Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-05 / 129. szám
Nem minden út vezet Rómába i s hiába, változnak az idők. Hol vagyunk már például azoktól az évszázadoktól, amelyekben mindenki számára, minden út Rómába vezetett. Bizony, nemcsak Hannibál baktatott elefántjain ezeken az utakon, s nemcsak Attila nyargalászott rajtuk a lovas hunjai élén, de később, bár más szándékkal, szorgalmasan koptatták ezeket az utakat a zarándokok is, gyalog mezítláb, lelki vigaszért, enyhülésért, feloldozásért. Nem egy fejedelem is elkutyagolgatott a kavicsain, ha a pápának nem tetszőn rossz fát tett a tűzre, mentek bizony a királyok is, mert majd bánta volna a koronájuk, ha az adományaikért nyújtott áldást nem esedezik. A modern időkben is mentek és mennek Rómába, csak persze az utak egy része most már vagy felhelyeződött a levegőbe, vagy vasúti sínpár formájában visz az örök városba, s a zarándokbatyut elegáns koffer helyettesíti. így mennek most a modern idők zarándokai, urak, az életet miután mértéktelenül kihasználták, a tőle megcsömörlő miss-ek és lady-k, hogy hívén egy gyémántgyűrűs kéz mozdulatának lelki tisztulást adományozó varázsában, utána ugyanúgy éljenek, mint azelőtt. Megjegyzem, kíváncsiságból is mennek ezeken az utakon, így mennék szívesen én is, mint ment annak idején halhatatlan írónk, Móricz Zsigmond, aki nagyszerűen lefestette aztán, hogy áldásosztás közben hogyan tartotta a pápa a kisujját. [Mindez pedig — valószínűen nem is gondolják — egy cseresznyefa alatt jutott az eszembe. Azt mondja az egyik gazdaságunk telepének vezetője a minap, hogy — miután elvégeztük hivatalos dolgunkat — menjünk cseresznyézni, gyümölcsösünkben, a barackfák között, ott árválkodik ugyanis egy terméstől roskadozó cseresznyefa. No, az jó lesz, a gyümölcs frissen szedve ízesebb, mint piacról, vagy az üzletből véve, örömmel mentem tehát. A fa azonban szinte bocsánatkérően nézett ránk, amiért elérhető magasságban nem kínálhatott meg bennünket édes bogyóival. Az alsó ágak termését ugyanis mind leszedték, arra meg én sem mertem gondolni, hogy fáramászó tudományommal élve, felajánljam szolgálatomat, mert cipőmet levetve még kiderült volna, hogy nem vagyok gróf, bár ennek soha nem adtam ki magam.Aki látta a «Bakaruhában« című filmet, tudja, miről van szó.) De vajon kik kopasztották meg úgy ezt a fát? Az utak, a hozzá vezető lábnyomok úgy engedték sejtetni, hogy a gazdaság jóformán összes dolgozói. Északról, délről, nyugatról, keletről, de a mellékégtájakról is ide, ehhez a fához vezettek az utak. Nagy, szöges bakancsok, a sertésólaknál használatos gumicsizmák, mezítelen gyerektalpak taposták ki az utakat, ide jött egy 35-ösnél nem nagyobb cipellőjű valaki is, a nyomok egyazon frisseségéből ítélve, ugyanakkor vele tartott egy 45-ösnél is nagyobb tappancsú más valaki, — ide jöttek tehát cseresznyézni, enyhülésért, jóízű gyűjmölcsért. ‘Ó’s a fa, semmi megalázkodást, képmutatást, különösebb fáradt Mjságot nem igénylőn, bőkezűen osztotta áldásait, a hozzá is zarándoklóknak«. Ekkorát változtak az idők, amióta az utak nemcsak Rómába vezetnek, s mi tagadás, ma már egy cseresznyefa is többet jelent az embernek, mint maga a római pápa. Tarján István : ífíszsítyipti tanfolyam indul Kecskeméten A közeljövőben hetenként egy alkalommal kétnapos időtartamú egészségügyi minimum-tanfolyamot indít az élelmiszeripari és a kereskedelmi dolgozók részére a Kecskeméti Városi Tanács egészségügyi osztálya. A tanfolyamon az élelmiszeriparban