Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-29 / 100. szám
1965. április 29, csütörtök _Mátyás Margit zongoraestje A KECSKEMÉTI Művészklub rendezésében hétfőn este Mátyás Margit, Budapesten élő fiatal zongoraművésznő adott önálló hangversenyt a művelődési ház nagytermében. Gazdag és rendkívül igényes műsora a zongorairodalom két és fél évszázadát fogta át Scarlattitól egészen Hacsaturjánig. Ilyen méretű (9 számból álló) és nehéz műsort szinte lehetetlen egyforma magas szinten, a táradás jelei nélkül végigjátszani. Mátyás Margitnál is előadódtak kisebb memóriahibák, egészében azonban mindvégig lekötötte hallgatóságát él dudásának magas technikai fokával, zenei kidolgozottságával. A romantika s a modernebb zene világában érzi magát igazán otthon, a telt, dús hangzásokat kedveli, tempói néhol a virtuozitás irányában fokozottak, de játéka ezeken a helyeken sem veszíti el pillanatra sem ritmikai feszültségét. A NYITÓ szám (Scarlatti: A- dur szonáta) után felhangzó Mozart-szonátában (D-dur, Köchel-jegyzék, 576) a kantábilis és a „technikás” elemek szintézise nem valósult meg maradéktalanul, ezért az előadás több ponton kissé mechanikusnak — és túlságosan keménynek — érződött. Beethoven 32. variációjában viszont már teljesen magára talált a művésznő, s ettől kezdve egyre fokozódó mértékben győződhettünk meg ragyogó kvalitásairól. Kiemelkedett a további műsorból Kodály: Marosszéki táncok c. darabjának jól felépített, ötletdús és szellemes interpretálása, valamint két Liszt-mű: a Villa d’Este szökőkútjainak poétikus megszólaltatása, s az Esz-dúr etűd félelmetes technikai bravúrjainak káprázatosan könnyed megoldása. Hangulatos volt Bartók román táncainak atmoszférateremtő előadása és a két ráadásszám: egy-egy népszerű Mozart-, illetve Chopin-kompozíció. FEL KELLETT ezen az estén figyelni Sipos Károly tömör, színvonalas, magvasan fogalmazott és jó előadói készséggel elmondott ismertetéseire. Körber Tivadar Új formában Az „Új írás” májustól kezdve új formában jelenik meg — irodalmi, kritikai és művészeti folyóirattá alakul át. A lap — amely modern tipográfiával készül — a fiatal szocialista irodalom alkotásait közli, s minden számában — grafikákkal, képzőművészeti fotókkal illusztrálva — bemutatja egy-egy mai festő-, szobrász-, grafikus- vagy iparművész munkásságát is. Az „Új írás” a jövőben részletesebben foglalkozik a filmmel, a színházzal, a zenével. JUT G. elvált a fe** * leségétől. Van egy tizenöt éves fiuk, ipari tanuló. Szakmunkás szeretne lenni. A tanulással azonban baj van. Naponta viszi haza az egyeseket. Az osztályfőnök üzen a szülőknek: szeretne velük beszélni. Az apa bejön. Beszélgetnek. Az osztályfőnök csodálkozik. Hogyne csodálkozna, mikor ilyeneket hall a tanítványa apjától: • Önzés — Zárják ki! Jobb annak, ha kizárják! Úgyse tud az tanulni! — Zárják csak ki nyugodtan! Az osztályfőnök jogosan kérdezi: — Jó, jó,de mi lesz vele aztán? Mi lesz belőle? Arra is gondolni kell! Az apa csak hümmög. Az osztályfőnök gyanút fog. Kérdezősködik. Hát kiderül, hogy az apa most tartásdíjat fizet a gyerek után. Amíg tanuló. Ám ha elmenne dolgozni, nem kellene fizetni. Milyen jó lenne neki! Hogy a gyerek jövője hogyan alakul, hogy mi lesz belőle, az miért érdekelje őt? És azt meri mondani: fiam. Az osztályfőnök arra gondol: vajon hol a határa az emberi önzésnek? V. M. 5. oldal Zsugorodik a tanyavilág A lombosodó és virágzó fák ontják a tavaszi illatot. Ameddig a szem ellát, a szorgalom eredménye díszíti a földeket. Sarjadó vetések, éledő szőlőtőkék, termésre készülő gyümölcsösök. A haragoszöld búzában nyuszi búvik meg, csak két tapsifüle látszik. Szerteszét pedig — szétszórtan — Egyik piros tetővel, a tanyák, másik roggyantan, szinte óhajtván a mielőbbi összedőlést. Ja.El is következik az nemsoká Házsor nő a pusztán Gulyás Györgyné fülöpházi vb-titkárral