Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-07 / 235. szám

EMLÉKÜNNEPSÉGEK HAZÁNKBAN ÉS KÜLFÖLDÖN Kodály Zoltán 1885 és 1892 között lakott Galántán. Itt tanult írni és olvasni és az akkori kispajtásaira em­lékezve írta a Bicínia Hun­­garica előszavában a ma már országszerte ismert szép üzenetet: „Galántai népisko­la, mezítlábas pajtásaim, rá­tok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködön át. Hajigáló, verekedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, tal­pig derék fiúk, dalos, tán­cos, illedelmes jódolgú lá­nyok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre (s még egyre-másra) megtaní­tanak, de más életet teremt­hettünk volna ebben a kis országban!” Kodály Zoltán 1905-ben a Bu­dapesti Zeneakadémia sikeres be­fejezése után ide tért vissza, és innét kiindulva a Mátyusföld és Csallóköz falvaiban gyűjtött elő­ször népdalokat. Ideutazott 1927-ben is; egy régi templomi énekeskönyvet — mely­ben egykori énektanítójának, Fü­­löp János tanító úrnak négyszóla­mú karácsonyi pásztor­miséje volt bejegyezve — keresett. Galántára, a Mátyusföldre em­lékezve írta meg 1933-ban a Bu­dapesti Filharmónia Társaság 80. évfordulójára ma már világhírűvé vált zenekari művét a Galántai táncokat, amelyben az a csodála­tos verbunkos zene hangzik fel, amelyet Kodály Zoltán gyermek­korában a világhírű Mihók prí­más és zenekara vitt szét a nagy­világba, s akiknek rajkóiból, ahogy Kodály Zoltán szülei emle­gették, „Zoltán malacbandája” állt... Utoljára 1943. május 30-án járt Galántán, amikor a nagyközség és a járás népiskolái ünnepelték az akkor 60 éves Mestert. Ezerta­gú gyermekkórus zengte az általa Galántán és környékén gyűjtött népdalokat. Ezen a napon válasz­totta meg a képviselőtestület dísz­polgárrá. Mit jelentett számára ez a ga­lántai látogatás? „Eljöttem Ga­lántára, tovatűnt gyermekkorom színhelyére, hogy részt vegyek egy szerénynek ígérkező, de kedves falusi dalosünnepélyen. És íme, úgy jártam, mint a bibliai Bálám, aki elindult, hogy keresse elve­szett számárért és egy országot ta­lált helyette. Én is egy egész or­szágot, egy egész birodalmat ta­láltam itt, Galántán. Ez a tenger éneklő fiú és leány, a mi szebb és igazibb jövőnk ...” így gondolt ránk egész életében Kodály Zoltán. Galánta és az egész Mátyusföld mély tisztelettel emlékezik Ko­dály Zoltánra, de nemcsak Galán­ta és a mi járásunk, hanem egész Dél-Szlovákia magyar lakossága. 1969 óta háromévenként Galántán rendezik meg a Kodály-napokat, a szlovákiai magyar felnőtt ének­karok országos találkozóját. A mintegy ezer-ezerkétszáz énekes találkozójának rendszeres résztve­vője a kassai Csermely kórus, a diószegi Vox Humana, a somorjai Híd, a galántai Kodály Zoltán Da­loskar, a zsérei, a kolonyi és a ri­maszombati vegyeskar, melyek több alkalommal nyertek arany­koszorús minősítést. Az említette­ken kívül kitűnő magyarországi vendégkórusok is ellátogattak hozzánk. A galántai Kodály-napo­­kon egyben a hazai karvezetők szakmai továbbképzéséről is gon­doskodtunk, hiszen azokon olyan kiváló magyarországi előadók tartottak előadást, mint Vass La­jos, Vikár László, Sárosi Bálint, Gulyás György, Eősze László, Raics István és mások. A centenárium évében Galánta és az egész Mátyusföld népe 1982 áprilisában és májusában a „Ta­vaszi szél...” népdalverseny helyi és járási versenyein főleg a Ko­dály által gyűjtött népdalokkal, népballadákkal adózott Zoltán emlékének. Május Kodály 15-én, amikor a Magyar Kodály Társa­ság népes csoportja Galántára lá­togatott, hogy felkeresse a Mester gyermekkori tartózkodásának színhelyét, a CSEMADOK (Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kul­turális