Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-21 / 301. szám

tww. flecemher 21. c=íí*5rtok Kecskemétiek a mikrofon előtt A Kecskeméti Ének-Zenei Általá­nos Iskola és Gimnázium (a műsor idején már Kodály Zoltán Iskola) növendékei adnak hangversenyt csü­törtökön 13 óra 20 perckor a Petőfi­­rádióban. A 8/a osztály kamarakó­rusa Mozart: Bűvös csengettyű cí­mű művét adja elő, vezényel Czeiz­­ner Katalin. A gimnáziumi tagozat leánykara ismeretlen szerző Virá­gom, virágom című művét és Bar­­tók: Legénycsúfoló című művét énekli Párdányi Judit vezényleté­vel. Alvazián grúz táncát gordon­kán előadja Héjjas Zoltán, zongorán kísér Kelemenné Takáts Mária. Kodály Zoltán-emlékhangverseny Kecskeméten KECSKEMÉT nagy fiának — Kodály Zoltánnak 85. születés­napján — december 16-án a szombati emléktábla-avatással k­­üzdő háromnapos ünnepség keretében áldozott Kecskemét város közönsége és tanulóifjú­­sá­ga a Mester emlékének. Kü­lö­­nös jelentőséget adott az ün­nepségeknek az, hogy hétfőn az Ének, Zenei Általános Iskola és Gimnázium felvette Kodály Zoltán nevét. A névadó ünnepség fennkölt hangulata jegyében kezdődött meg az esti emlékhangverseny, mc’-en megjelent Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyet­tes és számosan a megye, a vá­ros párt- és tanácsvezetői kö­zül. Ez az este, bár jellegében hangverseny volt — mégis, mintha lassan-lassan ünnepé­lyes beszámolóvá alakult volna át, amit a gondolatban megje­lenített, megszokott jobb oldali proscénium páholyában ülő sze­retett Mesternek mutatna be az iskola ifjúsága. Ebben a han­gulatban adta a gondosan ös­­­szeállított műsor kitűnő ke­resztmetszetét az iskola zené­vel nevelő, nemes koncepciójú munkájának. AZ INTÉZETNEK mind hat kórusa: a kicsinyek-, az 5. a osztályosok-, a 6—8. osztályosok két kórusa, valamint a gimná­zium leány- és vegyeskara sze­repelt, Bakó Enikő, Körber Ti­vadar, Lakos Imréné és Petriné Párdányi Judit tanárok vezeté­sével. Nagy sikerük volt a három gyermekjátékot előadó alsóta­gozatos növendékeknek, akik a Vincze Miklós készítette kore­ográfia térarányait játékos kedvvel kihasználva, könnyed tánclépésekkel, szép mozdula­tokkal valósították meg. A gyermekjátékok betanítása Far­kas Ferencné lelkes, lelkiisme­retes szakmunkáját dicsérik. A többi között különösen meg kell dicsérnünk Lakos Imréné kitűnő, a művészi kórusének­lést előkészítő nevelőmunkáját és a jól sikerült „Katalinkát”. Szólnunk kell arról is, hogy ko­moly ígéret a kezdő lépéseket tevő Bakó Enikő muzikális és igényes munkája. PETRINÉ Párdányi Judit a kodályi életmű szinte absztrakt szféráiba­noiztos kézzel vezette kórusát a Triciniumok és Hegyi éjszakák I. megszólaltatá­­­sával. A karácsonyi pásztor­táncban úgy véljük, valószerűbb hangzást ért volna el, ha fuvo­la helyett piccolót szerepeltet. Maczelka Ferenc rutinos pre­cizitással kísérte az énekeseket. Körber Tivadar kitűnően sike­rült „Táncnótá”-jával már is­mert karvezetői erényeit gya­rapította. Az est három hangszeres szó­listája közül Felcsiki Zsuzsa (gimn. IV. oszt. tanuló, tanára: Kaveczky Ferenc) emelkedett ki elmélyült, szép hegedűjáté­­kával. Kodály: Adagio-jának előadásával jó hangszeres kész­ségről és művészi rezonáló ké­pességéről adott tanúbizonysá­got. Molnár Zsuzsa és Horváth János szépen játszottak, Legeza Judit és Kósa Márta muziká­lisan látták el a zongorakísé­retet. A Kodály Zoltán Általá­nos Iskola és Gimnázium szép, meleghangulatú emlékhangver­senyével tanúbizonyságot tett arról, hogy méltó a nagy Mes­ter nevéhez. Nemesszeghy Lajos I­ tanyavilág helyzetéről tárgyal­ Kecskemét város tanácsa megoldásához, amely rendkívül bonyolult, összetett, s évtizedek­re menő munkát igényel, össze­gezte elképzeléseit, lásait a tanácstestület.