Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1926. augusztus 1. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Reagan bejelentette, hogy alelnökjelöltjének Richard Schwei­­­ker pennsylvaniai szenátort szemelte ki. — Bolgár—román kor­mányfői találkozó, amelyet Ceausescu és Todor Zsivkov várnai eszmecseréje követett. KEDD: Letartóztatták Tanaka volt japán miniszterelnököt. — A Biztonsági Tanács megvitatja Zambia panaszát a Dél-afrikai Köztár­saság agressziója miatt. SZERDA: Rómában összeült a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága. — Nagy-Britannia megszakította a diplomáciai kap­csolatait Ugandával. CSÜTÖRTÖK: Mozambik, Tanzánia és Zambia államfői Maputóban csúcstalálkozót rendeztek. — Földrengés Kínában. — Palesztin— szír megállapodás Damaszkuszban. PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev nyilatkozata a Pravdában a helsinki értekezlet évfordulóján. — Megalakult az olasz kormány. SZOMBAT: Chirac francia miniszterelnök befejezte tokiói tárgyalá­sait. — Újabb kísérlet a bejrúti és Tell Zaatar-i palesztin sebe­sültek elszállítására, így látja a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József. A moszkvai Pravda a héten Brezsnyev-interjút közölt: a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára válaszolt a lap munkatársainak kérdéseire. Az interjú ténye ön­magában is figyelmet keltett. Eb­ből is kiviláglott, mekkora fon­tosságot tulajdonítanak a Szov­jetunióban a helsinki értekezlet dokumentumának. Leonyid Brezsnyev igen derűlá­tóan nyilatkozott a Helsinkiben elért eredmények továbbfejlesz­tésének lehetőségeiről. Ugyanak­kor rámutatott arra, hogy egyes nyugati hatalmak beavatkozása az olasz kormány megalakításá­nak folyamatába éles ellentétben áll a helsinki záróokmánnyal. Az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára — szokásához hí­ven — a nyári hónapokat a Fe­­­kete-tenger mentén. ..a krími Kremlben” zülli. Itt fogadta a héten Edward Giereket, a len­gyel és dr. Gustáv Husákot, a csehszlovák KP vezetőjét. Maradjunk még a szocialista országok diplomáciai eseményei­nél: a hét elején bolgár—román kormányfői tárgyalások folytak, majd közvetlenül utána Várná­ban Todor Zsivkov Nicolae Ceausescuval folytatott eszme­cserét. Több fontos gazdasági kérdés szerepelt a két szomszéd ország vezetőinek találkozóin, így a Nikopolnál, illetve Turnu Magurele-nél megépülő vízierő­­mű ügye, valamint a Szovjetunió­ból Románián át Bulgáriába me­nő különböző vezetékek kérdése. Olaszországban megalakult az új kormány. Sorsa attól függ, hogy a parlamenti bemutatkozá­sakor a kommunista képviselők tartózkodni fognak-e a szavazás­tól. Ha ellene szavaznának aligha élne egy napot is az Andreotti­kabinet... Az új kormányfő úgy igyekezett összeállítani a minisz­­terek névsorát, hogy az olasz bal­oldal k­evés kifogásolnivalót ta­láljon benne. Nincs a kormány­ban Rumor, aki a Lockheed-bot­­rányba keveredett bele és nincs ott Colombo sem, aki a reakció érdekeit szolgáló, a kisembert sújtó gazdaságpolitikájával tu­lajdonképp az a bukásba vitte. előző kormány Természetesen nem személyi kérdések dönte­nek, hanem az, hogy Andreotti kormányprogramjában talál-e az Olasz Kommunista Párt annyi pozitívumot, aminek láttán egye­lőre nem fordulna ellene. A Közel-Keleten továbbra is Libanon drámája foglalkoztatja a közvéleményt. Megszokhattuk már, hogy egymást érik a meg­lepő fordulatok. Így volt ez ezen a héten is. Damaszkuszban a Szí­riai külügyminiszter, Khaddam, és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet „külügyminisztere”, Faruk Kaddami megállapodást írtak alá a szír—palesztin ellentét felszámolására. Ennek alapján számítani lehet a harcok heves­ségének csitulására, s talán a kö­rülzárt palesztin táborokból a se­besültek elszállításának lehetővé tételére. Cserébe a palesztin moz­galom hajlandónak mutatkozik a februári megállapodás végrehaj­tására, amelynek alapján Liba­nonban szinte az ellenségeskedé­sek előtti politikai rend