Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
, nikol a parasztok, iparosok, de más polgári osztályú, műveltebb családok is mielőtt tanyát, munkás-, vagy családi házat, bérházat emelnének, leásnak a földbe, van-e ott földgáz? Ha van, — rengeteg helyen van, — utána nyugodt kedvvel építkeznek és a földgázt szinte ingyen és évtizedekre befogják világításra s hajtóerőkép. Istenem, mit csinálhatnánk mi?! Erdélyben, a harmincas évek elején, mikor a Magyar Földgáz Rt.-get a románok ,,nacionalizálták" és S. A. Romana de Gaz Meon-ra átkeresztelték, már láthatták, hogy az erdélyi területeken a földgáztermelés elérte az évi 2 milliárd köbmétert, viszont a fogyasztás még alig negyedmilliárd körül mozgott. Propaganda nem volt, a nép, tíz évi keserves tapasztalat után, félt minden újítástól. De az előny oly átütő erejűnek bizonyult, hogy a városok éppúgy siettek földgázt kapni, mint a vállalati vezetők, vagy magánfelek. Kis- és Nagysármás, Dicsőszentmárton, Medgyes, Segesvár, Torda, Marosújvár, Aranyosgyéres, Nagyszeben világítása, fűtése, gyárainak ellátása mindenütt ipari fellendülést hozott, még mindannak dacára is, ami lenyomta a városok, gyárak és polgárok boldogulását... A bukaresti kormány egyes tagjai fölismerték a földgáz óriási jelentőségét és igazi bukaresti módszerrel megcsinálták az 1930. évi földgáztörvényt, kiforgatták a Magyar Földgáz Rt-gól a mivoltából s a részvényeseket a vállalatból, úgyszintén a többi, kisebb erdélyi földgáztársaságot is, elvették az összes jogukat és telepeiket, állami monopóliummá tették a földgáztermelést, birtokba vették, majd beolvasztották a Magyar Földgáz Rt. elrománosított „jogutódját" a Societate Nationale de Gaz Metán-ba, melynek 320.000 darab (!) részvénye részben a román államé lett, részben román uraké . .. 1940. elején a teljes Erdély gázkútjainak napi termelése már jóval felülmúlta a 2 millió köbméter gázt, amit az erdélyi városok, községek, gyárak és magánosok örömmel átvették az olcsóságuk miatt. (Csak a földgáz volt az egyetlen túl olcsó cikk Nagy-Romániában!) Ha Észak-Erdéllyel a feltárt földgázterületeknek csak a kisebb része tért bár az anyaországba, mégis elérhetjük azt, hogy a földgázt bekapcsoljuk ne csak Erdély, hanem Budapest ellátása szempontjából is. A visszamagyarosított Magyar Földgáz Rt. megerősítése és zavartalan dolgozó ereje, úgyszintén az iparügyi minisztérium által irányítandó földgáztermelés remélhetőleg rövidesen éreztetni fogja a hatását és akkor, annak keretében a főváros gáztermelése is a lehető legelőnyösebb s a végleges megoldásig eljuthat. De csak így, mert a racionális termelésnek ez az egyetlen természetes folyománya. Kérjük, hogy mindezeket az arra illetékesek tűzzék napirendre és abszolút tárgyilagossággal bírálják el a kaucsukot, viszont arról, hogy minden helyzetben és mindenképen pótolni tudják, le kell tennünk. Ezt egyébként a pár hónappal ezelőtt lezajlott boroszlói szakkiállítás világosan megmutatta (a Vegyi Ipar és Kereskedelem annak idején beszámolt erről). Ha fentebb mondottakat mérlegeljük, akkor rájövünk, hogy miért kell az ócska gumit nálunk is, országszerte s a legnagyobb igyekezettel összegyűjteni és regenerálni. A regenerálás csak bizonyos mértékig pótolja a kaucsukot, de az elérhető mérték nemzetgazdasági vonatkozásban mégis feltétlenül nagy jelentőségű. Álljon itt Sólyom Barna Zoltánnak, aki az egyik nagy gumigyár műszaki igazgatója, alábbi tapasztalati adata: A regenerát bizonyos mértékig csak mint kaucsukpótló jöhet számításba hol és milyen körülmények közt, rá kell bízni a gumiszakemberekre. Azonban indokolatlan az a felfogás, amely sok átvételi előírás alapját képezi és általában eltiltja a regenerát felhasználását. Ugyanis helyesen összeállított gumitermékekben kellő mennyiségű regenerát