Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
& oldal Véget ért az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a törvényjavaslat nem fetisizálja a bírósági hatáskört. A kedvező tapasztalatok alapján elismeri egyes államigazgatási szervek közreműködésének szükségességét meghatározott jogviták eldöntésében. Az egyszerűbb és gyorsabb, s ugyanakkor szakszerű ügyintézés megfelelően biztosítható például a tanácsok keretében. Ezért hiba lenne, ha a jogviták eldöntésének bírósági útját még jobban kiterjesztenék vagy azt kizárólagossá tennénk. — A bíróságok állami szervezetünkben különleges helyet foglalnak el. Különleges helyzetük nem valami kivételezettségből, hanem a bírói függetlenségből ered. Ezért kell a vezetésük, irányításuk elveit és módszereit törvényben pontosan szabályozni. Ezt szolgálják a törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek megfogalmazzák a Legfelsőbb Bíróság és az Igazságügyi Minisztérium feladatait. — Alkotmányunknak megfelelően rendelkezik úgy a törvényjavaslat, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorol elvi irányítást az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése felett. Ennek érdekében mondja ki azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezőek. A törvényesség és a jogalkalmazás egységének érdekeit szolgálja e rendelkezés. Ugyancsak ezt a célt szolgálja, hogy a Legfelsőbb Bíróságon gazdasági és munkaügyi kollégiumokat hozunk létre, amelyek szervezetileg is elősegítik az egész igazságszolgáltatás munkájának jó áttekintését és az egységes irányítás hatékonyságának növelését. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy változatlan marad a Legfelsőbb Bíróság elnökének a jogerős bírósági ítéletekkel kapcsolatos törvényességi óvási joga, elbírálásának illetőleg ezek a lemagasabb bírói hatáskörben való megtartása vagy a jogértelmezési feladat kiemelése, akkor még világosabban jut kifejezésre a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos szerepének teljesen indokolt növekedése. — Az előterjesztett törvényjavaslat — egyezően az eddigi helyzettel— azt is rögzíti, hogy az igazságügy-miniszter felügyeletet gyakorol a bíróságok általános működése felett, aláhúzva, hogy e tevékenysége nem sértheti a bírói függetlenséget. — A törvényjavaslatnak a bírák választására vonatkozó rendelkezései ugyancsak teljes összhangban vannak alkotmányunkkal. A hivatásos bírák választásával — a Legfelsőbb Bíróság bíróit kivéve — több mint két évtizedes gyakorlatot adunk át múltnak. Az a tény, hogy a a hivatásos bírák választása oly magas állami vezető testület hatáskörébe került, mint Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa, kifejezésre juttatja a bírói tevékenység fontosságát, a bírák társadalmi megbecsülésének növekedését. Egyben ez fontos biztosítéka a bírói függetlenségnek és az igazságszolgáltatás demokratizmusának is. A határozatlan időre történő választás pedig arra hivatott, hogy erősítse tovább a bírói élethivatást és a becsületesen dolgozó bírák helyzetét, hiszen őket felmenteni, visszahívni csak a törvényben meghatározott nyomós okokból lehet és arra szintén csak az Elnöki Tanács jogosult. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az eljárási törvényekben meghatározandó esetekben bírósági tanács helyett első fokon egyesbíró hozzon döntést. Esetleges tévhitek vagy félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy az igazságszolgáltatásban a nép részvételének alkotmányos elvét fő szabályként változatlanul hagyjuk. A dolgozó nép közvetlen részvételét biztosító ülnökrendszer a szocialista igazságszolgáltatás nagy vívmánya. Kifejezi rendszerünk demokratizmusát. A gyakorlat jól igazolta az ülnökrendszer életrevalóságát. Az igazságszolgáltatás gyakorlati tapasztalatai azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy vannak a bírósági eljárásban olyan szakaszok vagy ügycsoportok, amikor az ülnökök részvételének előírása szükségtelen. Az egyesbírói hatáskör tervezett bevezetése pedig nem hogy csökkentené, hanem inkább növeli az ülnökbíráskodás súlyát azzal, hogy ott írja majd elő a nem hivatásos bírák részvételét, ahol az igazából fontos és szükséges az adott ügy helyes megítéléséhez. — Bizonyos, hogy az új bírósági törvény, valamint a hozzá kapcsolódó többi jogszabály és azok sikeres végrehajtása — elősegíti igazságszolgáltatásunk további fejlesztését. — A Minisztertanács megbízásából kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt országgyűlés vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. Az beszéde igazságügy-miniszter után vita, majd, ebédszünet következett." Utána dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés. Dr. Szakács Ödön, Legfelsőbb Bíróság elnöke a emelkedett szólásra: 1972. június 24, szombat Kádár János fogadta az OKP küldöttségét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fogadta az Olasz Kommunista Párt küldöttségét, amely Giorgio Napolitanónak, a párt politikai bizottsága tagjának vezetésével ideológiai, kulturális és