Slézia Gabriella (szerk.): A közművelődés házai Budapesten 3. - Módszertári füzetek, Különszám (Budapest, 2005)

Décsiné Viszmeg Ágota: A Láng Művelődési Központ története

változtatta nevét) karnagy vezetésével, amely a tagok öntevékenységére alapítot­ta munkáját. A dalárda kezdetben csak a családi jellegű ünnepségeken lépett fel, de később már a Kultúrház rendezvényein is szerepelt, különböző bálokon, kará­csonyi ünnepségeken adott műsort. A ’30-as évek elejétől az országos rendezvé­nyeknek is állandó fellépője lett. Láng Gusztáv, a gyáralapító Láng László fia apja példáját követte a sport és a kul­túra támogatásában. Ezért amikor a 40-es évek elején megalakult a szimfonikus zenekar (szintén Szvoboda Kornél karmester vezetésével), hangszereit a gyár sa­ját költségén szerezte be, de ugyanígy gyári költségen alakították ki a Műszaki Könyvtár állományát is. A Láng Kultúrházban mozgalmas élet folyt. Tevékenysége gerincét a zenekar, a dalárda és a színjátszó csoport képezte. E közösségek tagjai minden nap látogat­ták a házat, rendszeressé váltak a különféle bálok és műsoros előadások a tisztvi­selők és az igazgatóság szórakoztatására. Ezek elsődlegesen az egyház (kará­csony, húsvét) és a Láng-család, valamint a gyári vezetők személyes ünnepeihez (születésnapok, névnapok, házassági évfordulók stb.) kötődtek. 1945. január 14-e után a kultúrház vezetése a Sportköri Elnökség kezéből foko­zatosan a szakszervezeti bizottság irányítása alá került, majd 1949. augusztus 20- Láng­gyári Dalárda 1931-ben a Marosi Dalosversenyen

Next