Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-23 / 69. szám
Válaszolt az illetékes A Petőfi Népe 1973. március 3-i számában megjelent „Áll a lift” című cikk szóvátette, hogy a Schönherz Zoltán tér 5. számú házban több mint egy hete áll a lift, s a házkezelőség nem gondoskodik tartalékalkatrészről. A liftekhez tartalékalkatrészt tartunk raktáron, de sajnos, a liftek rohamos megrongálódása folytán a tartalékalkatrészek felhasználódtak. Új alkatrészek pótlását még 1972. november 27-én megrendeltük az ÉVM Gép- és Felvonószerelő Vállalatnál Budapesten. A liftek tönkremenetelét nagymértékben befolyásolja a szakszerűtlen kezelés is, az, hogy egyes lakók gyermekei, kulcs helyett drótot és hajtűt használnak a híváshoz. Tekintettel arra, hogy nem csupán kötélhiányról volt szó, hanem a kötél szemezéséről és teherbíró képesség vizsgálatáról is, ezért, rajtunk kívülálló okok miatt, nem tudtuk időben kicserélni a meghibásodott drótkötelet. Megjegyezni kívánjuk, hogy vállalatunk nagyon jól tudja, ahogy emberekről van szó, hiszen lakosokhoz azért szereltettük fel a kamtelefonokat, hogy kíméljük őket a fölösleges le-feljárástól. Egyébként valamennyi lift felújításra kerül, mely több hetet vesz igénybe, ez idő alatt a liftek nem üzemelnek. Előre is kérjük a kedves lakók szíves türelmét és kérjük, hogy úgy tekintsék: sajá biztonságuk érdekében történik a felújítás. Csibrány Pál igazgató Percenként jön, megy a futár Csúcsforgalom. A bejárati ajtóig érő, hosszú embersorok kígyóznak a kecskeméti 1-es számú postán. Van, aki három-négy táviratlapot szorongat a kezében ... Az ablak mögött ülő kék köpenyes fiatalasszony villámgyorsan számolja, s közben ceruzával aláhúzza a szavakat. Fejből mondja, hogy mennyibe kerül a távirat, csak nagyritkán veszi elő az árakat feltüntető táblázatot. Amikor öt-hat kitöltött nyomtatvány összegyűlik,a táviratokat belecsúsztatja egy hengerbe, amit szaknyelven futárnak neveznek. Megnyom egy gombot, s a futár földöntúli hanggal elindul csőpostán valahová... Mi lehet a a „vonal” túlsó végén? Pál Jenőné, a csőposta másik vége mellett dolgozik. Az ide érkező névnapi jókívánságokat a kézbesítőkhöz küldi, a helyben feladott táviratokat pedig átadja Fekete Melindának, aki a telexgépen már „kopogja” is a szöveget. Szinte percenként jölmegy a futár. — Harminckét éve dolgozom a kecskeméti postán — mondja Fekete Melinda. — Több, mint 18 évig telefonközpontos voltam, 1959-ben kerültem ide, a távírdába, a telexgép mailé. Csak ránézek a naptárra, s tudom, mikor számíthatunk csúcsforgalomra. Naponta általában háromszáz táviratot továbbítok, de például Sándor, József, Julianna, Erzsébet, Katalin névnapkor a jókívánságok száma meghaladja az ezret. T. L. : A „vonal” másik vége mellett Pál Jenőné dől • Fekete Melinda telexgépen továbbítja a díszgozik. táviratokat. (Tóth Sándor felvételei.) NAPLÓ A JELÖLŐ GYŰLÉSEKRŐL A tanácselnök »bibliája« Mint ahogyan az ország sok ezernyi más településére, Bátmonostorra, a bajai járásnak erre a kétezer és egynéhány lelkes községére is a jelölő gyűlések hangulata nyomja rá bélyegét ezekben a napokban. A választópolgárok egy hét leforgása alatt a tervezett 28 jelölő gyűlésből már 16-on hallatták szavukat. A hozzászólások legtöbbje az elavult iskola helyébe újnak az építését, valamint a községi vízmű létrehozását sürgeti. Jellemző az aktivitásra, hogy egyetlen jelölő gyűlésen 9 felszólalásban foglalkoztak e két gond valamelyikével. Ami az eddigiek során jelöltek személyét illeti, a korelnökök egyike a 64 esztendős Sümegi Imre, aki 1950 óta tölti be a tanácstag