Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

A népművészeti boltban _ Az ország minden tájáról ér­kezett népművészeti alkotások, kerámiák, kézimunkák, szőnye­gek, hímzett párnák, gyermek­ruhák és kötött áruk valóságos özönétől roskadoznak a polcok a kiskunfélegyházi Népművé­szeti Háziipar elnevezésű aján­dékboltban, ahonnan sohasem fogynak ki a vásárlók. A népművészeti munkák tér­­hódítása, az irántuk megnyilvá­nuló nagy kereslet nemcsak az életszínvonal emelkedését, de az ízlés előnyös, gyors fejlődését is jelzi. Ma már mind többen te­szik otthonosabbá lakásukat egy-két művészi ízlésű dísz­tárggyal, kézimunkával. Ez pe­dig már nemcsak az anyagi jó­lét emelkedésének kérdése, ha­nem a giccs elleni küzdelem ha­tékonyságának fokmérője is. T. M. Egy kis menyasszony: Tóth Magdolna a nagy népművész munkáját, Fazekas István nád­udvari korsóját nézegeti. Sárközi asztalterítőt mutat Morvai Szabó Andrásné eladó Ku­­rucz Zoltánná és Tóth Margit vásárlóknak. A hosszú élet két tényezője „A hosszú élet kulcsa egyáltalán nem a biológusok, hanem a szociológusok kezé­ben van” — jelentette ki Vla­gyimir Lukjanov, e probléma szovjet szakértője a TASZSZ tudósítjának. Dr. Lukjanov, a Moszkvai Egészségügyi Tudo­mányos Intézet klinikájának vezetője befejezte a földke­rekség különböző részeiről ér­kezett az életkor hosszúságá­ra vonatkozó legutóbbi adatok elemzését. A statisztika lehe­tővé tette annak megállapítá­sát, hogy az ember hosszú életkorát sem az éghajlat, sem a biológia, sem az örökléstani ismérvek, sem pedig a termé­szeti tényezők nem határozzák meg. Egyes afrikai, ázsiai és la­tin-amerikai országokban az egészség szempontjából kedve­ző természeti feltételek ellené­re az emberek átlagban 32— 49 éves életkort érnek meg. Ugyanekkor a Szovjetunió te­rületén az átlagkor 69 év­­re. A nagy kort megélt embe­életének vizsgálata azt mutatta, hogy számukra szabad munka volt és tovább­a­­a is ez a legfontosabb élet­tani tényező. Vlagyimir Luk­janov véleménye szerint hosszú élet képlete így fest: a „Sokáig élni, hogy hosszú ideig dolgozhassunk, s dolgoz­ni, hogy sokáig éljünk.” Számos adat alapot ad an­nak feltételezésére, hogy a hosszú élet másik fontos té­nyezője az optimizmus, a de­rűs, békés lelki beállítottság. Ez a két tényező köz­­ vetlenül a társadalmi feltéte­lektől függ, ennélfogva — mint ahogy a tudós hangsú­lyozza — az élet meghosszab­bítása inkább társadalmi,gaz­dasági, mint biológiai vagy or­vosi probléma. Nyilvánvaló, hogy nem sza­bad figyelmen kívül hagyni a táplálkozást, a friss levegőt, az alvást és a testnevelést sem. Vlagyimir Lukjanov közölte, hogy a Szovjetunióban a hos­­­szú életkort megélt személyek száma növekszik. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a százéves és ennél idősebb em­berek száma körülbelül 22 ezer, vagyis nyolcszor akkora, mint az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban és Japánban együttvéve. Csupán szovjet Grúziában 75-tel több százévesnél idő­sebb ember van, mint az Egye­sült Államok egész fehér la­kossága között. A hosszú életkort megért emberek között akadnak olyan személyiségek, mint Jemeljan Pugacsevnek, a XVIII. század­beli oroszországi parasztfelke­lés vezérének unokája. A százéves Filipp Pugacsev, a népszerű „Pugacs apó” még egészséges, erős és munkaké­pes. Városi igényességgel (Tudósítónktól.) Felsőszentivánon Frank Er­zsébet fodrász és Borsodi Má­ria fodrásztanuló gondozza, szépíti a község leányainak, asszonyainak haját. Tájékozta­tásukból kitűnik, hogy a köz­ségben egyre többen tartanak igényt a női fodrászat munká­jára, sőt Frank Erzsébet véle­ménye szerint Felsőszentivá­non igényesebbek a hölgyek, mint például Baján, ahol ko­rábban dolgozott. A lányok ál­talában hetenként, az asszo­nyok nagy többsége pedig leg­alább kéthetenként látogatja a „szépség műhelyét” hajat mo­sat, berakat, daueroztat. Egy-egy nagyobb ünnep előtt, vagy lakodalmakkor bi­zony komoly gondot okoz az igények kielégítése, a két csi­nos lánynak. Reggel fél ötkor kezdik a munkát és este 11 óráig is dolgoznak ilyenkor, hogy minden lány és