Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

Kiosztották az idei SZOT-díjakat A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának székházában szerda dél­előtt ünnepélyesen átadták az 1975. évi SZOT-díjakat. Az ün­nepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja, dr. Orbán László kulturális minisz­ter, Földvári Aladár, a SZOT el­nöke és Dobozy Imre, az írószö­vetség főtitkára. Virszlay Gyula, a SZOT titkára méltatta­ a kitüntetettek munkás­ságát. — A kitüntetettek személyében azokat köszöntjük — mondotta — akiket szoros szálak fűznek dolgozók mindennapi életéhez és a törekvéseihez, akik kiemelked­tek a szocialista kultúrát terjesz­tő és teremtő, embert formáló munkásságukkal, akiknek szerte­ágazó tevékenységében ezernyi színben tükröződik korunk alko­tó emberének érzése és gondola­ta, öröme, gondja és vágya. Szo­cialista társadalmunkban a mű­vészet, a kulturális alkotó mun­ka, népünk műveltségi színvona­lának emelése megbecsült hiva­tás, amely felelősséget és köte­lezettséget ró a művészekre, a tudományok művelőire, a köz­­művelődés munkásaira. A szocia­lista életmód kialakulása, a mű­veltségi színvonal további álta­lános és jelentős fejlesztése csak a legszélesebb társadalmi össze­fogás gyümölcse lehet, amelynek létrehozása újabb erőfeszítéseket, újabb tetteket igényel. Csak ak­kor lehet igazán mély hatású az emberi alkotás, ha benne nemcsak az egyén élménye szól a másik emberhez, hanem kife­jeződik az is amiben élnek, fel­színre jut a társadalom törvény­­­szerűségeinek hatása és világosan megmutatkoznak a haladás útjai. A mai munkásélet valóságát tük­röző alkotások az üzemekben kedvező fogadtatásra találnak és mély nyomot hagynak az embe­rekben, így valóban teljesítik küldetésüket, segítenek eligazod­ni bonyolult világunkban, gon­dolkodásra, állásfoglalásra és tet­tekre késztetnek. Ezért becsüljük nagy, a korunk valóságát tük­röző, az ember értelmére és ér­zelmére egyaránt jó irányban ha­tó alkotásokat és azok létreho­zóit — mondotta. Ezután­­ Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat. SZOT-díjat kapott: Bakay Er­zsébet textiltervező iparművész, Csomós Mari színművész, Dévé­nyi János ötvösművész, Eck Im­re koreográfus, Fábri Zoltán filmrendező, Földes Imre zene­művész, Gedeon Pál, a Népszava főszerkesztő-helyettese, Gerencsér Miklós író, Gyarmati Kálmán, a debreceni megyei művelődési köz­pont igazgatója és Nagy Benjá­min, a Szakszervezetek Hajdú- Bihar megye Tanácsa kulturális, agitációs és propaganda bizottsá­gának vezetője (megosztva), Har­sányi Gábor színművész, Hubay Győző, a Tatabányai Bányász Táncegyüttes vezetője, Kígyós Sándor, a Magyar Televízió ve­zető-rendezője, Kollár Kálmán, a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsa Liszt Ferenc kórusának karnagya, Lőrincze Lajos nyel­vész, Petress István, a Magyar Rádió főmunkatársa, Ratkó Jó­zsef költő, Seregi László koreog­ráfus, Törőcsik Mari színművész és Turgonyi Júlia, az MSZMP KB Társadalomtudományi Inté­zetének tudományos munkatár­sa. A díjak átadása után a SZOT Elnöksége fogadást adott a kitünte­­tettek tiszteletére. (MTI) Jól haladnak a szántóföldi munkákkal Helikopterek, repülők és földi gépek segítségével gyors ütem­ben folyik a szántókon a munka. Megyeszerte teljes virágba borul­tak már az almások is, a napsü­téses idő kedvez a kötődésnek. A Városföldi Állami Gazda­ság almásaiban helikopterrel és földi gépekkel most végzik az ötödik