Vas- és Fémmunkások Lapja, 1935 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-02 / 2. szám
VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJAA is. És minél erősebb az, annál inkább felelhet meg feladatának a Népszava a dolgozók érdekeinek védelmében. A Népszava harminc éven át értünk harcolt, verekedett és küzdött, a mi kötelességünk magunk érdekében odaállani a Népszava mellé és arra törekedni, hogy ne legyen egy szaktárs sem, aki nem volna előfizetője a Népszavának. Ha e kötelességünknek megfelelünk, akkor leraktuk a jövő társadalom alapkövét, amelyben nincs úr, nincs szolga, hanem csak szabad, boldog emberek vannak. Népszava jubileuma Harminc évvel ezelőtt indult el útjára mint napilap a magyar munkásérdekek harcos szellemi szószólója: a, Népszava. Harminc év... egy emberöltő telve harccal, szenvedéssel. Harminc év nehéz küzdelme rajzolódik elénk, amidőn arra a kálváriás útra visszatekintünk, amelyet a Népszava ez idő alatt befutott. Gúlaként tornyosul elénk az a sok áldozat, amelyet a munkásság harminc év előtt és harminc év alatt hozott, hogy a Népszava naponkénti megjelenését lehetővé tegye és biztosítsa. Elénk varázslódik az az ellenséges hangzavar, amely a Népszavá megjelenése első napjától a mai napig a reakciósok részéről kíséri. Szinte megszámlálhatatlan az a sok seb, amelyet ellenfeleink abban a reményben ütöttek a szervezett mukásságon, hogy ezzel sikerül majd a Népszava-t elnémítani és akkor nem lesz, aki fölfedi az igazságtalanságot, nem lesz, aki ostorozza a visszaéléseket, nem lesz, aki hangot ad a munkásság panaszának, célkitűzésének, nem lesz, aki hangos szóval csatasorba szólítja az elnyomottakat, nem lesz, aki a tudatlanokat oktatja, felvilágosítja, hogy nekik is joguk van az emberi megélhetéshez. Úgy gondolták, hogy ha a Népszavá-t elnémítják, akkor szabadon garázdálkodhat a kizsákmányolás, szabad útja lesz az elnyomásra való törekvésnek, akadály nélkül kovácsolhatják a dolgozók számára a szolgaság bilincseit. Mindezek mellett még azt is tudnunk kell, hogy mit jelent olyan három évtized, amelyből majdnem kettőt a háború és az ellenforradalmi küzdelem, a többi éveket pedig ugyancsak nem kis ellenség, a feudális reakció elleni küzdelem telít meg. Egy római tudós mondja egyik könyvében, hogy: „Azon fák vernek mély gyökeret, amelyeket a szél erősen rezgett. Ha ezen megállapítás igaz — és mi úgy véljük, hogy igaz —, akkor ma, amikor visszatekintünk a Népszava harminc harcos esztendejére, megállapíthatjuk, hogy azért olyan erős, azért vert olyan mély gyökeret a munkásság lelkű idében, mert a reakció szelei és a legkülönfélébb színű fasizmusok éppen eleget csimpaszkodtak beléje és igyekeztek meg-megrázni. Hogy nem sikerült megdönteniök, ez igazán nem rajtuk múlott... Büszke öntudattal állapíthatjuk meg, hogy sikerült dacolni a viharral és ma erősebb, mint valaha. És ma is, mint a kapcos harminc esztendő bármelyik napján, dacosan és elszántan áll a munkásság mellé, ha arról van szó, hogy a dolgozókat megvédje. Hányszor állt oda és vállalta harci kockázatát, az üldözést, a rágalmat számtalanszor éppen azok ügyének a védelmében, akik akár a tudatlanságból, akár rosszul értelmezett egyéni önzésből segítettek sebeket ütni rajta és gyengítésén fáradoztak. De ugyanekkor harcot kellett folytatnia a reakciós sajtó támadásaival