és a kereskedelemben dolgozókat megismertetik a közegészségügy legfontosabb elvi szabályaival és ezek gyakorlati alkalmazásával. IISKUNSÁG ’ . Az ajtó becsapódott. Csendülte meg a Kiskunhalasi Motoros Gépjavító Vállalat esztergájműhelyét. Az egyik gép mellett ,három ember gondolataiba mélyedve nézegeti a lepedt nagyságú rajzot, melynek kusza vonalaiból hámozzák ki a «Kiskunság« körvonalait, vagy ahogy itt mondják, a parasztember robotgépét. A három ember az üzem legjobb dolgozója. Német Lajos bácsi, Zilah János és Mikus Pál. — Drága lesz ez így. Nem kell ilyen a parasztembernek. Ha már pénzt ad ki, megnézi, mire — öltik egymás mondatába szavukat. — Harmincötezer — ismétli:k meg Német Lajos bácsi. — Nem, ez nagyon drága, olcsóbbat kell csinálni. Próbáljuk meg csigameg i hajtással, kevesebb alkatrész, olcsóbb, de rosszabb a hatásfok: — így az egyik. — Homlokfogaskerék-meghajtással jobb lesz — tromfol rá a másik. Ez a diskurzus nemcsak késői estig, hanem több héten át tartott. Hol a hatásfok növeléséről, hol a motorról, hol az alvázról, hol egyéb dolgokról esett szó. Mikor minden tisztázódott, akkor előálltak a találmánnyal. — Modok elvtárs — szóltak az1 igazgatónak. — Mi ezt akarjuk csinálni. Az igazgató megnézte és meg is győződött a gép életrevalóságá iról, azután még arról vitatkoztak, hogy maradjon négykerekű, vagy kétkerekűre konstru jálják át. A dolog Török főmér] nők elé került. Ő is megvizsgál]ta a találmányt, s mint a fel] sőbb szerv küldötte, kimondta a] szót: — Vállalom a felelősséget, csi]nálják négykerekűre. Telt, múlt az idő. Hol Lajosi bácsi, hol Zilah János, hol Mikus] Pál nyitotta rá az ajtót Lajos bácsi fiára, a technikusra. — Lali, rajzold le ezt, fiam.] Sürgős! — így az apa. Lan meg nagy örömmel vitte el a rajzokat az esztergaműhelybe.s Mikus Pál elkészítette az alkatrészeket. Hátra van még a karosszéria. Ezt Lajos bácsi csinálja. Eddig a történet. No és most milyen lesz a gép? Kétütemű,s 150 köbcentis motor hajtja a négykerekű robotgépet. Óránként 6 kilométer sebességgel halad előre s ha kell, hátra. Üzemi költsége minimális, a gép kezelése egyszerű, ember megérti, minden paraszt kevés üzemanyagot fogyaszt. Ha kell, szánt, majd füvet kaszál, tárcsáz, ha úgy adódik, darálógépet hajt, de vízszivattyúzásra is lehet használni. No és, ha valamit kell szállítani, akkor mint vontató robog végig az országúton. Ha valaki megkérdi, mikor — Tizennyolc kiló házilag őrölt paprikát kobozott el rendőrség Vágó János hajósi laakostól, aki azt Császártöltésen akarta eladni. Vágó János ellen, aki üzérkedve 100 forintot kért a paprika kilójáért, bűnvádi eljárást indít a rendőrség. — Gilián József bajai lakos és felesége önkényes erőszakkal beköltöztek Pricskovics János bajai lakásába. Gilián Józsefet ezért a bajai járásbíróság három hónapi börtönbüntetésre ítélte, egyben elrendelte annak kegyelemből felfüggesztett hathónapi büntetésének a letöltését is. — A bácsalmási Petőfi Tszben a május 1-ig végzett munka után munkaegységenként 13 forint előleget osztottak. Ez ösztönző hatást gyakorolt a tagság munkakedvére. — Pénteken este ismét bajai riportműsort sugárzott a pécsi rádió. A Tóth Kálmán ünnepi hét jelentős mozzanatairól adott helyszíni közvetítést, valamint a Türr István Múzeum és a városi fúvószenekar munkájáról színes képeket. A riportot Szigeti István és lapunk külső munkatársa, Felvidéki István készítették. Az elmúlt esztendő jeges árvizétől elpusztult hódunapusztai és