permetezést. A mezőgaz­dasági nagyüzem szántóin is jól haladnak a munkával. Csaknem 140 hektáron telepítettek lucer­nát, 80 hektáron fűféléket, száz hektáron pedig baltacint. A gaz­daság az idén 1200 hektáron ter­meszti a kukoricát, a takarmány­­növény magvai már ezer hektá­ron a földbe kerültek. A dunapataji Új Élet Terme­lőszövetkezetben csaknem 600 hektáron lesz kukorica az idén. A magágyat gondosan elkészítet­ték és a talajfertőtlenítés végez­tével hozzáfogtak a vetéshez. A foktői Béke Termelőszövetkezet­ben a BKR-technológiát alkal­mazva foglalkoznak a kukorica­termesztéssel. A vetést 500 hek­táron kell elvégezni, a munkának a végéhez közelednek. A Kiskunhalasi Állami Gazda­ságban több mint 500 hektáron befejezték a búza fejtrágyázását, vegyszeres gyomirtását pedig 160 hektáron. Lucernát 20, fűféléket 80 hektáron telepítettek a ta­vasszal a gazdaságban.­ • A hartai Erdei Ferenc Termelő­­szövetkezetben Dikotex-szel végzik a búzában a gyomirtást. • Négy géppel vetik a kukoricát a foktői Béke Tsz-ben. (Pásztor Z. felvételei) Tágasabb, levegősebb lakások készülnek Gyártáshoz szerelik az ország tizedik házgyárát Júniusi próbatermelésre készí­tik az ország tizedik házgyárát Kecskeméten. Az új létesítmény, amelyet a Bács megyei Építői­ipari Vállalat tart fenn, évente 2500 lakást termel, naponta át­lagosan tízet. A házgyár, amely 18 000 négy­zetméter alapterületet foglal el, szovjet technológiával, berende­zéssel valósul meg. A gyártási folyamat teljesen automatizált, központi vezérlésű lesz. Eltérően a már működő hazai házgyárak­tól, a kecskeméti már változa­tosabb, variálhatóbb elemeket gyárt a lakásépítkezésekhez. Egy­idejűleg három-négy típus ter­melésére­­ képes. Tágas, levegős lakások alakíthatók ki az előre­gyártott elemekből a nagycsalá­dosok részére is. Ugyanakkor al­kalmasak ezek a termékek köz­épületek, óvodák, bölcsődék és iskolák építéséhez. Még az idén, a próbagyártás idején, 250 lakást adnak majd Baja, Cegléd, Kecskemét és más városok új lakónegyedeinek ki­alakításához. Teljes termelésével — 1976-tól — jelentős részt vál­lal a kecskeméti házgyár a la­kásépítési programból, elsősorban a Duna—Tisza közi városokat lát­ja el előregyártott lakó- és köz­épületekkel. V. E. 1975. május 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Nemzetköziség jelen időben „És nemzetközivé lesz holnapra a világ...” — hangzik fel az Internacionálé világunk oly sok pontján és annyi nyelvén, szinte átölelve a föld­golyót. A proletár nemzetköziség eszméje egyidős a munkásmozgalom megszületésével. A proletár­­ságot saját tapasztalatai győzték meg arról, hogy a világgazdaság és világpolitika porondján össze­fonódó tőkésosztállyal szemben nélkülözhetetlen fegyvere az egység. S amióta a marxizmus—le­­ninizmus klasszikusai az internacionalizmus kö­vetelményét a forradalmi elmélet szerves részévé a tették, a szocializmus erői, a kommunista pártok legnagyobb fokú­­ tudatossággal törekszenek nemzetköziség elmélyítésére, átültetésére a min­­­dennapok harcába. Használtuk a múlt időt a történelmi visszapil­lantás során, s a jövő időt az Internacionálé utol­só sorának távlatokat idéző kicsengésével. A leg­kézenfekvőbb igeidő számunkra mégis a jelen idő: mit jelent a proletár internacionalizmus most, 1975 tavaszán, az idei május elsején? A proletár nemzetköziség lényege természete­sen nem változik évekkel, még hosszabb lélegze­tű korszakokkal sem. Változik és állandóan új ar­culatot nyer azonban a világ, amelyben élünk, s ezáltal az internacionalista magatartás érvénye­sülése a gyakorlatban. A szocializmus világrend­szerré vált, három kontinensre terjed ki. A fej­lődés menetében meghatározó szerepet játszanak a szocialista közösség országai, gazdasági, politi­kai és védelmi együttműködésük, tengelyében a Szovjetunióval. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika hatalmas térségei többé nem a gyarmatásítók szabad vadászterületei: fiatal nemzeti államok jöt­tek létre, amelyek nem minden nehézség híján, s nem kevés gonddal, de általában az antiimperia­­lista arcvonalon sorakoznak fel. A tőkés országok­ban is nő azoknak száma, akik felismerték, hogy a kapitalizmuson nem segít a tüneti kezelés — más társadalmi rendszerrel kell azt felváltani. Különböző feltételek alakultak ki, bonyolult vi­lágban élünk — eszerint kell elhatároznunk ma­gunkat a döntésre, cselekvésre. Az internacionalista álláspont jelen időben an­­­nyit jelent, hogy megvalósítjuk mindazon erők vi­lágméretű összefogását, amelyek a társadalmi ha­ladást és a békét írták zászlajukra. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy termonuk­leáris korszakban élünk, amikor a felhalmozó­dott tömegpusztító fegyverek az emberi civilizá­ció sokszoros megsemmisítésére elegendőek. Ezért küzdünk úgy a haladó eszmék győzelméért,­hogy közben elhárítjuk az atom-világháború kataszt­rófáját. Az új társadalmi rendszer győzelmét a példa erejével és vonzásával, viszonyag békés kö­rülmények között, békés versenyben kívánjuk megvalósítani.* Mindebből logikusan következik, hogy az in­ternacionalizmus első számú parancsa ma: erősíte­ni a szocialista országok közösségét, fokozni gazda­­­sági fejlődésüket és erejüket, politikai és diplomá­ciai tevékenységüket, társadalmi szilárdságukat, védelmi képességüket. Ez a háttér biztosítja, hogy a szocialista országok külpolitikája alapvetően hoz­zájáruljon a feszültség csökkentéséhez és vissza­fordíthatatlanná tegye az enyhülés folyamatát. A szocialista országok közösségében is megkülönböz­tetett hely illeti meg a Szovjetuniót, amely törté­nelmi tapasztalatait és dicső múltját, eredményeit és erőforrásait, valamint következetesen internacio­nalista politikáját tekintve, kiemelkedő szerepet vállal ebben a küzdelemben. A szocialista országok közösségének erősítése, az egység megbonthatatlanná tétele érdeke e szö­vetség közvetlen részeseinek, de egyúttal a világ minden jóakaratú és józan emberének. A ma internacionalizmusa a tettek internaciona­lizmusát jelenti. Nem elegendőek tehát a hangzatos jelmondatok. Pedig, sajnos, erre is van péda: a pekingi maoista vezetés, miközben „forradalmisá­­gát” ismételgeti, az internacionalista összefogás megbontására törekszik, éket akar verni a béké­ért és a társadalmi haladásért küzdő különböző osztagok közé. Vajon az úgynevezett „szuperhatal­mi tézisek”, amelyek az osztály­szempontok elken­dőzésével egy furcsa és torz világképet festenek fel, a „gazdag észak” és a „szegény dél” szándé­kolt szembeállítása nem arra szolgálnak-e, hogy viszályt szítsanak, s a szegény és támogatásra egye­lőre valóban rászoruló nemzeteket éppen leghívebb barátaikkal állítsák szembe? S nem feledkezhe­tünk meg azokról sem, akik internacionalizmusu­kat hangoztatják, s közben nacionalizmust szíta­nak, önös érdekeiket a közös ügy, a közös harc elé helyezik. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság politikáját és cselekedeteit mély internacionalizmus vezérli. Az MSZMP egyszerre érzi magát felelősnek a magyar nép, s az egész nemzetközi kommunista mozgalom előtt. Tevékeny­ségünkben így forr össze a nemzeti érdekek kép­viselete az internacionalizmus ügyével, a kettő egy­sége mutatja a helyes utat. A mindennapok során <lz a fejlett szocialista társadalom hazai építését, a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országok­kal való töretlen együttmunkálkodást jelenti, mes­­­szemenő részvételt a KGST-ben, a Varsói Szerző­désben, a szocialista integrációban, a szolidaritást az antiimperialista politikát folytató országokkal, s a tőkés országok munkásosztályaival, küzdelmet az enyhülés folytatásáért. És nemzetközivé lesz holnapra a világ... nagyszerűnek ígérkező jövőt azonban most, a je­­­lenben alapozzuk meg — mindenekelőtt tettekkel. R. E. ni Tszfiatalok vetélkedője A bácskai tsz-szövetség ifjúsá­gi és versenybizottsága év elején meghirdette a termelőszövetkeze­ti fiatalok felszabadulási vetél­kedőjét. A versenyt a napokban rendezték meg Baján, ahol a szö­vetkezetek négytagú csapatai mérkőztek. A harminc éven aluli, szakmunkás képesítésű szövetkeze­ti dolgozók politikai, társadalmi és kulturális kérdésekre, valamint szövetkezetpolitikai és kérdésekre adtak választ.szakmai A felszabadulási szellemi vetél­kedőben első lett 187 ponttal nemesnádudvari Kossuth Tsz cs­­a­pata. A második helyen 183 pont­tal a sükösdi Május 1 Tsz csa­pata végzett. 182 pontot szerzett és harmadik lett a tataházi-má­­tételki termelőszövetkezet négy versenyzője. A bácskai tsz-ek ifjúsági vetél­kedőjének győztese, a nemesnád­udvari Kossuth Tsz csapata vesz részt július 6-án Kecskeméten Bács-Kiskun és Csongrád megye tsz-fiataljainak körzeti vetélkedő­jén. Egészségügyi ellátás a külterületen A külterületi, tanyai lakosság egészségügyi ellátása az ezért fe­lelős illetékeseknek eddig is szív­ügye volt, s napjainkban is az előttünk álló sürgető feladatok még gyorsabb és alaposabb vég­rehajtásán fáradoznak. Számos fórumon hangot kapott az az állandóan napirenden levő követelmény, hogy a külterületen élők egészségügye — éppen me­gyénk sajátos települési viszo­nyaira tekintettel — elsőrendű tennivaló. S ennek körébe tarto­zik az orvosi szolgálattól kezdve a betegszállításon át a gyógyszer­­ellátásig sok minden. A külterületi betegek részére életfontosságú a segélyhívó tele­fonok hálózata. Ha ezek rendsze­re nem is százszázalékos, ha akad is még kívánnivaló, már sok he­lyen betöltik hasznos hivatásukat, s a fejlesztés évről évre több kis­községet, tanyai települést cé­loz meg. A mezőgazdasági köz­pontokban is több ilyen telefon­­állomás kiépítése van soron. Szinte nincs a megyében, aki ne ismerné, vagy ne hallott, olva­sott volna a tiszakécskeiek ügyes kezdeményezéséről, a Symphonia­­buszról, amely a tanyaiak orvos­hoz szállítását hivatott lebonyolí­tani. Kisebb-nagyobb mértékben a megye több helyén vezettek már be hasonló szolgáltatást, ebben a tsz-ek, szakszövetkeze­­­tek, állami gazdaságok példamu­tató segítséget nyújtanak. A megye 61 gyógyszertárán kí­vül a körzeti orvosok kezelésé­ben, ellenőrzésük mellett 54 ké­zigyógyszertár szolgálja a na­gyobb településektől távol élők ellátását. A törekvések arra irá­nyulnak, hogy mielőbb kisegítő gyógyszertárakat létesítsenek, amelyekben a tennivalókat az or­vos felügyeletével asszisztens lát­ja majd el. Fontos politikai kérdés