Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

VTIca proletóriai, egyesüljetek! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA ti A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXH. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM Ara 60 fillér 1967. JÚLIUS 1, SZOMBAT Fénylő gabonaföldeken A nyár nagy forgatókönyvé­ben a legizgalmasabb — s talán nem fellengzős kifejezés, ha azt mondjuk: leghősiesebb — jele­net ez, amelynek most szemta­núi vagyunk. Például itt a kis­kunfélegyházi Bem Tsz-ben, ahol Mészáros Lajos komikájn­­vezető SZK—4-ese kínlódva, erőlködve, a döcce­nőkkel küsz­ködve vezeti a 60 holdas tábla egyharmadán az őszi árpát Amikor odaérkezünk, épp ak­kor kényszerül gépével megál­lásra. — Roppant nehéz, fárasztó a munka ezen a vízjárta talajon. A másik táblán már 50 holdat rendre vágtunk. De ezzel a rés­­szel alig bírunk. Igazat kell, hogy adjunk ne­ki: nedves, felázott tarlón já­runk, s a terület végig hepe­hupákkal tarkított . A múlt hét végén tartot­tunk próbavezetést, s most már teljes lehetne a lendület, csu­pán itt a hajdani csapadék „ma­radványa” gátol bennünket. La­cinak, a testvéremnek a gépe nemrég „robbant” le... Emberfeletti erőfeszítést köve­tel ez a munka az őszi árpa 130 holdjának jó részén. De a tel­jesen gépesített közös gazdaság­ban úrrá igyekeznek lenni — és lesznek is — a nehézsége­ken. — Szépen érik a búzánk is, de mire abban is a táblára me­hetnek a „Mészárosok”, még egy jó hét kell — mondja Rácz István elnök. A kiskunfélegyházi járás dé­lebbi részén, a majsai határban is ■sz a munka járja. Ott azon­­ban, az érettre szőkült rozstáb­lán csak a kaszák suhanása neszez. Kedves családi ünnep­nek is beillő esemény ez Tóth D. Istvánéknál. A fiúk-lányok vek­mennek, még az unokák­­ évről évre ilyentájt veszik ki a szabadságukat, és sereglenek ha­za, segíteni a betakarításban a családfőnek, a kiskunmajsai Rákóczi Tszcs gazdájának. — Képviselve van itt jófor­mán az egész ország — mondja büszkén-boldogan Tóth bácsi — fiam, aki a kereszteket csomóz­za, Kiskőrösről sietett haza, a nők közül meg ki Dunaújváros­ból, ki a győri vagongyárból. Ifjabbik Tóth a hamvas-arany rozsszemeket pergeti a marká­ban. — Igaz, hogy a szél miatt meg­lehetősen sok a dőlt gabona, de a hozamra nem panaszkodha­tunk. Lesz ez olyan, mint a har­­madévi volt. A tavalyinak pe­dig úgy a kétszerese: átlagban a 10 mázsa körül. — Nagyon szerény vagy, Pis­tám — szól oda asszony testvére, akire a merokszedő tennivalói bízattak. — Én többre számítok. Már csak egy kis csücsötőnyi a vágnivaló, amikor búcsút ve­szünk. A Kőkúti dűlőben alko­nyatig elcsitul a kaszapengés, és nemsokára kiderül, hogyan fizet az idei termés a 70 eszten­dős Tóth D. Istvánnak és csa­ládjának. Jóba Tibor A címképen: „Családi műszak” Tóthéknál, a Kőkúti dűlőben. (Pásztor Zoltán felvételei.) Nem könnyű az SZK—1-es dolga a vizes talajon. 1 A KISZ VII. kongresszusának napja Pénteken folytatta munkáját a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség VII. kongresszusa Részt vett a tanácskozáson és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Szirmai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, to­vábbá Czinege Lajos, honvé­delmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja Az elnöklő Molnár György, a KISZ Központi Bizottságának titkára bejelentette, hogy gyárak, üzemek, iskolák, intéz­­­mények, termelőszövetkezetek fiataljai eddig csaknem 300 táv­iratban köszöntötték az ifjú kommunisták küldötteinek ta­nácskozását Majd folytatódott a