Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-20 / 85. szám

Végezzük versenyben a cséplést. Csatlakozzunk a jászszentlászlói DISz csép­lőgépbrigád és Szilágyi József kiskőrösi ifjúmunkás 55 vagonos felhívásához Nagy lelkesedéssel indult meg a gyűjtés megyénk üzemeiben és községeiben Korea hős népe harcának megsegítésére A­ Viskuntélegy&óxi Gépgyár és Lajosmisse dolgozó parasztsága jó példát mutat Alig érkezett el megyénkbe a Szabad Nép első oldaláról a „Meg­­védjü­k a békét!“ mozgalom Országos Tanácsának felhívása, hogy segítsük a szabadságáért harcoló hős koreai népet, máris üzemeink közül a Kiskunfélegyházi Gépgyárban és a kecskeméti Barneválban, községeink közül Lajosmizsén megindult a gyűjtés. A munkások, tszcs, parasztok, egyénileg dolgozó parasztok dolgozók, lelkesen ajánlották fel segítségüket a hős koreai népnek, hogy filléreikkel, forintjaikkal közvetlenül is egy jól felszerelt kórház felcsilításával és kiküldésével adják tanújelét együttérzésüknek és megbecsülé­süknek a hatalmas győzelmeket elért, hősi harcosoknak. Úgyszól­ván csak egy mondatot kellett kiejteni az anyagi segítségről és máris, szinte percek alatt a dolgozók egymással versenyben tették az asztalra keresetük egy részét, hogy így enyhítsenek az imperia­listáktól megsebzett gyermekek, asszonyok szenvedésein, hogy Vi.000 kilométeres messzeségbe is eljusson a magyar nép segítő keze. Az imperialisták gyilkolásával, egy szabadságszerető népet megsemmisíteni akaró támadásával szemben így nemcsak Korea hős népe harcol, hanem teljes egészében maga mögött érzi, — és ez sikereinek egyik fő oka — az egész béketábori, a nagy, haras, más Szovjetunió erejét, segítségét. A munkásosztály és a dolgozó nép ügyének győzelmét Koreában így támogatja a nemzetközi szo­lidaritás és támogatja minden erejével a dolgozó magyar nép is. A­ kiskunfélegyházi Gépgyár dolgozói tíz perc alatt 2300 forintot ajánlottak fel A Gépgyár munkásai röpgyű­­lésre jönnek össze. A pártszerve­­zet hívta össze. Miről lesz szó? Mindenki tudja. A népnevelők jó munkát­ végeztek a délelőtt fo­lyamán, ismertették az országos felhívást Korea népének megse­­gítésére. Majdnem mindenki itt van. Többszázan jöttek el, az ü­zem dolgozóinak mintegy 90 szá­zaléka. Figyelmesen hallgatták a párt­­titkár elvtárs szavait. Az arco­­kon ott ült a felháborodás, hall­va az imperialisták aljas gyilko­lását. Soha nem látott lelkesedés. Egyetlen alkalommal sem volt még ilyen egyöntetű, egy­­akaratú a Gépgyár többszáz dolgozója. Érzik feladatukat: harc a béke ügyéért, harc az imperialisták ellen több ter­­meléssel, jobb munkával. Szabó Ödön esztergályos 50 fo­rintot ajánlott fel és azt mondta: —­ Szívesen adom ezt a koreai nép megsegítésére, mert jól em­lékszem még azokra az időkre, — hiszen magam is átéltem, — amikor az amerikai gyilkos bom­batámadások mérhetetlen kárt, szenvedést, pusztulást hoztak ránk. Nem felejtem el a buda­­pes­t bombatámadásokat és ha erre gondolok. Valamennyien, a­vagy gondolunk gyűlölet meg­sokszorozza erőnket a A koreai nép harcának békéért, anyagi támogatása harcot, áldozatot je­lent a békéért. De ez csak egyik feladatunk. Ha a hős szabadság­­harcos nép az életét áldozza és fegyverrel harcol az imperialisták ellen, akkor nekünk az anyagi támogatáson túl, még jobb mun­kával, a termelésben elért még nagyobb eredményekkel, a jobb­oldali szociáldemokraták még szívósabb harccal kell elleni küz­désünk. Nem kellett kétszer mondani a támogatás szükségességét. Egy­­más után jelentkeztek a dolgozók. Gyűltek