Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

AT MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 51. szám Ára: 1,40 Ft 1982. március 2. kedd VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETNI! PETŐFI NÉPE A KISZ küldöttsége Olaszországban Az Olasz Kommunista If­­júsági Szövetség meghívására­­ Nagy (FGCI) Sán­­dornak, a KISZ Központi Bizottsága titkárának veze­tésével hétfőn Olaszország­ba utazott a­ Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség delegációja. A küldöttség tárgyalásokat folytat a KISZ és az olasz KISZ kapcsola­tairól, valamint a nemzet­közi ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseiről. Olasz­­­­országi­­ tartózkodása során delegáció eszmecserét folytat az olasz ifjúsági mozgalom különböző poli­tikai erőivel, köztük az Olasz Szocialista Ifjúsági Szövetség és az olasz köz­­társasági párt ifjúsági szer­vezetének képviselőivel is. (MTI) MÁRCIUS 1-TŐL 15-IG: Beíratás az első osztályba Országszerte március 1-e és 15-e között íratják be az álta­lános iskola első osztályába lé­pő kisdiákokat. Az iskolák min­denütt a helyi tanács által meg­állapított napokon veszik fel az elsős­ jelölteket. A fővárosban március 4-én és 5-én , csütör­tökön és pénteken — történik meg a beíratás. A szülők, a gondviselők köte­lessége, hog­y minden tanköteles korban levő gyermeket a lakása szerint körzetileg illetékes isko­lába írassanak be. Azok a gyer­mekek kerülhetnek az első osz­tályba, akik ez év szeptember 1-ig betöltik hatodik életévüket. Az igazgatók a helyi szokások­nak megfelelően hirdetménye­ken, vagy levélben, esetleg más módon értesítik az érdekelt szü­ Szülők, gondviselők kötelessége löket arról, melyik időpontban várják őket gyermekeik beíra­­tására. A helyi állami és társa­dalmi szervek, szervezetek köz­reműködésével gondoskodnak arról, hogy valamennyi leendő kisdiák adatai felkerüljenek jegyzékekre. A népességnyilván­a­tartó hivatalok például a taná­csok közvetítésével átadják az iskoláknak a tanköteleskorúak névjegyzékét. Az általános is­kolák igazgatói engedélyezhetik azoknak a gyermekeknek a fel­vételét is, akik a hatodik élet­évüket a tanév első hónapjá­ban — tehát szeptember 1—30. között — töltik be, s testileg, szellemileg megfelelően fejlet­tek, alkalmasak az iskolai tanu­lásra. Ezeknek a tanulóknak a felvételi kérelmét április 15-ig kell beadni az iskolák igazgatói­hoz. Valamennyi beiratkozó ta­nuló még az iskolaév kezdete előtt orvosi vizsgálaton esik át; ennek idejéről az igazgatók tá­jékoztatják a gyermekek szüleit, gondviselőit.­­Az 1982/83-as tanévben mint­egy 200 ezer gyermek tanul majd az általános iskolák első osztá­lyaiban. Csaknem mindannyian részt vettek óvodai, vagy iskola­­előkészítő foglalkozásokon. (MTI) A baromfitenyésztés és -feldolgozás jövője Manapság, amikor a népgazda­ság egyes ágazatainak fejlődésé­ről, vagy csupán termelésének szintentartásáról beszélünk, óha­tatlanul a külgazdaság változó körülményei is szóba kerülnek. Nyomban megállapíthatjuk azt is, hogy a nemzetközi piacokon egyre kíméletlenebb formában éleződik a harc a pozíciók meg­tartásáért. Magyarország eddig a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeit tudta legbiztonságo­sabban elhelyezni a szocialista és a tőkés országokban. A jövőben azonban ezek értékesítése terén is versenyképesebbekké kell vál­nunk. Ezt akkor tehetjük siker­rel, ha az eddiginél sokkal érzé­kenyebben reagálunk a külső pi­ac igényeire és idejében figye­lembe vesszük annak változása­it. Ilyen vonatkozásban Bács-Kis­­kun megyei viszonylatban érde­mes elemezni a baromfitenyész­­tés és -feldolgozás utóbbi évek­­­­ben tapasztalt dinamikus fejlő­dését. 