megbecsült tisztét, legfiatalabb pedig Horváth Mária, a KISZ-alapszervezet titkára. A „veterán” Sümegi bácsi nevéhez fűződik a községfejlesztés egyik kiugró vívmánya, eredménye. A hajdani legszegényebbek negyedének egyik utcáját évtizedeken át víz borította. Már a harmincas években az akkori képviselőjelölt ígéretet tett, a rendezésre, a víz levezetésre, az utca rendbetétele azonban még három évtizedet váratott magára. Ekkor, társadalmi munkában a tanácstag mozgósítása nyomán tett pontot a lakosság erre a problémára. A lelkes összefogást egyébként Szurcsik Jánosnak, a községből elszármazott festőművésznek a képe ma is érzékletesen bizonyítja. Lelkesedésben, a közösség iránti felelősségben nincs hiány Bátmonostoron. Ezt bizonyítja az is, hogy „néma", részvétlen jelölő gyűlésről nem szól a fáma. Sőt, a 24-es kerületben szűkebb pátriája előrehaladásáért tucatnál is több hozzászóló tette le a voksot. Valamennyi jelölő gyűlésről dokumentumot, naplót vezettek — újságolja Oláh Imre tanácselnök. — Ez az én „bibliám” ... — S az íróasztal fiókjából tüstént elő is kerülnek a vaskos iratcsomók. Az eddigi gyűlések jegyzőkönyveiben pirossal megjelölve a közérdekű és sárgával az egyéni, személyes indítékú javaslatok, felvetések. Az arány 38:3, tehát önös ügyeit, bajait a választóknak még az egytizede sem hánytorgatja fel. — A jelölő gyűléseken felszólalók mindegyikének írásban adunk választ — folytatja az elnök. — Íme, korábban fedett buszvárók építését sürgették, már állnak. A húsellátás nem mindenben volt kielégítő: bajai ÁFÉSZ-szel egyetértésben a friss húst mérő üzletet létesítettünk. És ígéretet teszek ki, hogy a mostani választások előremozdítói, a javaslattevők ugyanúgy megkapják a testület írásos válaszát. A tanácselnök „bibliája” mind több és több lappal gyarapszik. Szaporodik bele a sok piros és az egy-két sárga jelzés. J. T. A KÉMÉNYSEPRŐNEK SEM VOLT SZERENCSÉJE Országúti járműellenőrzésen Korábban lapunk hasábjain már felhívtuk a gépkocsi- és járművezetők figyelmét, hogy március 15-től kezdődően a rendőrség szigorított ellenőrzést tart a közutakon. Az első napokban lehetőséget kaptunk arra, hogy rendőrjárőrökkel részt vehessünk az igazoltatásokon, s tapasztalatainkról beszámolhassunk. Elöljáróban szeretnénk megemlíteni, hogy mintegy ezer járművet ellenőriztek, amelynek során , tizenöt feljelentés és negyven helyszíni bírságolás történt. ÓCSKA „MÁRKÁK” Az előírások szerint a vállalatoknak szinte mindennap, magángépjármű-tulajdonosoknak a pedig háromévenként kell műszaki szempontból „vizsgáztatni” gépeiket. Sajnos, a vállalatok, üzemek, de a magánosok sem fordítanak kellő gondot a gépkocsik, motorkerékpárok műszaki állapotára. Páhin állították meg az SB 13—64 forgalmi rendszámú NISA tehergépkocsit, amelynek minősíthetetlen esztétikai állapotán kívül a következő hiányosságai voltak: a lábfék gyengén működött, a kézi fék hatástalan volt, a kormány összekötő rudazat gömbcsuklói kopottak voltak. A gépkocsivezető kérdésünkre kijelentette: a munkahelyén kényszerítették arra, hogy elinduljon. Autószerelő kisiparos Andriska János, Kiskőrös, Munkácsy utca 12. szám alatti lakos. Amikor leállították a CR 65—51 rendszámú gépkocsit, amely Szlovák Pál kaskantyúi lakos tulajdona, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a gumiabroncsok erősen kopottak, a karosszéria hátsó része rongált, a gömbcsuklók kopottak. Ilyen életveszélyes járművel még javítás céljából sem lehet a közútra kimerészkedni. Csővári János, Kiskőrös, Szabadkai utca 82. szám alatti lakos gépkocsiján is volt bőven kifogásolni