a 10, 20, és 50 forintos felajánlások. Pillanatoknak tűnt és már együtt volt 2300 forint a koreai nép számára. Vízhányó József álmunkás — Mélységesen elítélem a ter­rortámadást egy kis nép ellen, amely a szabadságáért harcol. Az imperialisták Koreát gyarmatuk­ká akarják tenni. Dolgozókat, gyermekeket, asszonyokat gyil­kolnak. Nekem is van családom, otthonom és éppen ezért a Ko­reát ért támadás: támadás elle­nünk is, ellenem is. Az egész cso­portommal együtt a többterme­­léssel, jobb munkával segítem a béke győzelmének ügyét. A Vízhányó-csoport percek ala­t 255 forintot gyűjtött össze. Némedi Imre kért szót: — Tudom, mi a háború. Átél­tem a második világháborút, s alig telt el hat esztendő, ezek a gyalázatosak a harma­dikat akarják kirobbantani. Ügynökeik, a jobboldali szo­ciáldemokraták is ezen dol­goznak. A múltat akarják a nyakunkba zúdítani. Ez az én véleményem, — és ez az egész magyar nép vé­leménye­ — ebből nem kérünk ! Minden erőnkkel megvédjük békét és még jobb munkával har­a­colunk az imperialisták ellen. Az e társak, a dolgozók lelke­­sedése további, még nagyobb, gyűj­tési eredményeket ígér, és parasztságot gyilkolják mert nem hagyják magukat azért, ki­zsákmányolni a nagytőkésektől. Mi ezt tétlenül nem nézhetjük. Ha már más módon nem tudunk segítségükre lenni, — mint ahogy a Békebizottság elhatározta, hogy Koreába tábori kórházat küld, — így mi is kell, hogy hozzájárul­junk a kórház minél tökéleteseb­ben való felszereléséhez, erőnk­höz mérten. A körlevélre gyorsan az ötven név. Egyszerű rákerül aláírá­sok. Egy óra alatt a környékbeli szőve­kezeti tagok, tszcs-parasz­­tok 1051 forintot adtak össze s ezzel követésre méltó példát mu­tattak megyénk és az egész or­­szág dolgozó parasztságának. Egész biztos, hogy a lajosmizsei dolgozó parasztok lelkes tajkészségét követni fogják áldó­me­gyénk dolgozó parasztságának tízezrei. A kecskeméti Bernevál sem akar elmaradni öt venen vettek részt a röpgyű­­lésen. Nagyobb része nő. Kom­munista asszonyok, fiatal lányok, MNDSz-tagok valamennyien, K­a­­posa Malvin két hónapon át 30 munkaóra értéket ajánlott fek Szalontai Józsefné MNDSz-szer­­vező havi tíz órát, Nánási Mi­­hályné, az üzemi pártszervezet titkára havi 15 órát, Gál Mária, a barackpucolóktól heti két órát. Ugyancsak heti két munkaórának értékét ajánlották fel: Cs. Ko­­vács Júlia, Sebestyén Erzsébet is. A magyar dolgozók együttér­zése a koreai néppel a felhívást követő első napon kézzelfogható bizonyítékát adta annak, hogy támogatják, segítik hős harcukat. Ebben egy véleményen van az egész magyar dolgozó nép. Együtt a világ békeszerető népeivel a Szovjetunió vezetésével harcol az imperial­ist­ák vereségéért, az im­perialisták további koreai ku­darcáért. Lajosmizsén reggel 7 órakor már együtt volt 50 dolgozó paraszt 1651 forintja A szokásos reggeli újságol­va­­sásra jöttek össze a lajosmizsei földművesszövetkezet dolgozói. Pontosan reggel 6 óra van. Ko­rán kezdik a munkát, hiszen La­­josmizse is versenyben van a be­­gyűjtés sikeréért. Senki sem hiányzik. Körbe ülnek Rovó Sán­­dor tej­üzemi munkás, Tiszavöl­­gyi István tejkezelő és Német István ügyvezető. A Vörös Csil­lag tszcs-ből éppen most érke­­zett meg Juhász László elvtárs, az elnök. Autó­ jött nézni, hogy behozza a raktárba a termelő­­szövetkezet gabonáját. György elvtárs a Törekvés Szalai cso­portból hasonló ügyben be az aj­án. Még egyikőjük nyitott sem tudja, hogy milyen­­ nagy jelentő­­ségű­ feladatot fognak rövid időn belül elvég­ezni. Német elvtárs veszi elő a Sza­bad