állásfogla­Ehhez igen színvonalas, a tanyavilágban végbemenő át­alakulási folyamatokat történe­tiségükben elemző vb-előterjesz­­tés adott gondolatokat ébresztő iránymutatást. Reális képet nyújtott a mezőgazdasági terü­letek fejlődéséről, problémái­ról, megjelölte a feladatokat, melyekben sokoldalúan mutat­koznak meg az elkövetkező év­tized tennivaló. Kiemelkedő fon­tosságúnak tartja a városi ta­nács a 3 külterületi lakotthely: Méntelek, Kadafalva, Katona­telep további fejlesztését, víz­ellátásának, villanyhálózatának, út- és telefonhálózatának bőví­tését, a kisajátítási, telekeladá­si eljárások meggyorsítását. Szükségesnek tartja mezőgaz­dasági üzemi lakótelepek kiala­kítását hat helyen — Törekvés Tsz, Talfája-puszta; Magyar— Szovjet Barátság Tsz területén — Rendőrfalu; Városi Baromfi­­telep mellett; Vörös Csillag Tsz, Borbás; II. Rákóczi Ferenc Tsz és Rózsabarack Szakszövetkezet, Kisfái, Duna—Tisza közi Kísér­leti Intézet Szarkási üzemegysé­ge és a Nemeskadar Szakszövet­kezet. Szarkás, s kialakításuk engedélyezését a VB szerveknél szorgalmazza.illetékes Egyetért a városi tanács a ta­nyai tanulók diákotthonának létrehozásával, hogy a szétszórt tanyákban élő, felsőtagozatos tanulók hátrányos körülményeit megszüntessék. A végrehajtó bi­zottság megteszi a szükséges in­tézkedéseket a tanyai boltháló­zat fejlesztése érdekében, to­vábbá szakosztályai útján se­gítséget nyújt egy új, nagy ka­pacitású pb. gázcseretelep mi­előbbi felépítéséhez. Második napirendi pontként a városi tanács és az állandó bi­zottságok 1968. évi munkaprog­ramjára, munkatervére, vala­mint a végrehajtó bizottság I. félévi munkatervére vonatkozó javaslatot emelték határozattá. Végezetül interpellációk követ­keztek. Tegnapi ülésének egyik na­pirendi pontjaként, a város jö­vőjének szempontjából is igen fontos témát tárgyalt Kecske­mét város tanácsa: A mezőgaz­dasági területek tanya- és ter­melőszövetkezeti központjai­nak kialakítását. Milyen lesz annak a 18 000 lakosnak a sor­sa, aki napjainkban Kecskemét tanyai területein él, dolgozik? — ennek a nagy kérdésnek a kása volt, hogy minden betö­ré­­s után a kirabolt lakás elő­szobájában hagyta hófehér me­rített kartonból készült név­jegy kártyáját a következő la­­konikus szöveggel: Pantyalejev — szabal „Leonyid betörő­művész”. Hátlapjára Ljonyka mindig odaírta jól olvasható, hivatalnok írással (valaha táv­­ir­­ ct volt­: „a bűnügyi nyomo­zócsoport munkatársainak, ba­ráti üdvözlettel. Leonyid.” Ljonyka a különösen jól si­került betörések után kisebb­­nagyobb összegeket küldött postán az egyetemnek, a mű­szaki intézetnek, vagy más fel­sőfokú oktatási intézménynek. „Mellékelek ezer rubelt, ké­rem osszák szét a légióbban nélkülöző hallgatók között. A tudom ő­ z: ♦e tisztelője — Leonyid Pantyelejev.” Legjobban a nepman lakáso­kat kedvelte, mégpedig olyan estéken, mikor ott a házias­­­sz ..y névn­ rMt, lakodalmat, vagy keresztelőt ünnepeltek. A fényűző családi ünnepekről Ljongka titokzatos forrásból jó előre értesült. Ilyenkor miindig szmokingban jelent meg, jóval éjfél után, amikor a vngadozás már a csúcs­pontjára ért. Két segédét az előszobában hasívta, bundáját a megzavaro­­d­t cselédi­ mm dobta és mint egy látomás, úgy jelent meg az ebédlőben, ahol hango­san ingadozott a társaság. — Egy percnyi figyelmet ké­rek — szólt érces hangon. — Engedjék meg, hogy bemutat­kozzam: Leonyid P­ ntyelejev. A vendég­eket kérem, h *v ne nv’«fal'nko'n­'na'!