Vas- és Fémmunkások Lapja, 1935 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-11 / 1. szám

Mozgalom Az épületlakatosok és rokonszakmák szer­vező­bizottsága a szakma és a szaktársak ügyei­nek intézésére minden csütörtökön és szomba­ton este 5-7 óráig inspekciót tart a szakma tit­kári helyiségében. Gépkocsivezetők, autószerelők figyelmébe! Felkérjük a gépkocsivezetőket és szerelőket hogy rendkívül fontos ügyben 1935 február hó 10-én, vasárnap délelőtt 9 órakor jelenjenek meg a Szövetség házában. Magdolna utca 5. I. eva. 14. sz. alatt a szakma titkáránál. Önkormányzat és választás Az Országos Társadalombiztosító Intézet nem tartozik a népszerű intézmények közé. Egyformán ellenszenvvel beszél róla a mun­kás és a munkáltató. A munkáltató azért ha­ragszik, mert állítólag sokat fizet­, de ha ke­vesebbet kellene fizetnie, éppúgy változatlanul haragudna, mert a munkáltatók túlnyomó nagy tömege irtózik minden szociális teher­től. A polgári demagógia, amelynek sem elve, sem meggyőződése nincs, az elintézetlen köve­telések közt az OTI ügyét is állandóan föl­említi, anélkül hogy valaha foglalkozott volna ezzel a kérdéssel vagy egyáltalában értene hozzá. A biztosított munkások sem beszélnek rajongással erről az intézetről és nem beszél­nek más hangon azok sem, akik a munkások megbízásából ennek az intézetnek valamely úgynevezett önkormányzati szervében működ­nek. A biztosítottak előtt azért ellenszenves az intézet, mert távolról sem tudja megoldani azokat a feladatokat, amelyeket meg kellene oldania. Amilyen szeretettel beszélt a munkás­ság évtizedekkel ezelőtt a régi munkásbeteg­­segélyzőről, olyan ellenszenves neki az OTI, mert a régit, azt a maga alkotásának tekin­tette, amelyben az őáltala választott igazgató­ság intézte az ügyeket, szemben a maival, amely neki idegen, amelyet gyűjtök, mert tisz­tában van azzal, hogy ott nem az jut érvényre, amit a tagok és a munkáltatók érdekeltségei akarnak, hanem érvényesül a kormány-büro­krácia és sokszor egészen alárendelt egyének akarata. A kormány elérte azt,­hogy a szociális intéz­mény mindenki előtt gyűlölt lett és vagy meg­vetően vagy gúnnyal beszélnek az OTI-ról, nem is szólva arról a felfogásról, hogy az OTI em­legetésével egyidejűleg Albertfalva és hasonló dolgokra gondolva, ugyanazt az érzést váltja ki az emberekben, mint amikor a Panama-csa­torna építkezésével kapcsolatos dolgokat tár­gyalták. Az önkormányzat előtti időben nagyon sú­lyos dolgok történtek, amelyek az intézetnek sokmillió anyagi kárt és megbecsülhetetlen erkölcsi kárt okoztak. Amióta az intézet ön­­kormányzati szervei működnek, állandóan fo­lyik a harc a bürokratikus szellem és az in­tézet önkormányzata közt. A törvény a hely­telen intézkedések tömegével nagymértékben korlátozza az önkormányzat, működését és amíg egy határozatot végre lehet hajtani, ha egyáltalában jóváhagyják, hetek, hónapok múl­nak el. _ Az Országos Társadalom­biztosító Intézet úgynevezett ön­kormányzatában az új válasz­tásokat március hó végén meg kell tartani. A munkásság megint odaállhat a szavazóurnák elé és beküldheti képviselőit az intézet elnök­ségébe és választmányába. Előrebocsátjuk, hogy ne legyen egy percig sem tévedésben senki, hogy ennek az igazgatóságnak nincs olyan hatásköre, mint amilyent