ki, illetve az a fölismerés, hogy a mai rendszer nem tud rendet teremteni a termelésben. Mindezt egyrészt azt okozza, hogy az egész világ szörnyű gazdasági válság idejét éli és ennek súlya leginkább a munkásosztályra nehezedik, de ugyanekkor nincs okunk a pesszimizmusra, a munkásság a körülötte lejátszódó válságtünetekből föl kell hogy ismerje azokat a biztató jelenségeket is, amelyek az ő számára elvitathatatlanul értékes ígéretek. Optimizmussal, a jövő győzelmébe vetett hittel kell vállvetve, igazi szolidaritással folytatnunk az együttes küzdelmet és akkor a siker nem maradhat el. Eredményesmunkálkodást kíván a közgyűlésnek. Axel Svenson szaktra, a svéd vas- és fémmunkásszövetség főtitkára, képviselő a svéd testvérszövetség üdvözletét tolmácsolta német nyelven. Nagy örömmel vesz részt a magyar szaktársak tanácskozásain és ezt az alkalmat föl akarja használni arra, hogy a svéd vasmunkásság helyzetéről tájékoztassa a magyar szaktársakat. Svédországban a vas- és fémmunkásság 90%-ban szervezeti, osztálytudatos, szervezetek harcos tagja. Svédországban a vasmunkásság munkaideje is törvényesen rendezve van a törvényes munkaidőbeli 48 óra. Ez alól csak kevés kivétel van. A béreket kollektív szerződések szabályozzák az egész országban, és a főbb szakmai csoportok szerint három ilyen kollektív szerződés van érvényben. Felsorolt:* a rendszeresített reálbéreket és ebből kiderült, hogy Svédországban a tanult vasmunkások minimális órabére magyar valutára átszámítva 2,03 pengő. A vasmunkások szakszervezete Svédországban az utóbbi időkben szép eredményeket ért el a bérek emelése terén, de más téren is. A legfontosabb célnak tartják az üzemeknek a munkásság részéről való minél erőteljesebb ellenőrzését és ezen a téren is előrehaladást sikerült elérni. A svéd munkásság nevében sok sikert kíván a magyar szaktársak közgyűlésének. (Zajos helyeslés.) Alfred Brunner szaktárs, a svájci vas-, fém- és órásmunkások szövetségének pénztárosa a svájci szaktársak nevében üdvözölte a közgyűlést. Örömének adott kifejezést, hogy már harmadízben vehet részt a svájci szaktársak képviseletében a magyar szaktársak közgyűlésén és a svájci szaktársak még mindig nagy érdeklődéssel kísérik magyar szaktársaik harcait és küzdelmeit. A svájci szövetségnek 103 csoportja és 10.000 tagja van, 1929 óta 8000-rel sikerült a taglétszámot növelni. A gazdasági válságot svájc munkássága is erősen megsínyli. A szövetség tevékenysége főként arra irányult az utóbbi időkben, hogy a szaktársaknak fizetéses szabadságot biztosítson. Ez a törekvése már szép sikereket eredményezett. aO.OOO szaktárs részére sikerült évi 2—14 napos fize-téses szabadságot biztosítani. A svájci szövetség legutóbb rendkívüli kongresszust tartott, amelyen kénytelen volt elhatározni a tagjárulékok erős fölemelését. Ez alkalommal a svájci fémmunkások részére 8 járuléki osztályt állapítottak meg, hogy ilyen módon lehetővé tegyék a legkisebb keresetű szaktársak részére a szövetséghez való tartozást és a járulékok fizetését. Svájcban a tanult szakmunkások átlagos órabére 1.50—1.00 svájci frank (1.65—1.75), a tanulatlan munkásoké 1.10—1.30 frank. 