Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

, nik­ol a parasztok, iparosok, de más polgári osztályú, műveltebb családok is mielőtt tanyát, munkás-, vagy családi házat, bér­­házat emelnének, leásnak a földbe, van-e ott földgáz? Ha van, — rengeteg helyen van, — utána nyugodt kedvvel építkeznek és a földgázt szinte ingyen és évtizedekre befogják világí­tásra s hajtóerőkép. Istenem, mit csinálhatnánk mi?! Erdély­ben, a harmincas évek elején, mikor a Magyar Földgáz Rt.-get a románok ,,nacionalizálták" és S. A. Romana de Gaz Me­on-ra átkeresztelték, már láthatták, hogy az erdélyi területeken a földgáztermelés elérte az évi 2 milliárd köbmétert, viszont a fogyasztás még alig negyedmilliárd körül mozgott. Propaganda nem volt, a nép, tíz évi keserves tapasztalat után, félt minden újítástól. De az előny oly átütő erejűnek bizonyult, hogy a városok éppúgy siettek földgázt kapni, mint a vállalati veze­tők, vagy magánfelek. Kis- és Nagysármás, Dicsőszentmárton, Medgyes, Se­gesvár, Torda, Marosújvár, Aranyosgyéres, Nagysze­ben világítása, fűtése, gyárainak ellátása mindenütt ipari fellendülést hozott, még mindannak dacára is, ami lenyomta a városok, gyárak és polgárok boldogulását... A bukaresti kormány egyes tagjai fölismerték a földgáz óriási jelentőségét és igazi bukaresti módszerrel megcsinálták az 1930. évi földgáztörvényt, kifor­gatták a Magyar Földgáz Rt-gól a mivoltából s a részvényese­ket a vállalatból, úgyszintén a többi, kisebb erdélyi földgáz­társaságot is, elvették az összes jogukat és telepeiket, állami monopóliummá tették a földgáztermelést, birtokba vették, majd beolvasztották a Magyar Földgáz Rt. elrománo­sított „jogutód­ját" a Societate Nationale de Gaz Metán-ba, melynek 320.000 darab (!) részvénye részben a román államé lett, részben ro­mán uraké . .. 1940. elején a teljes Erdély gázkútjainak napi termelése már jóval felülmúlta a 2 millió köbméter gázt, amit az erdélyi városok, községek, gyárak és magánosok örömmel átvették az olcsóságuk miatt. (Csak a földgáz volt az egyetlen túl olcsó cikk Nagy-Romániában!) Ha Észak-Erdéllyel a feltárt földgázterületeknek csak a kisebb része tért bár az anyaországba, mégis elérhetjük azt, hogy a földgázt bekapcsoljuk ne csak Erdély, hanem Budapest ellátása szempontjából is. A visszamagyarosított Magyar Föld­gáz Rt. megerősítése és zavartalan dolgozó ereje, úgyszintén az iparügyi minisztérium által irányítandó földgáz­termelés remélhetőleg rövidesen éreztetni fogja a ha­tását és akkor, annak keretében a főváros gázterme­lése is a lehető legelőnyösebb s a végleges megol­dásig eljuthat. De csak így, mert a racionális termelésnek ez az egyetlen ter­mészetes folyománya. Kérjük, hogy mindezeket az arra illetékesek tűzzék napi­rendre és abszolút tárgyilagossággal bírálják el a kaucsukot, viszont arról, hogy minden helyzetben és minden­képen pótolni tudják, le kell tennünk. Ezt egyébként a pár hónappal ezelőtt lezajlott boroszlói szakkiállítás világosan megmutatta (a Vegyi Ipar és Kereskedelem annak idején be­számolt erről). Ha fentebb mondottakat mérlegeljük, akkor rájövünk, hogy miért kell az ócska gumit nálunk is, országszerte s a legnagyobb igyekezettel összegyűjteni és regenerálni. A re­generálás csak bizonyos mértékig pótolja a kaucsukot, de az elérhető mérték nemzetgazdasági vonatkozásban mégis feltét­lenül nagy jelentőségű. Álljon itt Sólyom Barna Zoltánnak, aki az egyik nagy gumigyár műszaki igazgatója, alábbi tapaszta­lati adata: A regenerát bizonyos mértékig csak mint kaucsuk­­pótló jöhet számításba hol és milyen körülmények közt, rá kell bízni a gumiszakemberekre. Azonban indokolatlan az a felfogás, amely sok átvételi előírás alapját képezi és általá­ban eltiltja a regenerát felhasználását. Ugyanis helyesen össze­állított gumitermékekben kellő mennyiségű regenerát káros volta