Népet. Szeme azonnal észre­veszi az első oldalon a gyűjtési felhívást. Pillanatok alatt át­gondolja, hogy azonnal fényezni kell a gyűjtést a kezdő­ko­reai nép megsegítésére. Fennhangon olvasta fel Ahogy befejezte, nem lapoz to­vább. Elsőnek ő maga 50 forintot ajánlott fel. Aztán sorra jöttek a többiek. Az asztalon gyűlnek a gyűrött tízforintosok. Közben a gép már kattogja a mélyre bevezetésül a gyüjtőívet, következőt írták : —­ Bizonyára minden társunknak tudomása van munka­arról, hogy Koreában az imperialista nagyhatalmak a felszabadulásu­­kért küzdő szegény munkásságot 4 Korea harca a mi harcunk: is Bács-Kiskun megye Ké­ményseprő Községi Vállalata Üzemi Bizottsága szakszerve­zeti napot tartott, aminek első ünnepélyes napirendi pontja volt a koreai harcosok megsegítése. Tudjuk, hogy a nemzetközi úri osztály szer­vezett bandája indított táma­dást a becsületes, békés dol­gozók ellen és ezért, köteles­ségünk azonnal segítségükre sietni az északkoreai harco­soknak-­­-mondották a dol­gozók. Grohmann János üzemve­zető nagy lelkesedés köze­pette jelentette be, hogy egy havi fizetésének 2 százalékát azonnal átutalja. Oeskó István üb. titkár szavai után a vál­lalat összes dolgozója e havi keresetének 2 százalékát aján­lotta fel, amit azonnal átutal­nak, mert — mint a dolgozók mondották — Korea, harca a mi harcunk is, mert békében akarunk élni, mert mi azt ta­nultuk nagy tanítónktól, Sztá­lin elvtárstól, hogy a prole­tár öntudat elküldi segítő ke­zét még világrészeken át is, ha gaz támadók törnek a sza­bad szocialista népekre! Az elbizakodottság, a politikai felvilá­gosító munka elhanyagolása gátolja a begyűjtés további sikerét Hartán­ ­. Pártunk országosan lát­ható sikere pártszervezeteink vezetőségében fokozatosan erősödő önteltséget eredmé­nyezett. Elvtársaink egyre jobban lebecsülték a töme­gek felvilágosításának és megnyerésének szükségessé­gét. (Rákosi elvtárs február 10-i beszédéből.) Harta községben 11 napja fo­lyik a cséplés. A dunavecsei já­rásban elsőnek fejezte be az ara­tást és így a behordással is élre került. Szép eredményt ért el a község a szállítási szerződéskö­tésben is­ 15 vagon gabonára gyűlt össza szerződés. A látható jelek szerint a csépléssel is vé­geznek e hó végére. Az eddigi eredmény­ek azonban — nem vonva persze kétségbe, hogy komoly harc eredményei — megszülték azt a betegséget, amire Rákosi elvtárs februári beszédében hangsúlyozva felhív­ta a figyelmet és amely betegség veszélyezteti a további sikereket is. A hartai elvtár­sakat az ered­mények elbizakodottakká tették s most az eddig jól forgatott fegyvert lábhoz eresztették azzal a jelszóval „az elindítás megtör­tént, most már megy minden ma­gától.“ Számos falusi pártszerve­zetben teret hódított ez a felfo­gás a betakarítás megkezdése óta és később ezek a pártszervezetek többé-kevésbbé ön­maguktól is rá­jöttek arra, hogy mennyire hell a télen és veszélyes ez a vélemény. A hibákra ráébredt pártszerveze­tek azonnal hozzáláttak azok ki­javításához és ez a lépés a kü­lönösen lemaradt dunavecsei já­rás egyes területein máris meg­hozta az eredményt. A hartai pártszervezetnek is így kell meg­látnia és a legrövidebb időn be­lül kiküszöbölnie hibáit. Felszínre kerülnek a hibák pen­tik ezek a hiányosságok? És­az eddig elért eredmények nyomán az történt, hogy az otta­ni elvtársak különválasztották a gazdasági munkát a politikai fel­világosító harctól és azt vélik, hogy az előbbi az utóbbitól füg­getlenül is képes sikereket hozni. Ez a hiba a cséplési munkála­toknál