Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-16 / 297. szám

1 oldal A Kodály-módszer Angliában Nyolcvankilenc esztendővel ezelőtt, 1882. december 18-án született a kecskeméti vaspálya főépületében Kodály Zoltán. A halála óta eltelt néhány esztendő kevés volt életművének alapos összegezésére, hatásának felmérésére. Műveit egyre több országban adják elő és az általa megalapozott magyar zenepedagógia híveinek 1 száma is szüntelenül növekszik. A Kodály-módszert nagy figyelemmel tanulmányozzák a világ sok országában: a Szovjetunióban, Japánban, Norvégiában, az Egyesült Államokban, a Kongói Köztársaságban... Az énekes iskolák számát háromszáznál többre becsülik. Kétségtelen, hogy a magyar zenepedagógiának Angliában volt a legnagyobb sikere. Most a zeneszerző, zenepedagógus születésének 89. évfordulóján Ivor W. Davies professzor, a Petőfi Népe számára írt cikke is ezt tanúsítja. Ivor W. Davies: Hat éve vagyok a bradfordi (Yorkshire) Belle Vue Girls’ School énektanára. A readingi egyetemi éveim alatt történt, hogy személyesen láthattam Kodály Zoltánt, kit ekkor avattak az oxfordi egyetem tiszteletbeli doktorává. Igazgatóm, ki szintén az oxfordi egyetem zenészdoktora volt, Kodályt meghívta, hogy látogassa meg a mi egyetemünket is Amikor „Good morning”gal (Jó napot!) köszöntött bennünket az ősz mester, még nem gondoltam, hogy ez a nagy ember milyen döntő hatást fog életemre gyakorolni. Egyetemi éveim alatt mindössze a Háry János szvitjét ismertem meg. Később pedig : azokat a nagyobb alkotásait, amelyek Angliában különösen kedveltek: a Psalmus Hungaricust, a Fölszállott a páva-variációkat, a Missa Brevist. Mint kezdő tanárnak, s nem volt semmilyen formális gyakorlatom az ének- tanításban. Angliában minden énektanár szabadon azt és úgy tanít, amit és ahogyan jónak lát. Ez aztán sokszor nem vezet jóra, mert sok tanár — nem értve meg az éneklés jelentőségét a gyermek életében — nem lát határozott célt tanításában, s így jó eredményeket sem tud elérni. Én is alaposan tanulmányoztam mindenféle idevágó szakkönyvet, keresve, hogyan lehetne legjobb eredményeket kiacsalni növendékeimből. Nálunk sokan és sok könyvet írtak erről, és fordítottak le idegen nyelvekről. A legtöbbjét áttanulmányoztam, így akadt a kezembe Sándor Frigyes könyve is (Zenei nevelés Magyarországon). Szinte vele egy időben bukkantam azokra a gyakorlatokra is, amelyeket Kodály Zoltán írt módszere számára. Megértettem, hogyan kell felhasználnom, alkalmaznom ezt a módszert. Egészen fiatalkorú gyermekekkel próbálkoztam. A „Túrót eszik a cigány” című gyűjteményből kezdtem tanítani néhányat. Nagy sikerem volt e számokkal és ekkor újabb Kodály-kórusművek után kezdtem kutatni. Közben 1967 nyarán kórusom tagjaival európai körutat tettem. Afféle tanulmányi kirándulást, amelyre műsorral is felkészültünk. Utazásunk ekkori fő célja tulajdonképpen Skopje meglátogatása és megsegítése volt, ez a szerencsétlen város testvérvárosa Bradfordnak. Elhatároztam, hogy egy kis kerülővel Magyarországon keresztül megyünk hazafelé. Felléptünk egy pesti hangversenyen. Ezen szerepelt a Szilágyi Erzsébet Női Kamarakórus is. Ez az együttes koncert nagyszerű élmény volt mind a magam, mind növendékeim számára Előre felkészültünk két Kodály-dallal (az egyiket magyarul is tudtuk). 1968 októberében visszajöttem, s több iskolát felkeresve nagyon értékes tapasztalatokkal gazdagodtam. És ami szintén nagyon fontos volt számomra, sikerült alkalmat találnom arra is, hogy beszélgethettem a magyar zeneoktatás néhány olyan kiválóságával, mint Friss Gábor, Szőnyi Erzsébet, Szabó Helga, Ugrin Gábor és még sokan mások. Ekkor ért az a szerencse, hogy megismerkedhettem Kodály Zoltánnéval, és vele hosszú beszélgetést folytathattam Kodály zeneszerzői működéséről. Ugyanekkor ellátogattam Kecskemétre és megismerhettem azt a nagyszerű, számomra igen tanulságos munkát, amely Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta vezetésével itt folyik. Nagy sajnálatomra az 1970. évi nyári Nemzetközi mon Kodály SzemináriuKecskeméten nem tudtam részt venni, mert kórusommal éppen ebben az időben