a tanácsháza tornácán beszélgetünk. A asszony elmutat a solti fiatalműút felé: — Nézze csak, ott már nő a földből a tizenhárom ház. Három már fel is épült, lakójuk beköltözött. Tavaly huszonhat telket adtunk át és a tulajdonosok fele azonnal nekikezdett a fészekrakásnak. Tíz háznak még csak a betonalapja van meg, de már gyülekezik az építőanyag és a többi tizenhárom is lerakja hamarosan a fundamentumot. A november már 26 piros tetős házat fog itt találni. De ez csak a kezdet. Az idei költségvetésünkben is nagyobb összeget vettünk fel kisajátítási célokra. Újabb telkek találnak majd gazdára. Nem kell sokáig árulni a telkeket. Kevesebbet adhatunk egyelőre, mint ahány jelentkező van. De a község magja már kialakult. Valóban: húsz ház az egész község. Csupán épületcsoportnak látszik messziről. Van tanácsháza, iskola, orvosi lakás, népbolt, posta, kultúrház: ez a mag már elindította a községesedés folyamatát. Zsugorodik a tanyavilág, 8700 holdon szétszórva 1700 ember él itt. Belterületen csak 67, az egész lakosságnak 4 százaléka. Hajdan, a közigazgatási rendezés előtt fülöpszállási nagybirtokosok földje volt ez a vidék, néhány kisebb paraszti gazdaság ékelődött be a nagybirtokok közé. Most pedig az egész határ a szocialista nagyüzem törvényei szerint dolgozik: két szövetkezeti gazdaság 6300 holdon, a többi állami gazdaság és erdőgazdaság. Egyéni gazdálkodó mindössze egy Van a községben, az is azért maradt kívül a közösön, mert 70 éves korában már nem nagyon tudott munkába állni. Sok terhet — szívesen Kisded község, a Gulyás Györgyné megmutatja község művelődési tervét. Vaskos kötet, ő maga elismeri, hogy sokat markoltak, de közbejött sok akadály miatt bizony sokkal is lemaradtak. Ám azért csináltak is valamit. — Az a szerencsénk — mondja —, hogy nagyon lelkes pedagógusgárdánk van, így órájuk mindenben számíthatunk. Művelődési tervünk úgyszólván rájuk van építve. Iskolaigazgatónk, Herpay László egyszemélyben művelődésiotthon-igazgató, népfrontelnök és még egy sereg művelődési intézménynek a mozgatója. Aztán itt van Oravetz Ferenc, Matkovics Istvánné, Kántor Emma, Takács Lajosné, Dajka Gábor és Vida Antal. Hajnaltól éjszakáig tele vannak tennivalókkal. Ahogy a művelődési terveket forgatjuk, minden rendezvénynél az ő nevük bukkan elő felelősként. Az idei célkitűzések közül csak úgy vaktában: analfabétizmus felszámolása; pártoktatás; szakmunkásképzés; KISZ politikai oktatás; tsz-akadémiák; tszcs-tagság tanfolyama; ismeretterjesztő előadások; dia- és oktatófilmek vetítése; hatféle szakkör; színjátszó csoportok; énekkarok; kirándulások. És még sok más. Könyvtár. Tájszínház megszervezése. Ez mind a pedagógusok vállán. — Sok, valóban sok a mellékes elfoglaltság — mondja Kántor Emma pedagógus — de valamennyien szívesen csináljuk. Dalest a kocsmában ? Az az érzésünk, ahogy a művelődési tervben tallózgatunk, hogy nem egészen gondolták át a tervet. Csak egy példát. Szép, eléggé korszerű művelődési házzal rendelkeznek a fülöpháziak. Ám nem használják ki eléggé. Igaz, hogy az épület fűtésével sok baj is van, a Heating-kályha télen nem használható, így hidegben kénytelenek a rendezvényeket tartani. Azonkívül a szakkörök számára sincsenek megfelelő helyiségek, szűk az egész épület. Arra azonban kiválóan alkalmas, hogy tömegrendezvényeket tartsanak benne. Például dalestet. Azért említjük pontosan a dalestet, mert itt ez népszerű, a helyi énekkar évente többször is fellép. A dalestek rendezéséért a földművesszövetkezet a felelős. Ennek megfelelően a dalesteket a község kocsmájában rendezi, füstben, zajban, alkalomhoz nem méltó helyen. Hogy jobban fogyjon az ital? Lehet, de ezt másképpen kellene elősegíteni. A balest maradjon a művelődési házban. Már csak azért is meg kellene becsülni a művelődési házat, mert annak létrehozásában az egész falu közreműködött két keze