Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-21 / 301. szám
tww. flecemher 21. c=íí*5rtok Kecskemétiek a mikrofon előtt A Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium (a műsor idején már Kodály Zoltán Iskola) növendékei adnak hangversenyt csütörtökön 13 óra 20 perckor a Petőfirádióban. A 8/a osztály kamarakórusa Mozart: Bűvös csengettyű című művét adja elő, vezényel Czeizner Katalin. A gimnáziumi tagozat leánykara ismeretlen szerző Virágom, virágom című művét és Bartók: Legénycsúfoló című művét énekli Párdányi Judit vezényletével. Alvazián grúz táncát gordonkán előadja Héjjas Zoltán, zongorán kísér Kelemenné Takáts Mária. Kodály Zoltán-emlékhangverseny Kecskeméten KECSKEMÉT nagy fiának — Kodály Zoltánnak 85. születésnapján — december 16-án a szombati emléktábla-avatással küzdő háromnapos ünnepség keretében áldozott Kecskemét város közönsége és tanulóifjúsága a Mester emlékének. Különös jelentőséget adott az ünnepségeknek az, hogy hétfőn az Ének, Zenei Általános Iskola és Gimnázium felvette Kodály Zoltán nevét. A névadó ünnepség fennkölt hangulata jegyében kezdődött meg az esti emlékhangverseny, mc’-en megjelent Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes és számosan a megye, a város párt- és tanácsvezetői közül. Ez az este, bár jellegében hangverseny volt — mégis, mintha lassan-lassan ünnepélyes beszámolóvá alakult volna át, amit a gondolatban megjelenített, megszokott jobb oldali proscénium páholyában ülő szeretett Mesternek mutatna be az iskola ifjúsága. Ebben a hangulatban adta a gondosan összeállított műsor kitűnő keresztmetszetét az iskola zenével nevelő, nemes koncepciójú munkájának. AZ INTÉZETNEK mind hat kórusa: a kicsinyek-, az 5. a osztályosok-, a 6—8. osztályosok két kórusa, valamint a gimnázium leány- és vegyeskara szerepelt, Bakó Enikő, Körber Tivadar, Lakos Imréné és Petriné Párdányi Judit tanárok vezetésével. Nagy sikerük volt a három gyermekjátékot előadó alsótagozatos növendékeknek, akik a Vincze Miklós készítette koreográfia térarányait játékos kedvvel kihasználva, könnyed tánclépésekkel, szép mozdulatokkal valósították meg. A gyermekjátékok betanítása Farkas Ferencné lelkes, lelkiismeretes szakmunkáját dicsérik. A többi között különösen meg kell dicsérnünk Lakos Imréné kitűnő, a művészi kóruséneklést előkészítő nevelőmunkáját és a jól sikerült „Katalinkát”. Szólnunk kell arról is, hogy komoly ígéret a kezdő lépéseket tevő Bakó Enikő muzikális és igényes munkája. PETRINÉ Párdányi Judit a kodályi életmű szinte absztrakt szféráibanoiztos kézzel vezette kórusát a Triciniumok és Hegyi éjszakák I. megszólaltatásával. A karácsonyi pásztortáncban úgy véljük, valószerűbb hangzást ért volna el, ha fuvola helyett piccolót szerepeltet. Maczelka Ferenc rutinos precizitással kísérte az énekeseket. Körber Tivadar kitűnően sikerült „Táncnótá”-jával már ismert karvezetői erényeit gyarapította. Az est három hangszeres szólistája közül Felcsiki Zsuzsa (gimn. IV. oszt. tanuló, tanára: Kaveczky Ferenc) emelkedett ki elmélyült, szép hegedűjátékával. Kodály: Adagio-jának előadásával jó hangszeres készségről és művészi rezonáló képességéről adott tanúbizonyságot. Molnár Zsuzsa és Horváth János szépen játszottak, Legeza Judit és Kósa Márta muzikálisan látták el a zongorakíséretet. A Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium szép, meleghangulatú emlékhangversenyével tanúbizonyságot tett arról, hogy méltó a nagy Mester nevéhez. Nemesszeghy Lajos I tanyavilág helyzetéről tárgyal Kecskemét város tanácsa megoldásához, amely rendkívül bonyolult, összetett, s évtizedekre menő munkát igényel, összegezte elképzeléseit, lásait a tanácstestület.