már előre megállapított újabb európai túrára indultunk. Így csak Kodály Zoltánná kérésének eleget téve a szeminárium megnyitó hangversenyén való vállalkozhattam. részvételre Sajnos, erre megkésve érkeztünk, és csak másnap a tanácsháza dísztermében tarthattuk meg a legszigorúbb közönség, a szeminárium résztvevői számára azt a hangversenyt, amelyet énekkarom legemlékezetesebb, legszebb hangversenyének tartok. Magyarországra, Kecskemétre, Kodály hazájába úgy megyek, mint ahol sokat tanulhatok, és segítő, kedves barátokra találok. Szinte „hazamegyek”. Ezek a magyarországi utak, szereplések igen nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy most már mindinkább növekvő hozzáértéssel és sikerrel tanítsam az éneket Kodálymódszerrel. Kár, hogy nálunk még vannak, akik azt gondolják, hogy a Kodálymódszer az angol énektanításban nem alkalmazható, mert magyar népdalokon alapszik. Pedig van nagyon sok angol és skót népdal is pentatonikus skálával, és ezért ezek nagyon jól felhasználhatók a módszer kezdőfokán. Noha elismerem Kodály megállapítását, hogy a gyermekekre sokkal természetesebben hat saját nemzetük népzenéje, mégis úgy találom, hogy növendékeim nagyon élvezik a magyar népdal éneklését, feltéve, ha olyan jó fordításunk van hozzá, amely összevág a jellegzetes magyar ritmussal. Az a hitem, hogy a Kodálymódszer mindinkább használható lesz Magyarországon kívül is. Mind több és több leánykórusra írt Kodályművet szereztem be, és énekeljük csaknem az összes Angliában kiadott Kodály-kórusművet. Nagy örömömre szolgál az is, hogy rajtam kívül mind több és több énekkar vezetője fedezi fel ma már a Kodály-kórusművek nagyszerűségét, és tűzi azokat műsorára, és az is, hogy Boosey és Hawkes fokozatosan mind több művet tesz hozzáférhetővé új fordításokkal. Legutóbb egy megfelelő felvilágosító füzettel ellátott három lemezből álló sorozat került forgalomba. Ez mind több embert segít hozzá nálunk is Kodály módszerének megértéséhez és megfelelő felhasználásához. Fordította: Sütő József Kodály Zoltán 1958. június 10-én Nemesszeghy Lajosné igazgató és Tarján Istvánná művelődésügyi osztályvezető társaságában, a régi ének-zenei iskola udvarán. Ekkor ballagott az első végzős, nyolcadikos osztály az énekes iskolában. 1971. december IC, csfltOrW» Gondoskodnak a jövendő törzsgárdáról Az üzemi környezetbe való beilleszkedés még az egyetemet, középiskolát végzett felnőtt fiataloknak sem megy egyik napról a másikra. Lényegesen lassabb ez a folyamat azoknál, akik 14 évesen, szinte az iskolapadból, kerülnek a gyárakba. Különösen a könnyűipari üzemekben fontos tényező e réteg munkahelyi közérzete, amelyek utánpótlásukat többnyire általános iskolát végzett lányokból toborozzák. Nem közömbös tehát, hogy maradnak-e, vagy csalódottan továbbállnak. A Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyáregységében, ahol mintegy ötven tizenévest vesznek fel évente, egy sor kezdeményezéssel igyekeznek megkönnyíteni számukra az új normákhoz való alkalmazkodást. Mindenekelőtt differenciálták az eddigi — korra való tekintet nélkül — egységesen kéthónapos betanulási időt. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy ez elsősorban a legfiatalabbaknak kevés. Teljesítménybérben visszaesett a keresetük, elkedvetlenedtek és munkahelyet változtattak. Most öt hónapra emelték ezt az időszakot a tizenhét év alattiaknak, ami a kollektív szerződésbe is bekerült. Az eredmények az új módszer helyessége mellett tanúskodnak. A műveletek alaposabb begyakorlása, a nagyobb rutin révén többség neve mellett 90— a 100 százalékos teljesítmény áll a listán az időszak leteltével — anélkül, hogy a mennyiség a minőség rovására menne. Az anyagi feltételek megteremtésénél is bonyolultabb a hirtelen önállósult, de még serdülőkorban élő lányok nevelése. A feladathoz az üzem vezetősége és KISZ-szervezete a kapukon kívül keresett partnert: a legilletékesebbektől, a szülőktől kértek segítséget. Meghonosítottak a gyárban egy iskolához kötődő rendezvényt, bevezették a szülői értekezletek rendszerét. Az első megbeszélések olyan hasznosítható tanulságokat hoztak, hogy a későbbiekben rendszeressé szeretnék tenni ezeket a találkozásokat, elősegítve, hogy mind több fiatal találjon második otthonra az üzemben. A leggyakorlottabb dolgozók segítik a tanulást. Képünkön Pelikán Sándorné, háromszoros szocialista brigádvezető egy ruha összeállítását magyarázza Dakó Lídiának és Szőke Erzsébetnek. (Pásztor Zoltán felvétele.) 