vita, melynek során többek között a testvér ifjúsági szö­vetségek üdvözletét tolmácsolta Kurt Christensen, Yrjö Paaia­­nen és Francois Hilsum, kongresszus dán, finn és fran­a­cia vendége. Szabó Ferenc, a Magyar Út­törők Országos Elnökségének tit­kára egyebek között őszinte el­ismeréssel szólt mindazokról a nevelőkről, akik fáradságot nem ismerve, önzetlenül vállalnak részt az úttörőszervezet mun­kájában. — Szövetségünk munkájához — mondotta a továbbiakban — (Folytatás a 2. oldalon) Tízezren az Aranyponty ünnepségen Tegnapelőtt, késő délután a honvédzenekar pattogó fúvós muzsikájától kísérten gyülekez­tek a bajaiak a Petőfi-szigeten a vízi színpad lelátóján, a lép­csőkön, a korláton, ahol csak akadt egy talpalatnyi hely. Pontosan 8 órakor a halász­hálóval, halsziluettekkel díszí­tett vízi színpadon harsona­futam jelezte az Aranyponty ünnep kezdetét. Farkas László, a városi tanács vb-elnöke ez­után nyitotta meg hivatalosan a Bajai Napokat, amely az ed­digieknél „méretekben na­gyobb szabású, tartalmában mélyebb”. Színpompás esemény követ­kezett a bajai Új Élet Halá­szati Termelőszövetkezet ren­dezésében. A József Attila Művelődési Ház tamburásainak halászdalai­ra, a Pandúr-sziget felől száz­nál több lampionfüzéres bárka evezett a színpad felé. Halk pukkanásokkal felröp­pentek a rakéták. Fél órás pi­ros, fehér, zöld, sárga, lila su­gár és szikraeső borította nap­pali világosságba a szigetet. A hídkorlátról sistergő sziporka­­zuhatag zúdult a vízre, s mind­ezt tízezer néző lelkes tapsa kö­szöntötte. A vezérbárka halászai átad­ták dr. Ribiánszky Miklósnak, az Országos Halászati Felügye­lőség Kossuth-díjas igazgatójá­nak a tízkilós aranypontyot. A Budapesti Állami Népi Együttes zene- és tánckara szó­rakoztatta ezután a nézőket népdalokkal, verbunkosokkal, magyar csárdásokkal, szerb kólókkal, fergeteges cigán­ytán­­cokkal. Másnap a tanácskozások résztvevői korán keltek. A vá­rosfejlesztési ankét három bi­zottsága plenáris vitával fejezte be munkáját Tapasztalataikat, javaslataikat jegyzőkönyvbe foglalták. A művelődési ház ifjúsági klubjában Bencze Ferenc elnök vezetésével megkezdődött Halászati Termelőszövetkezetek a Központi Intéző Bizottságának jubiláns ülése a megalakulás 10 éves évfordulóján. Minden résztvevő egyetértett a halgazdaság növekvő jelen­tőségében, hiszen a felszabadu­lás előtti évenkénti fél kilo­grammos halfogyasztással szem­ben ma 2 kilogramm halhús jut minden magyar állampol­gárra. Baja magasan élen jár, 30 kiló halat fogyaszt átlagosan évente minden lakos. Ezzel egyidőben a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaságban a sző­lő- és gyümölcsművelés gépei­nek, s számos díjnyertes bács­kai bor bemutatása zajlott le. Nagy Ödön igazgató kalauzolá­sával. Az értekezletek siettek vé­gezni munkájukkal, mert 11 óra tájban mér 10 bogrács alól szállt a füst a szigeten. Az or­szág 17 legkiválóbb hallé főző­­je mérkőzött. A verseny abszo­lút győztese (nem meglepetés) ismét Farkas József, a nagy­baracskai csárda főzőmestere lett. Ezután speciális halételek ka­tegóriájában versenyeztek. Az első díjat Salabert István, ve­­­­­encei halásztelep-vezető, tej­­­­fölös angolna paprikása vitte f el. A gyomai Varga Piroska­­ pontytokánya és Farkas József csukapörköltje előtt. A szövetkezetek közti össze­tett versenyt Baja nyerte Ve­­s­zence és Szolnok előtt. Délután a közép-magyaror­­szági képzőművészek Kecske­métről már ismert tárlatát nyi­totta meg a Türr István Mú­zeumban Karajkó János, a vá­­­­­­rosi tanács vb-elnökhelyettese. Szabó János

Next