Vegyészeti Lapok, 1916 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1916-07-07 / 12-14. szám
122. oldal ajánlásával és igen sok termőföldi kísérlettel igyekezett mindenkit meggyőzni a kálisók értékéről, ami teljes mértékben sikerült is, úgy, hogy a mezőgazdaság rövidesen a megérdemelt figyelemben részesítette a kálisókat. Frank Adolf 1861-ben létesítette az első kálisógyárat, amely káliumkloridon kívül kálisóműtrágyát is előállított, s amelyet sorban követett számos más gyár is, amelyek a föllendült kálisótermelés földolgozása céljából szükségesekké váltak. Korszakalkotó volt 1865-ben kidolgozott eljárása, amely a brómnak a kálisótelepek anyalúgjából való előállítását tette lehetővé, s amely megvetette Németország mai, szülte monopolisztikus helyzetének alapjait a világ brómtermelése terén. Hogy a kálisók lehető teljes kihasználását biztosíthassa, 1867-ben a magnéziumsók és glaubersó előállítására is dolgozott ki eljárást. Az 1876. évben a charlottenburgi üveggyár vezetője lett, de 1883-ban ettől is megválva, a cellulózeipar körébe lépett át, ahol sok tudományos és alapvető kutatást végzett és több gyárat épített föl. Úttörők voltak Frank Adolf munkái a tárfának elektromos erő termelésére való fölhasználása terén, s alig másfél évtizeddel ezelőtt a légköri nitrogén értékesítése terén ugyancsak alapvető volt az a Caro dr.-ral közös fölfedezése, amelylyel rájött arra, hogy az alkáli és alkáliföldfémek karbidjai izzó állapotban a levegő nitrogénjét nitridalakban megkötni képesek. Ezzel megvetette a mésznitrogéngyártás alapjait, amely legnagyobb diadalát éppen a világháború alatt érte meg, s amely Németországra nézve a külföldi salétrombehozataltól való elzáratása idejében mérhetetlen jelentőségűvé vált. Frank Adolf szakirodalmi téren is elsőrangú munkása volt a német kémiai tudományosságnak. Előadásainak, tanulmányainak száma óriási. A római nemzetközi alkalmazott kémiai kongresszusnak legnagyobb eseménye volt a mésznitrogéngyártásról tartott előadása. Frank Adolfban a német vegyészeti ipar és tudomány egyik legnagyobb munkását gyászolja, akinek nagy része volt abban, hogy Németország vegyészeti ipara mai nagyságát elérhette. — Bradács Kálmán, műszaki főtanácsos a m. kir. pénzügyminisztériumban, 57 éves korában, hosszas szenvedés után a napokban Pilsenben elhunyt. Bradács a maga szakmájában külföldön is elismert tekintély volt. A megboldogult 1859. július 16-án született Szatmárnémetiben, a főreáliskolát és műegyetemet Prágában végezte s eleinte cukorgyári vegyész volt, 1888-tól 1897-ig osztrák államszolgálatban működött mint műszaki ellenőr. Az 1899. évben lépett magyar államszolgálatba mint cukorgyári felügyelő, s 1901-ben nevezték ki műszaki főfelügyelővé. Ügykörébe tartozott Magyarország és Horvátország ama gyártelepeinek műszaki felügyelete, amelyek fogyasztási adó alá eső termékeket gyártanak. Az 1902. évben kiadta a magyar szent korona országainak területén lévő ásványolaj-, cukor-, szesz- és sörgyárak nagytérképét. A fogyasztási adótörvények és rendeletek előkészítésében is tevékeny részt vett és e munkássága elismeréséül ő Felsége a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Elhúnyta szakkörökben általános részvételt keltett. — Nemes Hofmannsthal Richárd, a Danica vegyipar r.t. műszaki igazgatója, julius 3-án, alig 40 éves korában teljesen váratlanul elhúnyt. Hofmannsthal Richárd Bécsben született és középiskoláit is ottan végezte, majd a bécsi műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett s azután egész fiatalon az Apolló kőolajfinomítógyár r.-t. kötelékébe lépett, később működött a Hungária műtrágya-, kénsav- és vegyiipar r.-t. budapesti gyárában, majd egy osztrák szappangyárban is. Az 1898. évben a Danica vegyipar r.