állna helyre. Alig történt meg a meg­állapodás, máris új fordulat kö­vetkezett. Damaszkuszban olyan közleményt adtak ki, amellyel a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet nem érthetett egyet... A damaszkuszi értelmezés célja az volt, hogy a palesztinokat szem­befordítsa Egyiptommal, miután mostanában a Palesztinai Felsza­badítási Szervezet — Szíriával szemben! — éppen Szadat Egyip­toma támogatta... Ideillik az Iz­vesztyija megjegyzése: „Az arab reakció szavakban támogatja a palesztinokat, de valójában e problémát ütőkártyaként akarja felhasználni mind az arab orszá­gok egymás közti viszonyában, mind pedig az imperialistákkal folyó alkuban.” A Közel-Kelet után a Távol- Kelet, a hét első szenzációját Ta­naka volt japán miniszterelnök letartóztatása jelentette. A ko­rábbi kormányfő be is vallotta azóta, hogy óriási összegeket vá­gott zsebre az amerikai Lockheed repülőgépgyártó cég megbízottai­­tól. Természetesen nem arról van szó, hogy a japán demokrácia akkora lenne, mintha a korrup­ciót a legmagasabb szinten is meg tudná és meg akarná szüntetni és büntetni. Nem, főként belpoli­tikai és pártpolitikai okai voltak annak, hogy Miki Takeo minisz­terelnök leszámolt elődjével. Az ugyanis, elvbarátaival együtt, őt akarta megbuktatni... Az ősszel esedékes japán törvényhozási vá­lasztások előtt Miki Takeo, aki „a megvesztegethetetlen” híré­b­en áll, „a rend és törvény” tisz­teletben tartásának jelszavával próbálja győzelemre vezetni húsz éve kormányzó liberális de­a­mokrata pártot. Viszont minden tokiói hír azt mutatja, hogy Ta­naka letartóztatása sokkal na­gyobb erkölcsi-politikai megráz­kódtatást okozott, mint Miki Ta­keo agytrösztje kigondolhatta. Kínában megrengett a föld. A természeti csapás, amely nyilván kivédhetetlen, s amely Keleten vagy Nyugaton egyformán pusz­­­títhat minden politikai rendtől függetlenül. Kínában mégis bi­zonyos politikai megjegyzéseket igényelt. Először is azért, mert korábban a pekingi propaganda éppen azt hirdette meg, hogy megtalálták és alkalmazták földrengés előrejelzésének biztos a módszerét, erre rácáfolt. A mostani tragédia Másodszor pedig azért, mert a földrengés olyan időpontban következett be, ami­kor Csou En-Laj halála után, Teng Hsziao-Ping megbuktatását követően, Mao Ce-Tung betegsé­gének elhatalmasodásakor a „po­litikai földmozgások” máris előre jelezhetők. Végül néhány szó Afrikáról: a fekete földrész továbbra is a vi­­lágközvélemény érdeklődésének középontjában marad. Fontos esemény volt dr. Agostinho Neto látogatása Kubában: a szocialista szigetország és Angola kapcsola­tai még szorosabbakká válnak, az angolai nép tovább számíthat kubaiak segítségére a független­­­ségének megvédéséért folyó harc­ban. Dél-Afrika és Rhodesia faj­üldözői az ENSZ Biztonsági Ta­nácsában éppúgy, mint Mozam­bik fővárosában csúcstalálkozóján a három ország „vádlottak padjára” kerültek. Pénteken letette az esküt az új olasz kisebbségi kereszténydemokrata kormány. Középen Leone államfő, tőle balra Andreotti miniszter­­elnök, jobbra Tina Anselmi munkaügyi miniszterasszony — az olasz kabinetek történetében az első nő, aki tárca élére került. 4 Nagy erejű földrengések voltak Kínában a héten. A katasztrófa Tangsan városban éreztette leginkább hatását. Képünkön: Peking­­ből gyógyszerszállítmányt indítanak útnak a földrengés sújtotta területre. (Telefotó:AP) • Kuba nemzeti ünnepén nagygyűlést rendeztek Pinar del Rióban, amelyen beszédet­ mondott a hivatalos látogatáson Kubában tar­tózkodó Agostinho Neto angolai államfő (jobbról) és Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, kubai miniszterelnök. • Görii­­­sz­>k felé indult a Sismik—1 nevű török olajkutató hajó. Görögország megfenyegette Törökországot, hogy elsüllyeszti a hajót, ha az görög vizeken kutat olaj után. (Telefotó:AP) lapzártakor f­ervzeit • A Mars felszíne nem alkalmas az életre A Viking—1 markolókarja gyűjtötte talajminta első vizsgálata meg­erősíti azt a feltevést, hogy a Mars geológiailag