való. Az IB 40—76 forgalmi rendszámú személygépkocsinak bal első lámpabúrája hiányzott, a bal első kerék csapágya kikopott, az egyik első égője sárga, a másik fehér színnel világított. Nemcsak az ő, de a másik két gépkocsiról is leszereltették a hatósági jelzéseket, bevonták a forgalmi engedélyt. VAGTAZÓ vezető Sokan azt tartják, hogy a sebesség nem ördöngösség, s ezt gyakorolják is a lakott területen belül, sőt az országutakon is. Varga Sándor, Kecskemét, István király utca 4. szám alatti lakos a CX 15—01 forgalmi rendszámú személygépkocsijával a nagy forgalmú Kada Elek utcán — ahol ki van téve a 20 kilométeres sebességkorlátozást elrendelő tábla — 50 kilométeres sebességgel hajtott. Nem mindenki ismeri el a szabálysértést. Erre akadt példa Kecskemét és Kiskunfélegyháza között, az E—5-ös úton. Jó darabig követtük az FH 29—76 forgalmi rendszámú tehergépkocsit, amely egy pótkocsit is vontatott. Hetvennel „tépett”, holott megengedett sebessége maximálisan 50 kilométer. Perjés János budapesti gépkocsivezető először fényihangon beszélt a rendőrrel, s arcátlanul odavágta: — Letagadom, hogy túlléptem a sebességet, mert nincs tanúja... A tárgyaláson nem tud bizonyítani ... Perjés később lecsendesedett, s már könyörgésre fogta a dolgot: — Ne jelentsen fel rendőr elvtárs, a családom érzi majd meg a büntetést. CSAK AZ ENGEDÉLY HIÁNYZIK Danka Ferenc József, Kecskemét, Belsőnyír 39. szám alatti lakos nemrég vásárolta meg motorkerékpárját, hiszen még le sem vizsgáztatta. Sem ez, sem pedig az nem zavarta, hogy megivott néhány pohár bort, s így ült fel járművére. Nem jutott messzire, mert a rendőrjárőr igazoltatta, s most várhatja a büntetést, amely jóval többe kerül majd, mint a bor, no meg a motorvizsga költsége. Kalmár László, foglalkozására nézve kéményseprő, s talán erre alapozta, hogy neki szerencséje lesz. Úgy látszik a rendőrség nem méltányolja a szerencsét hozó foglalkozást, mert az ÉR 37—95 forgalmi rendszámú motorkerékpárral közlekedő kéményseprőt leállította. A vezetői engedély természetesen nem kerülhetett elő, hiszen Kalmárnak ilyen nincs. Nem volt szerencsésebb Büki István, Kiskunfélegyháza, I. kerület Tanya. 100. szám alatti lakos sem. Őt az E—5-ön igazoltatták, ő se tudta felmutatni jogosítványát. A feljelentést törvényszerűen követi a bírság kiszabása, s ez manapság már nem olcsó mulatság. Gémes Gábor - A szaktárgyi vetélkedő győztesei Az úttörő szaktárgyi vetélkedő megyei döntőjének győztesei: magyar 7. osztály: Mohácsy Enikő, Kecskemét, Béke téri Általános Iskola, 8. osztály: Kovács Margit, Kiskunmajsa, I. sz. Általános iskola; matematika, 7. osztály: Hegedűs Anikó, Baja, Kállai Éva Általános Iskola; 8. osztály: Horváth Erzsébet, Baja, Felsővárosi Általános Iskola; orosz 7. osztály: Berki János, Kecskemét, Petőfi Sándor Általános Iskola; 3. osztály: Búzás Edit, Kecskemét, Petőfi Sándor Általános Iskola. A többi tárgyból csak nyolcadik osztályosok versenyezhettek. Történelemből Molnár János, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskola; födrajzból Lukács Sándor, a kiskunhalasi Fazekas Gábor utcai Általános Iskola; fizikából Hadi Endre, a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola; kémiából Szeberényi Imre, a kiskunhalasi Szűts József Általános Iskola, élővilágból pedig Tóth Ágnes, a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola tanulója bizonyult a legjobbnak. 