1969-b­en már országosan a vágóbaromfi 9 százalékát vásá­rolták fel ebben a megyében. Ter­mészetesen ebben nagy szerepe volt annak, hogy ezen a terüle­ten működött az ország két leg­régibb baromfifeldolgozó üzeme, a kecskeméti és a kiskunhalasi. Ez a két vállalat ösztönözte a ba­romfitenyésztés nagyarányú fej­lesztésére a mezőgazdasági nagy­üzemeket és a háztáji gazdasá­gokat, amelyek 1975-ig további 14 százalékkal növelték ilyen jel­legű tevékenységüket. Az ezt kö­vető években hasonló ütemben folytatódott a baromfiállomány számszerű emelkedése, csupán 1978—1979-ben mérséklődött át­menetileg. S hogy 1980—1981-ben újabb lendületet kapott a baromfite­nyésztés, -feldolgozás és külföldi értékesítés azt a következő szá­mok igazolják. Bács-Kiskun me­gye 1981-ben összes ipari terme­lésének 38 százalékát exportálta, 8,9 milliárd forint értékben. En­nek 62 százalékát az élelmiszer­­ipar produkálta 5,1 milliárd fo­rint értékű árut szállított a kül­ső piacokra. Ezen belül pedig — érdemes a számot megjegyezni — 51 százalékkal a baromfiipar sze­repel. Sőt az sem közömbös, hogy a megye élelmiszeripara dollár­elszámolású exportjának százalékát adta a baromfiipar.64,6 Természetesen a baromfiexport vonatkozásában is változhatnak a világpiaci igények. Máris érezhe­tő például, hogy a vízi szárnya­sok — liba, kacsa, sőt a libamáj — keresettebb mint a csirke. Ezért szerkesztőségünk mától az elkövetkező napokban több cikk keretében foglalkozik majd megyei baromfitenyésztés és -fel­­­dolgozás helyzetével, s szakembe­reket szólaltatunk meg kilátása­it, jövőjét illetően. N. O. SOK AZ ELADÓ — KEVÉS A VEVŐ... Soha nem látott mennyiségben vultak fel autók vo_ az első igazán tavaszi kecskeméti autóvá­sárra. Tízéves Csaj­ka és hároméves Lada, mikrobusz és utánfutó, motor és oldalkocsis összecsuk­a ható segédmotor volt kínálat. Tegyük hozzá: csillagászati árakon, ütött-kopott, lyukas­ra hatéves karosszériá­Ladáért kértek nyolcvanez­ret — persze kapták meg ... nem A vásártér kora déle­­lőttig jól bírta a sok­sok autó okozta, stra­pát, ám ahogy ja­vult az idő, úgy sa­rasodon el a talaj. Hogy üzletet végül is nem kötöttek, az persze aligha fogha­tó a sárra. Ebben makacs eladók a l­­a­dasak­­jukért új régi kocsi­árat sze­retnének kapni... (Pásztor Zoltán fel­vételei) Moszkvába érkezett a lengyel párt- és állami küldöttség Katonai tiszteletadással kö­szöntötték Moszkvában, a Vnu­­kovoi repülőtéren a Lengyel Nép­­köztársaság párt- és állami kül­döttségét, amely Wojciech Jaru­­zelskinek, a LEMP KB első tit­kárának, a minisztertanács elnö­kének vezetésével hétfőn délben érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Az ünnepi díszbe öltözött repü­lőtéren a lengyel vendégeket el­sőnek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkárává Szovjetu­nió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke köszöntötte. Megjelent a párt- és állami küldöttség foga­dására az SZKP KB Politikai Bi­zottságának több tagja: Jurij Andropov, Konsztantyin Cser­­nyenko, Andrej Gromiko, Nyi­­kolaj Tyihonov, Dmitrij Usz­­tyinov. Ott volt Konsztantyin Ruszakov, a KB titkára, to­vábbá Nyikolaj Talizin minisz­terelnök-helyettes, a szovjet kormány számos tagja, az SZKP KB több felelős munkatár­sa. Megjelent a vendégek fogadá­sára Nyikolaj Ogarkov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisz­terének első helyettese és több más miniszterhelyettes. A lengyel küldöttséget szeretet­tel köszöntötték a repülőtéren a szovjet főváros lakosságának kép­viselői. Wojciech Jaruzelski Leonyid Brezsnyev kíséretében lépett el a három haderőnem egységeiből ál­ló díszalakulat arcvonala előtt, kö­szöntötte a fogadására megjelen­teket. A LEMP KB első titkára az ünnepélyes fogadtatás után Leonyid Brezsnyev együtt indult el — díszmotorosok kíséretében — szállására. A