állásfoglaEhhez igen színvonalas, a tanyavilágban végbemenő átalakulási folyamatokat történetiségükben elemző vb-előterjesztés adott gondolatokat ébresztő iránymutatást. Reális képet nyújtott a mezőgazdasági területek fejlődéséről, problémáiról, megjelölte a feladatokat, melyekben sokoldalúan mutatkoznak meg az elkövetkező évtized tennivaló. Kiemelkedő fontosságúnak tartja a városi tanács a 3 külterületi lakotthely: Méntelek, Kadafalva, Katonatelep további fejlesztését, vízellátásának, villanyhálózatának, út- és telefonhálózatának bővítését, a kisajátítási, telekeladási eljárások meggyorsítását. Szükségesnek tartja mezőgazdasági üzemi lakótelepek kialakítását hat helyen — Törekvés Tsz, Talfája-puszta; Magyar— Szovjet Barátság Tsz területén — Rendőrfalu; Városi Baromfitelep mellett; Vörös Csillag Tsz, Borbás; II. Rákóczi Ferenc Tsz és Rózsabarack Szakszövetkezet, Kisfái, Duna—Tisza közi Kísérleti Intézet Szarkási üzemegysége és a Nemeskadar Szakszövetkezet. Szarkás, s kialakításuk engedélyezését a VB szerveknél szorgalmazza.illetékes Egyetért a városi tanács a tanyai tanulók diákotthonának létrehozásával, hogy a szétszórt tanyákban élő, felsőtagozatos tanulók hátrányos körülményeit megszüntessék. A végrehajtó bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket a tanyai bolthálózat fejlesztése érdekében, továbbá szakosztályai útján segítséget nyújt egy új, nagy kapacitású pb. gázcseretelep mielőbbi felépítéséhez. Második napirendi pontként a városi tanács és az állandó bizottságok 1968. évi munkaprogramjára, munkatervére, valamint a végrehajtó bizottság I. félévi munkatervére vonatkozó javaslatot emelték határozattá. Végezetül interpellációk következtek. Tegnapi ülésének egyik napirendi pontjaként, a város jövőjének szempontjából is igen fontos témát tárgyalt Kecskemét város tanácsa: A mezőgazdasági területek tanya- és termelőszövetkezeti központjainak kialakítását. Milyen lesz annak a 18 000 lakosnak a sorsa, aki napjainkban Kecskemét tanyai területein él, dolgozik? — ennek a nagy kérdésnek a kása volt, hogy minden betörés után a kirabolt lakás előszobájában hagyta hófehér merített kartonból készült névjegy kártyáját a következő lakonikus szöveggel: Pantyalejev — szabal „Leonyid betörőművész”. Hátlapjára Ljonyka mindig odaírta jól olvasható, hivatalnok írással (valaha távir ct volt: „a bűnügyi nyomozócsoport munkatársainak, baráti üdvözlettel. Leonyid.” Ljonyka a különösen jól sikerült betörések után kisebbnagyobb összegeket küldött postán az egyetemnek, a műszaki intézetnek, vagy más felsőfokú oktatási intézménynek. „Mellékelek ezer rubelt, kérem osszák szét a légióbban nélkülöző hallgatók között. A tudom ő z: ♦e tisztelője — Leonyid Pantyelejev.” Legjobban a nepman lakásokat kedvelte, mégpedig olyan estéken, mikor ott a háziassz ..y névn rMt, lakodalmat, vagy keresztelőt ünnepeltek. A fényűző családi ünnepekről Ljongka titokzatos forrásból jó előre értesült. Ilyenkor miindig szmokingban jelent meg, jóval éjfél után, amikor a vngadozás már a csúcspontjára ért. Két segédét az előszobában hasívta, bundáját a