szemben is, amelyet — sajnos — igen sok munkás azért támogat, mert olcsó. Ezek a munkások nem gondolnak arra, hogy ez az újság részükre a legdrágább, mert szellemi életüket fertőzimeg és árban csak azért mutatkozik különbözet, mert azt a kormány, a bankok és a kapitalisták anyagilag támogatják. Nem akarják észrevenni, hogy az ilyen támogatásért viszontszolgálat jár, ami nap-nap után jelentkezik is a lap hasábjain. Hol a magas ipari munkabérekről, hol a munkanélküliek segélyezésének káros közgazdasági hatásáról szóló elmefuttatásban, hol a közmunka elleni állásfoglalásban, hol annak a kimutatásában, hogy az új építkezések károsan befolyásolják a nemzeti vagyont, vagy azoknak a védelmében, akik a munkásoktól levont betegsegélyző járulékot nem szolgáltatták be, magyarán elsikkasztották és hasonlóban. Mindmegannyi állásfoglalás, amelyek a dolgozók érdekeit károsan érintik.Azoknak, akik a dolgozóosztály felszabadítására őszintén és becsületesen törekszenek, meg kell érteniük, hogy forrongó világ kellős közepén vagyunk. Az események egymásra torlódása arra int bennünket, hogy a reakciós áram-lattal csak akkor leszünk képesek megküzdeni, ha minden munkás egymással társulva és összefogva tömegerővé válik. Azon kell lenni, hogy ez a tömegerő ne a mi célunk akadálya, hanem hajtóereje legyen. Ezt azonban csak úgy tudjuk elérni, ha minden dolgozó azonos szellemi táplálékon nevelődik. A félreértések elkerülése végett kiemeljük, nem gleichsehaltolásra gondolunk, hanem azt akarjuk ezzel mondani, hogy minden dolgozó tanulja meg felismerni saját osztályhelyzetét. Ezt pedig a Népszaván keresztül teheti. És minél nagyobb azoknak a tábora, akik a Népszaván nevelődnek és tájékozódnak az eseményekről, annál erősebb nemcsak a Népszava, de az osztálytudatos munkások serege A sztrájktörők mellékfoglalkozása Igen sokszor írtunk már lapunkban arról, hogy nincsen nagyobb bűn, amelyet ember a kenyérért küzdőkkel szemben elkövethet, mint a sztrájktörés. Pontos körülményként szerepel ennek elbírálásánál az, hogy azok a munkások, akik a munkabérük épségben tartása vagy annak fölemelése érdekében a végső harci eszközhöz, a sztrájk fegyveréhez nyúlnak, magasztosabb funkciót teljesítenek, mint azok, akik gyilokkal, fegyverrel szállnak szembe egymással azért, hogy egymás életét vegyék és annak kioltásával maguknak előnyöket biztosítsanak. A sztrájk ennek éppen az ellentéte. Itt nem az élet kioltásáért, hanem annak épségben tartásáért folyik a harc azok részéről, akiknek sorsát már a születésük megpecsételte azzal, hogy mint fizikai vagy szellemi munkások kénytelenek a kapitalizmus szolgálatába állni. Az élet fenntartásáért, a gyermek és a családanya egészségének megmentéséért folyik tehát a munkások harca minden olyan esetben, amikor sztrájkba lépnek. Egyes államok igazságszolgáltatása jogilag már régen eldöntötte a sztrájktörők szerepét és ebből folynak azok az ítéletek is, amelyek egyenesen megtagadják a sztrájktörőktől a hatásosabb törvényes védelmet. Az elmúlt év őszén London egyik bírósága mondotta ki ítéletileg, hogy a sztrájktörő cselekedetével a munkások egész tömegét károsította meg anyagilag. Érthető tehát a sztrájkolók azon cselekedete, amelyre magukat ragadtatták akkor, amidőn a sztrájktörőkön tettleg súlyos sérüléseket ejtettek, igaz, hogy a bíróság elítélte a