műszakilag nem mutatható ki, mert a regenerát a leg­tökéletesebb és legmegfelelőbb töltőanyaga a kaucsuknak. Mindent összegezve: nem szabad túlbecsülni a regenerá­lást, viszont a gumihulladék megfelelőbb és eredményesebb gyűjtését vétek volna tovább elodáznunk. GUMI­IPAR Hatékonyabb gumihulladék-gyűjtés szükséges Az Anyaggazdálkodás Gumiipari Bizottsága, amint ez köztudomású, megtiltotta a gumihulladékok elpocsékolását. Ugyancsak szabályozta azok felhasználási módjait is. Ma már nyíltan megvallhatjuk, hogy a megtett intézkedések nem vol­tak elégségesek, éppen ezért került napirendre a gumihulla­dékok hatásosabb összegyűjtési terve,­­ hasonlóképen, mint történik a papír-, avagy a fémhulladékoknál is. A gumipótlékokról sok mindent összeírtak már és utaltak a ném­et dunára s perbunánra. Az oroszok és az amerikaiak, valamint a japánok szintén feltaláltak és alkalmaznak mű­­gumianyagokat, azonban ki kell hangsúlyoznunk, hogy vég­eredményben a szorosan vett karmjuknak nagyipari előállí­tása mindezideig senkinek sem sikerült s a jelek arra valla­nak, hogy direkt ez a feladat nem is sikerülhet! Tulajdonkép­pen a termoplasztikus műanyagok előállításáig juthattunk csak el, amelyek bár egyes ipartermékeknél pótolni tudják a ACÉLGYÁRTÁS Új ötvözet a repülőgépiparban Európai lapok átvették azt a detroiti jelentést, amely ar­ról szól, hogy az amerikai repülőgépiparban forradalmi újítást vezettek be. Az újítás lényege: egy újonnan feltalált és ki­­kísérletezett acélötvözet alkalmazása, mely „papírvékonysá­gúra kovácsolható és amellett rendkívül szilárd. Használható­ságában sokszorosan felülmúlja a duraluminium tulajdonságait, amely annak idején könnyűséggel megdöntötte a repülőgép­gyártásban a fa és vászon egyeduralmát". Mielőtt a jelentéssel továbbfoglalkoznánk, megjegyezzük, hogy egy hónappal ezelőtt éppen a „Vegyi Ipar és Kereskede­lem" írta meg legelőször (e cikkünket német, svájci és olasz lapok is átvették), hogy Kanadában feltalálták a legtökélete­sebb új acélt, melyet Hoesch-Novar-nak neveztek el. Ez az acél, amellett, hogy nikkelmentes és abszolúte rozsdaellenálló, 1000—1100 C hőfokig az oxidáló gázoknak is ellenáll s hihetet­lenül jól nyújtható, sőt hidegen is jól formálható. Megírtuk, hogy többek közt 17—19" o krómot és 1—1.4"/o­molybdent is tartalmaz. Minden jel amellett szól, hogy a Hoesch-Novar acélról van szó, amelynek titkát tehát Kanadából rendelkezésére bo­csátották a detroiti óriási repülőgépgyárnak, illetve, az új acélt töméntelen mennyiségben adják át a detroiti repülőgép­­gyártás céljaira. Kétségtelen az is, hogy az új fém nyújtható­­ságáról leadott hír bár kissé blöffízű, mégis komolyan vehető. Ugyanis ma már sok fémet ismerünk, amelyek elképzelhetet­lenül vékony szálakra húzhatók ki, így például egyetlen kilo­gram Wolfram-fémből 300 kilométer hosszú szálat tud a tech­nika előállítani! Új, az acél­ válfajhoz tartozó fémek — számtalan közül — az alábbiak: Belmailov, — fizikai tulajdonságai hasonlítanak a 40'/o-os carbonizált öntött acéléhoz, ez is sokban alkalmas repülőgépgyártásra. Ak­kool, — 1000 C hőfok körül kemé­nyítik a levegőn, hihetetlenül szívós s nem veszíti el az alak­ját. Collab­y — fajsúlya alig harmadrésze a közönséges jó acélnak, elsősorban vegyészeti gyárak céljaira kitűnő. Dyn­el, — már kísérleteztek vele s állítólag az első amerikai repülő­­erődöknél ez volt az egyik főanyag. Duranze,­­ feltételezhető, hogy Amerikában ezt a fémöntvényt is igénybe veszik, annál inkább, mert a sza­kítási szilárdsága jóval túlhaladja a 6000 kg-ot négyzetcentiméterenként. Egyébként ennek anyagai az aluminium, a réz és silikon. Mindent figyelembe véve, könnyen elképzeljük, hogy Detroitban ezóta már új fémből készítik a repülőgépeket. Egyébként a repülőgépgyártók Európában sem alszanak . . . Vegyi ipar­ és kereskedelem

Next