­, a háziakat pedig kategorikusan üdvözlöm! A szobában azonnal halotti csend lett, melyet csak nagyrit­kán szakított meg valamelyik hölgy hisztérikus zok zása. — Kérem az urakat, hogy ürítsék ki a zsebeiket — foly­tatta Ljonyka —, a hölgyeket pedig kérem, vegyék le fülbe­valóikat, brosstűiket és a ka­pitalizmus más efféle bilin­csei. ... Nyugodtan és ügyesen körbe­­í­rta a vendégeket, kirázta zsebeikből levéltárcáikat, s el­szedte ékszereiket. — Bácsi, ne habozzon, szaba­dítsa csak fel még ezt a zse­bét ... Madame ne izguljon, óvatosabban, mert így még meg­sértheti a fülecskéjét. Fiatal­ember, maga nem csikó, ne rug­­kapálódzon, mert baj lesz... Méltóságos asszonyom, önnek gyönyörű kacsói vannak, higgje el, hogy gyűrű nélkül jobban érvényesülnek ... Nem telt el tíz perc, az egész társaság megszabadult értékei­től. (Folytatása következik) J­ugoszláv­ia műsora ■ ■ CSÜTÖRTÖK 16.45: Bosznia és Hercegovina köz­ponti bizottságának ünnepi ülése. — 18.15: Még egy lépés (ifjúsági elő­adás). — 18.35: Zene­választás sze­rint. — 19.00: Az ügyeletes utca. — 20.30: Aktuális beszélgetések. — 21.40: Gluck: Orfeusz (opera). 5. oldal • • Ünnepnapok Kellemes meglepetést okozott második filmjével Kardos Fe­renc. Nem is annyira mester­ségbeli tudásával, a vizuális nyelv eredeti kezelésével, meg­hökkentő jelenetváltásaival. Ezek a tulajdonságai, első film­jében, a Gyermekbetegségekben talán szembeszökőbbek voltak. Az Ünnepnapok nagy erénye szenvedélyes, de minden pá­tosztól mentes közéletisége, szo­ciológus pontossága és éleslátá­sa. A nemzedéki kérdéshez szól hozzá, mint ann­yi különféle műfajú művészeti alkotás az el­múlt években, de másodlagos­nak tekinti az egyes nemzedé­kek természetes életkori togságait, oly látványosan sajá­ki­aknázható különbségeit.temperamentumbeli A nemzedékváltás napjaink­hoz kötött társadalmi szerepére figyel a rendező. Az új korszak küszöbére ért társadalomnak új, minden eddiginél haszno­sabb, önzésmentesebb és őszin­tébb életstílusra van szüksége. A film kizárólag ebből a néző­pontból mérlegeli szereplőinek tetteit. Főhőse, a nyugdíjas vasöntő, kemény, munkás élete végén, szigorú helytállása, gondolkodás nélkül vállalt áldozatai, sértő­döttség nélkül elviselt kudar­cai után magányos. Nem ok nélkül érzi úgy, hogy a fiata­­labbakból hiányzik az ő nem­zedékének ünnepi hite, teremtő elszántsága. De nem kevésbé magányosak fiai sem, akik az apa erőfeszítései révén értelmi­ségi pályára léptek, és mégoly lelkiismeretesen végzett munká­juk ellenére is, pozícióféltésből, családi gondok miatt, elpolgá­­riasodtak. A harmadik nemzedék sorsa, amelyet Misi, az unoka képvi­sel, ilyen előzmények után szin­te szillogizmusszerűen logikus. A nagyapa pátosza számára ide­jétmúlt, nagybátyjai polgári ké­nyelmét elutasítja, fiatalos energiáját lázas kalandkeresés­be, tartalmatlan cselekményes­ségbe öli. Közösségi érzése ga­lerikultusszá, tettvágya sport­őrületté, szeretetkeresése meny­­asszonygyűjtéssé torzul. A nagyapa keserű halála, a film disszonáns végkicsengése az emberi kapcsolatok elmecha­­nizálódásának veszélyére figyel­meztet. Kardos Ferenc az önzés szabta korlátok lerombolását követeli, az igazi