sztrájkolókat, akiket a sztrájktörők megverése miatt bíróság elé állítottak, de ugyanakkor a bűnüket jogos önvédelemnek nyilvánítva, a legminimálisabb büntetést szabta ki. Nálunk más a helyzet, mert nálunk még nem jutottak annak a fölismeréséig, hogy a sztrájk kérdését nem erőszakként, kellene elbírálni, hanem mint önvédelmi harcot a kapitalizmussal és annak segítőtársai, a sztrájktörőkkel szemben. A „munka szabadsága" az, amely címen a sztrájktörők még rendőrségi védelemben is részesülnek. A helyzet tehát ezidőszerint az, hogy nincsen hathatós intézkedés olyan irányban, hogy — már a paritás kedvéért is — a harcolók szintén védelemben részesüljenek a sztrájktörőkkel szemben. Más elbírálás alá tartozik, hogy egyénileg kik és mik a sztrájktörők. Mi, akik ismerjük ezeket az embereket, tudjuk, hogy kicsodák. Csaknem valamennyi szakmailag használhatatlan és csak akkor állítják őket munkába a vállalatok, ha arról van szó, hogy tisztességes munkások kenyérkérdése elé kell akadályokat gördíteni. Ezen kívül van közöttük alkoholista, vagy többször büntetett egyén is. És érdekes, hogy amikor az ilyen egyéneket lopásért vagy más bűnért elítélik, védekezésül arra hivatkoznak, hogy alacsony a keresetük és a lopott holmi eladásával a nyomorukon akartak enyhíteni. Vagyis ezek az egyének a sztrájktörésen kívül mellékfoglalkozásként a fopást és betörést is űzik. Egy ilyen társaságot fogott el a napokban a rendőrség, mely esetről a hivatalos hírforrás a következő közleményt adta ki: — Kasszafúróbandát fogott a rendőrség. Öttagú kasszafúróbandát fogott el vasárnap éjszaka a rendőrség. A Boráros tér 6. számú házban levő edényüzletben dolgozott két betörő, amikor tetten érte őket két rendőr. Azonnal a főkapitányságra vitték őket, ahol megállapították, hogy a két betörő Findura László 31éves lakatossegéd és Scheiblein Lipót 42 éves vasesztergályos. Bevallot ták, hogy szervezett banda tagjai. Társaik: Kriszt Sándor 34 éves napszámos, Szerban László 41 éves lakatossegéd és Jakab Árpád 34 éves kovácssegéd félóra alatt rendőrkézre kerültek. Eddig 20 kasszafúrást ismertek be. Valószínű, hogy többet is elkövettek. Jól ismert sztrájktörők valamennyien, akik közül Scheiblein Lipót esztergályos, mellékfoglalkozásában kasszafúró, a néhány hónap előtt lefolyt Hofherr és Schrantz gyári esztergályosbérharc alkalmával a sztrájktörők között a főszerepet játszotta. Könnyű volt neki, mint sztrájktörőnek, olcsón dolgoznia, amikor meg NAGY TARTUNK FEBRUÁR 16-ÁN, SZOMBATON ESTE A SZÖVETSÉGI SZÉKHÁZBAN (VILI, MAGDOLNA U. 5-7.) fékfoglalkozásával, a kasszafúrással szerzett pénzzel egészítette ki az alacsony keresetet. Követendő út lehet ez sztrájktörőknek, de nem lehet ilyen a szervezett munkásság részére, amely harcaiban mindig a becsületes utat választja még akkor is, ha annak érdekében sztrájkkal kell áldoznia. Mozgalom | Győzelmesen fejeződött be a Weszely István és Társa orvosi műszerészcég munkásainak harca A Weszely István és Társa orvosi műszerészcég munkásai január hó 3-án beszüntették a munkát. A cég főnöke azt akarta, hogy a munkásság az általa kalkulált akkordárak mellett végezze a munkát. A munkásság megállapította, hogy az akkordáraknak ily egyoldalú megállapítása a munkabérek csökkenését jelenti és inkább vállalta a harcot, semmint hogy egy oly munkarendszer mellett dolgozzék, amely