Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 2. szám

1971. január 1, nombsi Amikor híre jött, hogy a Televízió az idén nem kabaréval készül szilvesz­terre, hanem valamiféle körkapcsolásos riportmű­­sorra adta a fejét, beval­lom, egyáltalán nem lel­kesedtem. Bármi gyengén sikerült az utóbbi évek­ben egyik-másik szilvesz­teri kabaré, azért mégis­csak akadt benne jó is, olyan műsorszám, amit kár lett volna elszalaszta­ni. Most azonban azzal akarnak bennünket elszóra­koztatni, hogy végignéz­zük, mint szórakoznak má­sok? Mi sülhet ki ebből? Remek mulatság lett A magam részéről kijelent­hetem, egyáltalán nem bántam meg, hogy az óév utolsó óráit a képernyő előtt töltöttem. Sokkal na­gyobb társaságom volt, mintha teszem azt az A­ranyh­omokban foglaltat­tam volna asztalt, s mi­lyen kitűnő társaság! Bír­ták ötlettel, kedvvel, szusszal a mulatk­atásomat. Mert ugyebár nem kétsé­ges, hogy a műsor hiva­tásos és alkalmi szereplői nekem, a nézőnek mókáz­tak? De úgy tettek, mint­ha nem szemlélő, hanem résztvevő volnék a játék­ban. Egy nagy-nagy szil­veszter házibulin érez­hettem magam, ahova meghívtak néhány jópofa vendéget és ettől minden­kinek jó hangulata lesz, így tehát felesleges is volna részletezni a műsort. Ha most is kabarét állít össze a Televízió azokból a számokból, amiket lát­hattunk, bizony csapniva­lóan szórakoztunk volna. Itt-ott akadt csak egy jó szám közöttük. Megint ki­tűnő volt Rajkin: különös, fanyar humort árasztott Mensáros László és Darvas Iván jelenete, s remekül sikerült az eredetiben már kissé unalmas Fekete-fe­hér, igen-nem paródiája. De ebben már benne volt Vitczay Tamás, az egész műsor lelke, alkalmi há­zigazdánk . Vitray Tamást új oldalá­­ról ismertük meg ebben a műsorban. Eddig Szepesi György és ő volt az okos, higgadt és korrekt ripor­ter-mintakép. Most kide­rült, hogy meg van áldva bővérű humorral, előadó­készséggel is, s azzal a ritka adottsággal, amit úgy hívnak, hogy „schlag­fertig”, azaz­ remekül fel­találja magát. Méltó part­nernek bizonyultak a ri­porter­társak is, kiváltképp Vértessy Sándor és Varga József, de Vitray vitatha­tatlan hangadója és mo­torja volt a mulatságnak. Nem új a szakmában, amit ő csinál. Néhány külföldi televíziónak van ilyen mókamestere, akikre bátran építhetnek teljes műsorokat. Vitray is ilyen­nek bizonyult ebben a mű­sorban, remélhetőleg nem utoljára. Mester László Házibuli Petőfire emlékeztek még nagy fiának, Petőfi Sándornak szülőházához vonulnak, hogy emlékezze­nek a költőre. Az idén, Petőfi Sándor születésének 146. évfordulóján a sűrű havazásban is sokan gyűl­tek össze a téren. A fák­lyák fényében Istenes Jó­zsef, a Petőfi-múzeum igaz­gatója köszöntötte az ün­neplőket, majd Csermák József, a Hazafias Nép­front községi bizottságá­nak elnöke mondott ünne­pi beszédet. Ezután a nád­­fedeles Petőfi-háznál a köl­tő verseit szavalták és mese­koszorú­zták emléktábláját A másik jeles Petőfi-em­lékhelyen, Szalkszentmár­­tonban nemrégiben kezdték Petrovicsék egykori lakó­házának és vendéglőjének tatarozását. Ezért a Pető­fi-múzeum baráti köre nem ünnepelhette a költő szüle­tésnapját összejöveteleik kedves helyén, a ház ab­lakaiban azonban gyertyá­kat gyújtottak, s éjfélkor az 1969-ben felállított Pe­­tőfi-szobornál találkoztak. Mintegy másfél százan hall­gatták meg Majsai Károly múzeumigazgató megemlé­kezését, a behavazott téren ahol most első ízben lob­bantak fel szilveszter éj­szakáján a fáklyalángok. Kiskőrösön már hagyo­mány, hogy éjfélkor meg­szakítják a szilveszteri mu­latságot és a fiatalok a köz­ 1 «UM