szálláshoz vezető útvonalat a két ország zászlai, üdvözlő feliratok díszítették, és a moszkvaiak az útvonal mentén szeretettel köszöntötték a vendé­geket. Hétfőn Moszkvában dőltek a szovjet—lengyel megköz­meg­beszélések. (MTI) • Vojeiceh Jaruzelskit Leonyid Brezsnyev üdvözli a moszkvai repülőtéren. FILMNAPOK FALUN Véget ért a rendezvénysorozat A vaskúti megnyitóhoz hasonlóan Dunavecsén is nagy ér­deklődés mellett zajlott le a Filmnapok falun elnevezésű eseménysorozat zárórendezvénye. Az Otthon moziban este fél hatkor Majer Imre tanácselnök köszöntötte a nézőket. Ezután Krajcsovicz Mihály, a megyei tanács művelődési osz­tályvezetője méltatta a nemes akciót, a sikeres rendezvény­­sorozat eredményeit, tapasztalatait­ — Megyénk kulturális életé­nek rangos élményeit jelenti — mondotta — a lassan a maga hagyományait megteremtő fil­mes rendezvénysorozat. Hiszen 1977 óta az idén már hatodik al­kalommal került sor a Bács-Kis­kun megyei Moziüzemi Vállalat szervezésében a Filmnapok falun akcióra. Ezek legnagyobb értékét abban látjuk, hogy a két hét alatt megyénk tizenöt—húsz községében, nagyközségében tűzik műsorra azokat a filmeket, amelyek szo­cialista valóságunk, életünk egy­­egy fontos területét mutatják be művészi fokon. Így kerültek is­mét műsorra olyan jelentős film­alkotásaink, mint a Valahol Eu­rópában, a Talpalatnyi föld, vagy a Tízezer nap. A korábban készült filmek mellett a rendezvénysorozat mű­során ezúttal megfelelő helyet kaptak az újabb magyar filmal­kotások, az elmúlt évek siker­filmjei: így a Mephisto, a Szele­­burdi család, az Ideiglenes para­dicsom, a Zsarnok szíve. Bár ezek a filmek már szerepeltek a filmszínházak műsorán, mégis az a tapasztalat, hogy sok esetben a felfedezés erejével hatnak. A cél nemcsak az, hogy a ma­gyar filmművészet legjobb­ al­kotásaival megismertessük a né­zőket. Ezzel együtt azt kívánjuk elérni, hogy a művészi élmény nyújtásával végezzük a tudatfor­málás, az ízlésnevelés, az élet­­módváltozás feladatait, eljuttas­suk a közönséghez a kultúra, ben­ne a filmművészet értékeit, emellett eleget tegyünk a kikap­­­csolódás, a szórakozás, a pihenés igényeinek. A Filmnapok falun akció nem pusztán a filmforgalmazás minél szélesebb körű terjesztését szol­gálja, hanem egyúttal közműve­lődési akció is. Azon túl, hogy szerepe van a községekben, fal­vakban élő emberek és a ma­gyar film kapcsolatának erősíté­sében, a rendezvénysorozat az alkotók és a közönség találkozá­sára is lehetőséget teremt, hasznos eszmecserékre, tapaszta­­­latcserékre ad alkalmat. Az el­múlt évek filmnapjainak tanúsá­ga szerint sok községben mara­dandó élmény volt a vetítés utáni beszélgetés és vita a közösségek tagjaival, a községek gazdasági, társadalmi és politikai vezetői­vel. Az ilyen találkozások adták és adják meg az értelmét és egy­úttal eredményét is ezeknek az akcióknak. Az 1982. évi Filmnapok falun rendezvénysorozat Böszörményi Géza Szívzár című filmjének díszelőadásával zárul. A film a Pécsi Filmszemle egyik díjazott alkotása, s remélhetően itt Du­navecsén is sikert arat az érdek­lődő és értő közönség körében. — Nem véletlen — mondotta befejezésül —, hogy az akciót ren­dezők Dunavecsét választották a díszelőadás színhelyéül, s ide hívták a közönséggel való talál­kozás, eszmecsere céljából a film alkotóját, Böszörményi Géza ren­dezőt. Dunavecse élénk, pezsgő és aktív közművelődési életének jó híre ma már túljutott a köz­ség és a környék határán. A beszéd elhangzása után rendező jelenlétében nagy érdek­­­lődés mellett levetítették a Szív­zűr című új magyar filmet, mely annak a Balázs Józsefnek a no­vellája alapján készült, akit a kecskeméti Forrásban fedeztek fel annak idején, amikor megje­lent a folyóiratban a Koportos című regénye. Ez