munkájával. Horváth Gábor, Magyar Bálint, Földvári Lajos, meg Szabó Gellért termelőszövetkezeti elnök és Csernák Ferenc tszcs-elnök, a fiatalok közül pedig Nyúl Boriska, Nagy István KISZ-titkár, Mihály Lajos, Berecki Gábor, Varga Bálint, Nagy Mihály és Mihály Sándor 25 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, amikor a művelődési ház környékét rendbe kellett hozni. Munkájukat dicséri az, hogy a sarjadó község dísze lett a kultúrház. — Nagyon kellett ez a művelődési ház ide, — mondja Gulyásné. — Amikor a tájszínház előadást tart, az izsáki és szabadszállási tanyákról Vontatóval jönnek az emberek. Ilyenkor nincs üres szék a teremben. Inkább jegyet követelek az előcsarnokban. Így szorul összébb, így zsugorodik a tanyavilág... az emberek fejében is. Balogh József többsége is épségben volt. A legnagyobb kárt két hét múlva egy német légitámadás okozta. A polgármesteri megbízatást Váradi József — előbbi foglalkozására nézve pincér — kapta. A helyettes polgármester — az előzetes tervektől eltérően — Molnár Erik lett. Rövidesen létrejöttek az ügyosztályok is. A közigazgatási ügyosztály élére dr. Sándor József, a kerületek központjába dr. Zsigmond Kálmán került, a külterületi körzetek vezetője pedig dr. Tornyai László lett. A közellátási hivatalt Tóth Dezső, a lakáshivatalt dr. Kéri Sándor, a szociális ügyosztályt dr. Koncz Erzsébet vezette. Az ipari és kereskedelmi vállalatok munkáját dr. Vogt Károly irányította és a polgárőrség parancsnoka — miként 1919-ben — újra Imre Gábor lett. A létrejött közigazgatási szervezet megpróbálkozott ^ a rend helyreállításának óriási feladatával birkózni. Bármennyire is nehéz körülmények voltak és az embereket magával ragadta a kishitűség és a kilátástalanság, az élet nyomban utat tört magának. Sok kisebb-nagyobb hősiesség született ezekben az időkben és ez tette lehetővé, hogy ha lassan is, de kezdetét vegye a háború pusztításaiból való újjászületés folyamata. A legelső működő üzem a villanytelep volt. A felszabadulás után egy héttel már áramot szolgáltatott. Hét ember 28 napon át úgy dolgozott, hogy a ruha nem került le róluk. De a hősiességnek nem akármilyen példáját szolgáltatta a Gépgyár néhány munkása sem. Bodócs Gyula a gyárról írott monográfiájában a következőkre emlékeztet: „...Elsőnek Sümegh János művezető és a helyettes gyártásvezető tért vissza az üres gyárba. Ő fogadta az odaérkező szovjet ezredest és egy századost. A kommandaturától jöttek azzal az utasítással, hogy a termelést azonnal meg kell indítani. Sümegh János rögtön felkereste a lakásukon munkatársait. Tízet már otthon talált, akik azonnal mentek a gyárba és megindították a munkát. Előszedték az eldugott szerszámokat, anyagot, ha valami hiányzott, az ismerős kisiparosoktól kérték kölcsön. November 4-én, már megszületett az első öntvény. Pár nap múlva már negyvenre szaporodott a visszatértek száma, rövidesen 120-ra emelkedett ismét a létszám. Mint Sümegh János elmondotta, a munkások boldog örömmel dolgoztak, teljesen átértették a helyzetet, a felszabadulás nagy jelentőségét és rendkívül fegyelmezettek voltak. Nagyszerűen jellemzi a munkásság öntudatosságát az a tény, hogy amikor fogytán volt a vasanyag, a városban több helyen tárolt ócskavas tömegekre lett szükség. Lovas kocsi, teherautók még nem voltak azokban a napokban. A lelkes munkáshadsereg kocsikat szerzett és lovak híján maguk húzták be azokat néha nagy távolságból a gyár udvarába.” A gyárban egyébként a szovjet hadsereg igényelte repülőgép-alkatrészeket — többek között légcsavart öntöttek. A visszaemlékezők szerint az üzem első katonai parancsnoka Zarubin százados volt. 1945. január 1-től pedig Vengelec főhadnagy. Mivel sikerült megőrizni az utókor számára, tisztelegjünk a gyár munkáját megindító első tíz munkás neve előtt: Gara Pál, Gubényi Mihály, Hajdú Ágoston, Mészáros László, Molnár