Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-01 / 229. szám

*4 Világ proletárjai, egyesüljetek! XVI. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 4ra 60 filter 1963. OKTÓBER 1, KEDD A Befejeződtek a „Szüret az aranyhomokon66 napok Kecskeméten Ünnepélyesen megnyílt a telepítési hónap Derűs, kellemes őszi reggelre virradt vasárnap Kecskemét. Hét órakor a munkásőrség ze­nekarának vidáman pattogó in­dulóira ébredt a város lakos­sága, ezzel kezdődtek a „Szüret az aranyhomokon” aznapi ren­dezvényei. Kilenc óra után autó­busz- és gépkocsi-karaván in­dult Helvéciára, ahol a szőlő- és gyümölcskertek között az ál­lami gazdaság dolgozói várták a vendégsereget. Eljöttek ebből az alkalomból megyénk országgyűlési képvi­selői, közöttük Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitká­ra, Révész Géza, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Ott volt a vendégek között dr. Dallos Ferenc, a Miniszterta­nács Tanácsszervek Osztályának vezetője, Köböl József, az Or­szágos Tervhivatal főosztályve­zetője, Molnár János, a Köz­lekedés- és Postaügyi Miniszté­rium főosztályvezetője. A diplo­máciai képviseletek közül Szovjetunió, az Egyesült Álla­a­mok, Albánia, Anglia, Argentí­na, a Bolgár Népköztársaság, az Egyesült Arab Köztársaság, Bel­gium, Hollandia, a Koreai Nép­­köztársaság, Kuba, a Kínai Nép­­köztársaság, a Mongol Népköz­­társaság, Svájc, a Vietnami Nép­­köztársaság követei, 50 tagú nyugatnémet, tíz-tíz tagú olasz és francia csoport, ezenkívül több külföldi lap, valamint Magyar Rádió és Televízió mun­a­katársai. A vendégeket dr. Molnár Fri­gyes, a megyei pártbizottság el­ső titkára, Erdősi József, a me­gyei pártbizottság titkára, dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-elnö­ke, Buda Gábor és Tompa Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettesei, Erdélyi Ig­nác, a kecskeméti városi párt­­bizotság első titkára, Reile Gé­za, a Kecskeméti Városi Tanács vb-elnöke és Petőfi Sándor, a Helvéciai, Állami Gazdaság igazgatója fogadta.­ A látogatók először a „Szü­ret az aranyhomokon” rendez­vényein részt vevő — az or­szág különböző részeiből itt le­vő — állami méntelepek és ál­lami gazdaságok nagyszerű, igen látványos négy-ötlovas fo­r­gataival járták be a gazdaságot. Fényképeztek, filmeztek a ki­tűnően kezelt, nemrég telepített szőlőkben és gyümölcsösökben. A dús terméssel rakodott, mes­­­sziről pirosló és sárgálló törpe­almástól a látogatók el voltak ragadtatva. Ebéd után az autóbusz- és gépkocsi-karaván felkerekedett, s Kecskemétre, a Széktói Sta­dionba indult, hogy részt ve­gyen a nap délutáni rendezvé­nyein. Tízezren a Stadionban dobón, itt a Duna—Tisza közén, Bács-Kiskun megyében, e vi ha­­marosan épülő-fejlődő híres vá­rosban, Kecskeméten legneveze­tesebb a szüret. Magyarország összes szőlőterü­letének már most is az egyne­gyed része van ebben a megyé­ben, az összes szőlőtermésnek pedig ennél is nagyobb részét szünetelik itt. Az országos bor­felvásárlásnak majdnem a fele származik a megyéből, s e borok a minőséget illetően is évről évre mind több becsületet vív­­nak ki. A homoki bor nem le­becsült tömegital többé. A gyümölcstermesztés nem di­csekedhet ilyen arányokkal, mégis a legelsők közt van az országban a Bács megyei. A fel­vásárolt gyümölcsnek nagyon kevés híjával az egynegyede származik a megyéből, a kajszi­­baracknak pedig a kétharmadá­nál is több. 1962-ben a gyümölcsös terü­le­tek 30 százaléka volt az állami gazdaságokban, ugyanennyi a termelőszövetkezetekben, 10— 10 százalék pedig az alacsonyabb típusú társulások tulajdonában, illetve a szövetkezeti gazdák kertjeiben. A szőlőtermő terü­letek 30—30 százalékát mond­hatták magukénak a termelő­­szövetkezetek és az alacsonyabb típusú társulások, 15 százalékuk volt az állami gazdaságokban, 13-at pedig a háztáji szőlősker­tek tesznek ki. Már az eddigi nagyüzemi te­lepítések is új vonásokat raj­zoltak a megye térképére: be­láthatatlan kiterjedésű szőlőket és gyümölcsöskerteket, amelyek­ben már kevesebb az emberi verejték, több a gép és a szak­tudás, nagyobb és biztosabb a termés. De ez csupán előképe a jövő­nek A tervidőszak végére 40 ezer hold szőlő és 30 ezer hold gyümölcsös telepítését vették tervbe a megyében. Hogy ez milyen méretű fejlesztés, sokat mondóan érzékelteti azt az a tény, hogy a megye­­ jelenlegi összes szőlőterülete 94 ezer