mi az intézet és a biztosítottak érdekében szükségesnek tar­tunk, de mégis fontos, hogy hangsúlyozzuk, rendkívül fontos, hogy a szervezett munkás­ság képviselői ne csak olyan arányban, hanem nagyobb arányban kerüljenek be a választás révén az intézet különböző szerveibe és annál hangosabban emelhessék fel szavukat minden egyes esetben, amikor a munkásság­ érdekéről van szó. Legelsősorban tiltakozni kell a kor­mány által elr­endelt intézkedések ellen, ame­lyekkel elvonta a betegek táppénzét, a szülő­nők segélyét, leszállította a kórházi ápolási időt, elvonta a gyógyászati­­segédeszközöket és tetejébe még a legszégyenteljesebb adót ve­tette ki a biztosítottakra, amikor 20 fillért kell fizetni egy darab papírért, amelyet munka­­adóigazolványnak neveznek és 30 fillért egy gyógyszerért, amely talán 30 fillérbe sem ke­rül. Ezzel szemben majdnem változatlan a bü­rokratikus adminisztráció, melynek tetejében ül a dolgokat akadályozó minisztérium és mindinkább előtérbe tolul az a törekvés, hogy minél kevesebb rendelkezési jogot kell enge­délyezni az önkormányzati szerveknek, hogy a bürokrácia teljesen birtokába vegye ezt a­­ szociális intézményt és megtöltse azzal a csendőri, rendőri és szolgabírói szellemmel, amelynek fő irányítója Magyarországon ugyan­az a hely, ahonnan a csendőrség, a rendőrség az utasításait kapja. Máris jelentkeznek a különböző érdekeltsé­gek, amelyek nagyon szeretnék ezeket a pozí­­ciókat elfoglalni. A munkáltatóknál is látni ezeket a jelenségeket, ahol főképpen egyese­ket az izgat, hogy az OTI-nál pénz van és ott esetleg keresni is lehet. A biztosítottaknál is valószínűleg jelentkezni fognak hasonló gon­­dolkozású egyének, azonkívül a stréberek, a politikai kalandorok és hozzá hasonló alapon álló csoportok igyekeznek a maguk embereit valamely testületbe behozni, nem azért, hogy a biztosítottak érdekeit szolgálják, hanem azért, hogy a maguk egyéni, aljas, önző céljait erőteljesebben tudják ápolni. A szervezett munkásság legyen résen és küldje oda azokat az elvtársakat, akikben megvan a szakértelem, akik megbízhatók és akikről tudja, hogy kizárólag a biztosítottak érdekeit fogják ott képviselni. Küldje oda meg­bízottait, hogy ott benn az intézetben szánja­nak szembe minden olyan törekvéssel, amely a tagok érdekeit sérti, folytassanak meg nem alkuvó harcot, amíg vissza nem szerzik a régi táppénzt, eltörlik a 20 és 30 filléres szégyen­­teljes díjakat és az intézményt szabadítsák meg attól a minden szociális gondolatot gátló bürokratikus szellemtől, a túlzott adminisztrá­ciótól és törekedjenek arra, hogy az intézmény ismét visszakerüljön az érdekeltek birtokába. Ne legyen az OTI állami hivatal látszat-ön­kormányzattal, hanem modern szociális alko­tás, amelynek fő feladata a betegek, az öregek, a rokkantak és balesetet szenvedett munkások és azok hozzátartozóinak segítése és támoga­tása. Ezeket a célokat tűzzük ki célul ennél a választásnál, ez az a program, amelynek alap­ján harcba indulnak a szervezett öntudatos munkások és kisiparosok az OTI ellen,­­egy új OTI-ért, amelyben kevesebb a bürokrácia, de több a szociális szellem és alkotás. _______________________________Peyer Károly: Hackspacher már megint gründoi Szaktársaink előtt eléggé ismeretes az a munka, amelyet