1930 eleje óta 7 millió frank munkanélkülisegélyt űzetett ki a szövetség, az állam, a kantonok és a községek azonban ennek nagy részét visszatérítik a szövetségnek, úgyhogy ennek az összegnek átlagban csak 35%-a terheli a szövetséget. Sokhelyütt a munkanélkülisegély 90%-át is visszatérítik a szakszervezetnek. A tél kilátásai nálunk is meglehetősen rosszak. Mégis bizakodva dolgoznak és remélik, hogy úgy politikai téren, mint a szakszervezeti mozgalom terén az eredményeket sikerül megóvni és a helyzet javulásával azokat kiszélesíteni. Ismételten sok sikert kíván a magyar szaktársaknak, akikről tudja, hogy nehéz viszonyok között súlyos harcot kénytelenek folytatni a maguk jogaiért és megélhetésükért. Josef Kadig szaktárs, a csehszlovákiai német vasas fémmunkásszövetség (Komotau) üdvözletét tolmácsolta. Ő is hangsúlyozta, hogy a munkásság szolidaritása nem merül ki e válságos időkben csupán elméleti értékekben, gyakorlati értékké kell váltani a munkásszolidaritásban rejlő megdönthetetlen erőt. Csehszlovákiában a gazdasági válság terhe leginkább a gépiparra nehezedik és itt is leginkább a németlakta vidékek érzik meg a válság súlyos következőményeit. Ezt erősen megsínyli a csehszlovákiai német vasmunkásság szövetsége is. A szövetségnek 25.000 tagja van. Tíz hónap alatt a szövetség 6.000.000 csehkoronát fizetett ki munkanélkülisegélyként és ez év végéig ez az összeg előreláthatóan kerek 7 milliót fog kitenni. Megemlékezett arról, hogy a csehszlovákiai munkásság politikai megerősödése révén az állami munkanélküliségi segélyezés rendszerét, amely a genti rendszeren alapszik, sikerült erősen megjavítani, így elsősorban az állam hozzájárulását a duplájára fölemeltetni és a munkanélkülisegély idejét 26 hétre kiterjeszteni. Ezenkívül érvénybe léptettek egy 13 hétre szóló úgynevezett válságsegélyt is. A kapitalizmus a maga vad profithajhászásában akkor is kész munkásait a kenyérkereset lehetőségétől megfosztani, ha tőkéjének gyümölcsöztetésére a nagyobb profitszerzés lehetőségei kínálkoznak, erre Csehszlovákiában számos példa van. Csehszlovákiában a vas- és fémiparban mindenütt kollektív szerződések vannak érvényben, mégis a munkásság tudatában van annak, hogy föl kell készülnie a nemzetközi kapitalizmusnak bérletörő rohama ellen. Mindenképpen nehéz időket él át Csehszlovákia vasmunkássága is, de osztályöntudata, harckészsége és nemzetközi szolidaritása biztosítéka annak, hogy nehéz küzdelmeit megfelelő eredményekkel tudja majd végigharcolni. Ezt kívánja a magyarországi öntudatos szervezett vasmunkásságnak is. Pirovszky Károly a romániai vas- és fém- és vegyipari munkások nevében üdvözli a közgyűlést. Azzal kezdte, hogy a munkásszolidaritásra soha nem volt nagyobb szükség, mint a mai időkben, amikor a kapitalizmus válsága a termelés rendjét teljesen megbontotta és a kapitalizmus ennek a válságnak a proletariátust akarja prédául odadobni. A romániai vasmunkásság ugyanazon bajok alatt szenved, mint a magyarországi testvérek, ugyanazok a kívánságok és törekvések és célkitűzések vezetik küzdelmeik során. A román kapitalizmus, akárcsak Magyarországban, a racionalizálást nem a termelés fejlesztésére, hanem a fokozott kizsákmányolásra használja fel. Romániában a munkásmozgalom tulajdonképpen még csak gyermekkorát éli, és ma már mégis megszívlelendő tanulságokat szolgáltat. Amikor 1920-ban álapostolok egy reménytelen általános sztrájkba kergették felelőtlenül románia munkásságát, ezzel olyan katasztrófát zúdítottak a román proletariátusra, amelynek csak a kapitalizmus látta hasznát. Ezt a felelőtlen, meggondolatlan sztrájkot a kapitalizmus