külbogyiszlói iskolákat újjáépítették. Az iskolákban az elmúlt napokban megkezdődött a tanítás. — Katymár községben eddig 120-an jelentkeztek az alakuló Magyar—Szovjet Társaság helyi szervezetébe. — Schwarz Józsefné foglalkozás nélküli bajai lakost letartóztatta a bajai rendőrség, mivel kiderült róla, hogy Joó Józsefné, Szász Imre és Jung Frigyesné bajai lakosok házában besurranásos lopásokat követett el. A tolvajnő Doxa-órát, retikült, női kardigánt és több más holmit lopott el, lesz kész, így válaszolnak: — Az őszi vásáron már mindenki megcsodálhatja. Csapódik az ajtó. A három ember összedugja a fejét, s megbeszélik, mit kell tenni mindegyiküknek, hogy idő előtt kész legyen a »Kiskunság«, a parasztember régen várt s nemsokára bizonnyal szeretett robotgépe. — Tíz hónap börtön. Dancsó Mihály csongrádi lakos Bácsalmáson ittas állapotban összeszólalkozott a vasútállomáson szolgálatban levő rendőrrel és a MÁV forgalmi tisztjeivel, akiket csúnyán szidalmazott, többször megütött, ráadásul összetörte a forgalmi iroda karosszékét és telefonkagylóját is. A garázda és kötekedő Dancsó Mihályt a bácsalmási járásbíróság 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Rézgáliccal üzérkedett. Lukács Károly tiszakécskei lakos Budapesten négy és fél mázsa rézgálicot szerzett be és azt Tiszakécskéd, ahol a szőlő- és gyümölcstermelés miatt köztudomásúan igen keresett cikk a kékkő — azt a rendesnél magasabb áron értékesítette. Lukács Károly ellen bűnvádi eljárást indít a rendőrség. — öt sertést és kilenc birkát vásárolt Varga István kiskunfélegyházi lakos azzal a céllal, hogy az állatokat levágja és húsukat megfelelő haszonnal ilymódon értékesíti. Varga ellen most bűnvádi eljárás indult. HÍREK A „MOPLEN“ műanyag szilárdabb az acélnál A milánói »Montecatini« vegyikombinát a közelmúltban MOPLEN« nevű új típusú műanyagot állított elő, amely állítólag szilárdabb az acélnál. A »MOPLEN« egyébként az eddig gyártott legkönnyebb műanyag Fontos előnye, hogy igen nagy a hőellenálló-képessége. Könnyen bírja még a 160 Celsius fokhőséget is, ezenkívül a különböző vegyszereknek is kitűnőes ellenáll. A három centiméter széles és fél milliméter vastag »MOPHEljl« szalag 300 kilogrammnál több megterhelést is elbír. SIK JON» HŰSÍT: Odaérkezésünk után három napon át thjangbocsei alaptáborunkban igen mozgalmas élet zajlott. A menetelés befejezése és a szoktató edzés megkezdése közötti időszakot az előzetes terv szerint ugyan pihenőnek szántuk, de bizony alig maradt ráérő időnk. Rengeteg elintézni és tervezni való állt előttünk; mindennel el kellett készülnünk időben, nehogy még dolgot adjanak akkor, amikor egyetlen célra kell összpontosítanunk minden erőnket: hogy a kitűzött napon — május 15-én — készen álljunk a hegy megmászására. A sok tennivaló ugyancsak kemény ütemet diktált. Vessünk egy pillantást a színhelyre, a március 28-ra vonatkozó naplóbejegyzés alapján. Ez különösen tevékeny nap, hiszen csak tegnap érkezett meg a második karaván, és holnap már el kell indulnia az első edzőcsoportnak. A bulik megkapták bérüket és útrakeltek hazafelé, Falaikba. A málhacsomagok szépen rendberakva sorakoznak, tartalmuk vagy a rájuk ragasztott színes csík alapján, amely feltünteti, hogy a csomag a munka melyik szakaszában nyitandó fel. A két legszembeszökőbb halmaz közül az egyik az élelmiszereket tartalmazó ládák hosszú, derékszögű falként felrakott sora, a másik az oxigénes ládák serege, melyet kötélkerítés különít el. Tenzing a tábor