kollektív élet­érzés uralkodóvá válását várja. A film formanyelve csak részben méltó a tiszta, szerzői koncepcióhoz. Mert amilyen nagyszerűen jellemzi hőseit Kardos egy-egy jelentéktelen gesztusuk által, a forgatókönyv­író Kardos legalább ennyire gyengíti a jellemzés erejét. Nem is a forgatókönyv egésze — mert a történet egyszerű, töret­len ívű, keményen szerkesztett —, de a párbeszédek üresek, hangulattalanok. Nem lett vol­na kevésbé szerzői film az Ün­nepnapok, ha Kardos Ferenc írói segítséghez fordul. S hogy még a párbeszédek sem unalmasak, az a remek színésztervezésnek és Sára Sán­dor fényképezésének köszönhe­tő. Görbe János és Koncz Gá­bor markáns, ízig vérig hiteles alakítást nyújt. A táncdaléne­­kes Kovács Kati epizódszerepe kitűnő: meglepő természetesség­gel mozog a kamera előtt. Sz. J. A s or­aim nap­jai Karácsony van, em­bereket kérdeztem, valljanak az elmúlt esztendő legboldogabb óráiról.* A dús szőke kontyú miniszterasszonyról — szinte el sem hihető, hogy már nagymama. — Pedig már két mókám is van — mondja Ss máris mosolyogva, előkerülnek a retikülből a kicsi­nyek fényképei. Nagy Józsefné köny­­­yűipari miniszter két családért él. Egy kis caládért, az otthonia­dért, és egy nagy csa­­ádért, a könnyűipa­­rért. — Örömök, boldog •miékek? Az 1967-es sztendő gazdag volt számunkra. Az elmúlt régi gazdaságirányítá­si rendszer után felké­­szültem magam is és közös erővel igyekez­­tünk felkészíteni a könnyűipar az újra. Ügy dolgozóit érzem, eredményes munkát végeztünk és így nyu­godtan várjuk 1968.­­ január elsejét, amikor gazdasági reform életbe lép. Ruházati és lakásberendezési ter­mékeket gyártunk el­sősorban, tehát olyan árucikkeket, amelyek között életünk jelentős részét töltjük. Bizo­nyára örömet szerzek karácsonyra, ha el­mondom, hogy a tex­tíliák jelentős része ol­csóbb lesz és igyek­szünk, hogy közelebb kerüljünk a divathoz.­­ Azon fáradozunk, hogy fogyasztók igényét sokrétűen kielégíthes­sük, s ha törekvésünk sikerül, ez legszebb öröme.munkám . A kis család, az otthon az idén új jö­vevénnyel gyarapo­dott. Sanyika után az idén megszületett a második unokám is, Attila. Nekik csak nagymama vagyok. Amikor tehetem, ve­lük vagyok. Sanyika már beszél, gyakran derít jókedvre egy-egy „nagyos” bemondásá­val. Attila kis vasgyú­ró. Még pici, de sze­rintem nagyon hason­lít rám. Olyan jó gyerek...* Fáradtan elmosolyo­dik. Madách Mózesé­vel csatázott az este. Éjszaka van, a kisven­déglő fehérre gyalult asztalánál az év örö­meiről kérdezem. Sin­­kovits Imre mírja homlokát,végigsi­— Úgy látszik, sze­rencsés ember vagyok, mert sok boldog pilla­natról számolhatok be. Leányom már 14 éves, jó tornász, fiam egy­­egy vívógyőzelmének, jó osztályzatának is nagyon örülök. Úgy érzem, füntetlenül at­tól, hogy az ember szí­nész, emberi örömeink hasonlóak és sokszor közösek. A legfeleme­­lőbb érzés, ha játé­kommal örömet okoz­hatok másoknak. — Sok szép szerepet játszottam már el. Ez­úttal bibliai alakot játszom, Mózest. Most estéről estére Madách gondolataival szólha­tok a közönséghez. Talán ez az igazi, a legnagyobb szerep ... Részese lehetek törekvésnek, amely egy klasszikus magyar drá­­­mát fedezi fel. Érde­mes küzdeni, ahogy Mózes mondja a da­rabban Józsuénak, amikor halni megy: „Ne hidd, hogy meddő a kín, a gyász kora, az szülte a jövő kort, melynek csak kínja volt miénk, virága tiétek lesz, ha az új n­­emzedék a győ­zelem hitével indul el!’’ Boldog ember. Regös István

Next