teljesen bizonytalanná teszi a munkás keresetét. A harc több mint három hétig tartott, mely idő alatt több ízben történt kísérlet a szervezet részéről a békés megegyezésre. Azonban minden alkalommal arra történt hivatkozás, hogy a konkurrencia teszi szükségessé a munkának akkordrendszerben való elvégeztetését. A tárgyalóbizottság a tárgyalások alkalmával megállapította, hogy oly lehetetlen összegért kínáltak fel munkát, hogy a munkának elvégzéséhez szükséges anyag ára is többe kerül. A január hó 26-án tartott tárgyaláson újra felvetődött a cég részéről azon kívánság, hogy a munkálatok akkordban végeztessenek, azonban egyrészt a felsorakoztatott érvek, másrészt az üzemben levő sztrájktörők által végzett rossz munkák meggyőzték a céget arról, hogy a cég érdekében sokkal helyesebb a régi munkásokkal — természetesen órabérek mellett — végeztetni a munkát, mert ha a konkurrencia olcsóbban is kínálja fel a maga cikkeit, ez nem jelentheti a cégnek a jó hírnevét, mert az elvégzett munka kivitele különösen ebben a szakmába, ahol a munkák tökéletes elvégzése igen fontos, nyújtja azt a bizalmat, amely feltétlenül szükséges a vevőkör további megtartásához. A harc győzelmes befejezését az biztosította, hogy a több mint három hétig tartó harcban a harcolók közül áruló nem akadt, és az a szolidaritás, amely a harcolók részéről megnyilatkozott, tette lehetővé azt, hogy a harc eredményesen nyert befejezést. Az orvosi műszerészek részére ez a harc példaképpen kell, hogy álljon és jelentse azt, hogy csak a szervezeti élet tökéletes kiépítése mellett van mód és lehetőség arra, hogy a munkáltatók támadását visszaverjük. Új harcok küszöbén állunk, mert a tárgyalások során kitűnt, hogy a munkáltatók a munkák árait kartellszerűen kívánják megállapítani, és tekintettel arra, hogy az anyagárak egyben kartellárak is, a haszonról pedig egyetlen munkáltató sem mond le, így tehát csak a munkabérek azok, amivel spekulálhatnak. Mindenkinek tehát arra kell vigyáznia, hogy azokat a kereseteket, amelyek amúgy sem elégségesek a tisztességes megélhetéshez, tovább ne csökkenthessék. Gépkocsivezetők, autószerelők figyelmébe! Felkérjük a gépkocsivezetőket és szerelőket, hogy rendkívül fontos ügyben 1935 február hó 10-én, vasárnap délelőtt 9 órakor jelenjenek meg a Szövetség házában, Magdolna ucca 5. I. era. 14. sz. alatt a szakma titkáránál. Az épületlakatosok és rokonszakmák szervezőbizottsága a szakma és a szaktársak ügyeinek intézésére minden csütörtökön és szombaton este 5-7 óráig inspekciót tart a szakma titkári helyiségében. A MUNKAERŐ ÉRTÉKÉT nemcsak az egyéni felnőtt, munkás fenntartásához, hanem a munkáscsalád fenntartásához is szükséges munkaidő határozta meg. Midőn a gépezet a munkáscsalád minden tagját a munkapiacra dobja, szétosztja a férfi, munkaerejének értékét egész családjára. Tehát a férfi, munkaerejét értékében lefokozza. Például a négytagú munkaerőre szétdarabolt család megvétele talán többe kerül, mint amennyibe előzően a ■családfő munkaerejének megvétele került, azonban ennek fejében az egy munkanap helyébe négy munkanap kerül és áruk a négy egyén munkatöbbletének az egy egyén munkatöbblete fölött való fölöslege arányában csökken. Most már négynek kell nemcsak munkát, hanem munkatöbbletet is a tőke számára szolgáltatni, hogy egy család megélhessen. Marx.