Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

Domby Márton, barátjáról Az ő szavai, kifejezései is egé­szen méltók az ő gondolataihoz. Némelyek könnyűk, mint a ze­­íir, mások a teher miatt nehe­zen hömpölygők, mint ama pa­radicsomi első szentencia, né­melyek a szívet átlövellik mint a sebes villám, mások lágyak, sze­lídek, mint a májusi alkonyodás, némelyek erősen megrezzentenek bennünket, mint a mellettünk le­csapott mennykő, mások édesen csevegnek, szenderítenek, mint a pázsiti patak zörgése, — diaijá­ban pedig ezek a ruhák úgy a gondolatok testéhez vagynak szabva, mintha onnan nőttek vol­na ki. Vett elő olykor-olykor szokatlan szókat is, de az ő kü­­lönben merész, s új ideákkal ter­mékeny lelke új szókat csinálni nem mert, tudván, hogy az ideák az övéi, melyekben szabadon gá­zolhat, a nyelv pedig a nemzet tulajdona, melyet kénye szerént gyomrozni, vagy rajta erőszakot tenni nem szabad. Mely intő pél­da ez ezen szó-szülésben-vajúdó időszaknak! ezen logomachiás se­­sulumnak! Ezen talentomival öszve volt még köttetve őnála egy más kü­lönösebb, mely a legnagyobb ta­­lentomoknak sem mindenkor tár­sa, tudniillik az észrevétel ta­­lentoma (Beobachtungsgeist). Semmi az ő szeme eleibe nem akadt, amit az ő figyelmetessége még nem ragadott volna. Az előt­te levő tárgynak semmi része, porcikája nem maradt, amit külön-külön vévén meg nem is­ő­zogatott, meg nem rostálgatott volna, s néha egy olyan kicsiny­ségen, mellyet más meg se lá­tott, felakadván, sokáig mélázván, utoljára a költő-tehetség is hoz­zájárulván, egész anekdotum, s román lett belőle. Ilyen észrevé­ DOROTTYA, VAGYIS A' DÁMAK' RIADALMA A’ FARSANGON. DK.I. A/1,' FURTSA VITÉZI­ VERSEZET IV. KÖNYVBEN CS. VITÉZ MIHÁLY Ai­tal. telekből kerekedett az egész Do­rottya; innen volt az is, hogy ő a füvésztudományban, természeti históriában, s matematikában fe­lettébb gyönyörködött: innen volt az ő fáin pszichológiája, vagyis az emberi léleknek mély elmérése, melyet az ő verseiből láthatni, mert az a legigazabb pszichológus, aki a maga beszé­dével a vesékig hat, úgy hogy vagy akarom, vagy nem, a lel­kemnek magát meg kell adni, meg kell indulnom. Az ő észre­vételeit valamely dologról hall­gatni merő mulatság, és muzsika volt, ahonnan gyakran, együtt lát­ván valamit, vagy együtt lévén valamely történeten, beszélgetésre jöhettünk, mihelyt mintha jelen sem lettünk volna alig vár­tuk, hogy sorra tudakozhassuk tőle: — Hát mit observált az úr? Mert ő olyanokat jegyzett, amit ezeredik se látott, vagy ha meg­látott is, nem tartotta figyelme­­tességre méltónak, aminthogy sokszor nem is volt az magában semmi különös; de az ő lelke, ki­vált ha kedve volt, megfészkelvén egyszer magát, valamely észre­vett csekélységen, addig melen­gette a két tojást, míg végre egy trójai hadakozás nem költ be­lőle. Domby Márton a költő baráti köréhez tartozott. Sokat tett mű­veinek megismertetése, kedvelte­­tése érdekében. Elítélte a vas­­aalapos, rövidlátó kollégiumi­ ta­nárok magatartását, és az ő be­avatkozásának köszönhető, hogy a diákok­ részt vehettek Csoko­nai temetésén. 1817-ben jelent meg a debreceni poétáról írt életrajza, amelyből most egy rész­letet közlünk. 0 Ecsedi Sámuel Csokonai­­portréja. A költő debreceni lakóháza. Nagy-Váradon, és Vátzon, Mása.narofi (iollUh Anlif b.iaivel. a xa»*ox ANAKREONI D­ALOK CS. VITÉZ M. ÁLTAL BETŰBEN, HCUI.FR ANTAL IKTVIVFl, »»a;, A Dorottya és az Anakreoni dalok címlapja. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY A szabadság Szép szabadság! óh, sehol sincs E világon oly becses kincs, Mely te nálad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna. Te könnyítet­ terheinket; Ha bú rágja szíveinket, Biztatsz minket. Az oly madár igen ritka, Melynek kedves a kalitka; Bár arannyal van befedve, Mégsem telik benne kedve. Bár­ meg ne kelljen szűkülni, Mégis mindég fog készülni kirepülni. Mit ér, mit ér a rabságban kínlódni sok gazdagságban? Mit ér minden, ha köteled Békés lábadon viseled? Ha a kínos szolgabot vér, Ügy a pompa, a nemes vér , a rang mit ér? Minden vágy a szabadságra, Kevés a pénzre s országra; Több vágy szabadon pihenni, Mint pénz közt gazdag rab lenni, Kivált egy bölcs elme mindég, Egy poétás tüzesség Csak ettől ég! im MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET Mátyási József úrnak Csokonai Vitéz Mihály az örökös barátságnak szent kézfogását Ezért is sok hálát nyer tőlem Ke­cskemét, Hogy kinek eddig is tiszteltem érdemét, Mátyási barátom s bátyám Apollóba! Veled ő állított legelőször szóba. Én úgy bár eddig veled nem is szóltam, De hidd el, mindenkor hív tisztelőd voltam, így tett barátoddá, édes hazámfia! Egy néma, de legjobb korrespondencia. Ügy vagyon! a kedves poéta nevezet Fogatott szívembe legelőször kezet. Bölcs grófod lábánál Múzsám addig járt, Hogy egyszer ráakad egy újabb Múzsára. A tiéd volt, — s mindjárt előtte meghajolt, Vetvén egy tisztelést pecsétrő kaprsolt. És mivel tetézett érdemeit látta, Honjában, a Tisza partján túl, imádta. — Hányszor óhajtottam, hogy szemlélhesselek, Tiszteletem felöl tudóssá tegyelek! De hála az égnek! megvan, amit kértem, Megvan; személyedet mivel megesmértem. S még nem csak az, ami után sóhajtoztam, Mert ebédeltem is veled s tórakoztam. — Pestre is egy kocsin, mint szerelmes hazánk Hív fiai, együtt örömmel utazánk. Azok­ a hány szíves beszédek valának. Melyek szánkból, kölcsön szívünkből folyának! Te tudod azt. Múzsám! és te, ö Múzsája! Mit szól e két barát és poéta szája. Én ugyan, barátom habár távol vagyok, Szívemben nevednek egy darab részt hagyok, S bár bele a gondok táborosan járnak. Mégis ott áldozom néked, mint egy Lámák. A többek közt, hogy beszóltál ablakomba, Én is jót kívántam néked, de azom­ba Múzsáddal játszódván Múzsám, hamarjába­n dalocskát zengé kisded hárfájába: Katona József műveinek kritikai kiadása kat Elődeink se­szavaltak Katona József­ről és alig tet­tek valamit emlékének, ha­gyatékának gondozásáért. Évszázados adósságok nyo­­masztották a szülővárost és a hazai iroda­lomtudo­mányt. kiadást. könyv­A kecskeméti ta­nács désügyi művelő­­osztá­lyának a köz­ve­deményezése­több mint egy évtizede rendezett lékév során el­mulasztásokat a pótoló progra­mot fogadtak el a vezető me­gyei és városi testületek­ óta A tervből az­sok min­den megvaló­sult. Felavat­ták a drámaíró új, méltó Szobrát, megnyílt az állandó emlékkiállí­tás. Megkezdődött a kritikai ki­adás előkészítése. Régi adósság A kecskeméti tanács javaslatát 1965. április 15-i ülésén tárgyalta és fogadta el a Magyar Tudomá­nyos Akadémia textológiai mun­kabizottsága. Akkor úgy látszott, hogy napjainkig az olvasókhoz kerülhet a tervezett, Katona Jó­zsef valamennyi írását tartalma­zó, elemző, tudományos szintű kötet. Sajnos, a támogatást fel­ajánló tanács a részletkérdések­ben nem talált megoldást, a jel­zett csekély anyagi hozzájárulás realizálása sem­ sikerült. * Ez év tavaszára sikerült az akadályokat elhárítani és most már­ bizonyossággal ígérhetjük, hogy még ebben az évtizedben elkészül Katona József műveinek kritikai kiadása. Végre hiteles, az eredeti kéziratokkal egyezte­tett, a változatokat feltüntető, a forrásokat, tágabb összefüggése­ket ismertető magyarázatokkal ellátott szöveg áll rendelkezé­sünkre. A drámaíró halála után tíz esz­tendővel Erdélyi József gondolt először arra, hogy össze kellene gyűjteni a tragikus sorsú fő­ügyész lappangó munkáit. így írt a Társalkodó 1840-es folyamának 34. számában: ..Katona József sem történetileg, sem kritikailag nincs a közönség elé állítva.” Rögvest munkához fogott. 