megzavarodt cselédi mm dobta és mint egy látomás, úgy jelent meg az ebédlőben, ahol hangosan ingadozott a társaság. — Egy percnyi figyelmet kérek — szólt érces hangon. — Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Leonyid P ntyelejev. A vendégeket kérem, h *v ne nv’«fal'nko'n'na'!, a háziakat pedig kategorikusan üdvözlöm! A szobában azonnal halotti csend lett, melyet csak nagyritkán szakított meg valamelyik hölgy hisztérikus zok zása. — Kérem az urakat, hogy ürítsék ki a zsebeiket — folytatta Ljonyka —, a hölgyeket pedig kérem, vegyék le fülbevalóikat, brosstűiket és a kapitalizmus más efféle bilincsei. ... Nyugodtan és ügyesen körbeírta a vendégeket, kirázta zsebeikből levéltárcáikat, s elszedte ékszereiket. — Bácsi, ne habozzon, szabadítsa csak fel még ezt a zsebét ... Madame ne izguljon, óvatosabban, mert így még megsértheti a fülecskéjét. Fiatalember, maga nem csikó, ne rugkapálódzon, mert baj lesz... Méltóságos asszonyom, önnek gyönyörű kacsói vannak, higgje el, hogy gyűrű nélkül jobban érvényesülnek ... Nem telt el tíz perc, az egész társaság megszabadult értékeitől. (Folytatása következik) Jugoszlávia műsora ■ ■ CSÜTÖRTÖK 16.45: Bosznia és Hercegovina központi bizottságának ünnepi ülése. — 18.15: Még egy lépés (ifjúsági előadás). — 18.35: Zeneválasztás szerint. — 19.00: Az ügyeletes utca. — 20.30: Aktuális beszélgetések. — 21.40: Gluck: Orfeusz (opera). 5. oldal • • Ünnepnapok Kellemes meglepetést okozott második filmjével Kardos Ferenc. Nem is annyira mesterségbeli tudásával, a vizuális nyelv eredeti kezelésével, meghökkentő jelenetváltásaival. Ezek a tulajdonságai, első filmjében, a Gyermekbetegségekben talán szembeszökőbbek voltak. Az Ünnepnapok nagy erénye szenvedélyes, de minden pátosztól mentes közéletisége, szociológus pontossága és éleslátása. A nemzedéki kérdéshez szól hozzá, mint annyi különféle műfajú művészeti alkotás az elmúlt években, de másodlagosnak tekinti az egyes nemzedékek természetes életkori togságait, oly látványosan sajákiaknázható különbségeit.temperamentumbeli A nemzedékváltás napjainkhoz kötött társadalmi szerepére figyel a rendező. Az új korszak küszöbére ért társadalomnak új, minden eddiginél hasznosabb, önzésmentesebb és őszintébb életstílusra van szüksége. A film kizárólag ebből a nézőpontból mérlegeli szereplőinek tetteit. Főhőse, a nyugdíjas vasöntő, kemény, munkás élete végén, szigorú helytállása, gondolkodás nélkül vállalt áldozatai, sértődöttség nélkül elviselt kudarcai után magányos. Nem ok nélkül érzi úgy, hogy a fiatalabbakból hiányzik az ő nemzedékének ünnepi hite, teremtő elszántsága. De nem kevésbé magányosak fiai sem, akik az apa erőfeszítései révén értelmiségi pályára léptek, és mégoly lelkiismeretesen végzett munkájuk ellenére is, pozícióféltésből, családi gondok miatt, elpolgáriasodtak. A harmadik nemzedék sorsa, amelyet Misi, az unoka képvisel, ilyen előzmények után szinte szillogizmusszerűen logikus. A nagyapa pátosza számára idejétmúlt, nagybátyjai polgári kényelmét elutasítja, fiatalos energiáját lázas kalandkeresésbe, tartalmatlan cselekményességbe öli. Közösségi érzése galerikultusszá, tettvágya sportőrületté, szeretetkeresése menyasszonygyűjtéssé torzul. A nagyapa keserű halála, a film disszonáns végkicsengése az emberi kapcsolatok elmechanizálódásának veszélyére figyelmeztet. Kardos Ferenc az önzés szabta korlátok lerombolását