Vas- és Fémmunkások Lapja, 1935 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1935-02-02 / 2. szám

VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJAA is. És minél erősebb az, annál inkább felelhet meg feladatának­ a Népszava a dolgozók érde­keinek védelmében. A Népszava harminc éven át értünk harcolt, verekedett és küzdött, a mi kötelességünk ma­gunk érdekében odaállani a Népszava mellé és arra törekedni, hogy ne legyen egy szaktárs sem, aki nem volna előfizetője a Népszavá­nak. Ha­ e kötelességünknek megfelelünk, akkor le­raktuk a jövő társadalom alapkövét, amely­ben nincs úr, nincs szolga, hanem csak szabad, boldog emberek vannak. Népszava jubileuma Harminc évvel ezelőtt indult el útjára mint napilap a magyar­ munkásérdekek harcos szel­lemi szószólója: a, Népszava. Harminc év... egy emberöltő telve harccal, szenvedéssel. Harminc év nehéz küzdelme rajzolódik elénk, amidőn arra a kálváriás útra visszatekintünk, amelyet a­ Népszava ez idő alatt befutott. Gúla­ként tornyosul elénk az a sok áldozat, amelyet a munkásság harminc év előtt és harminc év alatt hozott, hogy a Népszava naponkénti megjelenését lehetővé tegye és biztosítsa. Elénk varázslódik az az ellenséges hangzavar, amely a Népszavá­­ megjelenése első napjától a mai napig a reakciósok részéről kíséri. Szinte megszámlálhatatlan az a sok seb, ame­lyet ellenfeleink abban a reményben ütöttek a szervezett mukásságon, hogy ezzel sikerül majd a Népszava-t elnémítani és akkor nem lesz, aki fölfedi az igazságtalanságot, nem lesz, aki ostorozza a visszaéléseket, nem lesz, aki hangot ad a munkásság panaszának, cél­kitűzésének, nem lesz, aki hangos szóval csata­sorba­ szólítja az elnyomottakat, nem lesz, aki a tudatlanokat oktatja, felvilágosítja, hogy nekik is joguk van az emberi megélhetéshez. Úgy gondolták, hogy ha a Népszavá-t elnémít­ják, akkor szabadon garázdálkodhat a kizsák­mányolás, szabad útja lesz az elnyomásra való törekvésnek, akadály nélkül kovácsolhatják a dolgozók számára a szolgaság bilincseit. Mind­ezek mellett még azt is tudnunk kell, hogy mit jelent olyan három évtized, amelyből majd­nem kettőt a háború és az ellenforradalmi küzdelem, a többi éveket pedig ugyancsak nem kis ellenség, a feudális reakció elleni küzdelem telít meg. Egy római tudós mondja egyik könyvében, hogy: „Azon fák vernek mély gyökeret, ame­lyeket a szél erősen rezgett. Ha ezen megálla­pítás igaz — és mi úgy véljük, hogy igaz —, akkor ma, amikor visszatekintünk a Népszava harminc harcos esztendejére, megállapíthatjuk, hogy azért olyan erős, azért vert olyan mély gyökeret a munkásság lelkű idében, mert a reakció szelei és a legkülönfélébb színű fasiz­musok éppen eleget csimpaszkodtak beléje és igyekeztek­­ m­eg-megrázni. Hogy nem sikerült megdönteniök, ez igazán nem rajtuk múlott... Büszke öntudattal állapíthatjuk meg, hogy sikerült dacolni a viharral és ma erősebb, mint valaha. És ma is, mint a k­apcos harminc esz­tendő bármelyik napján, dacosan és elszántan áll a munkásság mellé, ha­ arról van szó, hogy a­ dolgozókat megvédje. Hányszor állt oda és vállalta harci kockázatát, az üldözést, a rágal­mat számtalanszor éppen azok ügyének a vé­delmében, akik akár a tudatlanságból, akár rosszul értelmezett egyéni önzésből segítettek sebeket ütni rajta és gyengítésén fáradoztak. De ugyanekkor harcot kellett folytatnia a reakciós sajtó támadásaival