Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-28 / 175. szám
KÖNYVTÁR ÉS MŰVELŐDÉS Kihasználják a klubot Jánoshalmán A könyvtár a helyi művelődés kisugárzó központja jó néhány településein. Míg a többnyire hagyomány nélküli művelődési otthonok vezetői elzárkóztak a régi társaskörök, egyletek, műkedvelő csoportok kialakult szokásainak átvételétől, átmentésétől, a közösségi alkalmak folytonosságának a megteremtésétől, néhány régibb alapítású, olvasók százaihoz, ezreihez elevenen kötődő könyvtárból nagyszerű kezdeményezések csíráztak. Főként dunántúli nagyközségekben vált városokban, művelődési központtá — mint Bulgáriában már egy évszázada — könyvtár. Ez annak is tulajdonítaható, hogy a könyvtárvezetői tevékenységet jóval előbb kötötték felsőfokú végzettséghez, mint a művelődési házak irányítását. És — ami ennél is fontosabb — általában előbb érvényesítették a gyakorlatban ezeket az előírásokat. (Ahol vélt helyi, személyi érdekekre hivatkozva hiányosan és késedelmesen hajtották végre az alkalmassági rendelkezéseket — mint Bács-Kiskunban — ma is érzik a mulasztás hátrányait.) A jánoshalmi könyvtár első félévi munkájáról tájékoztató összefoglaló tanulmányozásakor jutott eszembe mindez, kapott tárlatot a jelentés egyik-másik pontja. „Klubunkban tevékenykedik a díszítőművész-szakkör. Fő feladatának a jánoshalmi fehérhímzés hagyományainak tartja. Ősszel kiállítást ápolását rendeznek munkáikból és az összegyűjtött régi hímzésekből.” „Kétszer rendeztek nálunk bemutató foglalkozást a járásban működő napközis nevelők számára.” de „Az intézményünkben műköPropagandisták klubjában előadást tartott Bognár Lajos tanszékvezető ,tanár.” „Általános iskolások és a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola diákjai kedvelik a rendhagyó könyvtári irodalomórat Folytathatnám a könyvkölcsönzésein kívüli, ám — hitem szerint — az intézmény jellegéből, lehetőségeiből a következő akciók, parancsolórendezvények sorolását Egyik-másikról írtunk is lapunkban. Még csak azt se mondom, hogy minden adottságot kihasználtak De hogy jó úton haladnak a biztos, szó szoros értelmében. Természetesen szóba se kerülhetnének követésre ajánlott példaként, ha elhanyagolnák az úgynevezett alaptevékenységüket. A jelek szerint az idén decemberben először büszkélkedhetnek háromezer beiratkozott olvasóval. Vagyis a nagyközségben élők 23 százaléka legalább egyszer fölkereste, meglátogatja 1981-ben a könyvtárat. Ez az arány valamivel jobb a járási átlagnál. A nagyközségi tanács is a másutt szokottnál nagyobb mértékben támogatja ezt az intézményét. Így a növekvő beszerzési árak ellenére fontosabb megvásárolhatják a logkiadványokat, jut pénz a tavaly elkészült 130 négyzetméter alapterületű új részleg további csinosítására. H. N. • Népszerű rádiósok (Bán Béla, Rapcsányi László, Ónodi György) a Fiatal agrárértelmiségiek klubjában. Szakmunkástanulók az olvasóteremben. IRODALMI KIÁLLÍTÁS, HOLLÓ LÁSZLÓ-EMLÉKHÁZ Múzeumi séta Debrecenben Debrecenben Borsos József neves városépítész (ő tervezte többek között az első hazai krematóriumot) vénkerti házában, nem messze a Déri Múzeumtól, nyílt meg a „Debrecen és a magyar irodalom” című állandó kiállítás. Csaknem öt évszázad irodalmát e szűk helyen bemutatni: a kiállító eszközök tervezőjének és a rendezőnek mesteri munkája. Debrecen múltja méltó erre a bemutatásra. Huszár Gál nyomdája 1561-től hazánk legrégibb folyamatosan dolgozó üzeme, a magyar nyelvű nyomtatványai s irodalmi nyelvünk letéteményesei, megerősödésének vívmányai. A jobbágy-gyermeket felnevelő kollégium a felvilágosodás fellegvára, élén Csokonaival, csey, Petőfi, Arany otthon Kölvolt Debrecenben.. A „szabadságharc fővárosa” nem feledkezhetett meg Kossuthról, Jókairól sem. Az emeleti kiállító teremben a századforduló és a 20. század jeleseivel találkozunk. A