József, Nótnágel Gyula, Racski Imre, Szűcs László, Virágh Ferenc és Sümegh János. Nem sokkal később — természetesen csak minimális termeléssel — megindult a Gyufagyár és a Schiffer cipőgyár. A november hónap végén csaknem nyolcvan üzlet nyitott ki. December elején befutott az első személyvonat Szegedről. A Dárdai-telepen hatvan gyermek számára otthont nyitottak, ahol mindennap ebédet adtak. És hadd említsünk meg egy kicsinységet, amelynek inkább lélektani hatása volt: december 7-én újra járt a Nagytemplom órája. Jellemző a kezdeti állapotokra az is, hogy amíg a városi vezetés nem tudott plakátot nyomatni, kénytelen volt felhívásait dobszó útján közzétenni. A megalakult polgári rendőrség 120 embere éjjel-nappal szolgálatban szinte volt Az éjszaka idején a szovjet katonákkal együtt teljesítettek járőrszolgálatot, amire az elharapódzott fosztogatások miatt igen nagy szükség volt. A kiürítés, az állatok elhurcolása és útközben elpusztulása alig pótolható károkat okozott. Ezért nagy gondot jelentett a városnak a lakosság és a kórházak élelmezése. A városvezetés úgy határozott, hogy kül- és belterületen összesen 39 körzetet állít fel, felelős vezetőkkel. körzetek feladata volt a közmunkákra az emberek, és a közellátásra a szükséges élelmiszerek — az igazságos teherviselés alapján — biztosítása. Mivel december elejéig már több mint 25 ezer lakos váltotta ki személyi igazolványát, napirendre került az iskolák megnyitása is. Alig egy hónappal a felszabadulás után az Ökollégium nyolc tantermében 250 tanuló volt. December 10-én a Jogakadémián is megkezdődtek az előadások. A belvárosban működött egy középiskola, egy polgári iskola, egy kereskedelmi iskola és 5 elemi iskola. A tanyák közül Kisnyírben Tóth Dezsőné és Hetényegyházán Felber György megkezdte a pedagógiai munkásságát. De működött már a bugacmonostori, a Szolnoki úti II., a koháriszentlőrinci IV. és a kiskőrösi úti elemi iskola is. Nagyon nehéz helyzetben volt a város közegészségügye. A kiürítés folytán csak néhány orvos maradt helyén, akikre a felszabadulás után óriási munka hárult. Dr. Merétey Sándor, a városszerte közkedvelt gyermekorvos, dr. Matolcsy Károly nőgyógyász — aki egy ideig hetényegyházi szőlőjében minden ellenszolgáltatás nélkül végezte gyógyító munkáját —, dr. Dobák István, dr. Mándoky Antal, dr. Sármássy Jenő és dr. Daubner Erzsébet voltak azok, akik fáradhatatlanul végezték felelősségteljes munkájukat. Bármennyire is mindenütt nehézségek tornyosodtak, mégis mindössze egy héttel a város felszabadulása után megünneplésre került a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulója. A szép napos idő lehetővé tette, hogy a szovjet tisztek, katonák és meghívott polgári vendégek a szabadban gyűljenek össze és mintegy kétszáz ember ülte körül a Horváth Cirill utcai Sándor-ház udvarában megterített asztalokat. Az ünnepségen részt vett Tóth László és Révész László. A város felszabadulása egy hónapos fordulóján a városi színházban magyar—orosz estet rendeztek. A színház zsúfolásig megtelt. A megnyitó beszédet dr. Molnár Erik mondotta, majd magyar és orosz szereplők léptek fel nagy sikert aratva. Az est érdekessége Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház nagy művészének fellépte, aki ezekben az időkben családjával együtt Kecskeméten tartózkodott. Vele volt Veje, a világhírű tenorista, Pataki Kálmán is. A német hadsereg nem elégelte meg a város kirablásával együtt végrehajtott kényszerkiürítés okozta pusztításokat. November 16-án még egyszer visszalátogattak a halálos sebből éppen hogy csak lábadozó város fölé és este hét óra körül gyalázatos légitámadást intéztek a lakóházak ellen. A bombázás több mint száz házat teljesen elpusztított. A Vak-Bottyán, Károlyi, Bezerédi, Bercsényi, Fecske, Klapka és Beniczky Ferenc utcákban mintegy 50 ház dőlt romba. Következik: Követeink Debrecenben