hold. És ez a terv nemcsak elképze­lés, hanem a legjobb­­ úton ha­lad a megvalósulás felé, hiszen annak szőlőből a 37, gyümölcsös­ből pedig a 32 százalékát már teljesítették. Elismerés illeti azokat is, akik megszervezték a homok meghódításának ezt a nagyszerű „hadműveletét”, azokat is, akik a gépek erejével­­ és két kezük munkájával elül­tették a szőlő­vesszőket és a gyümölcsfákat. Ilyen nyomós okokra hivat­kozhatunk, ha az idei kecske­méti szüretet nevezetesnek tart­juk. Ezen a kiállításon szemünk­­szánk élvezheti a megye leg­szebb termékeinek pompás szí­nét és ízét. És áldomást is tart­hatunk: E példátlanul nagy tele­pítési tervnek több mint az egyharmadát megvalósítani, ez olyan tette a megyének, hogy mindenki, akinek része benne, kihúzhatja magát, volt mi vendégek pedig egészségükre és a további sikerekre ürítjük po­harunkat. Az eddigiekhez ha­sonló, sőt, még azt is túlszár­nyaló jó munkát kívánok mind­nyájuknak — fejezte be ünnepi beszédét Erdei elvtárs. Ezután a negyventagú népi zenekar hangszerein felcsendült a keringő, amelynek dallama közben — s a közönség lelkes tapsainak kíséretében — vonul­tak fel az országos lovasnapo­kon részt vevő négyesfogatok, s a 270 lovas. A tánccsoportok karneválja Amikor az utolsó lovas is ki­kanyarodott a stadionból, hul­lámzó bő szoknyákban, ringó léptekkel feltűntek a megyénk tájegységeinek öltözött táncosok. népviseletébe Zúgó taps köszöntötte a lelátók előtt el­vonuló csoportokat. Felejthetet­len, színes látványt nyújtott a megye minden részéből egy ha­talmas csokorba gyűjtött 800 táncos impozáns népviseleti se­regszemléje. A felvonulás után kezdetét vette e táncbemutató a stadion közepén felállított színpadon. A zöld gyepen a zene ütemére fel­sorakoztak a csoportok, majd egymás után léptek az emel­vényre. Jöttek a táncosok Érsek­csa­­nádról, Kecelről, Kunszentmiklósról, Kiskőrösről, a megye minden részéből. A kalocsai mezőgazdasági technikum tán­cosai piros paprikacsokrot len­gettek fejük felett, mély tüzű mellkendőikben méltóságteljesen hajladoztak a nemesnádudvari lányok, mókásan lebegett nagybaracskai úttörő fiúk pi­a­rosmintás, hosszú szőttes köté­nye. Az ősi cigánytáncok szilaj temperamentumát villantották fel a kiskőrösi cigányegyüttes táncosai. Az öregcsertői lányok kezében dúsan hímzett párna, a fiúkéban pántlikás bot virí­tott. Szinte kifogyhatatlannak tűnt a káprázatos ruhák és lendü­letes táncok hosszú sora. Gör­dülékeny volt a rendezés, kár, hogy egyazon dallam kísérte vé­gig a különféle csoportok tán­cait. S hadd tegyük még szó­vá, hogy a városban, a Rákóczi­ út két oldalán és a Szabadság téren sok ezres tömeg hiába várta álló órán át a lovasok dél­után 2-re ígért díszes felvonu­lását.­­De térjünk vissza a stadionba. A több órán át tartó tánc­­bemutató után az időközben mintegy 10 ezer főnyire szapo­rodott nézőközönség elözönlötte a stadion gyepét, amelyet a me­gye termésének színe-javából válogatott szőlőkkel és gyümöl­csökkel teli ládák szegélyeztek. A halványsárga alapból élén­ken virított ki a mosolygó­piros almákból kirakott „arany­homok” és „Kecskemét, 1963.” felírás. Mire az este leszállt, a szüreti ünnep vendégeinek nagy része már a földművesszövetkezeti járdákban kóstolgatta a zene hangjainál a bugaci nyárson sült csirkét, az aranyhegyi pacal­pörköltet, a tiszakécskei halász­lét, amely után jól esett elfo­gyasztani néhány pohárkával a megyénkben termett borokból. A Széktói Stadionban fél há­romkor vette kezdetét a szőlő- és gyümölcstelepítési hónap megnyitó ünnepsége. Mező Mi­hály, a Kecskemét Városi Ta­nács V. B. titkára üdvözölte megyénk országgyűlési képvise­lőit, a külföldi diplomáciai tes­tületek tagjait, majd dr. Erdei Ferenc­ országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkára lépett a mikro­fonhoz. — Századokon át — mondot­ta — Tokajban és Badacsony­ban volt a leghíresebb a szüret hazánkban; itt voltak a legszebb szőlők és a legjobb borok, s ide sereglettek azok, akik magyar bor­­ ízét és tüzét a for­ a­rás kelyhénél akarták ünnepe­li. E nagyhírű szőlőhegyek­­ is virulnak, hírük és tekinté­lyük nem kopott. Hasonlóan szép a szüret a magyar vidék többi helyein. Mégis, 1963-ban, a felszabadulás utáni II. eszten-^VTA/?^ Kedvesen fogadták Helvécián az olasz vendégeket. Erdei Ferenc elvtárs ünnepi beszédet mond. Nagy sültért aratott a pámatán*. ­t "S

Next