sokkal kevésbé aktív bolygó, mint a Föld. A talajminta szervetlen összetételét a bolygó felszínét vörösre festő vasoxid magas aránya, valamint vas, kálium, szilícium, titánium és alumínium jelenléte jellemzi. Az élethez szük­séges nyomelemek csak nagyon kis arányban mutathatók ki. (AP) • Hazaérkezett Kubából az angolai küldöttség Hazaérkezett Luandába az Angolai Népi Köztársaság kormány­­küldöttsége, amely Agostinho Neto elnök vezetésével hivatalos láto­gatást tett Kubában. • Kijárási tilalom Kolumbiában A kolumbiai hatóságok pénteken éjszakai kijárási tilalmat vezettek be Bucaramangában, az ország ötödik legnagyobb városában, ahol a héten a tüntető diákok és a rendőrség között véres összecsapások törtek ki. A megmozdulások a buszjegyek 20 százalékos áremelkedése miatt kezdődtek. Az incidensnek halálos áldozata van­­ egy diák, akit eddig tisztázatlan körülmények között lőttek le. (UPI, TASZSZ) y A Minisztertanács részvéttávirata A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa a Kínai Népköztár­saság Államtanácsához küldött táviratban fejezte ki részvétét az egész kínai népnek, a földrengé­sek károsultjainak és az áldoza­tok hozzátartozóinak a Kínai Népköztársaság lakosságát napok óta sújtó pusztító erejű földren­géssel kapcsolatban. Újabb földrengésektől tartanak A kínai külügyminisztérium szombaton — helyi idő szerint a kora délelőtti órákban — újabb figyelmeztetéssel fordult a Pe­­kingben élő külföldiekhez. A mi­nisztérium tájékoztatásügyi osztá­lya felhívta a külföldi tudósítók figyelmét arra, hogy az előrejel­zések szerint „szombaton, vagy vasárnap viszonylag erős, további másodlagos földlökésektől, lehet tartani. Az Aszahi Simbun japán napi­lap pekingi tudósítója szombaton Tangsanból érkezett menekültek­re hivatkozva arról számolt be, hogy a természeti katasztrófában feltehetőleg „tíz-, vagy százez­rek” vesztették életüket. A kínai kormány hivatalosan mindeddig nem válaszolt a kül­földi segélynyújtási ajánlatokra. (AFP, Reuter, DPA, UPI­, MTI) Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának nyilatkozata Az európai biztonság és együtt­működés magyar nemzeti bi­zottsága szombaton a következő nyilatkozatot tette közzé: — Egy éve annak, hogy 35 ál­lam legfelsőbb szintű vezetői kor­mányaink nevében Helsinkiben aláírták az európai biztonság és együttműködési értekezlet záró­okmányát. E történelmi jelen­tőségű dokumentumban Európa államai először ismerték el, hogy a három évtized alatt végbement változások megmásíthatatlanok. A záróokmányban foglaltak kö­vetkezetes végrehajtása lehetővé teszi, hogy az európai­ béke és biztonság valóban tartós alapok­ra, a népek közötti barátságra, együttműködésre épüljön. E ne­mes célok elérése minden tisz­tességes, a földrész sorsáért fe­lelősséget érző ember akcióprog­ramjává vált. — Közvéleményünk üdvözli a záróokmány aláírása óta Euró­pában végbement nagyfontossá­­gú változásokat. A szocialista or­szágok és a nyugat-európai or­szágok józan gondolgozású veze­tőinek, haladó erőinek erőfeszí­tése eredményeként kontinen­sünkön mindinkább tért hódít az enyhülés: sokoldalúan fej­lődnek a különböző társadalmi berendezkedésű országok és né­peik kapcsolatai. A hidegháborús reakciós erők azonban nem nézik jó szemmel és tétenül a pozitív változásokat. Fellépnek az enyhülés, a­­ társa­dalmi haladás erőivel szemben, támadják a szocialista országo­kat, önkényesen egyoldalúan értelmezik a megállapodást. Ak­namunkájuk a záróokmány je­lentőségét kedvező h­atását egé­szében véve a helsinki konferen­cia eredményeit vette mert bizonyos imperialista célba, kö­rök kezdettől fogva ellenezték az európai béke megszilárdítását, a fegyverkezési hajsza beszünteté­sét és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kibontakozását.