a tény nem kis mértékben fokozta a jelenlevők érdeklődését. A vetítés után a szokásoknak megfelelően — Bernáth László kritikus vezetésével — ankét kö­vetkezett a helyszínen, ahol Bö­szörményi Géza rendező válaszolt a felmerült kérdésekre. V. M. mm, Mezőgazdasági őrök Jártában-keltében gyakorta hall, vagy tapasztal az ember olyasmit, amin jogosan felhá­borodik. Például, ha gondat­lan emberek erdőtüzet okoz­nak, ha milliós értékű gépek kint maradnak a határban, ha szépen gondozott kertek kö­zött elhanyagolt, gazos parcel­láikat lát. Még hosszan tud­nánk sorolni ezeket a cseppet sem szívderítő példákat, ame­lyekből egyesek olyan követ­keztetéseket vonnak le, hog­y természeti kincseink, mező­­gazdaságból származó értéke­ink védelme még gyerekcipő­ben jár. Nemrégiben részt vettem a bajai és kiskunhalasi járás mezőőreinek, vadőreinek, hal­őreinek — közös néven mező­­gazdasági őreinek — összevont tanácskozásán, ahol kedvező változásokról is hallhattam. Mindenekelőtt arról, hogy mezőgazdasági nagyüzemek és a a tanácsok alkalmazásában levő mezőgazdasági őrök nin­csenek magukra hagyatva. A termelőszövetkezeti tagság és a lakosság egyre inkább segí­ti őket. Mind gyakoribb, hogy figyelmeztetik a mezőőrt, hol van szükség a közös vagyon fokozottabb védelmére, vagy leleplezik a társadalmi tulaj­don megkárosítóit. Mindezt persze természetes­nek kellene tartanunk, hi­szen a társadalmi és csoport­­tulajdon védelme minden ál­lampolgárnak kötelessége. Jól tudjuk azonban, hogy e köte­lezettséget nem elég hályban rögzíteni. Mert rogsza­saj­nos mindig lesznek olyanok, akik hanyagságból, gondatlan­ságból okoznak kárt, és olya­nok is, akik szándékosan vé­tenek a társadalmi tulajdon ellen.­ A mostani örvendetes szem­léletváltozás hosszas, folyama­tos felvilágosító, nevelő mun­ka eredménye. Részt vettek benne sokan, társadalmi szer­vek, intézmények, vezetők és beosztottak, közösségek és egyének. Nem lehet azonban eltitkolni azt sem, hogy míg a kedvező tudati változás arány­lag lassú folyamat, egyetlen rossz példa elég a negatív je­lenségek feléledésére. A mezőgazdasági őrök eze­ket az észrevételeiket sem hallgatták el. Míg a mezőgaz­dasági nagyüzemek többféle módon igyekeznek parlagterü­leteiket hasznosítani — nem­ritkán nagy anyagi áldozatok árán —, az egyéni tulajdonban levő, elhanyagolt földek alig­­alig csökkenő száma felhábo­rítja a közvéleményt. Különö­sen a zöldövezetekben és kert­városokban évek óta sűrű gaz­zal borítottak a parcellák. Jo­gos a feltételezés, hogy ezeket gazdáik telekspekulációs cé­lokra tartogatják. Hatható­sabb segítséget várnak a me­zőőrök a tanácsok sza­kigazga­­tási szerveitől. Közismert az a jelenség is, hogy ha a mezőgazdasági őr szabálysértési eljárást kezde­ményez az engedély nélküli horgász, vadász ellen, akkor a vétkes fűhöz-fához szaladozik, hogy elkerülje a büntetést. Bár erre elvétve kerül sor, a köz­tudatban sok téves feltételezés kering arról, hogy akinek is­merőse van, az megússza pénzbírságot. Ezeket a híresz­­­teléseket sokkal könnyebben tudnák megcáfolni a társadal­mi tulajdon hivatalos őrei, ha minden esetben tudomásuk lenne az intézkedésről. Kétségtelen, hogy a mező­­dasági őr értesítésével növek­szik a tanácsok amúgy sem kevés adminisztrációs mun­kája. Mégis úgy véljük, eggyel több példány legépelése, eg­­­gyel több levél postázása nem olyan nagy feladat. A haszon megéri a fáradságot. Hiszen éppen a tanácsoknak kellene példát mutatniuk abban, hogy a mezőgazdasági őrök vételeinek, jelentéseinek eszre­fo­ganatja van. Erdőink, vizeink, földjeink legfontosabb természeti kin­cseink, nemzeti vagyonunk ré­szei. Függetlenül attól, kinek a tulajdonában vannak, minden­kinek kötelessége, hogy óvja, védje. K. K. 1Ä. wi

Next