követeli, az igazi kollektív életérzés uralkodóvá válását várja. A film formanyelve csak részben méltó a tiszta, szerzői koncepcióhoz. Mert amilyen nagyszerűen jellemzi hőseit Kardos egy-egy jelentéktelen gesztusuk által, a forgatókönyvíró Kardos legalább ennyire gyengíti a jellemzés erejét. Nem is a forgatókönyv egésze — mert a történet egyszerű, töretlen ívű, keményen szerkesztett —, de a párbeszédek üresek, hangulattalanok. Nem lett volna kevésbé szerzői film az Ünnepnapok, ha Kardos Ferenc írói segítséghez fordul. S hogy még a párbeszédek sem unalmasak, az a remek színésztervezésnek és Sára Sándor fényképezésének köszönhető. Görbe János és Koncz Gábor markáns, ízig vérig hiteles alakítást nyújt. A táncdalénekes Kovács Kati epizódszerepe kitűnő: meglepő természetességgel mozog a kamera előtt. Sz. J. A s oraim napjai Karácsony van, embereket kérdeztem, valljanak az elmúlt esztendő legboldogabb óráiról.* A dús szőke kontyú miniszterasszonyról — szinte el sem hihető, hogy már nagymama. — Pedig már két mókám is van — mondja Ss máris mosolyogva, előkerülnek a retikülből a kicsinyek fényképei. Nagy Józsefné könyyűipari miniszter két családért él. Egy kis caládért, az otthoniadért, és egy nagy csaádért, a könnyűiparért. — Örömök, boldog •miékek? Az 1967-es sztendő gazdag volt számunkra. Az elmúlt régi gazdaságirányítási rendszer után felkészültem magam is és közös erővel igyekeztünk felkészíteni a könnyűipar az újra. Ügy dolgozóit érzem, eredményes munkát végeztünk és így nyugodtan várjuk 1968. január elsejét, amikor gazdasági reform életbe lép. Ruházati és lakásberendezési termékeket gyártunk elsősorban, tehát olyan árucikkeket, amelyek között életünk jelentős részét töltjük. Bizonyára örömet szerzek karácsonyra, ha elmondom, hogy a textíliák jelentős része olcsóbb lesz és igyekszünk, hogy közelebb kerüljünk a divathoz. Azon fáradozunk, hogy fogyasztók igényét sokrétűen kielégíthessük, s ha törekvésünk sikerül, ez legszebb öröme.munkám . A kis család, az otthon az idén új jövevénnyel gyarapodott. Sanyika után az idén megszületett a második unokám is, Attila. Nekik csak nagymama vagyok. Amikor tehetem, velük vagyok. Sanyika már beszél, gyakran derít jókedvre egy-egy „nagyos” bemondásával. Attila kis vasgyúró. Még pici, de szerintem nagyon hasonlít rám. Olyan jó gyerek...* Fáradtan elmosolyodik. Madách Mózesével csatázott az este. Éjszaka van, a kisvendéglő fehérre gyalult asztalánál az év örömeiről kérdezem. Sinkovits Imre mírja homlokát,végigsi— Úgy látszik, szerencsés ember vagyok, mert sok boldog pillanatról számolhatok be. Leányom már 14 éves, jó tornász, fiam egyegy vívógyőzelmének, jó osztályzatának is nagyon örülök. Úgy érzem, füntetlenül attól, hogy az ember színész, emberi örömeink hasonlóak és sokszor közösek. A legfelemelőbb érzés, ha játékommal örömet okozhatok másoknak. — Sok szép szerepet játszottam már el. Ezúttal bibliai alakot játszom, Mózest. Most estéről estére Madách gondolataival szólhatok a közönséghez. Talán ez az igazi, a legnagyobb szerep ... Részese lehetek törekvésnek, amely egy klasszikus magyar drámát fedezi fel. Érdemes küzdeni, ahogy Mózes mondja a darabban Józsuénak, amikor halni megy: „Ne hidd, hogy meddő a kín, a gyász kora, az szülte a jövő kort, melynek csak kínja volt miénk, virága tiétek lesz, ha az új nemzedék a győzelem hitével indul el!’’ Boldog ember. Regös István