­­ Éppen ezért meggyőződé­sünk, hogy a béke, a biztonság és az együttműködés ügyét támogató társadalmi erőknek továbbra is­­ őrizniük kell Helsinki szellemét, kitartó türelemmel azon kell fá­radozniuk, hogy a konferencia záróokmányában foglalt megálla­podások mielőbb valóra válja­nak. E küzdelemhez fontos támo­gatást és útmutatást nyújtott az európai kommunista és munkás­pártok nemrég befejeződött ber­lini tanácskozása is. — A magyar közvélemény kész cselekvően hozzájárulni ah­hoz, hogy európa a jövőben is a béke és biztonság, a népek kö­zötti barátság és együttműködés színtere legyen — hangzik a nyilatkozat. LENGYELORSZÁGI LEVÉL Neptun kedvence Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a soproniak vagy a debre­ceniek, a kaposváriak vagy a kecskemétiek nyári úticélul a Balti-tenger helyett az Adriai-, a Fekete-tengert, vagy éppen a Balatont választják. Bár a Bal­ti-tengerpartot bársonyos nyű strandok, kilométereken föve­­át húzódó pompás fenyőerdők szé­pítik, viszont a hid­eg tengervíz igen sok turistát arra késztet, hogy más helyet válasszon nyári üdülésre. Ismétlem nem csodálkozom, hogy a magyarok alig jönnek ide hozzánk északra, én viszont minden alkalmat kihasználok, hogy elsősorban a Gdanski-öböl környékére eljuthassak. Tudom, elsősorban azért, mert lengyel vagyok. De n­em csupán ez az oka; inkább az, hogy ezen a tá­jékon igen nagy változások men­nek végbe, amelyeket leginkább csak közelről értékelhet az em­ber. Gdynia Lengyelország világra nyíló ,első kapuja, amelyet százéves német rabság után ép­­­pen fél évszázaddal ezelőtt épí­­t­ttek­ ki a 72 kilométer hosszú te­ngerparton. Köztünk vannak még, akik emlékeznek arra az időre, amikor a több, mint 200 ezer lelket számláló város he­lyén halász­falucska állt, a mo­dern kikötő helyén pedig mo­csár tocsogott. A Balti-tenger­parti Gdynia kikötője — az átra­­kodási forgalmat tekintve — már 1933-ban egyike volt a legnagyobbaknak. Egykoron ezt a várost 60—S0 ezer lakosúra tervezték. Napja­inkban a 250 ezerhez közelit. És ennek az oka nem a tervezők szegényes fantáziájában kere­sendő, hanem abban, hogy Gdynia alapításakor nem számoltak, mert nem számolhattak a ten­­gergazdaság hatalmas népgazda­sági szerepével a szocialista vi­szonyok között. A fél évszáza­dos Gdynia történetének 30 esz­tendeje viszont már a szocializ­musban íródott. És a városnak, kikötőjének a háborús pusztítá­sokból való újjáépítése szintén a szocializmus műve. Gdynia kikötőjének földtani vi­szonyai lehetővé teszik, hogy az öbölben hatalmas konténerkikö­tőt is építsenek. Nincs messze az idő, amikor a rakodópartok már messze benyúlnak a tengerbe. Mindez nem elég! Döntés szüle­tett arra, hogy új nagy kikötőt építsenek­ ,ez az Északi-kikötő a legnagyobb Balti-tengeri hajókat fogadhatja majd, elsősorban azo­kat, amelyeknek szállítmánya szén, ércek, kőolaj. Az Északi-ki­kötő az­­ egész lengyel társada­lom szorgalmával épül, teljes kapacitása évi 70—80 millió ton­na áru! — De ez már egy másik téma, amellyel egy újabb leve­lemben szeretnék majd foglal­kozni. Visszatérvén Gdyniához: ezt a Unger-melléki, fehér körű, ele­gáns szépségű várost aligha fe­nyegeti „trónfosztás”. Lakosai nem engedik elsősorban, gyá­raiból nagy befogadóképességű, korszerű hajók egész sorát bo­csátják vízre, igen gazdag ta­pasztalataik vannak az áruk ki-, be- és átrakásában, amellyel nem egy nemzetközi hírű szállít­tató tetszését nyerték meg. Az a tény, hogy Gdynia ra­gaszkodik sok évtizedes jelzőjé­hez: Lengyelország tengeri fő­városa, csak erősíti a város és kikötőjének pozícióját, ugyanis éppen itt, és nem a másik két nagy kikötőben, Gdanskban és Szczecinben van az INS­A, a szocialista országok Hajóf­elsze­relési Vállakozók Nemzetközi Társaságának a vezetősége. Az INSA-nak­ Magyarországon és Lengyelországon kívül tagja Szovjetunió, Csehszlovákia, Bul­a­gária, az NDK, Kuba és Ju­goszlávia. Lengyelország 500 kilométer hosszú tengerpartján tehát a tenger jóságos istenének, a­nnak kedvence továbbra Nep­­is Gdynia. Ez az oka annak, hogy bármikor alkalmam nyílik rá, ha csak rövid időre is, ellátogatok Gdyniába. Varsó, 1976. július 31. Marek Burczyk (Interpress—KS) • A gdyniai kikötő látképe.

Next