Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-10 / 8. szám

1967. január 10, kedd Tiszta forrásból LvPgCSengésű­ leányhan­gok, erőteljes férfikórus, tiszta beszédű szólószereplők. A kecs­keméti szövetkezeti bizottság Orfeusz Irodalmi Színpada. , Legutóbb a múlt ősszel, K­SZÖV V. országos kulturális a versenyének döntőjében nyer­ték el a fődíjat. Juhász Ferenc költeményét, A szarvassá vál­tozott fiú-t adták elő. Gondola­tokkal és képekkel súlyos, bo­­nyolult mű. A színpad tagjai fiatal munkások, inari tanulók, egy-két diák és adminisztrátor. Az eredményt láttuk. Ma már országos nevük van. Ezúttal nem a sikerek titkát kutatom, inkább azt szeretném kipuha­tolni, mit jelent ennek a har­minc fiatal embernek a szín­­pad. Milyen hatással van egyé­niségükre a valóság legérzékle­tesebb visszatükrözésével, az irodalommal, művészettel való rendszeres foglalkozás. A legszembeötlőbb — ha az ember akár csak egy órát tölt el közöttük —­ a szigorú fegye­lem. Az önként vállalt fegye­lem. Szervezeti szabályzatuk, választott vezetőségük van. Új jelentkezőt csak akkor vesznek fel ha már alaposan megismer­ték és meggyőződtek érdeklődé­séről. — Ássa el magát az az együttes, ahol még fegyelem sincs! — szögezte le a deres ha­­lántékú tanárok szigorával Bor­­bics Péter tv-szerelő, a színpad titkára. De a mondat megfogal­mazásában 18 esztendejének já­tékos kedve bujkált. Ilyenek. Próba előtt pajkosak, hogy majd szétlökik a kicsiny­ke kultúrtermet, de ha meg­kezdődött a munka, egy pis­­­szenés sincs. A próba nem egy­szerűen gyakorlás. Egész évre kész a művelődési tervük. Min­dig irodalmi, művészeti előadás vezeti be a munkát. Kecskeméti költők, kitűnő tanárok, népmű­velők tartják. A debreceni győzelem óta sorra érkeznek a meghívások. Legutóbb a kapuvári művelődé­si házban kaptak vastapsot, feb­ruárban Budapesten, az Irodal­mi Színpadon fognak vendég­szerepelni. — Nagyszerű a siker, meg az utazások, de higgye el, nem ezért járunk ide! — magyaráz­ta lendületesen Benkő Irén (a kéziszerszámgyárban dolgozik). — Együtt eljutni egy mű meg­értéséhez, előadásához... — keresgéli a szót — ez mintha építenénk valamit,olyan. Építenek is. A sokoldalú, har­monikus embert önmagukban és mindenkiben, akire hatás­sal van a produkció. Színész senki sem akar lenni közülük. Még Maruzsi Judit sem. A hangja, mint a zúgó tengeri kagylóé. Többszörös szavaló­verseny-győztes, az idén érett­ségizik. — Nem a vers az életem, de vers nélkül nem tudnám elkép­zelni az életem. Érdemes lenne még többet is megszólaltatni közülük. A sodró temperamentuma Kaján Zsókát, vagy Kállai Lacit, aki szerepeit mormolja magában, amíg az anyagot forgácsolja az esztergakés, vagy Bogdán Lajos gépkocsivezetőt, a fáradhatatlan szervezőt. Vagy bárkit. Mind azt mondták, amit Maruzsi Jut­ka, ha nem is olyan szépen. Vagy csak szerették volna mondani. Mert beszéltem pél­dául egy olyan kórustaggal is, aki nemcsak, hogy nem olva­sott verset, amióta kikerült az általános iskolából (két éve). Megütköztem rajta: ő vajon mit keres , és mit talál itt? Aztán végiggondoltam. Dolgoz­tam a munkahelyén vagy tíz éve. Bűz, piszok, ricsaj. Nem hallottam ott egy mondatot se talán, amit elbírna a nyomda­festék. És itt van ugyanonnan egy lány, belesimul a szavaló­kórusba, előadásokat hallgat. Jobban örültem neki, mint egy gimnáziumi önképzőkör elké­nyeztetett csillagának. Szivacs­kabátjáról, gyöngyházlakkos körmeiről az is eszembe jutott, hogy azóta automata gépsorok, szocialista brigádok vannak az üzemben. Az együttes művészeti veze­tőjét, a sikerek és tervek ková­csát, Varga Mihály tanárt nem kell bemutatni a megye kultu­rális életét szemmel tartó olva­sóinknak. öt év óta tizennégy­szer értek el első helyezést kü­lönféle fesztiválokon irodalmi