a munkásmozgalom letörésére igyekezett fölhasználni, és 9 évig tartott, amíg a bolsevista demagógia okozta romokat el lehetett takarítani, és a romániai munkásmozgalom új bázisokat tudott építeni a maga küzdelmei számára. Ma már Romániában a munkásság gyülekezési joga nem probléma, törvény biztosítja, a 8 órai munkaidőt, és ezzel szilárd bázist sikerült teremteni a 40 órás heti munkaidőért való küzdelmükhöz. Sikerült biztosítanunk a fizetéses szabadságot, továbbá a gyermek- és nőmunka törvényes korlátozását. Jól tudjuk, hogy a munkásság gazdasági téren csak akkor érhet el tartós eredményeiket, ha a politikai küzdelmekben is öntudatosan igyekszik a maga befolyását erősíteni. Magyarországban fejlettebb ipar van, mint Romániában és ezért itt előbb érvényesülnek a kapitalizmus egyre újabb és újabb módszerű kizsákmányoló törekvései, mint nálunk, lázért, a védekezés módszereit is önök előbb kénytelenek kipróbálni, ami számunkra azután már tanulságokat szolgáltat Már csak ezért is igaz testvéri szolidaritással figyeljük az önök súlyos küzdelmeit, amelyekhez sok sikert kívánunk! A jugoszláv vas- és fémmunkásszövetség részéről Markó Pottner szaktárs ugyancsak magyar nyelven üdvözölte a közgyűlést. — A jugoszláv szövetség — mondotta — azért küldött el ide, hogy Jugoszlávia vasmunkásságának Magyarország vasmunkásságával való teljes szolidaritását dokumentálja. Jugoszlávia proletariátusa is nehéz küzdelmet kell hogy folytasson a megélhetésért. A háború után nehéz küzdelmek árán sikerült bizonyos szociális munkásvédelmi és biztosítási törvényeket kivívnunk, de a burzsoázia ezek ellen az idén tavasszal minden erejének megfeszítésével igyekezett rohamot indítani. Ez súlyos védőharcra kényszerítette szakszervezeteinket és áldozatkész harcok árán sikerült is jogainkat csorbítatlanul megtartani. Erre azután kapitalistáink más módszerekhez igyekeztek folyamodni és sárga szervezetek alakításával próbálják letörni a munkásságot. Mi azonban hízunk szaktársaink öntudatában és noha tudjuk, hogy a harc nehéz lesz, bízunk abban, hogy ellenfeleink céljaikat nem fogják elérni. E tekintetben buzdítást merítünk abból a nehéz küzdelemből, amelyet Magyarország munkássága már hosszú éveken át folytat a maga jogaiért és megélhetéséért. Kívánom, hogy ennek a sokévi nehéz küzdelemnek újabb sikereket jelentő stációja legyen az önök mostani közgyűlése. Bárdos Ferenc elnök köszönetet mondva a külföldi vendégek meleghangú üdvözleteiért, bejelentette, hogy a közgyűléshez a külföldi szövetségek részéről számos üdvözlőtávirat érkezett. Üdvözletet küldött a nemzetközi vas- és fémmunkásszövetség nevében Jíg Konrád szaktárs, a nemzetközi iroda főtitkára, aki sajnálatát fejezi ki, hogy személyesen nem lehet jelen tanácskozásainkon és sok sikert kíván a közgyűlésnek. Üdvözlőlevelek érkeztek továbbá a francia, a belga, a spanyol, a fnn, a dán vasmunkásszövetségektől, a nemzetközi gépészek szövetségétől (Washington), a norvég vasmunkásszövetségtől és a Sao Paolóban (Brazília) élő magyar vas- és fémmunkásoktól. Utóbbi bejelentést a közgyűlés küldöttei lelkes tapssal fogadták. Ezzel a közgyűlés áttért a napirend 4. pontjának — a központi vezetőség jelentése — tárgyalására. Előadó: Csapó Sámuel szaktárs, Szövetségünk titkára. Tisztelt Szaktársak! Mióta Szövetségünk megalakult, még nem élt át olyan nehéz időket, mint a legutóbb megtartott