Hackspacher a munkások között folytat. Szövetségünkből való kizára­­tása után külön egyesületet alakít kik hogy így gyengítse Szövetségünk befolyását és csök­­­kentse taglétszámát. Ez az egyesület már ré­gen a múlté és Hackspacherben még ma is fájó emléke él azoknak az időknek, amikor titkárkodásával ezt az egyesületet boldogí­totta. Később egy másik egyesület gründolásához fogott, de kevés szerencsével, mert dacára an­nak, hogy törekvését — ahogyan ő mondta — magasabb helyről is támogatják, mégsem si­került annyi tagot összehozni, hogy az egyesü­letet megalakítsa. Volt idő, amikor Hackspacher azzal foglal­kozott, hogy az özvegy- és árvaalappal szem­ben alapszabályellenesen támasztott követelé­sek tulajdonosait igyekezett arrra bízni, hogy pereljék a Szövetséget, ami a legtöbb esetben meg is történt. Az így megindított perekben kivétel nélkül Szövetségünk maradt pernyer­tes, miáltal a pereskedő szaktársakat tetemes anyagi kár érte. Későbbi munkakörét az képezte, hogy min­dig ott lógott a munkáltatók közvetítőjében és az ottani tisztviselővel a legnagyobb megér­tésben igyekezett a maga kreatúráit munkához juttatni. Ezzel azt kívánta elérni, h­ogy egy újabbi grü­ndolás esetén ne érje kudarc. Az elmúlt év tavaszán Csepelen ütötte fel a fejét, ahol a Szövetségünkből kizárt Hajducki­­val és társaival játszott egy kis egyletesdit. Ezidőben olyan információt is kaptunk, hogy Hackspacher gründoló szándékát az egységes­­párt részéről is támogatják. Ezzel a gründo­­lással sem volt Hackspachernek szerencséje. Ezt követően Hackspacher Zsilinszky, radi­kálispárti képviselővel kacérkodott. Részben megbízást is kapott arra, hogy szakszervezetet létesítsen. Amidőn azonban Zsilinszky meg­tudta, hogy ki Hackspacher és hogy munkájá­val célt érni nem fog, otthagyta Hackspachert a faképnél. Legutolsó tevékenysége a Hoffh­err és Schrantz­ gyári sztrájktörőszállítás volt. Szak­­társainkmak még élénk emlékezetében él ez a harc, amely a Haekspacher által szállított sztrájktörők miatt hónapokig elhúzódott. Most azután Haekspacher ismét hírt ad ma­gáról az alant teljes szövegében hozott meg­hívó útján: T. Szaktárs! Értesítem, hogy f. hó 6-án, vasárnap d. e. 9 órakor, Prodh­ászka Ottokár ucca 6. szám ILNEZIS BALT RENDEZ A VASAS DALÁRDA 1935. ÉVI FEBRUÁR HÓ 2-ÁN, SZOMBATON ESTE 8 ÓRAKOR A SZÖVETSÉGI SZÉKHÁZ DÍSZ­TERMÉBEN (VIII. MAGDOLNA UCCA 5—7) fb­ alatt, a Bpesti Szför. Polgári Leányiskola tornatermében alakuló közgyűlést tartunk. Pontos megjelenését, az ügy fontossága miatt, feltétlen­ülvárom. Az egybehívók nevében Haekspacher. Hogy Haekspacher milyen cég megbízásából gründol, azt talán a legjobban az a körülmény magyarázza, hogy dacára a szigorúan tiltó rendelkezéseknek. Baekspach érnék, ahogy ben­nünket informáltak — egy bizonyos helyről érkezett nyomás folytán — mégis megenged­ték a gyűlés megtartását, illetve a tornaterem igénybevételét, amivel szemben az iskolafenn­tartó főváros hiába tiltakozott volna. Itt tartozunk beszámolni arról is, hogy a gründolás most sem sikerült. Nem pedig azért, mert az ország vas- és fémmun­kássága igen jól ismeri Hackspachert és éppen ezen oknál fogva nem ad hitelt még azon szavai­nak sem, amelyek eget-földet ígérnek a mun­kásoknak. Szemle | Ünneplés. Rothenstein Mór elvtárs, a