színpadjai. Annyit kérdeztem csak tő­le, mi hajtja ide ezeket a fia­talokat? Miből táplálkozik szép­ségigényük? Hallgatott. Aztán aláhúzott egy sort a Juhász Ferenc-vers rendezőpéldányán. „... csak tiszta forrásból!" Szabó János JANUÁR 10. KEDD Radzinszkij, a szovjet színház „új hullámának” kitűnő képviselője. Ne­vét jól ismeri a Bács megyei közön­ség, hiszen a Katona József Színház tavaly az országban elsőnek játszot­ta egyik darabját. Most a Vígszín­házból közvetíti a televízió Filmet forgatunk című kétrészes színművét. Ezt a finom iróniát a gyengébb ér­­zelmességgel elegyítő művet már második éve játsszák nagy sikerrel a Szovjetunióban. Egy fiatal film­rendezőről szól, magánéletének és hivatástudatának válságát mutatja be. A darab főszereplői a Vígszín­ház előadásában: Bitskey Tibor és Papp Éva. (18.50) JANUÁR 11, SZERDA Mindennapok művészete címmel új sorozatot indít a televízió. A soro­zatban az embert körülvevő tárgyak történetét­, fejlődését, művészi és célszerű kialakulását ismertetik. El­sőként a kocsiról szóló részt láthat­juk. (19.05) Oscar-díjas dallamok címmel a leg­jobb nyugatnémet és svéd énekesek tolmácsolásában világhírű filmdalo­kat hallunk az utóbbi három évti­zed java terméséből. (20.20) JANUÁR 12, CSÜTÖRTÖK A filozófia doktora című magya­rul beszélő jugoszláv film ismétlése délelőtt 10.20 órakor. Este 20.20 óra­kor pedig a Harapófogóban című olasz filmet láthatjuk. A film a há­borúval kapcsolatos egyéni felelős­ség kérdését világítja meg a hason­ló témájú filmek után ismét más oldalról. Olaszország 1913-as tragikus nyarán játszódik a történet. Egy arisztokrata asszony fiával és fia két barátjával vidéki birtokára hú­zódik. Az események elől azonban nem térhetnek ki mégse. S közben ki-ki állásfoglalásra kényszerül és cselekednie kell helyzete, világnéze­te, erkölcsi tartása szerint. JANUÁR 14, SZOMBAT Princet láthatjuk ismét a képer­nyőn 20 óra 20 perckor, a 15 részes sorozatnak immár felénél, a nyolca­dik részben. Othello Gyulaházán címmel érde­kes tv-filmet láthatunk Törőcsik Mari és Básti Lajos főszereplésével. Ambiciózus fiatal főrendező érkezik a vidéki színházba. Az Othellót ren­dezi, s féltékennyé teszi a főszerep­lőt, a mórt játszó színészt. S ezzel a nagyjelenet, amikor Othello meg­fojtja Desdemonát, játékból valódi tragédiává válik. (21.00) JANUÁR IS, VASÁRNAP A szokásos vasárnapi sportműsor­ban most a labdarúgást a nem ke­vésbé izgalmas jégkorong pótolja. Az ITTC-BVSC-rangadót láthatjuk 11 óra 25 perckor. Tabi László: Egy pár papucs című tv-játékát ismétlik meg 16 óra 10 perckor, majd az Ivanhoe című an­gol filmsorozat második részét (Pa­nella esküvője) láthatjuk 19.25 óra­kor, 20 óra 30 perckor pedig a Tele­vízió megismétli szilveszteri műsorát, kiváló alakítást. Cybu­ski meghalt VARSÓ (MTI) Zbigniew Cybulski világhírű lengyel filmszínész vasárnap tragikus szerencsétlenség áldo­zata lett. Wroclawból Varsóba akart utazni, de késve érkezett a pályaudvarra és már a moz­gásban levő vonatra próbált felugrani. Sajnos, azonban meg­csúszott, két kocsi közé esett, s bár a vonatot azonnal leállí­tották, a művész súlyos sérülé­seket szenvedett. Nyomban a wroclawi sebészeti klinikára szállították, de húsz perccel kórházba szállítása után meg­halt. 41 éves volt. Zbigniew Cybulski 1957-ben a Hamu és gyémánt című­ vi­lágsikert aratott lengyel film­ben tűnt fel. Az elmúlt tíz év alatt a többi között az Éjsza­kai vonat, Gyilkos és a lány stb. című filmekben nyújtott Honismeret—hazaszeretet MOST, amikor lezajlott Káló­dé néhány kérdés után rájöt­ csán az első országos honis­­tem, szerepet sem érti egészen, méreti konferencia, nem lesz haszontalan talán­ végiggondol­ni az egészet újra, számvetést készíteni róla és levonni a ta­nulságokat. Növelte