asszony, teljes díszben jelenhessen meg a lakodalomban, ünnepségen. A ktsz-ben dolgozó Frank Erzsébet és a tanulókislány munkáját dicséri, hogy más községekből is szívesen kere­sik fel Felsőszentivánon a fod­rászüzletet. Molnár János Ki a szabadba! — adják ki a jelszót a mun­kahelyek, bérházak falai kö­zti friss levegőre, napfényre kovánkozók. A hosszú tél meg­viseli, a zárt helyiségben vég­zett egész napos munka ki­fárasztja a szervezetet. Egész­ségünk érdekében tehát szük­ségünk van levegőre, fényre, minél több mozgásra a sza­badban. Hosszabb lélegzetű ki­rándulásira csak hét végén nyílik alkalom, de azok, akik kertes házban laknak minden­nap élvezhetik a tavasz és a nyár örömeit. A gyerekeknek például ki­mondottan jót tesz, ha segíte­nek rendbehozni az udvart, vagy a kertet, virágot ültet­nek, parkosítják, csinosítják otthonuk környezetét. Terebé­lyes fák árnyékában, zöld gyepszőnyegen, tarka virágok koszorújában milyen üdítő látvány néhány, sajátkezűleg élénk színűre festett kerti — vagy fonott bútor, melyek fö­lé — ha tűz a nap — vá­­szonernyőt is feszíthetünk. Reggelit, uzsonnát, nyáron még a vacsorát is sokkal kelleme­sebb itt elfogyasztani, de a gondozott kertben még a tanulás, játék, olvasás, kézi­munka is jobban esik. Napozásra, pihenésre pedig kiválóan alkalmas a franciák népszerű és praktikus „napo­zótalicskája”. Mint a mellé­kelt rajz mutatja, az egysze­rű, könnyen elkészíthető fa­vázra laticelből, vagy színes kartonból párnacsík erősíthe­tő. Kényelmes fekvőhelyet biz­tosít és könnyen mozgatható. Reméljük, nálunk is követésre talál. Kis helyen — sok könyv... A tanuló, olvasó, állandóan új ismeretekkel gyarapodó mai ember otthonából nem hiány­zik a könyv. Sőt, állandóan gyűlik, szaporodik legnagyobb „bánatára” az amúgyis szűk­re szabott lakótérrel rendel­kező háziasszonyoknak. „Ho­vá tegyük, mit kezdjünk ve­le, hogy elférjünk tőle, meg kéznél is legyen?” — kérdez­getik sűrűn a házikönyvtár­­tulajdonosok. Íme, a felelet. Mint a képen jól látható: kis helyen — sok könyv elférhet és bőségesen marad hely a bútorok számá­ra is. A mennyezetig nyúló könyvespolc simára gyalult deszkából, „házilag” is elké­szíthető. Teljesen kitölt egy falfelületet anélkül, hogy nagy teret venne el a szobától, aka­dályozná a közlekedést, vagy a többi bútor célszerű elhe­lyezését. Rakjuk tehát nyu­godtan egyetlen polcra a sza­naszét heverő, sok kis apró állványon, vagy vitrinekben sorakozó köteteket. Helyet nyerünk ezzel, kényelmeseb­ben hozzáférhetünk a köny­vekhez és szebb, hangulato­sabb lesz ilyen elrendezésben az otthonunk is. Szó szerint vette Az egyik ismerős házaspár­nak van egy hétéves kislánya. A csacsogó Évike — mert így hívják — nemegyszer „kelle­metlen helyzetbe hozta szüle­it különféle cselekedeteivel. A múltkor édesapjával mag­netofont vásárolt. „Aztán ne­hogy fűnek-fának meséld, hogy magnónk van’’ — így a papa. „Ugyan apuci, hát hogy gondo­lod! ...” — mondta önérzetesen a csöppség. Lassan haladtak hazafelé. A kapuban feltűnt Marika néni a szomszédas­­­szony. „Nézd Marika néni, vet­tünk egy magnót” — kiabálta az asszony felé. A lépcsőház­ban megrovó hangon mordult rá az apa: „De kislányom, mi­nek kell erről beszélni fűnek­­fának. Hiszen megígérted .. „De édesapa, hiszen Marika néni se nem fű, se nem fa!...” Még egy történetet mesélek el Évikéről. Ez is megtörtént, akár csak az első. Évi igen jó tanuló. Mindig ötösre felel. De a szépírás? Nos, a gömbölyű betűk bizony „meg­keserítik” életét. A napokban — a sok jeles mellé — egy né­gyes került az ellenőrző könyv­be. Aznap végiglátogatta az is­kola igazgatója az osztályokat. Betért az elsőbe is. Megállt Évi padjánál hiszen sokat hallott az éles eszű kislányról —, s belenézett az ellenőrző­jébe. „Na Évike, ezt a négyest mielőbb ki kell javítanod ...” — mondta az igazgató. És a kis Éva délután — szó szerint véve az igazgató „uta­sításátig kiradírozta a né­gyest és remekművű ötössel pótolta a kikapart helyet... —est A napokban fürdőruha-be­mutató volt a Magyar Sajtó Házában. Képünkön: a magyar gyártmányú bánion egyrészes női fürdőruha,

Next