1973. március 23. • PETŐFI NÉPE • 3 A közéleti munka rangja A közügyektől való távolmaradás és tartózkodás indokaként elég gyakran halljuk azt a kijelentést, hogy nálunk nics túlságosan nagy rangja a közéleti tevékenységnek. Pedig jelentős határozatok legutóbb a megyei pártbizottság határozata is — arra hívják fel a figyelmet, hogy növelni kell egyes társadalmi réteg aktivitását, érdeklődését a közéleti munka iránt, ami csak fokozott elismeréssel, megbecsüléssel érhető el. Kétségtelen tény, hogy a falusi pedagógusok orvosok, agrármérnökök, a városi üzemi szakemberek egy része kifejezetten idegenkedik bármiféle társadalmi megbízatástól. „Nem érünk mi arra rá!” — modják, ha ilyesmire biztatják vagy felkérik őket. A túlterhelés természetesen akadályozója lehet bármiféle többletmunkának, de éppen az említett értelmiségi dolgozók soraiban találjuk a legszebb példákat arra is, hogy leküzdhetők ezek a nehézségek. Az országgyűlési képviselők, megyei, városi, községi tanácstagok között is ott vannak e rétegek legkiválóbbjai, a társadalmi tevékenységét szívesen és önzetlenül vállalók. A kérdés csak az, hogy eléggé ismeri-e a lakosság, a választópolgárok többsége ezeknek az embereknek a közéletben végzett áldozatos munkáját? Azt hiszem, egyértelműen kijelenthetjük, hogy nem ismeri eléggé! S itt most nem is egyszerűen a népszerűsítésről van szó — a legtöbben nem is szeretik a nyilvánosság előtti szereplésnek ezt a látványos formáját —, hanem ennél sokkal többről: a közéleti tevékenység igazi megbecsüléséről és rangjáról. Beszélgettünk tanácstagokkal, akik azt mondták: az a legnagyobb elismerés és siker számukra, ha körzetük fejlődése érdekében minél többet tehetnek. Ha nem ütköznek munkájuk közben merev falakba és előítéletekbe, hanem mindenütt megértéssel és tanácstagnak, kijáró tisztelettel, segítőkészséggel fogadják őket. Ha minden alkalommal érdemi és nem csak formális — esetenként elkenő és mellébeszélő — választ kapnak interpellációjukra, s tanácsülési felszólásaikra. Ha a döntések meghozatala előtt alapos információ áll rendelkezésükre, s nem az eleve eldöntött kérdések megszavazását várják tőlük. Most, amikor ismét a tanácstagok megválasztására készülünk, különösen a tanácstagi megbízatás szerepéről és fontosságáról érdemes szót ejteni. S ennek kapcsán arról, hogy vajon ott látjuk-e minden jelentős fórumon a tanácstagokat? Nem protokolláris szempontból, hanem amikor egy-egy fontos kérdésben, közügyekben dönteni kell. Sok jele van már az erkölcsi elismerésnek, amikor oklevelekkel, plakettekkel és más figyelmességgel is kifejezésre juttatják a tanácsi szervek a végzett társadalmi munka, értékét, hasznosságát. De akad még intézmény, vállalat, sőt lakótömb is, ahol azt sem tudják, ki a körzet tanácstagja, s egyáltalán milyen munkát végez, milyen segítséget igényel. Az igazi megbecsülésről, a közéleti munka rangjáról beszélünk, s csupán néhány elgondolkoztató kérdést tettünk fel, melyekre most különösen érdemes a választ keresni. Már csak azért is, hogy az újonnan jelöltek önbizalmát, bátorságát növeljük, s azt a tudatot erősítsük bennük, hogy érdemes vállalni valami többet a társadalom, szűkebb hazájuk fejlődése, gondjaink leküzdése érdekében. Érdemes, mert munkájukra odafigyelünk, s támogatjuk azt saját erőnkhöz, tehetségünkhöz képest. T. P. PILLANATFELVÉTEL Príma kis gyűlés volt... A megjegyzés a kecskeméti 6-os jelzésű buszon hangzott el olyan lelkes kicsengéssel, hogy inkább felkiáltójel kívánkozna mögé. Nem véletlen tehát, hogy ugyancsak hegyeztem a fülemet a mögöttem ülő — alighanem házaspár — beszélgetésére. A feleség bizonyára valamilyen akadályoztatása miatt nem jutott el a jelölő gyűlésre. A férj annak lezajlásáról tájékoztatta. S mégha nem is értettem mindent, így a neveket sem