Kenyér, teleszkóp, hálóing Az első munkanap három üzemben Elcsitult már a vidám szilveszteri zaj, elhangzot­tak az 1970-re szóló jókí­vánságok, s tegnap meg­kezdődtek az új esztendő munkás hétköznapjai. Fel­kerestünk három üzemet, hogy sz­emtanúi legyünk hogyan indult az idei ter­melés, amelytől azt vár­juk, gazdagabb eredménye­ket hozzon, mint a tava­lyi. A legkorábbit­ kezdtek Körútunk első állomása a Kecskeméti Kenyérgyár volt. Itt kiderült hogy az új évben l a közlekedési, vendéglátóipari, áramszol­gáltató, stb. dolgozókon kí­vül, akik egyébként is szol­gálatban voltak az ünne­pek alatt) a sütői párosok láttak leghamarabb mun­kához. * — Mi január 1-án dél­után 3 órakor kezdtünk — mondta Domokos János üzemvezető. — A napi ter­­melés 120 mázsa. Az első műszak ennek felét készí­tette e, s mi is folyama­tosan sütünk. Eddig 95 má­zsa kenyeret szállítottak el Van már 20 mázsa friss tartalékunk, hogyha bár­hol fennakadás van az el­látásban — akár a környe­ző községekben ki — pótol­ni tudjuk a Mányi Hetven új arankát Ezután a Beer­szám- és Gépelemgyár kecskeméti gyárába mentünk. Az új, hatalmas műhelycsarnok még nincs egészen felsze­relve. A gépek egy részét ezután szállítják ide. Az új üzemben azonban megkezdték a termelést már . A kecskeméti gyár egyébként — amely jelen­leg három teleppel ren­delkezik — sikernek köny­velheti el, hogy december 31-ig leszállította az NDK által megrendelt autódaru­­teleszkópokat, — tájékoz­tat Szentiványi István fő­mérnök. — Ennek a men­­­nyiségnek határidőre való szállítása volt a feltétele a további megrendelések­nek. Most az első negyed­évben 7­» darab újabb te­leszkópra kaptunk megren­delést, s már dolgozunk a gyártásán, t­jság még gyá­runkban, hogy ma kezdett el önállóan dolgozni 70 új munkás, akiket két hóna­pon át tanítottunk külön­böző gépi munkákra. Az idén egyébként kétszer an­­­nyit kell termelnünk, mint tavaly, ezért újabb mun­kások felvétele és betanítá­sa van folyamatban. Megfelelő anyagkén­. A Habselyem Kötöttáru­­gyár kecskeméti gyárában azzal fogadtak bennünket, hogy raktáraik üresek, mert az ünnepek előtt mindent kiszállítottak a kereskede­lembe. Az idei évkezdetről Mócza Lajosné igazgatónő bizakodóan beszél: — Tizenkét tonna nyers­anyagkészletünk van. A napi szükséglet két és fél tonna. Tavaly sok esetben örültünk, ha a naponta szükséges készlet rendelke­zésünkre állt Reméljük, hogy az elkövetkező hóna­pokban sem okoz zökkenőt az anyagellátás. Az első munkanapon nagy kedvvel fogtak munkához dolgo­zóink. A szokásos termé­keinket a női, férfi, és gyermek alsóneműket gyártjuk. Kaptunk ezenkí­vül exportmegrendelést is. Kecskemétről velúr női há­lóingeket kerekegyházi üzemünkből pedig nylon női K a Legyen valóban boldog! H­át ránk virradt« . Az óra másodper­cmutatójának esy ellen rebben és* átvitt hmnünkfet l*7*-ba. Valljuk be, kissé még szokatlan. Dátumot író kezünk •Aáoj napi* r*jár még a 69-re. da­turns majd csak belerázódunk. Konstatáljuk, hogy in esateedável ismét Kracebksk istttok. IMn a hölgyek ugyanennyivel fiatalabbak... _ 8 most urrják a Wrhwtot, amely a megyeszékhelyen ünneplők évet fordító pillanatait leste el. Aki nem háznál, családi körben szilveszterezett, az nagy általánosságban ha­sonló képet őriz az emlékezetében. Mint mondani szokás; egy gombostűt nem lehet elejteni... Búg a szaxofon, peng a gitár, s nemcsak az énekes, de — korra és nemre való tekintet nélkül — a közönség is vígan fújja: »Sej. Rozi, uccu nekil ...» A Kecskeméten szilveszterező jugoszláv turisták az Aranyhomok „összes termét’’ vették birtokba. Jó