9. Az első közvetlen kapcsolat a világűr lényeivel! Először is jó volna megtudni, honnan jött ez a labdába bújt teremtmény? Egyedül érkezett, vagy vannak társai is, a három lábon pihenő gömbben? És mi a célja? — A negyedikről jöttem — felelt gondolatban azonnal a Kopasz-hegy különös látogatója. — A kilenc közül a negyedikről. Az én otthonom a negyediken van. Azért jöttem, hogy megismerjem a harmadikat. Egyedül érkeztem. Puff neki, mégsem olyan tökéletes ez a telepátiás módszer. Mit akar azzal mondani, bocsánat, gondolni, hogy a negyedikről jött?! És hogy a harmadikat akarja megismerni?!... Várjunk csak! Itt van, a mi világunkat akarja tanulmányozni, hacsak nem tévedt el az űrben, akkor feltehetően a mi Földünk az a bizonyos harmadik. Miféle harmadik? Fejlődéstörténeti korszakot szándékozik jelölni ezzel a vendés, az ő sajátos periodizációjuk szerinti . Nem. Nem időt, távolságot jelzek. Távolságot legnagyobbtól. A viszonylag legnagyobbtól. A mi közös központunktól, önök sem számolhatnak másként. Kilencen vagyunk összesen. Kopra a homlokára csapott. Minden világos. A legnagyobb, a viszonylag legnagyobb, az a bizonyos közös központ, nem lehet más, mint a Nap! A mi naprendszerünknek kilenc bolygója van! És a gimnáziumban Gönczi tanár úr, szegény, hetekig verte fejünkbe a neveket. Míg csak nem fújtuk, mint a vízfolyás ... Merkur, Vénus, Föld, Mars, Jupiter, Saturnus, Uranus, Neptunus, Pluto... Itt tényleg a Föld a harmadik a sorban. Eddig sejtelmem sem volt róla, de úgy látszik, nem önkéntes lajstromozás ez, hanem a Naptól mért távolságuk szerint következnek így ... Akkor hát ez a kis fókafejű a negyedikről, tehát a Marsról érkezett... Eddig eljutottunk.A fiatalember elégedetten ropogtatta meg ujjait leült a fűbe. Miért ugráljon fel hozzá a másik, így kényelmesebben bámulhatják egymást. hát.Cipője orrával akár el is érhetné a világoszöld labazt a labdát, amelyben egy Mars-lakó álldogál. Világtörténelmi esemény! Az első űrbéli idegen, az első vendég a kozmoszból! És hétmilliárd ember közül elsőnek ő találkozott, ő beszél most vele! Világszenzáció lesz ő maga is! Kopra barnára sült bőrén verejtékcseppek ütöttek ki, elöntötte a forróság, jó, hogy leült, érezte, remegnek a térdei, vibrál egy ideg a bal szeme alatt. Még csak az hiányzik, hogy elájuljon! Erőt vett magán, itt most ő nem egy ismeretlen, jelentéktelen magyar újságíró, nem egy pesti huszonéves a százezer közül, neki itt most az egész emberiséget kell képviselnie. Rengeteg múlhat azon, hogy milyen benyomást szerez általa a földiekről ez a Marslakó! Udvarias, szerény, szívélyes, de ugyanakkor méltóságteljes viselkedés! Ezt követeli a rendkívüli helyzet, amelybe úgy került, mint légy a tejesköcsögbe. hát.Ültében meghajolt a labda felé, megköszörülte a tőr. Engedje meg, — mondta ünnepélyes tagoltan —, hogy bolygónk valamennyi lakója nevében forró szeretettel üdvözöljem önt abból az alkalomból, hogy felkeresett bennünket. Nagy nap ez a mi életünkben. Mély meggyőződésem, hogy e kapcsolat megteremtése mindkét fél szempontjából hasznos lesz és gyümölcsöző, új, ragyogó távlatokat nyit meg, eddig kiaknázatlan erőforrásokat tár fel előttünk... Boldog vagyok, hogy nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy elsőként nyújthatok önnek, Hax úr, baráti jobbot... Úristen, miket fecsegek itt össze?! — szakította félbe szónoklatát. — Mintha csak a külpolitikai rovatban dolgoznék! Hax úr?! Baráti jobb? Mire alapozom, hogy férfi? És hogyan nyújthatnék neki kezet a burkon át, amelyet a szikla sem tudott benyomni! Milyen alapon tartok én itt klott gatyában hivatalos fogadást? Azt fogja hinni, hogy hülye vagyok! Hogy hülyék lakják az egész Földet. Általánosítja az én maflaságomat. (Folytatása következik)