tudománypolitikai kérdések tanulmányozására érkezett hazánkba. Az elvtársi hangulatú megbeszélésen jelen voltak Aczél György és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkárai. (MTI) Dr. Szakács Ödön felszólalása A Legfelsőbb Bíróság elnöke a törvényjavaslatot, mint jogfejlődésünk fontos megnyilvánulását, az egész jogásztársadalom nevében örömmel üdvözölte, majd — az alkotmányban előírt kötelességének eleget téve — beszámolt az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság működéséről. Vázolta a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének és elvi irányító tevékenységének fő jellemzőit, feladatait. A Legfelsőbb Bíróság elnöke hangsúlyozta: Népi demokráciánk állami, gazdasági és társadalmi rendjének, nem különben az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek következetes bírósági védelme újabb és újabb erőfeszítést, sok-sok hozzáértést és tudományos igényű munkaszervezést igényel. Meg kell birkóznunk azzal a feladattal, amelyet két új kollégiumnak: a gazdasági kollégiumnak és munkaügyi kollégiumnak a a Legfelsőbb Bíróság szervezetébe való beépítése jelent. A gazdasági döntőbizottságok és a területimunkaügyi döntőbizottságok megszűnése, a feladataiknak s "bíróségok*"által történő átvétele szükségessé teszi az ítélkezési gyakorlat egységének biztosításáról való fokozott gondoskodást, ami nagy mértékben megnöveli az elvi irányítás súlyát, a vele szemben joggal támasztható elvárásokat A törvényesség és az igazság eszméjének gondozása, a kíméletlen harc minden káros jelenség ellen rendkívül felelősségteljes, s egyben megtisztelő feladat. Az ezzel járó terhet örömmel vállaljuk, s nem csökkent kitartással munkálkodunk az alkotmányban és a most megalkotandó bírósági szervezeti törvényben megszabott feladatok egyre magasabb szinten való teljesítésén. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy beszámolómat fogadja el, javasolom, hogy a bíróságokról szóló törvényjavaslatot emelje törvényerőre. A törvényjavaslatról folytatott vita befejeztével dr. Korom Mihály igazságügyminiszter összefoglalta elhangzott észrevételeket,az Dr. Beresztóczy Miklós elnök ezután szavazást rendelt el. A szavazás eredményeként az országgyűlés először a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által írásban beterjesztett módosításokat, majd pedig ezek figyelembevételével a bíróságokról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, egyhangúan elfogadta. Az országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját tudomásul vette. Napirend szerint következett a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Gonda György, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöke beterjesztette a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslatot. Dr. Gonda György beszéde után dr. Szénási Géza legfőbb ügyész emelkedett szólásra. Mnnál az a törvényszerkesztési elv jutott érvényre, hogy el kell határolni egyfelől a törvényi szabályozást igénylő, másfelől pedig az ügyészi munka operatív irányítása körébe tartozó kérdéseket. Ennek megfelelően a javaslat bizonyos értelemben keretjellegű: meghatározza az ügyészség tevékenységi körét, valamint az ügyészek alapvető jogait és kötelességeit, a törvény által megszabott tevékenységi körön belül azonban az ügyészi munka mindenkori fő irányait, az egyes ügyészi felügyeleti ágak időszerű feladatait a törvény felhatalmazása alapján a legfőbb ügyész állapítja meg. A legfőbb ügyész ezután — alkotmányos kötelességéhez híven — beszámolt az országgyűlésnek az ügyészi szervezet legutóbbi kétéves munkájáról. Befejezésül hangoztatta: az ügyészi szervek a jogszabályi keretek között mindent megtesznek a jogellenes magatartások következetes üldözése érdekében, illetve azoknak — szükség esetén büntetőjogi, szabálysértési eszközök, vagy súlyos vagyoni szankciók alkalmazásával történő — visszaszorítására. Éberen figyelik az élet által létrehozott új jelenségeket és ezeket a jogi előírásoknak megfelelően úgy támogatják, vagy gátolják, hogy eközben minél kevesebb zaklatásnak tegyék ki az állami szerveket és állampolgárokat. Vagyis a munka színvonalas végzése az ügyészségre is kötelezőszabály marad. Kérte, hogy az ügyészségről szóló törvényjavaslatot, valamint az ügyészi szervezet kétéves munkájáról szóló beszámolót az országgyűlés fogadja el. Dr. Szénási Géza beszéde után a vitában többek között felszólalt Benkei András belügyminiszter is. A törvényjavaslat vitája végén az elnöklő Apró Antal szavazást rendelt el. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben — a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által beterjesztett eredeti szövegben egyhangúlag elfogadta. Dr. Szénási Géza legfőbb ügyésznek az ügyészség tevékenységéről — felszólalása keretében — elmondott beszámolóját egyhangúlag tudomásul vette az országgyűlés. Ezután az interpelláció következett. Búza Barna szobrászművész (Budapest, 21 vk.) a Balatonnal, a tó jövőjével foglalkozott a kormányhoz intézett interpellációjában. Búza Barna interpellációjában válaszolva _ Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter kérte, hogy az országgyűlési ügyrend 43. paragrafusának 2. bekezdése alapján 30 napon belül, írásban válaszolhasson. Bondor József válaszát az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Ezt követően az elnöklő Apró Antal — a képviselőknek jó munkát, a szabadságra menőknek kellemes pihenést kívánva — az országgyűlés nyári ülésszakát berekesztette. (MTI) Elutazott Indira Gandhi Pénteken délelőtt az Országház minisztertanácsi termében befejeződtek a magyar—indiai hivatalos tárgyalások. A tárgyalásokról közös közleményt hoznak nyilvánosságra. Pénteken délután elutazott Magyarországról Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke, aki a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának meghívására hivatalos látogatást tett hazánkban. Az indiai kormányfővel együtt elutazott kísérete is lett Az indiai nép képviseü innepélyesen, meleg ,baráti szeretettel búcsúztatták a Ferihegyi repülőtéren, amelyet magyar és indiai zászlók, magyar és hindi nyelven megfogalmazott búcsúmondatok díszítettek. A miniszterelnökasszony búcsúztatására több ezer fővárosi lakos gyűlt össze a repülőtéren. A betonon katonai díszegység sorakozott fel csapatzászlóval. A búcsúztatáson megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a kormány több tagja, valamint a politikai élet számos vezető személyisége. Az indiai kormányfő szívélyes búcsút vett a megjelent magyar közéleti személyiségektől, a diplomáciai testület képviselőitől, majd Fock Jenő társaságában elhaladt a búcsúztatására megjelent fővárosi dolgozók hosszú sorai előtt. Magyar és indiai zászlócskák emelkedtek a magasba, s a budapesti dolgozók képviselői szeretettel búcsúztak Indira Gandhitól, s éltették a magyar és az indiai nép barátságát. A díszegység díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtottak át az indiai kormányfőnek és a kíséretében levő személyiségeknek, akik ezután elfoglalták helyüket a különrepülőgépen. Indira Gandhi a beszállás előtt baráti kézfogással szívélyes búcsút vett Fock Jenőtől. Néhány perc múlva repülőgép a magasba emelkedett. Dr. Szénási Géza beszéde Szénási Géza bevezetőben rámutatott: a törvényjavaslat nem csupán az ügyészi szervek tevékenysége szempontjából nagy jelentőségű, hanem kiemelkedő, fontossága van alkotmányjogi vonatkozásban is. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvény — a tanácstörvénnyel és a bíróságokról szóló törvénnyel együtt — ama törvényeink közé tartozik, amelyek elkészítését az alkotmány írta elő, s amelyek az alkotmány egy-egy fejezetének végrehajtását szolgálják. Aláhúzta a szocialista ügyészségre vonatkozó szervezeti és működési alapelveket. Ezek az alapelvek: a helyi szervektől független, centralizált szervezet; a törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek tevékenységébe való operatív beavatkozás tilalma; a törvények egységes és a jogpolitikai elvekkel összhangban álló elősegítése, értelmezésének valamint az ügyészekkel szemben támasztott magas szakmai, erkölcsi és politikai követelmények. A felsorolt alapelvek — a baráti szocialista országok ügyészi törvényeihez hasonlóan — maradéktalanul érvényre jutnak a javaslat rendelkezéseiben is. az A törvényjavaslat szerint ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, utasítást csak legfőbb ügyész és a felettes a ügyész adhat nekik. E rendelkezés célja: annak biztosítása, hogy az ügyészi szervezeten belül egységes jogszabályértelmezés és egységes jogpolitikai szemlélet érvényesüljön. Nyomatékosan hangsúlyozta: az ügyészség és a helyi szervek viszonyát nem egyedül az a negatív tényező határozza meg, hogy az ügyészségek nem tartoznak a helyi népképviseleti szervek alárendeltségébe, azok tehát az ügyésznek utasítást nem adhatnak. Van a kapcsolatnak egy pozitív oldala is, nevezetesen az, hogy az ügyészségek a törvényességi felügyelet ellátása során sajátos eszközeikkel segítik a tanácsokat, valamint más jogalkotó és jogalkalmazó szerveket feladataik eredményes ellátásában. Elmondta a továbbiakban, hogy a törvényesség rovására tett engedmények nélkül, a törvénysértések és az elvtelen helyi befolyás elleni következetes ügyészi fellépés ellenére, az ügyészségek és a törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek között sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, amelyben az említett szervek általában nem ellenfélnek, hanem szövetségesnek tekintik az ügyészt a közös célkitűzés, a szocialista törvényesség biztosítása terén. Szólt arról is, hogy az ügyészség a jövőben sem vállalhatja magára más szervek feladatait és felelősségét a jogszabályok megtartása és megtartatása érdekében. Ezt azért hangsúlyozom — tette hozzá —, mert egyes szervek részéről tapasztalható olyan törekvés, hogy saját ellenőrzési és felügyeleti feladataikat megpróbálják az ügyészre áthárítani. Ezt sem most, sem a jövőben nem vállalhatjuk. Saját munkaterületén minden szerv maga legyen a törvényesség első számú őre és felelőse. ry A javaslat kidolgozá