szemben is, ame­lyet — sajnos — igen sok munkás azért támo­gat, mert olcsó. Ezek a­ munkások nem gondol­nak arra, hogy ez az újság részükre a legdrá­gább, mert szellemi életüket fertőzi­­meg és árban csak azért mutatkozik különbözet, mert azt a kormány, a bankok és a kapitalisták anyagilag támogatják. Nem akarják észre­venni, hogy az ilyen támogatásért viszontszol­gálat jár, ami nap-nap után jelentkezik is a lap hasábjain. Hol a magas ipari munkabé­rekről, hol a munkanélküliek segélyezésének káros közgazdasági hatásáról szóló elmefutta­tásban, hol a közmunka elleni állásfoglalás­ban, hol annak a kimutatásában, hogy az új építkezések károsan befolyásolják a nemzeti vagyont, vagy azoknak a védelmében, akik a munkásoktól levont betegsegélyző járulékot nem szolgáltatták be, magyarán elsikkasztot­ták és hasonlóban. Mindmegannyi állásfogla­lás, amelyek a dolgozók érdekeit károsan érin­tik.Azoknak, akik a dolgozóosztály felszabadítá­sára őszintén és becsületesen törekszenek, meg kell érteniük, hogy forrongó világ kellős köze­pén vagyunk. Az események egymásra torló­­dása arra int bennünket, hogy a reakciós áram-­­­lattal csak akkor leszünk képesek megküz­deni, h­a minden munkás egymással társulva és összefogva tömegerővé­ válik. Azon kell lenni, hogy ez a tömegerő ne a mi célunk akadálya, hanem hajtóereje legyen. Ezt azonban csak úgy tudjuk elérni, ha min­den dolgozó azonos szellemi táplálékon neve­lődik. A félreértések elkerülése végett kiemel­jük, nem gleichsehaltolásra gondolunk, hanem azt akarjuk ezzel mondani, hogy minden dol­gozó tanulja meg felismerni saját osztályhely­zetét. Ezt pedig a Népszavá­n keresztül teheti. És minél nagyobb azoknak a tábora, akik a Népszavá­n nevelődnek és tájékozódnak az eseményekről, annál erősebb nemcsak a Nép­szava, de az osztálytudatos munkások serege A sztrájktörők mellékfoglalkozása Igen sokszor írtunk már lapunkban arról, hogy nincsen nagyobb bűn, amelyet ember a kenyérért küzdőkkel szemben elkövethet, mint a sztrájktörés. Pontos körülményként szerepel ennek elbírálásánál az, hogy azok a munkások, akik a munkabérük épségben tartása vagy an­nak fölemelése érdekében a végső harci esz­közhöz, a sztrájk fegyveréhez nyúlnak, ma­­gasztosabb­ funkciót teljesítenek, mint azok, akik gyilokkal, fegyverrel szállnak szembe egymással azért, hogy egymás életét vegyék és annak kioltásával maguknak előnyöket biz­tosítsanak. A sztrájk ennek éppen az ellen­téte. Itt nem az élet­ kioltásáért, hanem annak épségben tartásáért folyik a harc azok részé­ről, akiknek sorsát már a születésük megpe­csételte azzal, hogy mint fizikai vagy szellemi munkások kénytelenek a kapitalizmus szolgá­latába állni. Az élet fenntartásáért, a gyermek és a családanya egészségének megmentéséért folyik tehát a munkások harca minden olyan esetben, amikor sztrájkba lépnek. Egyes államok igazságszolgáltatása jogilag már régen eldöntötte a sztrájktörők szerepét és ebből folynak azok az ítéletek is, amelyek egyenesen megtagadják a sztrájktörőktől a hatásosabb törvényes védelmet. Az elmúlt év őszén London egyik bírósága mondotta ki íté­­letileg, hogy a sztrájktörő cselekedetével a munkások egész tömegét károsította meg anya­gilag. Érthető tehát a sztrájkolók azon csele­kedete, amelyre magukat ragadtatták akkor, amidőn a sztrájktörőkön tettleg súlyos sérülé­seket ejtettek, igaz, hogy a bíróság elítélte a