Szak­­szervezeti Tanács elnöke a napokban töltötte be hetvenedik életévét Értéket ennek az örven­detes eseménynek az ad, hogy Rothenstein elv­­társ a hetven évből eddig ötvenkét évet töltött el a munkásmozgalomban, mindig felelősség­­teljes megbízatással, amelynek csak az ő­ fáradt­ságot nem ismerő tevékenysége tudott min­denben megfelelni. Sok éven át mint egyszerű nyomdász szolgálta a munkásmozgalmat, míg később — évekkel ezelőtti nyugdíjazásáig — mint a szervezett nyomdászok tisztviselője fej­tett ki értékes tevékenységet. Nincsen az a szerve a munkásmozgalomnak, amelyben ne vett volna részt. Tagja volt a pártvezetőségnek, volt németajkú párttitkár, szerkesztette a Volks­­stimmét, vezette a németajkú elvtársak párt­­mozgalmát. Ma pedig, amikor a hetvenedik életévét ünnepli, mint a Szakszervezeti Tanács elnöke fejt ki szervezeti tevékenységet. Az or­szág vas- és fémmunkásai nevében ez alkalom­ból mi is szeretettel üdvözöljük Rothen­stein elvtársat. Reisz Móric elvtárs, a Húsipari Munkások Szövetsége titkára most töltötte be szervezeti munkálkodásának negyvenedik évét. Mint fia­tal mészárossegéd került a mozgalomba, amely akkor kezdeti életét élte. Reisz elvtárs volt az, aki megértve a kor intő szavát, hozzáfogott a Szövetség megalakításának nehéz munkájához. Hogy a szakmában dolgozó munkások meg­szervezése és a Szövetség megalakítása mit jelent, azt a szakma azon sajátossága bizo­nyítja legjobban, hogy a munkások legtöbbje mint egyes személy dolgozik a műhelyben még ma is, szinte megközelíthetetlenül. Reisz elv­társ munkája ennek ellenére is sok sikerrel járt, a Szövetség megalakult, melynek a meg­alakulástól a mai napig is titkára. Az össz­­munkássága érdekében való további munkálko­dása reményében őt is szeretettel üdvözöljük szervezeti tevékenysége negyvenéves évfor­dulója alkalmából. Autogénhegesztő tanfolyam. A budapesti m. kir. állami felső ipariskolában január 21-én autogénhegesztő tanfolyam nyílik meg. E tan­folyamon az összes hegeszthető fémek autogén­hegesztését és az autogénvágást tanítják. A tanfolyam tartam­a 8 elméleti és 30 gyakorlati óra. Az esti tanfolyam díja 38 P. Beiratkozni lehet VIII. Népszínház utca 8, I. em. 25. sz. alatt köznapokon délelőtt 10—12-ig, délután 4—6-i­g. Halálozás. Stefanek István épületlakatos szaktársunk hosszas betegeskedés után 54 éves korában Amerikában meghalt. A régebbi szak­társak közül igen sokan ismerték Stefanek szaktársat, aki rövid ideig titkára volt az épü­­l­­et lak­atosszak­mána­k. Agit­ációs tevékeny­sége miatt a munkáltatók feketelistázása miatt nem tudott elhelyezkedni, miért is kénytelen volt 1906-ban Amerikába vándorolni. New Yorkban érte utól a kérlelhetetlen halál. Te­metése szeptember hóban volt nagy részvét mellett. Kerekes János és Obermeyer József szaktársak az elhunytban sógorukat gyászolják. — Elhunyt szaktársunk emlékét kegyelettel megőrizzük. A Magyarországi Munkásdalegyletek Szövet­sége február hó 21-én délután­­­6 órakor és március hó 17-én szintén 16 órakor csoport­­hang­verseny­eket rendez a Zeneművészeti Fő­iskola nagytermében. Kérjük a­­szaktársakat, hogy a hangversenyeken való megjelenésükkel támogassák a Dalosszövetség ku­ltúrtörekvését. Lapunk legközelebbi száma február hó 8-án, pénteken jelenik meg.

Next