káros volta műszakilag nem mutatható ki, mert a regenerát a legtökéletesebb és legmegfelelőbb töltőanyaga a kaucsuknak. Mindent összegezve: nem szabad túlbecsülni a regenerálást, viszont a gumihulladék megfelelőbb és eredményesebb gyűjtését vétek volna tovább elodáznunk. GUMIIPAR Hatékonyabb gumihulladék-gyűjtés szükséges Az Anyaggazdálkodás Gumiipari Bizottsága, amint ez köztudomású, megtiltotta a gumihulladékok elpocsékolását. Ugyancsak szabályozta azok felhasználási módjait is. Ma már nyíltan megvallhatjuk, hogy a megtett intézkedések nem voltak elégségesek, éppen ezért került napirendre a gumihulladékok hatásosabb összegyűjtési terve, hasonlóképen, mint történik a papír-, avagy a fémhulladékoknál is. A gumipótlékokról sok mindent összeírtak már és utaltak a német dunára s perbunánra. Az oroszok és az amerikaiak, valamint a japánok szintén feltaláltak és alkalmaznak műgumianyagokat, azonban ki kell hangsúlyoznunk, hogy végeredményben a szorosan vett karmjuknak nagyipari előállítása mindezideig senkinek sem sikerült s a jelek arra vallanak, hogy direkt ez a feladat nem is sikerülhet! Tulajdonképpen a termoplasztikus műanyagok előállításáig juthattunk csak el, amelyek bár egyes ipartermékeknél pótolni tudják a ACÉLGYÁRTÁS Új ötvözet a repülőgépiparban Európai lapok átvették azt a detroiti jelentést, amely arról szól, hogy az amerikai repülőgépiparban forradalmi újítást vezettek be. Az újítás lényege: egy újonnan feltalált és kikísérletezett acélötvözet alkalmazása, mely „papírvékonyságúra kovácsolható és amellett rendkívül szilárd. Használhatóságában sokszorosan felülmúlja a duraluminium tulajdonságait, amely annak idején könnyűséggel megdöntötte a repülőgépgyártásban a fa és vászon egyeduralmát". Mielőtt a jelentéssel továbbfoglalkoznánk, megjegyezzük, hogy egy hónappal ezelőtt éppen a „Vegyi Ipar és Kereskedelem" írta meg legelőször (e cikkünket német, svájci és olasz lapok is átvették), hogy Kanadában feltalálták a legtökéletesebb új acélt, melyet Hoesch-Novar-nak neveztek el. Ez az acél, amellett, hogy nikkelmentes és abszolúte rozsdaellenálló, 1000—1100 C hőfokig az oxidáló gázoknak is ellenáll s hihetetlenül jól nyújtható, sőt hidegen is jól formálható. Megírtuk, hogy többek közt 17—19" o krómot és 1—1.4"/omolybdent is tartalmaz. Minden jel amellett szól, hogy a Hoesch-Novar acélról van szó, amelynek titkát tehát Kanadából rendelkezésére bocsátották a detroiti óriási repülőgépgyárnak, illetve, az új acélt töméntelen mennyiségben adják át a detroiti repülőgépgyártás céljaira. Kétségtelen az is, hogy az új fém nyújthatóságáról leadott hír bár kissé blöffízű, mégis komolyan vehető. Ugyanis ma már sok fémet ismerünk, amelyek elképzelhetetlenül vékony szálakra húzhatók ki, így például egyetlen kilogram Wolfram-fémből 300 kilométer hosszú szálat tud a technika előállítani! Új, az acél válfajhoz tartozó fémek — számtalan közül — az alábbiak: Belmailov, — fizikai tulajdonságai hasonlítanak a 40'/o-os carbonizált öntött acéléhoz, ez is sokban alkalmas repülőgépgyártásra. Akkool, — 1000 C hőfok körül keményítik a levegőn, hihetetlenül szívós s nem veszíti el az alakját. Collaby — fajsúlya alig harmadrésze a közönséges jó acélnak, elsősorban vegyészeti gyárak céljaira kitűnő. Dynel, — már kísérleteztek vele s állítólag az első amerikai repülőerődöknél ez volt az egyik főanyag. Duranze, feltételezhető, hogy Amerikában ezt a fémöntvényt is igénybe veszik, annál inkább, mert a szakítási szilárdsága jóval túlhaladja a 6000 kg-ot négyzetcentiméterenként. Egyébként ennek anyagai az aluminium, a réz és silikon. Mindent figyelembe véve, könnyen elképzeljük, hogy Detroitban ezóta már új fémből készítik a repülőgépeket. Egyébként a repülőgépgyártók Európában sem alszanak . . . Vegyi ipar és kereskedelem