sztrájkol­ókat, akiket a sztrájktörők megverése miatt bíróság elé állítottak, de ugyanakkor a bűnüket jogos önvédelemnek nyilvánítva, a legminimálisabb büntetést szabta ki. Nálunk más a helyzet, mert nálunk még nem jutottak annak a fölismeréséig, hogy a sztrájk kérdését nem erőszakként, kellene elbírálni, hanem mint önvédelmi harcot a kapitalizmus­sal és annak segítőtársai, a sztrájktörőkkel szemben. A „munka szabadsága" az, amely cí­men a sztrájktörők még rendőrségi védelem­ben is részesülnek. A helyzet tehát ezidősze­­rint az, hogy nincsen hathatós intézkedés olyan irányban, hogy — már a paritás kedvé­ért is — a harcolók szintén védelemben része­süljenek a sztrájktörőkkel szemben. Más elbírálás alá tartozik, hogy egyénileg kik és mik a sztrájktörők. Mi, akik ismerjük ezeket az embereket, tudjuk, hogy kicsodák.­­ Csaknem valamennyi szakmailag használha­tatlan és csak akkor­­ állítják őket munkába a vállalatok, ha arról van szó, hogy tisztességes munkások kenyérkérdése elé kell akadályokat gördíteni. Ezen kívül van közöttük alkoho­lista, vagy többször büntetett egyén is. És ér­dekes, hogy amikor az ilyen egyéneket lopásért vagy más bűnért elítélik, védekezésül arra hi­vatkoznak, hogy alacsony a keresetük és a lopott holmi eladásával a nyomorukon akar­tak enyhíteni. Vagyis ezek az egyének a sztrájktörésen kívül mellékfoglalkozásként a fopást és betörést is űzik. Egy ilyen társaságot fogott el a napokban a rendőrség, mely esetről a hivatalos hírfor­rás a következő közleményt adta ki: — Kasszafúróbandát fogott a rendőrség. Öttagú kasszafúróbandát fogott el vasárnap éjszaka a rendőrség­. A Boráros tér 6. számú házban levő edényüzletben dolgozott két betörő, amikor tetten érte őket két rendőr. Azonnal a főkapitányságra vitték őket, ahol megállapították, hogy a két be­törő Findura László 31­­éves lakatossegéd és Scheiblein Lipót 42 éves vasesztergályos. Bevallot­­ ták, hogy s­zervezett banda tagjai. Társaik: Kriszt Sándor 34 éves napszámos, Szerb­an László 41 éves lakatossegéd és Jakab Árpád 34 éves kovácssegéd félóra alatt rendőrkézre kerültek. Eddig 20 kassza­­fúrást­ ismertek be. Valószínű, hogy többet is el­követtek. Jól ismert sztrájktörők valamennyien, akik közül Scheiblein Lipót esztergályos, mellékfog­lalkozásában kasszafúró, a néhány hónap előtt lefolyt Hofherr és Schrantz­ gyári esztergályos­­bérharc alkalmával a sztrájktörők között a fő­szerepet játszotta. Könnyű volt neki, mint sztrájktörőnek, olcsón dolgoznia, amikor meg­ NAGY TARTUNK FEBRUÁR 16-ÁN, SZOM­BATON ESTE A SZÖVETSÉGI SZÉK­HÁZBAN (VILI, MAGDOLNA U. 5-7.) fékfoglalkozásával, a kasszafúrással szerzett pénzzel egészítette ki az alacsony­ keresetet. Követendő út lehet ez sztrájktörőknek, de nem lehet ilyen a szervezett munkásság részére, amely harcaiban mindig a becsületes utat­ vá­lasztja még akkor is, ha annak érdekében sztrájkkal kell áldoznia. Mozgalom | Győzelmesen fejeződött be a Weszely István és Társa orvosi műszerészcég munkásainak harca A Weszely­ István és Társa orvosi műszerész­­cég munkásai január hó 3-án beszüntették a munkát. A cég főnöke azt akarta, hogy­ a mun­kásság az általa kalkulált akkordárak mellett végezze a munkát. A munkásság megállapí­totta, hogy az akkordáraknak ily egyoldalú megállapítása a munkabérek csökkenését je­lenti és inkább vállalta a harcot, semmint hogy egy oly munkarendszer mellett