Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-18 / 40. szám

XIX. ÉVFOLYAM, 4«. SZÁM Üzem formálódikl­t­ Kecelen Tulajdonképpen másfél évvel ezelőtt született — a korábbi malom helyén — a Faipari Vállalat keceli telepe. Dolgozóit nem várták tágas, szellős, neonfényes műhelyek, korszerű ebédlő, mos­dó. Mégis megkezdődött a termelés. Kezdetleges megoldásokkal, a követelményeknek meg nem felelő szellőztetéssel, világítással és szegényes szerszámkészlettel. Sürgető igénye volt a községnek ez a telep, sok helyi dolgozónak, köztük számos fiatalnak bizto­sít munkát. „Kőbányai” irodaszekrényt és „egri” vizespadot gyár­tanak. A termelőmunkával egy időben azonban formálódik az üzem. Folyik az átalakítás, festés, nagytakarítás, a munka meg­felelő feltételeinek biztosítása.­ ­ Az utcai „fronton” bútorraktárhoz hasonlít a nagy műhely. Az átlakítások miatt itt tárolják a festetten, elszállításra váró készárut. A szűkös hely azonban nem zavarja igyekezetében a három ifjú szakmunkást: Kelemen Károlyt, Várhelyi Józsefet és Kapitány Györgyöt. Átmeneti, szükségműhely ez is, ahol Bokor Jánosné és Pa­lásti Margitka dolgoznak, s mosolyogva „türelemjátéknak” ne­vezik a maradék furnirlemezkék ragasztását. Mert ezt is fel kell használni, ebből is futja néhány szekrény fényes borítására! (Pásztor Zoltán felvétele.) ára 60 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! 1964. FEBRUÁR 18. KEDD Ú­j iskolát avattak Kecskeméten Kodály Zoltán llllll!llll!llll!lllll!llllliil!!lllllllllll!lllllillll!!llllll!l!!llll az ének-zenei iskola |lllllllll!lllllll!lll!li!llllllllllllllllll!llllllllllllllll!llllillll!lll!llllllll!lllll!l!l!!lll megnyitó ünnepségén llllllllllllllli!lllllllllllllllllíl!lllll!llll!lll!l>llilllllllll!llll!ll!llllll!lllllllllll!llllllli Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között adta át rendel­tetésének az MSZMP városi bi­zottsága és a városi tanács ne­vében a Kecskeméti Ének-Zenei Iskola új épületét Reile Géza, a városi tanács vb-elnöke. Részt vett az ünnepségen Kodály Zol­tán. A Művelődésügyi Minisz­térium képviselőjeként megje­lent Koren István főosztályve­zető, továbbá Maróthy Gyula, a Népművelési Intézet zenei tan­székvezetője, Pankovits József­né országgyűlési képviselő, a nő­tanács megyei titkára, Madarász László, a megyei tanács vb-el­­nökhelyettese, Erdélyi Ignác, az MSZMP városi pártbizottságá­nak titkára, valamint a megye és a megyeszékhely társadalmi szervezeteinek és művelődésügyi intézményeinek vezetői. A vendégek 11 órakor érkeztek az új iskolába, ahol a tanári kar és az úttörőcsapat énekkara kö­szöntötte őket. Ezután Reile Géza elvtárs, a városi tanács vb-elnöke mondott ünnepi beszédet. — Társadalmi rendünk, a szo­cialista társadalom áldozatkész­sége nyitotta meg a lehetőségét annak — mondotta, hogy meg­valósíthattuk a megyei párt­értekezlet egyik ide vonat­kozó korábbi határozatát, és Kecskemét kulturális életé­nek újabb állomásához ér­kezhettünk. Ünnepi állomás a mai nap, amikor végle­ges otthont adunk a tizennégy évvel ezelőtt életre hívott Kecs­keméti Ének-Zenei Általános Is­kolának. Ez az intézmény a ze­nekultúrának társadalmunk sz­­les rétegeire való kiterjesztésére és fejlesztésére hivatott. Kodály Zoltánt ma nemcsak mint váro­sunk szülöttét, a kiváló zene­szerzőt és akadémikust köszönt­jük itt, hanem mint a magyar ének-zeneoktatás úttörőjét. Ő hozta létre ezt az iskolatípust, amely ma a világ minden tá­ján, a Szovjetuniótól az Egye­sült Államokig megtalálható. — Ugyanakkor őszinte k­őszen­­netünket fejezzük ki Kecskemét közönsége nevében — folytatta a városi tanács vb-elnöke — pártunknak és kormányunknak, az MSZMP Bács megyei bizott­ságának és a megyei végrehajtó bizottságának, tanács hogy támogattak bennünket ennek a hét és fél millió forintos új mű­velődési intézménynek a létre­hozásában. Külön köszöneteim­et fejezem ki az építőipari mun­kásoknak, a tervező és a kivi­telező értelmiségnek, a kivitelező vállalat vezetőjének a végzett munkáért. Most, amikor ezt korszerű iskolát a városi part­n és tanács végrehajtó bizottsága nevében átadom rendeltetésének, felkérem Kodály Zoltánt az ének-zenei iskola ünnepélyes megnyitására — mondotta befe­jezésül Reile Géza elvtárs. Ezután Kodály Zoltán Emel­kedett szólásra: — Emlékezetes nap a mai — mondotta. — Ez nem egyszerű iskolaavatás, hanem fordulópont a magyar művelődésügy történe­tében. Művelődésünkből sokáig, hiányzott a zene. Irodalmunkban sem szerepelt, pedig a magyar zenének Shakespeare-jei, Mi­­chelangelói vannak. Olyan kép­viselői, amilyeneket semmilyen más művészet nem tud felmu­tatni. Majd arról beszélt, hogy sok szó esik mostanában a kultúra ketté­szakadásáról, a természettudo­mányos és a humán műveltség eltávolodásáról. A zene az egyetlen terület, ahol a két mű­veltség birtokosai találkoznak: a zene az, amely mindenki szá­mára érthető. — Ez az iskola nem csupán zeneiskola — folytatta —, ha­nem ez az első, amely szervesen beépíti a zenét az általános mű­veltségbe. Mindazt megtanulják itt a tanulók, ezután már az első általánostól az érettségiig, amit más iskolában tanulnak. De itt megtanítják a gyerekeket arra is, hogy a zene bearanyoz­za az életüket. És bizonyosan tudom, hogy ami érték bennük, azt a zene meghatványozza. An­nak pedig külön örülök, hogy itt, Kecskeméten, ahol eddig sö­tét tantermekben, rossz körül­mények között, félrehúzódva ta­nítottak az ének-zenei általános iskola tanítói, tanárai, most az országban elsőnek kaptak az ügyhöz méltó épületet. Kodály Zoltán megnyitó be­széde után Nemesszeghy Lajos­­né, az iskola igazgatója mondott köszönetet mindazoknak, akik­nek szerepük volt az épület lét­rehozásában, majd az iskola egyik növendéke tett ígéretet, hogy jó munkával, jó tanulással hálálják meg a társadalom ál­dozatkészségét. Ezután Kodály Zoltán a ven­dégek kíséretében megtekintette az iskolát, végiglátogatta a tan­termeket, a politechnikai mű­helyt, az ebédlőt és a tornater­met, végül az igazgatói irodá­ban a következő sorokat jegyez­te az emlékkönyvbe: „Új utakra induló iskolánk találjon minél több követőt«.’, A tavaszra készülnek Munkaértekezlet Kunszentmiklósi Gépállomáson Nagyszabású munkaértekez­leten vitatták meg a Kunszent­­miklósi Gépállomás dolgozói ez évi, s hangsúlyozottan a tava­szi feladataikat. Reksán Ferenc, a gépállomás igazgatója bevezetőjében az el­múlt év eredményeit elemezte. Kitűnt, hogy az 1963. évre terv­be vett 80 ezerrel szemben csak­nem 105 ezer normálhold­­nyi munkát végeztek el a gépállomás traktorosai. Egy­­egy erőgépre így 1180 normál­hold teljesítmény jutott. Az éves terv túlteljesítését vala­mennyi traktoros jó munkája mellett az is elősegítette, hogy egyre népesebb létszámú törzs­gárda van kialakulóban. A munkavédelmi szabályok szem előtt tartásnak köszönhetik, hogy az elmúlt évben a gép­állomáson jelentősebb üzemi baleset nem fordult elő. Az idén még fokozottabban ügyel­nek arra, hogy a balesetet előidéző főbb okokat — a fegyelmezetlenséget, a szesz­fogyasztást, a védőberende­zések hiányát — megszüntes­Az előttük sok­ álló munkákról szólva, az igazgató elmondotta, hogy több mint kilencezer hol­don kell fejtrágyázni, a gépál­lomás egész évi pedig a tavalyi 80 tervfeladata ezernél 15 ezer normálholddal több mun­kát ró a traktorosokra. Már a tavalyinál 1500 magasabb — 21 normálholddal ezer normál­holdnyi — tavaszi terv telje­sítését is pontos munkaszerve­zésnek, határozott műszaki in­tézkedéseknek kell megelőzni­­ök. A munkák lendületét cél­prémium kitűzésével, a verseny­mozgalom jó megszervezésével, s az eredmények dekádonkénti értékelésével is igyekeznek fo­kozni. 15 Idén egyébként a gépparkjuk új SZK–4-es kombájnnal bővül. Sor kerül a szerelőcsar­nok átalakítására, valamint üze­mi konyha és öltöző-mosdóhe­­lyiségek létesítésére is. Ezután Móra Pál, a gépállo­más főagronómusa részletesen ismertette a brigádok és erő­gépek tavaszi, majd egész évi tervét, és közölte az értekezlet mint­egy két és fél száz résztve­vőjével a gépállomás veze­tősége, üzemi bizottsága és pártszervezete által kidol­gozott prémiumrendszer fel­tételeit. Ezek között szerepel például az, hogy a traktorosok a lehető legjobb teljesítményt érjék el, a munkalapokat pontosan ve­zessék, s munkájuk minőségé­vel szemben a közös gazdasá­gok ne emeljenek kifogást. A premizálásból kizáró okok: a traktorosok hibájából bekövet­kezett baleset, az üzemanyag­nak a megengedettnél nagyobb mennyiségben való fogyasztása, a hanyagságból keletkezett gép­hiba, valamint az igazolatlan távolmaradás: 9> T.

Next