1840. június 2-án megállapodott a ko­rán sírba hullt literátor édesap­jával a kiadás egyes feltételeiről. Hasztalan szorgoskodott. A kecs­keméti Csányi János és Szilády Károly is hiába buzgólkodott a kallódó kéziratok összegyűjtése érdekében. Horváth Dörse adta ki 1856-ban újra a Bánk bánt, hogy költőnk feledésbe ment neve ismertté vál­jon, összes műveinek megjelen­tetésére 170 esztendő alatt alig volt vállalkozó. Még az 1953-ban, a Magyar Klasszikusok sorozat­ban publikált Katona József vá­logatott művei a legpontosabb, leghasználhatóbb. A drámaíró ne­vét viselő társaság 1942-ben hasz­talanul kezdeményezte összes írásainak megjelentetését. A szerkesztő bizottság tagjai Az idén tavasszal munkához kezdhetett a kijelölt szerkesztő bizottság. A kiadás alapelveit dr. Orosz László dolgozta ki még 1971 végén. Természetesen mes­­­szemenően figyelembe vette a kritikai kiadásokra vonatkozó akadémiai előírásokat és Katona József műveinek kritikai publi­kálásáról a Kiskunság és a For­rás hasábjain folytatott vita ta­nulságait. A csoport dr. Orosz László irodalomtörténész irányí­tásával dolgozik, tagjai is ismert kutatók. Bognár András, Oltvá­nyi Ambrus és Sütő József eddig is bizonyították, hogy a téma ki­váló szakemberei. Oltványi Amb­rus kivételével Bács-Kiskun me­gyében élnek. Dr. Orosz László már említett tervezete szerint négy kötetben lenne célszerű kiadni Katona mű­veit. Az első háromban drámáit, a negyedikben egyéb írásait (ver­sek, tanulmányok, történelmi jegyzetek, személyi és hivatalos írások) kapnának helyet. Ezt beosztást az egyes műfajokba tar­a­tozó művek száma és terjedelme indokolja. A negyedik kötetbe a hivatali írásokból csak részletek, szemelvények kerülhetnek, to­vábbá a hivatali írások jegyzéke. Katona József drámái közül tizenhárom maradt ránk. A Je­ruzsálem pusztulása és a Bánk bán-téma mindkét feldolgozását külön-külön tárgyalja a kritikai kiadás. A tekintélyes kecskeméti irodalomtörténész szerint tizen­hat elveszett, vagy lappangó mű­vet tulajdonítanak, részben jogo­san, részben jogtalanul Katoná­nak. (Például: Az örökség, Az üs­tökös, Medve Albert stb.) ,.A fel­sorolt művek annyiban tartoznak a kritikai­ kiadás körébe, hog­y a rájuk vonatkozó, Katona szerző­ségét bizonyító, illetve annak el­lentmondó adatokat össze kell gyűjteni, a kétségtelenül tőle származó művek előkerítését pe­dig meg kell­­ kísérelnünk, így pél­dául tisztázandó, hogy Kotzebue drámája 1834 36-os kassai kiadá­sába nem kerülhettek-e Katona fordításai.” . Elvek, módszerek A szerkesztő bizottság elkészí­tette az egyes kötetek beosztását. Úgy gondolják, hogy a dráma­fordítások kivételével időrend­ben közölnék a kecskeméti író alkotásait, így a Bánk bán 1815-ös első kidolgozása és az 1819-es végleges szövege a harmadik kö­tetbe kerülne. Igen érdekes és szerencsés, a kötet használhatósá­gát növelő módszert javasolnak a szerkesztők. Ne egymás után publikálják a Bánk bán-szövege­ket, hanem egymás mellett, szem­közti lapokon úgy, hogy a pár­huzamos részek pontosan egymás mellé kerüljenek. A kutatók alapos felkészültség­gel és részletesen kidolgozott terv szerint fogtak munkához. Ismer­jük a Madarason élő Bognár András programját. Már az első lépéseknél kiderül — írja —, hogy milyen sok tisztáznivaló ma­rad a szerkesztőkre. Mindezek alapos könyvtári-levéltári kuta­tást, a német nyelven kiadott ko­rabeli­­ színdarabok feltárását te­szik szükségessé. A múlt század harmincas-negyvenes éveiben sok színdarab névtelenül jelent meg. Mindezeket át kellene nézni. Fe­lületes vizsgálódások is azt sej­tetik, hogy még lappanghatnak Katona-fordítások. A munka megkezdődött A feladat neheze a kutatókra vár. A filológiai problémákon kí­vül meg kell küzdeniök az anyag­­gyűjtés gondjaival. Több mint sajnálatos, hogy a drámaíró nevét viselő megyei könyvtár csak hiá­nyos Katona József-gyűjtemén­­­nyel rendelkezik. Nincs használ­ható bibliográfia sem. Szükség van a kiadás befejezéséig a váro­si tanács által korábban vállalt támogatás rendszeres folyósítá­sára is. Katona József születésének 182. évfordulóján, örömmel írjuk le, hogy belátható közelségbe került a régen várt kritikai kiadás meg­jelenése. Bízunk abban, hogy az első kötetet már 1975-ben áru­sítják a könyvesboltok. Heltai Nándor

Next