han­gulatban itt sem volt hiány. Aki eddig még nem tudott volna, az most csárdásoz­ni is megtanult. Mindent egybevetve, derűsen, kedélyesen, „az elő­zetes tervekhez igazodva” érték meg a mulatni szándékozók — házibulikon és szórakozóhelyeken egy­aránt — az ú­j esztendőt. A szilveszter­ éjfélkor elhang­zott jókívánságokat most azzal tetézzük, legyen 1970 valóban boldog év, mindnyájunk számára, s ne csupán az ünnepi percekben, de az újból ránk köszöntött mun­kás hétköznapokon is­ jóba T. A Nefelejcs presszó vendégei — jobban mondva, a főnyeremény gazdái a dicséretes önzetlenségről, baj­­társiasságról tettek tanúságot, ők ugyanis nem sajnál­ták a pezsgőt a tombola első díjától sem: a rózsás bő­rű, kunkori farkú jószágot is megitatták. Arról már nem szól a fáma, vajon a hajnali órákban korhely levest is kapott­ a| RENDELET a gyermekintézmények közös létesítéséről és fenntartásáról A Magyar Közlöny 1969. december 31-i 101-es szá­ma közli a pénzügyminisz­ter rendeletét amely a böl­csődék és napközi otthonok közös létesítéséről és fenn­tartásáról intézkedik. * Az MTI hírmagyarázója írja: A társadalmi-gazdasági fejlődéssel együtt jár a nők fokozott foglalkoztatása, ez szükségessé teszi a gyer­mekjóléti intézmények há­lózatának fejlesztését. Az el­múlt két és fél évtizedben rendkívül nagy erőfeszíté­seket tett az ország az adott lehetőségek között minél több bölcsőde és nap­közi otthonos óvoda létesí­tésére. Ezek az intézmé­nyek ma már negyvenezer bölcsődés és 201 000 óvodás­korú gyermek befogadására alkalmasak. Ez az érintett korú gyermekek 13, illetve 52 százalékának felel meg és többszöröse a felszaba­dulás előttinek. Államunk szociálpolitikájának fontos vívmánya a gyermekgondo­­­zási segély is. Ez mintegy 140 000 gyermek otthoni gondozását teszi lehetővé, többségükben olyanokét, akik részére egyébként böl­csődei helyet kellett volna biztosítani. A nagyarányú fejlesztés és a világon egyedülálló új segélyezési rendszer beve­zetése ellenére a gyermek­­jóléti intézmények nem ké­pesek minden felvételi igénynek eleget tenni. A tervek szerint 1975-ben a­­ bölcsődék 48 000, az óvo­­­­dák 232 000 gyermeket tud­­j­nak majd befogadni. A fej­­­­lesztés üteme tehát meg­­­gyorsul, de problémákkal a jövőben is számolni kell. A családi pótlék emelése és a gyermekgondozási segély bevezetése eredményeként ugyanis a születések száma­ várhatóan nőni fog. A gyermekelhelyezési gondok enyhítésére az or­szággyűlés egészségügyi és kulturális bizottágának együttes ülésén több képvi­selő további intézkedéseket sürgetett. Itt merült fel az a gondolat, hogy a fejlő­dést elősegítené, ha a kü­lönböző szervek — a taná­csok vállalatok, kisipari, me­zőgazdasági szövetkezetek stb. — közösen is létesít­hetnének és tarthatnának fenn gyermekjóléti intéz­ményt. Az országgyűlés szo­ciális-, egészségügyi és kul­turális bizottságának felké­résére a Pénzügyminiszté­rium kidolgozta és a társ­szervekkel egyetértésben most kiadta az ehhez szük­séges rendeletet. A bölcsődék és óvodai napközi otthonok közös lé­tesítésének és fenntartásá­nak az a célja, hogy egye­sítve a vállalatok, szövet­kezetek, tanácsok és egyéb szervek erőforrásait, még több gyermekintézmény lé­tesüljön, így ugyanis azok a szervek, üzemek, is be tudnak kapcsolódni a gyer­mekjóléti intézmények üze­meltetésébe, amelyeknek kisebbek az erőforrásaik. Az ilyen akciók különösen a munkaerőgondokkal küz­dő vállalatok, szövetkezetek számára előnyösek, mert a gyermekes szülők szíveseb­ben vállalnak munkát ott, ahol gyermekeiket el tud­­j­á­k­ helyezni.

Next