Szövetsége) Galántai Járási Bizottsága ünnepi hangversenyt rendezett. Az őszi vénysorozat centenáriumi rendez­keretében sokolda­lúan szeretnénk emlékezni Kodály Zoltánra. A CSEMADOK Galántai járási és városi Bizottsága novem­ber 19—21-e között rendezi Ko­dály centenáriumi emlékünnepé­lyét, melynek keretében 19-én es­te a galántai művelődési házban az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes ének­ és zenekara, valamint szólistái adnak ünnepi hangversenyt. November 20-án, többek között, Záveczky László Kodály és Galánta, Heltai Nándor a szülőváros és a zeneszerző kap­csolatáról tart előadást. Számí­tunk a Magyar Kodály Társaság vezetőinek a közreműködésére is. Vass Lajos vezényli az össz­­kart az 1975-ös III. Kodály-na­­pokon. A késő délutáni órákban kerül sor a galántai járás felnőtt énekkarai­nak versenyére. Az említett ünne­pély fénypontja lesz a szombat es­ti ünnepi énekkari találkozó, melynek keretében színpadra lép a délutáni járási verseny győzte­se, a galántai énekkarok, magyar­­országi vendégkórusaink, lengyel vendégkórusunk és a Csehszlová­kiai Magyar Tanítók Énekkara. Vasárnap délelőtt rendezzük meg járásunk gyermekkarainak talál­kozóját. Decemberben a Szlovák Filhar­mónia szimfonikus zenekara neves magyarországi szólóénekesek köz­reműködésével ünnepi hangver­senyt ad Galántán, ami méltó be­tetőzése lesz a Kodály-centená­­rium kulturális rendezvényeinek. Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából 1982 de­cemberében annak bizonyságául, hogy Galánta sosem felejti el Ko­dály Zoltánt, a volt Eszterházy­­kastély parkjában —, ahol valaha Joseph Haydn zenélt, s amelyben a már idézett Kodály-beszéd is el­hangzott —, Galánta városa em­lékművet állíttat, hogy hirdesse örökké a mi jószomszédi harmó­niára való törekvésünket és mély­séges tiszteletünket városunk egy­kori lakója, Kodály Zoltán iránt. Morovics Ferenc, a Galántai Városi Nemzeti Bizottság Tanácsának elnöke Kodály és Galánta ,Galánta és Kodály Bánk bán­illusztrációk A Bánk bán műsorra tűzésekor a Katona József Színház igazgatósága fölkérte Bod­ri Ferenc festőművészt, mutassa be az előadások látogatóinak, hogy ő milyen­nek látja nemzeti drámánk szereplőit, mi­lyen kép alakult ki benne a tragédia leg­izzóbb pillanatairól. A színház előcsarnokában kiállított raj­zokból nemcsak azért közlünk néhányat, hogy ezáltal is az előadás és a kis tárlat megtekintésére ösztönözzük a nézőket. Ezek a grafikák széles nyilvánosságot ér­demelnek! • Gertrudis: „Az én öcsém­­ élénk gyilkossá leve?!” • Tiborc: „Szép pénz, de adhatsz-e hát min­­denik szűkölködőnek?” • Bánk: „örökre átkozott légyen, átkozott.” KPVDSZ kulturális napok A­­ Kereskedelmi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Bács- Kiskun megyei Bizottsága idén is aktivisták, tisztségviselők javas­latai, az alapszervezeti progra­mok alapján állította össze a szokásos őszi kulturális napok műsorát. Remélhető, hogy valós igényeket és jól előkészített ren­dezvényeket népszerűsít, gyűjt csokorba a XXII. KPVDSZ kul­turális napok Bács-Kiskun me­gyei műsorfüzete. A vetélkedők most is kedveltek. A „Jót, s jól magyarul” anyanyel­vi vetélkedő középdöntőjére ok­tóber 27-én, az SZMT-székházban kerül sor. Az első fordulóból to­vábbjutottaknak ilyesféle felada­tokat kell megoldaniok. Fordítsa magyarra az „Italmérőpultost fel­vételre keresünk” feliratot. IBIK kiskunfélegyházi központjá­­­ban arról kell számot adni benevezetteknek, hogy mennyire a ismerik Arany János költészetét. ,j Miért Baja a Baja?”; megtud­hatják, akik elmennek október 11-én a Csitank­a vendéglőbe,, ahol Rapcsányi László vezeti a helyismereti fejtörőt. A ZÖLDÉRT Vállalatnál azt döntik el, hogy melyik szocialista brigád a leg­­tájékozottabb, a legműveltebb.