a tanácskozás jelen­tőségét, hogy az ország minden részéből összesereglett mintegy kétszáz szakköri tagon kívül számos szakkörvezető, helytör­­téneti kutató, néprajzi és nép­művelési szakember is jelen volt. És jelen voltak a Művelő­désügyi Minisztérium, a Mun­kaügyi Minisztérium, a TIT, a Hazafias Népfront, a Népműve­lési Intézet, a Munkásmozgalmi Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia és más szervek kép­viselői, akik előadásaikkal, hoz­zászólásaikkal tették haszno­sabbá a konferenciát. E cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy a kétnapos ta­lálkozó minden részletére kitér­jünk, csupán néhány fontosabb vonását és mozzanatát vehetjük itt számba. MINDENEKELŐTT azt kell hangsúlyozni, amiben mindenki egyetértett: hogy a honismereti munka az egyik legfontosabb nevelési területünknek, a ha­zafias nevelésnek lett a legna­gyobb hatású eszköze. A honis­mereti, vagy ehhez hasonló jel­legű szakkörök tagjai a múlt, a közelmúlt és a változó jelen tényeit, adatait, tárgyi doku­mentációs emlékeit feltáró mun­kájuk közben megismerik és egyre jobban megszeretik szű­­­kebb hazájukat, a környéket és a tájat, az országot. Ezért tart­ja a KISZ Központi Bizottsága is olyan rendkívül fontosnak ezt a munkát, amint azt Nádor György, a KB osztályvezetője előadásában hangsúlyozta­. Ő úgy fogalmazta meg ezt, hogy : Ez az a szakkör, ifjúsági szö­­vetségünk legfontosabb nevelési f­eladatát a hazafias nevelés ha­tékonyabbá tételét elsősorban ’•hivatott segíteni.” ÍGY VÁLHATNAK hát honismereti szakkörök hazafiasa tömegmozgalom részeivé. Ez most annál is inkább jelentős, mert nemrégiben zajlottak le a nevelői és tanári­­ értekezletek országszerte, amelyeken a haza­fias nevelésünk megjavításáról tanácskoztak a pedagógusok. A konferencia megmutatta, hogy milyen sokoldalú, sokrétű munka folyhat ezekben a szak­körökben. Itt csak néhányat so­rolunk fel példának: a forradal­mi hagyományok gyűjtése, a felszabadulás, a földosztás, a táj változó arculatának emlékeit felkutatni, földrajzi nevek, nép­szokások, babonás hiedelmek, népi játékok, népművészeti, fol­­klorisztikus anyagok összegyűj­tése és feldolgozása, veteránok, mai vezetők, mesemondók, öreg munkások, parasztok megszólal­tatása, emlékeik, tapasztalataik rögzítése, család- és település­­történetek összeállítása, hely­történeti bibliográfiák készítése, és sorolhatnánk sokáig még to­vább e munka területeit. És so­káig sorolhatnánk a módszere­ket is. Lehet adatgyűjtés, feldol­gozás, találkozás, előadás, kiállí­tás, kiadványszerkesztés, mú­zeumlétesítés stb. EMi ItéST érdemei e moz­­galom három jellemző vonása. Az egyik: jelenleg az általános iskolákban jóval több honisme­reti szakkör működik aránylag, mint a középiskolákban. A má­sik: a honismereti munka nev­ csak a kimondottan honismereti szakkörben folyik, hanem a „ro­kon szakkörökben” is: a törté­nelmi, földrajzi, turisztikai, ide­genvezetői stb., hiszen az azok­ban folyó munka is ad honis­meretet, segíti a hazafias neve­lést. A harmadik: az öntevé­keny gyűjtőmunka, úgyis mond­hatnánk, hogy az amatőr moz­galom állandó támasza, segítő­je a tudományos kutatásnak, ami tökéletesen érthető, ha csu­pán egyetlen adatot írunk ide az amatőr néprajzosok munkája nyomán évente mintegy tízezer oldalnyi kézirat kerül a Nép­rajzi Múzeum adattárába! Ezt tudományos munkájuk során felhasználják a legtekintélye­sebb szakemberek is. A KONFERENCIA sikere alapján a szakköri tagok és a jelenlevő szakemberek javasla­tára a minisztériumok és a KISZ KB képviselői ígéretet tet­tek arra, hogy hasonló tanács­kozásokat bemutatókkal, kiál­lításokkal stb. egybekötve ezen­túl rendszeresen szerveznek majd. És lépéseket tesznek kö­zösen egy honismereti folyóirat folyamatos megjelentetésére