tudomány vára ekkor még a kollégium. Itt tanul Ady Endre, idejár Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig-jának gyermek hőse, Nyilas Misi; Debrecenből indul Tóth Árpád, Szabó Lőrinc. Oláh Gábort lehúzza (éppen a napjainkban világított be ebbe roppant küzdelembe Endre kitűnő könyve Oláh Tóth Gáborról), Gulyás Pál felülkerekedik, Juhász Géza szellemi patrónus lesz már egyetemi katedrája előtt is. A kiállítás e harmadik csoportja bemutatja a Csokonaikör és az Ady Társaság bátor és sokoldalú kísérleteit. Debrecen irodalmi múzeuma 1945-ig vezet el bennünket. Sokat emlegetett világ ez, a kollégium gyűjteménye is felsorakoztatja a múltját. Mégis igen sok meglepetést hoz számunkra, hogy a Csokonai- és Fazekas Mihályemlékekre figyelmeztessünk. A magyar irodalmi múlt minduntalan előretörő vonulata ez, s a kiállítás három csoportja valóban a magyar művelődéstörténet hőskora. Még mindig van bennük felfedeznivaló. A múzeum kézirattára és relikviái lehetővé teszik a tudós kutatómunkát is. Ne sajnáljunk még egy jó negyedórát, hogy a Margit utcában meglátogassuk a Holló Lászlóemlékházat. A magyar festészet nagyjával és java alkotásaival, otthona berendezésével találkozhatunk. Kiskunfélegyháza is híven őrzi képeit, de itt kitárulkozik előttünk a magyar tájjal a magyar néppel eljegyzett alkotó szinte teljes életműve K. A. I. vénkerti ház mint múzeum. A zománc másik oldala JÚLIUS ELEJÉTŐL augusztus közepéig ismét dolgozik Kecskeméten a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótábor. A résztvevők újra kiállításon tárják majd közönség elé munkájuk eredményeit. Évek óta vissza-visszatérően azon fáradoznak együttesen a kitűzött program szerint, hogy megtervezzék és létrehozzák „az utca bútorait”, eligazodási-tájékozódási pontokat teremtsenek, s az építészekkel is együttműködve oldják az új lakótelepek beton-egyhangúságát Emellett változatos, színes alkotásiakkal bizonyítják: a zománcművészet képes kilépni a hagyományos műfaji szorításokból, gazdagítani tudja a dágabb értelemben vett környezetkultúrát. Beszéltem közlekedési rendőrrel és taxisofőrrel, akik megnyugtató hangsúlyokkal állították, hogy könnyebb az eligazodás és eligazítás, amióta „madaras ágas és rajzos” zománctáblák találhatók a kecskeméti Széchenyiváros utcáin és terein. Az összkép mégsem egyértelmű. Az ott lakók több mindent kifogásolnak. Ez pedig a zománc másik oldalára derít fényt. Részben a közérthetőség határozottabb igényét veti fel, illetve arra mutat rá, hogy nem elég tervezni, megformálni, égetni és helyükre függeszteni vagy állítani az alkotásokat. A gondjukat is kellene viselni , nemcsak a stilizált ábrákét, plasztikákét, hanem a befogadó környezetüket is. KEZDETBEN jegyes véleményekkel fogadták például a Virág utca lakói a kiugróan elhelyezett, madárfejes táblát. Később megszokták, kezdett mindennapi hozzátartozó tárgyukká válni. Aztán levált mögüle jókora darabon a vakolat, ami aligha növeli bárki esztétikai elragadtatását. Másutt,ferdén illesztették helyére a számozást, vagy rossz a megvilágítás,,Megint,másutt az új felirat mellett a régit is otthagyták. Az Akadémia körút zománccal borított faszobra fölött sem múlt el nyomtalanul az idő. Bizonyára sokan vannak, akiknek a mértani formákról az elnevezéshez illő rendszeresség, rendezettség jut az eszükbe. De vajon mire gondolnak, látván, hogy erősen rozsdásodik a plasztika? A MŰVÉSZETI CÉLOK igazán akkor váltják be a hozzájuk fűzött reményeket egy-egy lakókörnyezetben, ha a jó értelemben vett praktikusság sem szorul háttérbe. Olyan igény ez, amelytől nem lehet következmények nélkül eltekinteni. Szerencsés példák bizonyítják, hogy nem föltétlenül a közízlésnek tett elvtelen engedményekről van szó, amikor a lakók ténylegesen a magukénak érzik a nekik készített alkotásokat De ehhez még valami hozzátartozik: a környezet karbantartása, a folyamatos figyelem és a sérülések szükséges kiigazítása is. Ilyen prózaibb dolgokra sem árt gondolni az immár hagyományt teremtett és tekintélyt szerzett alkotóműhelyben a szép szándékok és megvalósításuk közepette. S természetesen a város, lakóhely, sem mondhat le a mának és jövőnek egyszerre szóló művek megőrzéséről, amelyeknek a létrejötte nem kis erőfeszítésbe és anyagi ráfordításba is kerül. Halász Ferenc: Részletek a kiállításról. Dániel József (9.) Ha réz nincs, az ezüst is jó Az összeverbuvált tudós-, mérnök- és munkáshadsereg négy úton kezdi meg a befejezés tekintetében még semmi biztossal nem kecsegtető munkát. Elsősorban az urán — robbanás létrehozására alkalmas — 235-ös izotópját kísérlik meg elkülöníteni. Megpróbálkoznak centrifugálásos eljárással, a módszer azonban izotópok esetében használhatatlannak bizonyul. Építettek a Tennessee állambeli Clinton mellett egy mágneses térrel dolgozó izotópszétválasztót. Egy tölgyes domboldal angol neve alapján Oak Ridgeként válik ismertté a szakirodalomban az óriásüzem. A mágneses szétválasztás gondolatát a Lawrance ciklotronjával Californiában végzett eredményes kísérletek szolgáltatták. A módszer a könnyebb és nehezebb atomok darabonként történő szétválogatásán alapul. Az U 235 és U 238 atomokból álló nagy sebeségű sugárnyalábot erős mágneses térbe lövellik be. A könnyebb atomok valamivel íveltebb, jobban görbüld pályán haladnak, és a korábban egységes anyag két sugárra bomlik. A mágneses térből kilépő, elkülönített sugarakat két céltartályban fogják fel. A Hamupipőke-szisztémához hasonló eljárás alapelve egyszerű, kivitelezése azonban rendkívül komplikált berendezést igényel. Másrészt igen kicsi a mágneses szétválasztás termelékenysége. Egyetlen berendezés óránként csak néhány milligramm U 235-öt szolgáltatott, viszont egy urániumbomba előállításához — ezt Ghandwick már 1939-ben kiszámította — 20 kg U 235-ös izotópra lett volna szükség. Hamupipőkének ezúttal nem egy tálnyi nyersanyagot, hanem Vezúv nagyságú hegyet kell szétválogatnia. Az erős teret elektromágnesek állították elő. Az üzem méreteire jellemző, hogy csak a vasmagokhoz felhasznált anyag mennyisége (480 mágnest építettek be) elegendő nyersanyagot szolgáltatott volna a német birodalom teljes hadiflottájának megépítéséhez. A mágnespólusok és felfogótartályok nagy vákuumban helyezkednek el. A berendezések üzemeltetéséhez szükséges nagy légritkítást több ezer légszivattyúból alakított szivattyútelepek hozták létre. A pólusok között —196 °-os hőmérsékletet kellett biztosítani. A hűtéshez felhasznált cseppfolyós nitrogénből hetenként 810 000 litert fogyasztott az üzem. Az elektromágnesek tekercseinek előállításához szükséges réz megszerzése nehézségeket okozott a hadigazdálkodásra áttért Egyesült Államokban. A szükséghelyzetben az Elnök meglepő döntést hozott: utasította Bell pénzügyi államtitkárt, hogy a réz pótlására bocsássa a MED rendelkezésére a Nemzeti Bank 86000 tonnányi ezüsttartalékát. Mint később kiderült, a nemes anyagból csak 14 000 tonnára volt szükség. A west-pointi nemesfémraktárban négy éven át egy Groves által aláírt nyugta pótolta a hiányzó ezüstrudakat. A háromszázmillió békedollár értékű nemesfém sok fejtörést okozott a bőkezűen megsegített dandártábornoknak. A szerződés szerint Groves a háború befejezése után hat hónappal tartozott elszámolni a nemesfémmel. Nehéz lenne megállapítani, hogy a háborús erőfeszítést szolgálók állampolgári öntudata működött-e kifogástalanul, vagy a biztonsági szolgálat árgus figyelme terjedt-e ki mindenre, de tény, hogy 1946-ban a beépített ezüstöt 0,035 százalék híján Oak Ridge visszaszolgáltatta. Szabotőrök Oak Ridge-ben Súlyos gondot okozott a nagykiterjedésű üzem és a rosszindulatú beavatkozásra rendkívül érzékeny gyártási folyamatok