­­ Több rendezvény a képzőmű­vészeti világhéthez és a Kodály­­centenáriumhoz kapcsolódik. Du­­navecsén Bozsó-kiállítást, Kece­­len l Kátai Mihály tűzzománcait tekinthetik meg az áfész-dolgo­­zók. A Bács-Kiskun megyei Ru­házati Kereskedelmi Vállalat kis­kunfélegyházi alkalmazottainak egy szabadegyetemi előadást ajánl a program. A már említett Dunavecse és Vidéke ÁFÉSZ a helyi művelő­dési ház színvonalas rendezvé­nyeire szervez csoportos látoga­tást. Ott lesznek dr. Kovács Imre MIÉP-miniszterhelyettes előadá­sán. Számukra különösen hasz­nosnak ígérkezik. Bizonyára sok érdeklődőt vonz Baján Kőhegyi Mihály előadása. Legújabb ásatá­sairól tájékoztatja az áfész által meghirdetett előadáson hallgató­ságát. A XII. KPVDSZ kulturális na­pok keretében kerül sor október 20-án, az SZMT-székházban az ágazatban dolgozók szakszerveze­ti napjára. Előadónak Tausz Já­nost, a KPVDSZ elnökét kérték föl. H. N. 1982. október T • PETŐFI NÉPE • KÉTSZÁZ ELSŐS LÁNY KÖZÖTT NÉGY FIÚ Bajszos „óvó bácsik” Nézegetem a kecskeméti Óvónőképző Intézet elsős hallgatóinak névsorát. Kétszázan vannak, közöttük négy fiú nevére bukkanok. Nem lepődöm meg, mert az előző tanévekben is végeztek már az OK-ban srácok. Magam elé képzelem: fehér köpenyben, deli fiatalember mesél a kicsiknek, bajsza alól mosolyog rájuk, felsegíti a cipőt nekik. Furcsa kép, de természetes. Jól tudjuk, hogy az óvodákból hiányoznak a férfi pedagógusok. Talán ezért nem zárkóznak el az utóbbi években a felvételi bizottságok tag­jai attól, hogy felvegyék a hallgatók közé azokat a fiúkat is, akik öröm­mel és elhivatottsággal foglalkoznak az óvodáskorú gyerekekkel. Arckép­­vázlatok Bodnár Béla tanítóképzőbe adta be felvé­teli kérelmét, de az utolsó pillanatban módosított: mégis csak „óvó bácsi” akar lenni. Gö­döllőn házban játszó­talál­a­kozott naponta ahol gyerekekkel, bábszak­kört szervezett nekik. A híradás­­technikai műszerész most Kecs­keméten tanul. Lajosmizsén óvodában dolgo­zott Kolinászi Zoltán. Tiszakécs­­kén járt gimnáziumba, szü­lei pe­dagógusok. Első nekifutásra fel­vették az Óvónőképzőbe. Most Ladánybenén laknak, onnan bu­­szozik át. Petneházi Zsoltnak is van már gyakorlata az óvodai munkában. Az építőipari iskola után a sal­gótarjáni óvodában kóstolgatta az „óvó bácsi” szerepkörét, anyja nyomdokában halad. Édes­aki szintén ezen a pályán dolgozik. Tavaly érettségizett a kecske­méti Katona József Gimnázium­ban Béres László. Egy nyáron fa­­gyisként kereste a zsebpénzét a lakótelepi cukrászdában. Ott ked­velte meg a gyerekeket... így a látszerészipari tanulóból hamaro­san óvónőképzős hallgató lett. Kérdések — Miért választják ezt a pá­lyát? — kérdezem a körülöttem ülő „óvó bácsiktól”. Kolb­ászi Zoltán: ■— Szeretem a gyerekeket. Úgy akarom nevel­ni a 3—6 éves korúakat, hogy boldogan járjanak az óvodába. a Petneházi Zsolt: — Elsősorban kicsik őszintesége ragadott meg. Jó érzés egész nap velük lenni. Bodnár Béla: — A nevelést hangsúlyozom. Lemérhetem mun­kám eredményét: sikerül-e meg­barátkozni mondjuk a vadóc gye­rekkel ? Béres László: — Ennél a kor­osztálynál szívből jön a szeretet, de a gyűlölet is. Akkor lesz si­A fényképészek mindig a köze­lünkben voltak. De Roberto olyan nyugodt és kedves volt, hogy ez alkalommal nem kezdett ki ve­lük. És ezután készítették azt a híres-hírhedt fényképet, amely a „Life” magazinban jelent meg: mi ketten, kéz a kézben Amalfi partjainál. Bejárta az egész vilá­got, és megmutatta, milyen csa­­podár asszony vagyok én ... Amalfiban felismertem, hogy eljött az a