mutatkozik meg. A cséplőgépeknél semmi nép­nevelő munka nem folyik, az egyiknél például Szemlér Fe­­renc és Kuncz Péter népnevelők mindössze azt tekintik népnevelő munkának, hogy a helyes talaj­­műveléssel foglalkozó brossurákat elárusítják a dol­­gozó parasztok között, de még magyarázatot sem fűz­nek hozzá. Újságolvasás, meg­beszélés Ismeretlen fogalom nem­csak ennél, de a többi gépnél is. A cséplési ellenőrök és a népne­velők nincsenek tisztában felada­taikkal. Gazdasági térre, a gépek és a szemveszteség ellenőrzésére szorítkozik csupán, de például az említett gépnél dolgozó népneve­lők még egyetlen versenyszerző­dést sem kötöttek meg, arról nem is beszélve, hogy a csépeltető gazdák közül alig egy-kettő fo­gott hozzá a tarlóhántáshoz. A hibák fő oka természetesen, hogy a községi szerveknél kere­sendő, így a cséplőnél levő hiá­nyokért a DÉFOSZ a felelős el­sősorban. De minthogy a DÉ­­FOSZ a napokban került új szer­vezés alá új vezetővel az élén, igen rászorul a községi pátrtszer­­vezet támogatására. Ezt a támogatást­­ viszont nem kapja meg. A pártszervezet a fel­­világosító munka érdekében be­állított ugyan 11 felelőst, akik a gépeknél papíron megszerve­zett olvasóköröket vezetik. De mivel az olvasókörök anyaga csak a keddi nap folyamán érke­zett meg, az előadók tétlenül áll­tak mindezideig. Most jutott eszükbe véletlenül az elvtársak­­nak, hogy azért sajtóismertetésen­­ keresztül kiválóan lehetett volna pótolni az olvasóköröket. Jó cséplési eredmények A cséplőmunkások ennek elle­nére igyekeznek jó­­ munkát vé­gezni. Naponta 180—200 mázsa fölé emelkedik a cséplési ered­mény. S így a dolgozók méltán megérdemelnék, hogy végre meg­kapják a szükséges védőberende­zéseket. Az etetők és pelyvahordók minden gépnél szemüveg és megfelelő ruha goznak.nélkül dol­Az elvtársak most próbálják pó­tolni az elmulasztottakat és eré­lyesen figyelmeztetni a géptulaj­­donosokat a szükséges holmik beszerzésére. A babérokon való pihenés per­sze megmutatkozik az éberség, az ellenőrzés hiányában is. így ér­kezett be több dolgozó paraszttól az a panasz, hogy­ a másodrendű búzát nem öntik fel még egyszer a gépeknél és nem egy esetben így a törekkel kevert gabonában mindössze 30 százalék a tiszta szem. Az sem véletlen, hanem teret nyert ellenség tudatos ak­a­ramunkája, hogy igyekszik a gépeknél beépített emberei útján zűrzavart kelteni. E­miatt kellett éppen a napokban három olyan dolgozót eltávolíta­ni az egyik géptől, akik állandó­an elégedetlenséget szítottak munkások között és ezzel nagy­a részben hátráltatták a munkát. De az ellenség befolyásával ma­gyarázható az a szégyenletes le­maradás is, ami a versenyszerző­dések kötésében mutatkozik. A keddi nap folyamán mind­össze 5 ilyen szerződést tu­dott felmutatni a DEFOSZ. Harta község Népfront Bizott­sága a pártszervezettel az élen ragadja újra erősen kezébe a fel­világosító politikai munka fegy­verét és vessen véget ezeknek az egyre veszélyesebben erősödő hiányosságoknak. Nem kisebb dolog, mint a jól induló begyűj­­tési munkák sikere forog koc­kán, ha a hartai elvtársak nem szakítanak a kénye­meskedő, ön­elégült állásponttal. ni in mu­h—I il I * n—h»in­»i'*i nam A BÉKE HÍVEI uiiii. .MCIVKBJŰI A ICKIT-MB2IAISH ""*111 * ITKÁ­­­I­Á­I­A­•w •*n«t1»|0.ivuv» Megjelent a nemzetközi békemoz­­galom lapjának első száma. A fo­lyóirat közel 100 oldalon ismer­teti cikkekben és képekben az egész világot átfogó békeharc ese­ményeit és eredményeit. Ára 2 Ft. Kapható a pártszervezetek és üze­mek könyv terjesztőinél. 106

Next