közgyűlés óta. Az első szimptómája ennek az a nagy munkanélküliség, amely csaknem megtizedelte tagjaink sorait. Bár ez a borzalmas munkanélküliség a kapitalizmus csődjét is jelenti, mégis a munkásságot sújtja a legérzékenyebben. A munkanélküliség ma világjelenség. Ha azonban azt helyi vonatkozásban vizsgáljuk, úgy azt látjuk, hogy sehol sem olyan kétségbeejtő a munkanélküliek helyzete, mint Magyarországon. Szövetségünk központi vezetősége, titkársága és tisztviselői kara a Szakszervezeti Tanáccsal, a parlamenti és községi frakciókkal egyetértésben mindent elkövetett, hogy a munkásság nehéz helyzetén javítson. Több ízben tárgyalások folytak a kormánnyal a munkanélküliség esetére való biztosítás, a munkanélküliség enyhntése és munkaalkalmak teremtése tárgyában. A miniszterelnök erre vonatkozó válasza az volt, hogyha a munkanélküliség esetére szóló biztosítást, nem is iktatják törvénybe, munkaalkalmat a kormány föltétten fog teremteni. Az egyik küldöttség, amelyben Szövetségünket a titkárság képviselte, javaslatot tett a nyolcórás munkanap bevezetésére is. Szinte elszomorító, hogy amíg a külföldön már nem a nyolcórás munkaidőért folyik a küzdelem, hanem a heti 44 és 40 órás munkaidőt igyekszenek elérni, addig nálunk Magyarországon még a nyolcórai munkaidő törvénybe iktatásáról sem akarnak, hallani, annak ellenére, hogy a törvényjavaslat már évek óta fekszik a népjóléti minisztériumban. A munkaidőt illetően a munkáltatók korlátlan hatalmat élveznek. Jellemző a mai állapotra, hogy a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. telepein ma is 12 órás munkanap és 24 órás vasárnapi fölváltás van Történik pedig ez akkor, amikor munkahiány címén a munkások százait bocsátják el a Rima telepeiről. A külföldi államok kormányai a munkanélküliség kérdését tekintik a legfőbb problémának. Ha megvizsgáljuk azokat a munkanélkülisegélyeket, amelyeket Ausztria, Csehország, Németország, Svájc és Anglia fizet a munkanélkülieknek, akkor azt látjuk, hogy ezekben az államokban majdnem annyi a munkanélkülisegély, amennyit szaktársaink Magyarországon az üzemekben keresnek. Magyarországon, sajnos, a munkanélküli szaktársak segélyezése egyedül a szakszervezetekre hárul, amelyek ebből derekasan kiveszik részüket, így Szövetségünk is a legnagyobb mértékben megtette kötelességét a munkanélküli szaktársakkal szemben, mert az alap szabályszerű segélyen túlmenőleg a munka nélkül lévő szaktársak 95%-ának évenként három ízben rendkívüli segélyt utaltunk ki, hogy nyomorúságukon némileg enyhítsünk. Itt kell megjegyeznünk még azt, hogy amíg Magyarországon a legnagyobb küzdelmet folytatjuk a puszta megélhetésért, addig külföldön szaktársaink már fizetett szabadságidőt is élveznek. Magyarországon, ahelyett hogy a szakszervezeteket támogatásban részesítenék, igyekeznek munkájukat minden téren elgáncsolni és csak azért, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek erejét gyöngítsék, különféle egyesületeket támogatásban részesítenek. A szakszervezeti támogatás azonban korántsem elégséges ahhoz, hogy a munkanélküliek helyzete enyhüljön. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy a legutóbbi közgyűlés óta a kenyérfogyasztás Budapesten és környékén 40%-kal, a húsfogyasztás 31%kal, a cukorfogyasztás 35%-kal csökkent. Ez a statisztika mutatja, hogy Magyarországon az illetékesek nem törődnek azzal, hogy a dolgozó munkásosztály helyzete javuljon. Ebből a tanulság az, hogy Magyarországon is, mint a külföldi államokban, a munkásságnak erős szervezkedéssel kell helyzetén javítani. Ha tehát valahol szükség van az erős gazdasági és politikai szervezkedésre, úgy Magyarországon elsősorban van arra szükség. Mindebből szaktárssainknak, be kell látntok, hogy szakítani kell az eddigi közönnyel és be kell lépniük abba a szervezetbe, ahol gazdasági érdekeiket 100%-ig megvédik. Egyik fontos eseménye mozgalmunknak az esztergályos-kizárás végleges likvidálása. Még a nyár folyamán a Vas- és Rézesztergályosok, Gépmunkások és Rokonszakmák Egyesülete vezetőségével sikerült a békét megtermteni. Csapó szaktárs kéri, hogy a gépírásos jelentésben foglalt megállapodást a közgyűlés vegye tudomásul. A kizárt gyáripari lakatosokkal a békekötés nem sikerült, ami nem Szövetségünkön, hanem egy-két kizárt egyénen múlott, akiknek ügyében a vezetőség az alapszabályok szemmeltartásával nem volt hajlandó a legutóbbi közgyűlés határozatát megváltoztatni. Jellemző, hogy ezen egyének közül egy sem folyamodott a jelenlegi közgyűléshez, a Szövetségbe való visszavétele tárgyában. Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni, hogy a belügyminiszter — a kizárt lakatosok följelentésére hivatkozva — Szövetségünk ellen vizsgálatot rendelt el, ami csaknem három hónapot vett igénybe. Az erről szóló hatósági végzés szerint a följelentés nem fedi a valóságot, ami egyben elégtételt is jelent részünkre a följelentőkkel szemben. Takarékossági szempontból az elmúlt év őszén a központi vezetőség elhatározta, hogy a budapesti helyi csoportot beszünteti, a két pénztárt egyesíti és az adminisztrációt egyszerűsíti, 1931-től kezdve pedig a nyilvántartást központosítja. A helyi csoport megszűnését a helyi csoport 1930. évi január hó 26-án megtartott közgyűlése 46 szavazattal 24 ellenében, tehát 22 szótöbbséggel tudomásul vette. Kéri az erre vonatkozó határozat közgyűlési szankcionálását is. A budapesti helyi csoport megszűnése következtében a női tisztviselők száma néggyel csökkent, továbbá nem töltötte be a központi vezetőség az évközben elhalt tisztviselők, Kínál József, Révész Artúr és Pollák Ferenc állásait sem. A további létszámcsökkenés lehetetlen, mert ez az agitáció már és a mozgalom egyéb szervezeti munkáiban fennakadást jelentene. A legutóbbi közgyűlés határozata alapján a központi veztőség elkészítette a szövetségi székház és a bérház végelszámolásait, amelyeknek kivonata benne van a közgyűlési jelentésben, amely minden küldött rendelkezésére áll. A kizárt lakatosok följelentése kapcsán ebben a vonatkozásban is megindult a hatósági vizsgálat. A kiküldött vizsgálóbiztos, éppen úgy, mint a szövetségi pénzkezelésnél, itt is mindent, a legnagyobb rendben talált. Szövetségi életünk egyik legnehezebb problémája az agitáció. A központi vezetőség e téren is intenzív munkát végzett. A fővárosban és vidéken megtartott értekezletek és gyűlések száma megközelíti a tízezret. Ezen agitáció kapcsán sikerült a Szövetség részére 7725 új tagot szerezni. Igen nagy nehézségeket támaszt az agitácó elé a vidéki hatóságok önkényeskedése. Gyűléseinket, értekezleteinket a hatóságok minden ok nélkül betiltják. Így történt KÖZÜZEMI BÁL JANUÁR 17-ÉN, SZOMBATON ESTE 8 ÓRAI KEZDETTEL, SZÉKHÁZUNK DÍSZTERMÉBEN A MUNKANÉLKÜLIEK JAVÁRA, MINDEN SZAKTÁRS OTT LEGYEN!