dolgozzék, amely teljesen bizonytalanná teszi a munkás keresetét. A harc több mint három hétig tartott, mely idő alatt több ízben történt kísérlet a szerve­zet részéről a békés megegyezésre. Azonban minden alkalommal arra történt hivatkozás, hogy a konkurrencia teszi szükségessé a mun­kának akkordrendszerben való elvégeztetését. A tárgyalóbizottság a tárgyalások alkalmával megállapította, hogy oly lehetetlen összegért kínáltak fel munkát, hogy a munkának elvég­zéséhez szükséges anyag ára is többe kerül. A január hó 26-án tartott tárgyaláson újra felvetődött a cég részéről azon kívánság, hogy a munkálatok akkordban végeztessenek, azon­ban egyrészt a felsorakoztatott érvek, másrészt az üzemben levő sztrájktörők által végzett rossz munkák meggyőzték a céget arról, hogy a cég érdekében sokkal helyesebb a régi mun­kásokkal — természetesen órabérek mellett — végeztetni a munkát, mert ha a konkurrencia olcsóbban is kínálja fel a maga cikkeit, ez nem jelentheti a cégnek a jó hírnevét, mert az el­végzett munka kivitele különösen ebben a szakmába­­, ahol a munkák tökéletes elvég­zése igen fontos, nyújtja azt a bizalmat, am­ely feltétlenü­l szükséges a vevőkör további meg­tartásához. A harc győzelmes befejezését az biztosította, hogy a több mint három hétig tartó harcban a harcolók közül áruló nem akadt, és az a szo­lidaritás, amely a harcolók részéről megnyilat­kozott, tette lehetővé azt, hogy a harc ered­ményesen nyert befejezést. Az orvosi műszerészek részére ez a harc pél­daképpen kell, hogy álljon és jelentse azt, hogy csak a szervezeti élet tökéletes kiépítése mellett van mód és lehetőség arra, hogy a mun­káltatók támadását visszaverjük. Új harcok küszöbén állunk, mert a tárgyalá­sok során kitűnt, hogy a munkáltatók a mun­kák árait kartellszerűen kívánják megállapí­tani, és tekintettel arra, hogy az anyagárak egyben kartellárak is, a haszonról pedig egyet­len munkáltató sem mond le, így tehát csak a munkabérek azok, amivel spekulálhatnak. Mindenkinek tehát arra kell vigyáznia, hogy azokat a kereseteket, amelyek amúgy sem elég­ségesek a tisztességes megélhetéshez, tovább ne csökkenthessék. Gépkocsivezetők, autószerelők figyelmébe! Felkérjük a gépkocsivezetőket és szerelőket,­­ hogy rendkívül fontos ügyben 1935 február hó 10-én, vasárnap délelőtt 9 órakor jelenjenek meg a Szövetség házában, Magdolna ucca 5. I. era. 14. sz. alatt a szakma titkáránál. Az épületlakatosok és rokonszakmák szer­vezőbizottsága a szakma és a szaktársak ügyei­nek intézésére minden csütörtökön és szomba­ton este 5-7 óráig inspekciót tart a szakma titkári helyiségében. A MUNKAERŐ ÉRTÉKÉT nemcsak az egyéni felnőtt, munkás fenntartásához, hanem a munkáscsalád fenntartásához is szükséges munkaidő határozta meg. Midőn a gépezet a munkáscsalád minden tagját a munkapiacra dobja, szétosztja a férfi, munkaerejének értékét egész családjára. Tehát a férfi, munkaerejét ér­tékében lefokozza. Például a négytagú munka­erőre szétdarabolt család megvétele talán többe kerül, mint amennyibe előzően a ■családfő munkaerejének megvétele került, azonban en­nek fejében az egy munkanap helyébe négy munkanap kerül és áruk a négy egyén munka­többletének az egy egyén munkatöbblete fölött való fölöslege arányában csökken. Most már négynek kell nemcsak munkát, hanem munka­­többletet is a tőke számára szolgáltatni, hogy egy család megélhessen. Marx.

Next