is. Határozat született arra, hogy a honismereti szakkörök számát növelni kell, s a szakkörök szervezeti és anyagi problémáit a művelődési szervekkel közö­sen kell megoldani. Ezt mind csak üdvözölni lehet, örülni lehet, annak is, hogy megyénket kiváló szakemberek­­ és lelkes fiatalok képviselték, szakszerű hozzászólásaikkal, javaslataikkal nagyban segítet­ték a konferencia eredményes munkáját. Remény van rá, hogy az a sok szép és hasznos kezde­­­­m­ényezés, ami Kalocsán, Kis­kunhalason, Bácsalmáson, Sol­ton, Szakmáron, Kunszálláson és másutt eddig is oly sok szép eredményt hozott, a jövőben csak még tovább gyűrűzik majd, elterjed szerte a megyében ha­zafias nevelésünk, nagy szolgá­latára. A kecskeméti népkutató­honismereti körről nem is be­szélve, ahol az utóbbi 7—8 év­­­­ben rendkívül sok eredményről lehetne említést tenni. E MOSTANI konferencia to­vábbi ösztönzést adott mind­­annyiónk ilyen irányú tevékeny­ségéhez, s ezért csak a köszö­net és az elismerés hangján te­hetünk említést, a megyei KISZ-bizottság munkatársairól, akik családias, meghitt légkört, jó szállást és ellátást biztosítot­tak minden résztvevőnek, hoz­záértő szervező munkájukkal. Ez is hozzájárult nagyban — a központi szervek képviselőinek véleménye szerint is — az első országos honismereti konferen­cia sikeréhez. Legvégül az elis­merés a házigazda Kalocsa vá­rosé is, és az I. István Gimná­zium vezetőségéé, akik méltó ke­retet adtak e nagyfontosságú esemény lebonyolításához. y. M, Micsoda olvasmány! prüszköljenek és mil­lió bacilust szívjak be? Nem megyek vonaton! Ez a legjobb prophyla­xis, a betegség meg­előzése. Másnap orvost hi­vattam, aki a dokto­r Ez nyomta a lábát — mutatta diadalma­san. Másnap feleségem névnapja volt. Aján­dékul azt kérte, hogy tüntessük el a köny­vet. Azt hiszem, ez sok derűs hangján kér­ volt az első ilyen eset dezte: a könyvek története­— Valami kis pa- ben. Beleegyeztem ki­nősz? vánságára, de a könyv — Félek, hogy nem „kivégzése" előtt még­is olyan kicsi. Azt hi­ gyorsan elolvastam egy szem, pleuritisem van fejezetet. — suttogtam. Elsápadtam. — Hol fáj? — kér­ — Mi történt? — dezte az orvos. — Itt a lábamban— ijedt meg a feleségem. — Semmi, semmi, mutattam, most utólag ijedtem — Még jó, hogy a me °' Ugyanis nemrég lábában nem lehet meg m­egesküdtem vér­mellhártyagyulladása — mondta nevetve az­nap ,egy eklampsiam orvos. — Biztosan kettőt la­pozott az orvosi könyv­ben — mosolygott a feleségem, és elővette és carcinosisom van. De most már biztosan tudom, hogy nincs. — Honnan tudod? — kérdezte a feleségem. — Na hallod? Ha az a cipőmet, melyből ki­ lem volna, akkor már húzott egy kiálló szó- nem élnék... nem P, Lb Ajándékkal kezdő­dött. Feleségem a szü­letésnapomra megvásá­rolta nekem az „Or­vostudomány egyete­mes története" című könyvet, amelyet nagy élvezettel kezdtem ol­vasni. — A 37. oldalnál, egy betegség leírását olvasva, kis szorongást éreztem, valahogy az volt a benyomásom, hogy én már hetek óta pont ebben a kór­ban szenvedek, csak éppen eddig nem tud­tam róla. — Bolond vagy — mondta a feleségem, de én leintettem. — Mit értesz te a gyógyításhoz? Ki kell várni az inkubációt. — Mi az? — Lappangási Félek, hogy ebből idő, a kis náthából még ször­nyű baj származik. Rhinoszkópiára is szük­ség lenne. Feleségem dühös lett. — Azelőtt nagyon jól megvoltál rhinosz­­kópia nélkül is. Egyéb­ként mi az? — Szörcs-zörej vizs­gálat. A légiutok hang­ját állapítja meg. Nejem ismét gyakor­latiasan gondolkozott. — A légiutakról jut eszembe. Vasárnap menjünk repülőgépen Pécsre. Megijedtem. — Hogyne, hogy spasmust kapjak? Per­sze, nem tudod, mi az? Izomgörcs. Aki hajlamos rá, magaslati helyen megkapja. — Akkor utazzunk vonaton. — Bolond beszéd! Hogy a tömegben rám 5. oldal

Next