pontosan, a mondattöredékekből összeállótt kép önmagában is érdekes. — Körülbelül negyvenen lehettünk ... Egészen életrevaló fiatalasszonynak látszik, egyhangúlag megszavaztuk ... Nem, más név nem is jött szóba... Nem számoltam, de vagy nyolcan-kilencen... Én a szeméttel kezdtem ... Persze felhoztam a gázt is, meg az óvodát. Ha nem tudod, úgy látszik minden házban kerül egy olyan család, mint nálunk a B-ék. A gyűlés után az Irházi, azt hiszem így hívják, tőlünk a negyedik házban laknak, ő panaszolta, hogy az ő életüket is keseríti egy ilyen család. Azt mondja borzasztó rendetlen és összeférhetetlen népek. Az asszony otthon van, de a beosztásával is baj lehet, mert a rendetlenségen kívül semmire nem mennek. A többi házbelit meg azzal szurkálják, hogy persze ők a felső tízezerhez tartoznak ... Hanem jóravaló ember az az Irházi meg a szomszédja. Megegyeztünk, hogy valamelyik szombaton összefogunk és letakarítjuk a száraz gazt, rendbe hozzuk azt az elhanyagolt bejárót. Tudod, ahol valamelyik reggel az éjszakára kint rekedt tyúkokat láttad gubbasztani ... Szinte sajnáltam, hogy célomhoz érve nem fülelhettem tovább. Hiszem azonban, hogy a fenti „pillanatfelvétel” így, töredékesen és befejezetlenül is beszédes. Őszinte tükörképe napjaink embere közéleti érdeklődésének. —y —n Munkásoknak, szeretettel Kecskeméten, a Szabadság téren lobognak a vörös és a nemzeti színű zászlók a Kertészeti Egyetem főiskolai karának hallgatói kezében. Több, mint százötvenen — hatos—nyolcas sorokban — a forradalmi ifjúsági napok országos megnyitója után a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalathoz mennek ünnepi nagygyűlést tartani. Mindenki énekel. A munkásmozgalom és az 1843-as szabadságharc ismert dalai váltogatják egymást. Tisztelettudóan leáll a forgalom, amerre végighalad a zászlókat lengető csoport. Az ünnep sajátos hangulata magával ragadja pár percre a külső szemlélőket, a dolgukra siető embereket is. Ünnepélyes pillanatok, amina kisasszonyok is bekapcsolódnak Kossuth-dal éneklésébe. A modern üzem falai ilyet még nem hallottak. Ilyen még nem volt. Diákok hozzák a zászlós márciusok hangulatát, a gépeké a munkaasztalok közé. „Kossuth Lajos azt üzente : — Normában dolgoznak, nem okoz ez nagy kiesést, hogy leálltak a gépek? — Nem — válaszolja Mátyás Tünde, aki itt, a vállalatnál még csak az első március 15-ét ünnepli — előre, pontosan megtervezték a leállást. A termelési osztályvezető .üdvözli a főiskola hallgatóit: néhány szóban méltatja a forradalmi márciusok hagyományait, szavalat következik, s Pintér Sándor, a főiskolai kar KISZ-titkára köszönti a munkásasszonyokat. A Elérkezik a legszebb pillanat: diákok Petőfi-jelvényes kokárdákat tűznek a munkásasszonyok köpenyeire. Ott tolonganak az álló gépek között, kézfogások, ölelések, egyszerű, kedves szavak. Kétszáz diák és kétszáz munkás természetes, tartalmas kapcsolata ez, amit az ünnep nagyon magasra, szimbólummá emel. Sárosi Ferencné, aki 15 éve dolgozik az üzemben, mondja. — Nem emlékszem még egy ilyen kedves, megható, nagyon jó érzéssel eltöltő ünnepségre. Nem emlékszem — ismétli. Most Rév Tamás pol-beat énekes gitárja kíséri a közös éneklést, majd Kállai Árpádné, az üzem párttitkára mond köszönő szavakat. A munkásasszonyok tapssal búcsúznak. A fiatalok hosszú sorban mennek a tollüzem épületébe, ahol egy helyiségben a fogadalmár Petőfi születése és a szabadságharc jubileuma alkalmából házikiállítást rendeztek. Mindenki, megnézi. A munkás—diák nagygyűlés, a forradalmi márciusok és Petőfi szelleméhez méltó elgondolás és tett volt. Csató Károly