-t. szolgálatába lépett és először is a bosznabródi petróleumfinomítót vezette, ahol kivált az olajfinomítást fejlesztette és tökéletesítette; később a koprivnicai kénsav- és műtrágyagyárat rendezte be és vezette, míg végül Budapesten, mint a vezérigazgató mellé beosztott műszaki igazgató működött. Előzékeny és lekötelező modoráért ipari körökben általános rokonszenvnek örvendett. — Fischer Ferdinánd dr., a kémiai technológia ny. tanára a göttingai egyetemen, mint lapzártakor értesülünk, június 28-án Homburgban 74 éves korában elhunyt. A nagyhírű tudós életét és működését legközelebb bővebben fogjuk ismertetni. A német műszaki és tudományos egyesületek szövetsége. A háború erősen kifejlesztette a tömörülésre és szervezkedésre irányuló törekvéseket, amelyek különösen a legutóbbi hónapokban a legkülönfélébb irányokban az egész vonalon nagy erővel indultak meg. A középeurópai hatalmak társadalmi, kulturális és gazdasági közeledésének eleven erővel megkezdődött szervezésével kapcsolatban az egyes nemzeteken belül is hasonló erejű tömörülés indult meg, így pl. legutóbb megalakult a Deutscher Verband technisch-wissenschaftlicher Vereine (Berlin), mely az egyes szövetkezeti egyesületek autonómiájának érintése nélkül az állami, városi és közéletben a műszaki ügyeket törekszik előbbre vinni és egyszersmind a szövetséges államokkal való együttműködést is igyekszik mélyíteni és eredményesebbé tenni. E célból a szövetség a központi hatalmak technikai és tudományos egyesületeivel is szoros érintkezést óhajt fenntartani a közös célok lehetőleg azonos szellemben leendő megoldása érdekében. A szövetséghez csatlakoztak eddig: a Verein Deutscher Ingenieure (Berlin) kb. 24.500 taggal, a Verband deutscher Architekten- u. Ingenieur-Vereine (Berlin) kb. 10.000 taggal, a Verein deutscher Eisenhüttenleute (Düsseldorf) kb. 6000 taggal, a Verein deutscher Chemiker (Leipzig) kb. 5500 taggal, a Verband deutscher Elektrotechnik (Berlin) kb. 6000 taggal és a Schiffbautechnische Gesellschaft (Berlin) kb. 2000 taggal. A szövetség elnöke Busley C. dr. tanár (Berlin).• Ugyancsak a közelmúltban alakult meg a Mitteleuropäischer Verband akademischer Ingenieurvereine is, amelynek ügyeit a német birodalomra nézve a Verbund deutscher Diplomingenieure, Ausztriára pedig az Österr. Ingenieur- t. Architekten-Verein intézi és képviseli. A francia akadémia kémiai pályadíjainak odaítélése az Académie des Sciences 1915. december 27-iki összesílésén történt meg. A Jecker-díjat Bertrand Gabriel, a Sorbonne és az Institut Pasteur tanára kapta meg a katalízis körébe vágó kutatásaiért. A Cahours-díjat a harctéren elesett Vignier nyerte el a tetralaldehidről és származékairól írt dolgozatával; a 2500 frcos Montyon-díjat Kiing André kapta élelmiszerkémiai kutatásaiért; 1500 frcsot pedig Schmutz René kapott a Zeppelin-bombák vizsgálatáért, illetőleg az ellenség ellen használható kémiai támadószerekért. A Houteau-díjat Pascal Pál nyerte el az anorganikus, organikus és technikai kémia körébe vágó kutatásaiért. A Verdunnél elesett Marcelli R. a Hughesdíjat kapta fizika-kémiai kinetikai kutatásaiért, a Westendenél elesett Blein Jean a gázok termodinamikai kutatásáért a Parville-díjat, a Barcynél elesett Moulin Marcel a pozitív rádiumsugarak vizsgálatáért a Planté-díjat kapta, míg a Pierson-Perrin-díjat Broglie Móric nyerte el az ionizált gázok kutatásáért. Maignon Ferenc az albuminoidok mérges voltának kutatásáért a Montyon-díjat kapta; a Berthelot-érmet Bertrand, Vignier és Pascal nyerte el. Judin Fernand és Astrue Albert a 300 fresos Longchampt-díjat kapták az arzénnek és mangánnak a növényekben való kutatásáért. Escard Jean 1000 írés díjat kapott a Pamme-alapból elektrokémiai munkájáért; Tiffeneau Marc 2000 írés díjat kapott a Bonaparte-alapból a molekuláris áthelyeződésnek az organikus kémia körében való kutatásáért. A Loutreuil-alapból Becquerel Jean tanár laboratóriumának egy akkumulátoros és radiógrafikus berendezés megszerzésére 10.000 frcs.-ot adtak, Grey G. tanárnak hűtőgépre 4000 frcs.-ot, Müntz dr.-nak, a Laboratoire de Chimie végétale á Meudon vezetőjének 2400 frcs.-ot kémiai berendezésekre, Deprez Marcelnek 3000 frcs.-ot a gázok melegének fémfalakon való továbbterjedése tanulmányozására, 4500 frcs.-ot szavaztak meg Job A. tanárnak egy kaloriméterbombára és Marie Ch. tanárnak 10.000 frcs.-ot a Tables de constantes numériques VEGYÉSZETI LAPOK 1916. — 12—14. szám