pillanat, amikor Pet­­terrel szemben abszolúte becsüle­tesnek kell lennem. Több pró­bálkozás után ezt írtam neki: „Nehéz lesz elolvasnod ezt a le­velet, nekem pedig nehéz megír­nom. De azt hiszem, ez az egyet­len megoldás. Szívesen elmagya­ráznék neked mindent elejétől fogva, de úgyis eleget tudsz. A bocsánatodat szeretném kérni, de ez olyan értelmetlennek tűnik. Ez nem­ egyedül az én hibám, és te hogyan tudnál megbocsátani, ha én Robertónál akarok maradni? Nem akartam szerelmes lenni, és végleg Olaszországban marad­ni. A terveink és álmaink után — te tudod, hogy ez az igazság. De mit tehetek? Min változtat­hatnék? Magad vetted észre Hollywoodban, hogy nő a vonzal­mam Robento iránt, mennyire hasonlítunk egymásra, hogy ugyanazok a vágyaink ugyanar­ról a munkáról, ugyanazok az el­­képzeléseink az életről. Azt gon­doltam, le tudom­­ győzni az irán­ta érzett vonzalmamat, ha látom a saját környezetében, mely an­­­nyira más, mint az enyém. De pont az ellenkezője történt: körélményem, ha megkedvelnek a gyerekek. — Hogyan érzik magukat az óvónőképzős lányok között? K. Z.: — Elfogadtak. Termé­szetesnek veszik, hogy fiú is van a csoportban. Egyenrangú vagyok velük. B. L.: — Megmondom őszin­tén, először feszélyezetten érez­tem magam a lányok között. — Mit szóltak a gyerekek? B. L.: — Ritka a férfi óvoda­pedagógus. A kicsik­ odafigyelnek a szavunkra. P. Zs.: — Jó az, ha látja a gyerek, hogy nemcsak a család­ban van férfi, hanem ott is, ahol a napjának nagy részét eltölti. B. B.: — A hospitáláson fur­­csállva néztek először a gyere­kek: ki ez a csodabogár? Már megszoktak, megbarátkoztak ve­lem is. — Mit kell megtanulniuk az elkövetkezendő iskolai évek alatt? K. Z.: — A módszertani tan­tárgyakra nagyon odafigyelek: mit, hogyan tanítsak majd az óvodásaimnak — játékosan. B. L.: — Milyen lélektani ha­tásai vannak a módszereknek? Ez a kérdés foglalkoztat. B. B.: — A gyermekpszicholó­gia érdekel. Milyen a lelkiálla­potuk az óvodáskorúaknak ? En­nek ismeretében olyan foglalko­zásokat szeretnék tartani, hogy felviduljanak, önfeledten együtt haladjanak velem. Végezetül Négy fiú — az óvónőképzőből. Nem lepődnek meg a gyerekek, ha fehér köpenyben látják őket, bajuszuk alól mosolyog rájuk. Tudjuk, hogy az óvo­dákból sem hiányozhatnak a férfi pedagógusok. Ezért tanulhatnak most Kecskeméten. Borzák Tibor Petter, tudom, hogy ez a levél bombaként hat rád, Piára, a jö­­vőnkre, a múltunkra, amelyben te olyan önfeláldozó és segítő­kész voltál. És most egyedül állsz a romokon, és én nem segíthetek neked.” Attól a perctől kezdve, hogy elértük Stromboli­t, és elkezdtük a forgatást, a munkatársak ész­revették, hogy Roberto és én több időt­ töltünk együtt, mint amen­­­nyi szükséges. Utána megérkez­tek az újságírók, elkezdték a nyomozást, minden lehetséges emberrel beszéltek, megszámol­ták a fürdőszobámban a fogkefé­ket. És hol aludt Roberto? És hol a testvére? Egyedül voltam a hálószobámban? Először csak az olasz újságírók jöttek, azután a kollégáik is a világ minden tájáról. És ezután kaptam meg Petter levelét. Meg van róla győződve, hogy nem gondolkodtam a követ­kezményeken, végül is Rossellini házas ember, katolikus országban él, és én Anna Magnanit csak mint Roberto szeretője válthat­nám fel. Rossellini semmilyen új házasságát nem ismernék el Olaszországban. Azokban az években, amíg házasok voltunk, ő mindig azon volt, hogy nekem segítsen, levegye a vállamról a felelősséget, és a terheket. „Nincs olyan férfi, aki több szabadságot adott volna a feleségének akit szeret, mint én neked." Sírtam, amikor elolvastam Petter levelét. Következik: 23. Csak egy éle­tünk van... 20 Petter levele

Next