védelme. A MED biztonsági szolgálatának többszörös őrlánca oltalmazta a telepet a német ügynökök szabotázsakcióitól. Tény hogy időnként keletkeztek titokzatos üzemzavarok. Az egyik berendezés vákuumkamrájában pl. a hibátlan szivattyúk minden erőfeszítése ellenére sem tudták elérni az üzemeléshez szükséges nagy légritkítást. Napokig tartó kutatás után fedezték csak fel a hibát és kerítették kézre a bűnöst. Nem látszott azonban bizonyítottnak, hogy a tettes egyenesen Canaris tengernagy utasítására hajtotta volna végre az atomprogramot késleltető akciót. A tartályban farkincáját és bundájának maradványait találták meg, a szabotőr a mezei pockok rendjébe tartozott. Arra viszont, soha nem derült fény, hogyan került egér a vákuumkamra közelébe. Az elektromágneses üzem betöltötte feladatát. Az első lépcsőben előállított három bomba közül egyiknek a nyersanyagát ezek a hatalmas gépek állították elő. Az üzem megépítése és üzemeltetése az atomprogram legköltségesebb elemének bizonyult. 1946-ban leállították, mert az atomfegyverek gyártásához sokkal olcsóbb nyersanyag-előállítási módszert találtak. A harmadik eljárás, az úgynevezett diffúziós módszer a későbbiek során használhatónak bizonyult. Igaz ugyan, hogy még négyezer fokozat alkalmazásával sem tudták tökéletesen megtisztítani az U 235-öt az U 238-tól, azonban hasadóanyagban dúsított urán előállítására kiválóan alkalmasnak bizonyult az eljárás. A maghasadásra képes U 235-öt nagy koncentrációban tartalmazó uránt máglyák építésére használták. Az atommáglyák városa: Hanford Az atomfegyver nyersanyagának tényleges előállításához a negyedik út, az atommáglya vezetett el. A németek ösztönösen is jó nyomon jártak, amikor Lipcsében és Dahlemben megkezdték uránmáglyáik építését. Csak azt nem tudta Heisenberg, hogy a máglyában egy új, mesterséges elem termelődik: a plutónium. A 94-es rendszámú elemet már 1940-ben előállítja Seaborg kaliforniai kutatócsoportja. A felfedezésről a németek nem tudnak, és megismételni sem tudnák Seaborg kísérletét, mert az urán besugárzásához óriásciklotron kell, az pedig nincs a náciknak. 1942-ig azt is megállapítják az amerikai fizikusok, hogy plutóniumnak az atommáglyában is kell keletkeznie, az energiafelszabadítással párhuzamosan lejátszódó másik folyamat termékeként. A plutónium egyébként éppen úgy hasad neutronbombázás hatására, mint az U 235. Viszont — és elérkeztünk a nagy felfedezéshez — a plutónium kémiailag különbözik az urántól, ezért sokkal könnyebben elválasztható tőle, mint az U 235. Kétségkívül radioaktív és igen kellemetlen kémiai tulajdonságokkal bíró anyag a plutónium, méltó a nevére. A kémiai elkülönítés viszont mérhetetlenül egyszerűbb az előzőekben említett három jól-rosszul bevált urániumszeparálási eljárásnál. Az atommáglyákat és a plutóniumkivonó üzemeket Hanford városától 50 km-re építik fel. Négy máglyát és három vegyiüzemet terveznek meg. A máglyák hatalmas teljesítményét (250 000 kW darabonként) nem használják fel, a hőenergiát a Columbia folyó jéghideg, kristálytiszta vize szállítja el. Az elvben nagyszerű plutóniumkivonás azonban technikai nehézségekkel jár. A 2 mnél vastagabb betonfalak elnyelik ugyan a sugárzás jó részét, de az automatikusan vezérelt üzem egységeinek kezelése így is rendkívüli óvatosságot igényel. A máglyából kiemelt uránrudak rendkívül erősen radioaktívak, és a legegyszerűbb javítás — még védőfalak mögött is — mérhetetlenül bonyolult Egy ízben a vezérlőberendezés 16 órányi munkát igénylő jelentéktelen javítása 150 azonos képzettségű technikus összevonását tette szükségessé. A rádióaktív sugárzás miatt — melynek hatása az élő szervezetben felhalmozódik — minden ember csak fél percet dolgozhatott a szerkezeten. A radioaktív sugárzás elől nem árnyékolt üzemrészben természetesen ember sem tartózkodhatott (Folytatjuk.)