az üzemegészségügy, az üzemorvosi hálózat fejlesztése is. A követke­ző tervidőszakban — a kongres­­­szusi határozatok értelmében — jelentős előrelépésre számítha­tunk, nemcsak ipari üzemeink­ben, hanem — ismét csak a me­gyei struktúra szem előtt tartásá­val — a mezőgazdasági szektor­ban is. Természetesen a nagyobb területen gazdálkodó tsz-ek, álla­mi gazdaságok esetében a gondok is nyomasztóbbak. Ezekben mel­lékfoglalkozású üzemorvosok munkába állításával igyekeznek megnyugtató megoldást találni. Bács-Kiskun megye egészség­­ügyi vezetői — párhuzamosan a kórházi ágyak számának tetemes ráfordítást igénylő növelésével — fokozott figyelmet fordítanak a külterületi népesség ellátására. J. T. Mit látunk a képernyőn? Tájékoztató a televízió második negyedévi műsorterveiről (Budapesti főmunkatársunk je­lenti.) Igen lényeges adattal, a tévé­előfizetők számának ismertetésé­vel kezdte sajtótájékoztatóját Me­gyeri Károly, a Magyar Televízió elnökhelyettese. A tavalyi, több mint 2 millió 295 ezer készülék­tulajdonos száma, pár hónap alatt újabb ezrekkel gyarapodott, ami a televíziót is arra készteti, hogy fokozott figyelmet szenteljen a növekvő nézőtábor alapos és sok­oldalú tájékoztatására. Május elsejére újszerű, színes délelőtti programot ígértek. Moszkvából, a szocialista orszá­gok fővárosaiból és természete­sen itthonról közvetítik az ün­nepségek legérdekesebb esemé­nyeit, közben műsorokat sugároz­nak a IV-es stúdióból. A győzelem napja, május 9. tiszteletére egyórás emlékműsort készítettek, amelyben a filmka­merák segítségével a nézők is megláthatják a Szovjetunió terü­letén lezajlott emlékezetes csaták, átkelések helyszíneit, ahol a még ma is élő szemtanúk visszaemlé­keznek a 30 ével ezelőtt történ­tekre. , Csepeli hétköznapok címmel, négyrészes színes film foglalko­zik a csepeli gyáróriás múltjával, jelenével és jövőjével. A Házak a faluban­­ c. film pedig arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a gyors ütemben fejlődő fa­lusi építkezés változatosabban, ízlésesebben próbáljon változtat­ni a községek alakuló, új képén. Csak örülni lehet a Mozdulj! c. hatrészes sorozatnak, amely a tö­megsporttal és a testmozgással foglalkozik. Kitér a mozgás bio­lógiájára, a mozgás adta fizikai előnyökre, a beszűkült mozgási lehetőségek és a­ helytelen élet­mód egészséget károsító követ­kezményeire. Reméljük, hogy el­éri a célját és a bemutatott jó kezdeményezések arra serkentik majd a nézőket, hogy időnként elmozduljanak a készülékek elől. „A per tárgya a történelem” címmel új történelmi, művelődés­­történeti vetélkedő indul. A há­rom résztvevő hat adásban az új és a legújabbkori történelem pe­rében tanúskodik, bizonyítva jár­tasságát a munkásmozgalom, a gazdaságtörténet, a művelődéstör­ténet és a technikatörténet kérdé­seiben. Két új filmsorozatot is látha­tunk. A császár kémje, hat rész­ben Napóleon egykori híres kém­jéről készült. A nagy aranyrab­­lás, angol bűnügyi sorozat, 13- szor ötven percben. Ki mit lát? — címmel ho­­ i egy alkalommal bel- és kri­­­tikai vetélkedő je­lentkezik <zzz­al a céllal, hogy a fiatalokat játékos formában tá­jékoztassa a legfontosabb kül- és belpolitikai eseményekről. A televízió saját készítésű iro­dalmi, drámai produkciói közül érdemes odafigyelni a Színház fa­lak nélkül sorozatban Brecht Ál­lítsátok meg Arturo Uit című művére és Thomas Mann Trisz­tánjára, amely az író születésé­nek 100. évfordulóját köszönti. V. Zs.

Next