egész területét hegymászókötéllel vette körül, hogy a sok kíváncsi bámészkodó ne zavarjon bennünket. A kolostorépületek lakói és a közeli ösvényen járó, teherrel megrakodott utasok verődtek össze, hogy a tábor látványosságát élvezzék. Ezúttal először vertük fel valamennyi sátrunkat. Vagy húsz különböző alakú, méretű és színű sátor áll a térségen. Három apró sátor a legmagasabb, végső táborra szánva; narancsszínű sátrak az Előnyomulás bázisára és az ennél magasabban fekvő terepszakaszra; hasonló mintájú sárga sátrak a Nyugati Teknőig terjedő szakaszra; egy svájci sátor Tenzing átmeneti tanyájául szolgál, végül két nagy kupola alakú sátor, sí egyik a serpák, a másik a magunk használatára. A sátrak közül rózsaszínű, barna és olajzöld hálózsákok szellőznek a gyepen szétterítve. A térség egyik szögletében Thondup rendezte be konyháját; csomagolóládákból 13 húzott köréje falakat, s ezeket vízhatlan ponyvával födte be. A konyha körül a serpánik tettek-vettek, főzőedényeket tisztogattak, ruhákat javítgattak, vagy egymás hosszú haját fésülték és fonták be. Mi magunk éppen nagy kényelmesen befejeztük a reggelinket. A napfény leolvasztotta a fűről az éjjel rárakódott dérkristályokat, hiszen 3900 méter magasságban tanyázunk és az éjszakák még hidegek. Csomagolóládákon ültünk Tom Bourdillon oxigénesládáiból szerkesztett asztalunk körül. Bármily meglepő: legtöbben még simára borotvált arccal jelentünk meg. Ezt Tom Bourdillon előrelátásának köszönhettük, aki ügyes önborotva-készülékről is gondoskodott, mert bar túl sok szőrzet van az arcon, az oxigénmaszk nem feszül rá egyenletesen és levegő hatol belé. A napi munka már komoly ütemben folyik. Kicsiny csoportok különféle tennivalókkal foglalatoskodnak. Tom Bourdillon, Mike Ward segédletével előadást tart az egyik csoportnak a bontott áramlású oxigénkészülékekről, és hallgatói összeállítják felszereléseiket, hogy azután megtegyék felszereléssel terhelten első kísérleteiket a százegynéhány méteres úton fölfelé, a tábor mögött emelkedő hegyoldalban. Ed lillary egy másik, főleg serpákból álló csoportnak a középpontjában a Cookeféle különleges pótlással ellátott Primus főzőkészülékeket mutatott be, míg Tenzing a tolmács szerepét játssza. George Band a hordozható drótnélküli távbeszélő-felszerelést csomagolja ki, délután majd megtanít bennünket a kezelésére. A tábornak a konyhával átellenes végén Michael Westmacott összerakta szakaszos létránkat, és végeiket egy-egy szikladarabra helyezte. Közepén nyugtalanítóan lefelé horpad, de úgy látszik elbírja Westmacott serpáinak a súlyát, akik eleinte nagy óvatosan, majd fokozódó bizalommal végigmásznak rajta. Odább Charles Evans és Wilfrid Noyce rakosgatja szét szép rendben a hegymászófelszerelést, ruhadarabokat és eszközöket, amelyek a kellő időben kiosztásra kerülnek majd köztünk. Egyesek, úgy látszik, már megkapták a magukét, mert van, aki pehellyel bélelt, halványzöld ujjasban feszít, egy másik szilvakék szvettert visel, sőt néhányan az új hegymászóbakancsokra szíjazott mászóvasakat próbálják ki a gyepen járkálva. Tom Stobart az égjük csoporttól a másikhoz lohol filmfelvevő masinájával. Serap kíséri, egy mulatságos, fogatlan öreg láma, vagy pap. Szakértő módon állítja fel Tom háromlábú állványát, sőt az a becsvágya, hogy maga is leforgathasson egy-egy felvételt. A felsoroltakon kívül még számtalan egyéb tennivaló akad. Reám hárul a gond, hogy összeállítsam az elszámolást és ellenőrizzem a készpénzt. (Folytatjuk) 20