Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1942. január / 1. szám
IV. évfolyam, 1. szám. Budapest, 1942. Chemische Industrie und Handel Megjelenik minden hónap elsején Felelős szerkesztő: Szala János úr és Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, IX., Lónyay u. 18/b. Telefon 187-084 Postatakaréki csekkszámla 7.087 Január. Előfizetési ár 1 évre vállalatoknak 20 P, magánfeleknek 10 P. Egyes szám ára 1 pengő Időszerű problémák Az új, 1942-ik esztendő, reméljük, sok reménységünket be fogja váltani. Kívánjuk is, s szeretnénk. Ahogy a magyar ember ősidő óta mondani szokta: — Mánk fér. Hogy a szakmánál maradjunk, bizonyos, hogy a nyersanyagok, továbbá a mű- és pótanyagok fontossága egyre növekszik. Ezer szerencse, hogy az arra hivatottak ezt a döntő fontosságot idejében felismerték és megfelelően intézkedtek is. Azonban még tömérdek a tennivaló! De ha cselekedni akarunk, akkor elérjük a célokat, annál inkább, mert a magyar a nagyvilágon talán a legtehetségesebb fajta. Ugyanekkor ez a magyar föld minden fontos terméket és terményt megad. Mindez eszünkbe jut, ahogy visszaemlékezünk Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter rádióelőadására. Azt mondta a miniszter, hogy a nagyközönség a legközelebbi termelési évben, tehát már 1942-ben, olyan növények termelésére helyezze a legnagyobb súlyt, amelyekre hadi érdekből, úgyszintén a belső fogyasztás céljából is föltétlenül szükség van és amelyeket a magyar éghajlatnál a magyar föld az eddiginél sokkal nagyobb mennyiségben is tudna juttatni. A földművelés minisztere bátran legelső vonalba állíthatta volna a szójababot. Mi minden más növénynél jobban éppen ennek a tökéletes, azaz óriási méretű meghonosítását szorgalmazzuk, immár hosszú — békés és háborús —évek óta. A szójabab rendkívüli jelentősége nem csupán a vegyi és rokonszakmák szempontjából került előtérbe, hanem az olcsó és tápláló közélelmezés folytán is. Nyíltan megmondjuk, hogy Japán népét nem tudták volna olyan ésszerűen és eredményesen táplálni s fölerősíteni, ha a szójababot nem helyezték volna még a rizs fölé is. Vegyük figyelembe, hogy a szójabab a nagy magyar Alföldön nagyszerűen növekszik, valósággal „itthon érzi magát“. Ennek dacára mindmáig nem honosítottuk meg igazán, holott például Romániában 1941-ben már több millió méter mázsa szójababot nyertek. Mit nyerhetnénk mi? Csak akarnunk kell. ---------CAO--------A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségét egy idő óta ismételten támadások érték. A támadások nem voltak elég komolyak, nem voltak világosak és nem lehettek hatásosak. A GyOSz-t aki támadja, nem ismeri a lényegét. Csupán csak annyit írunk ide tacitusi rövidséggel, hogy: ha nem volna GyOSz, akkor ki kellene találni! A GyOSz ugyanaz a magyar gyáripar életében, mint a hátgerinc az emberi szervezetben. A GyOSz nem volt és nem is lehet ez után sem más, mint ami maga a magyar gyáripar. A GyOSz a a múltban is azt az irányt követte, amit a hazai gyáripar követett, avagy diktált. Ugyanezt az irányt követte a legújabb időkben és fogja követni az új esztendőben is, hozzásimulva a törvényekhez, a rendeletekhez, az állam és a magyar nemzet, illetve a kormány parancsaihoz és követelményeihez. Szóval a Vegyi és rokoniparunk helyzete az új év küszöbén 1942. elején már teljesen kibontakozik az új, második világháború, mégpedig az egész földtekén, nagyobb arányokban, mint az előző. Ez az állapot minden vonalon érezteti a hatását. Mi csupán a hazai vegyi és rokonszakmák helyzetével foglalkozunk. Annak dacára, hogy Magyarország vegyi ipara az új világháború kitörése előtti időkben tőle telhetően felkészült, mégis a nyersanyag kérdése maradt a legnehezebb feladata. Szerencsére a magyar vegyi és rokonipar igen rugalmas, s életereje rendkívüli. Ezt igazolja a termelési ügyes, gyors és hasznos átcsoportosítás, továbbá mind több mű- és pótanyag munkába vétele. Ha az egyes ágakat sorra vesszük, a szénbányászattal kezdjük. Az elképzelhető legnagyobb vonalban történt a hazai szénbányászat fejlesztése s a szénből nyerendő termelési ágak kiépítése. A műanyagok gyártása ugrásszerűen fejlődött és növekszik, terebélyesedik tovább, szakadatlanul. A cellulózagyártás a megnagyobbodott ország területén egészségesen épül. Ugyanilyen adottság folytán kiépítésre kerül a sóbányákon alapuló vegyészeti nagyiparunk. — Műtrágyaiparunk világklasszis lesz. — Aluminium-, illetve könnyűfémiparunk soha nem várt eredményekre képes. Szesz-, sör-, cukor-, gyógyszeriparunk, kozmetikai, konzerv gyártásunk lassan elfoglalta a méltó helyét. — üveggyáraink is állandó fejlődési periódusba jutottak. — Bőriparunk régi jóhírét igyekszik megtartani. — Festékiparunk fontosságát különösen ki kell hangsúlyoznunk; e szakma erőfeszítései elismerésre méltóak. — Szappaniparunk sziszifuszi munkát végez; jogos kívánságait remélhetőleg mind fokozottabban figyelembe veszik. A magyar ipar fejlődését vitathatatlanul igazolja a villamos energia állandó növekedése. Új energiaforrások után kutatnak az arra illetékesek és szó van arról is, hogy a velünk szomszédos államokkal mikép lehetne villamos kooperációt létesíteni. A csepeli Szabadkikötő révén oda kell törekednünk, hogy Budapest legyen a Közép- és Délkelet-Európa vegyészeti gyáriparának és vegyészeti nagykereskedelmének a központja! Ha a tervszerű továbbfejlesztésről írunk, kiemeljük, miszerint az a fontos, hogy ne csak a vegyi gyárakban üljenek kitűnő szakemberek, hanem mindama hatósági hivatali helyiségekben is, amelyekben a gyáripar kérdéseivel intenzíven foglalkoznak. Az 1941-ik évi tapasztalatokat összegezve, nyugodtan mondjuk, hogy ilyen vonatkozásban is erős haladás történt. Megemlítjük, hogy általában a magyar vegyi és rokonszakmák rentabilitása az üzemek túlnyomó részénél gyengült, miáltal ez a kérdés homloktérbe került. Befejezésül ideiktatjuk Haggenmacher Henriknek, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökének alábbiso- Gyáriparosok Országos Szövetsége lényege szerint valóban ugyanaz, mint a magyar gyáripar. Jólesően fűzzük hozzá: 6 ezer szerencse.