Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-07 / 235. szám
EMLÉKÜNNEPSÉGEK HAZÁNKBAN ÉS KÜLFÖLDÖN Kodály Zoltán 1885 és 1892 között lakott Galántán. Itt tanult írni és olvasni és az akkori kispajtásaira emlékezve írta a Bicínia Hungarica előszavában a ma már országszerte ismert szép üzenetet: „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim, rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködön át. Hajigáló, verekedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, dalos, táncos, illedelmes jódolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre (s még egyre-másra) megtanítanak, de más életet teremthettünk volna ebben a kis országban!” Kodály Zoltán 1905-ben a Budapesti Zeneakadémia sikeres befejezése után ide tért vissza, és innét kiindulva a Mátyusföld és Csallóköz falvaiban gyűjtött először népdalokat. Ideutazott 1927-ben is; egy régi templomi énekeskönyvet — melyben egykori énektanítójának, Fülöp János tanító úrnak négyszólamú karácsonyi pásztormiséje volt bejegyezve — keresett. Galántára, a Mátyusföldre emlékezve írta meg 1933-ban a Budapesti Filharmónia Társaság 80. évfordulójára ma már világhírűvé vált zenekari művét a Galántai táncokat, amelyben az a csodálatos verbunkos zene hangzik fel, amelyet Kodály Zoltán gyermekkorában a világhírű Mihók prímás és zenekara vitt szét a nagyvilágba, s akiknek rajkóiból, ahogy Kodály Zoltán szülei emlegették, „Zoltán malacbandája” állt... Utoljára 1943. május 30-án járt Galántán, amikor a nagyközség és a járás népiskolái ünnepelték az akkor 60 éves Mestert. Ezertagú gyermekkórus zengte az általa Galántán és környékén gyűjtött népdalokat. Ezen a napon választotta meg a képviselőtestület díszpolgárrá. Mit jelentett számára ez a galántai látogatás? „Eljöttem Galántára, tovatűnt gyermekkorom színhelyére, hogy részt vegyek egy szerénynek ígérkező, de kedves falusi dalosünnepélyen. És íme, úgy jártam, mint a bibliai Bálám, aki elindult, hogy keresse elveszett számárért és egy országot talált helyette. Én is egy egész országot, egy egész birodalmat találtam itt, Galántán. Ez a tenger éneklő fiú és leány, a mi szebb és igazibb jövőnk ...” így gondolt ránk egész életében Kodály Zoltán. Galánta és az egész Mátyusföld mély tisztelettel emlékezik Kodály Zoltánra, de nemcsak Galánta és a mi járásunk, hanem egész Dél-Szlovákia magyar lakossága. 1969 óta háromévenként Galántán rendezik meg a Kodály-napokat, a szlovákiai magyar felnőtt énekkarok országos találkozóját. A mintegy ezer-ezerkétszáz énekes találkozójának rendszeres résztvevője a kassai Csermely kórus, a diószegi Vox Humana, a somorjai Híd, a galántai Kodály Zoltán Daloskar, a zsérei, a kolonyi és a rimaszombati vegyeskar, melyek több alkalommal nyertek aranykoszorús minősítést. Az említetteken kívül kitűnő magyarországi vendégkórusok is ellátogattak hozzánk. A galántai Kodály-napokon egyben a hazai karvezetők szakmai továbbképzéséről is gondoskodtunk, hiszen azokon olyan kiváló magyarországi előadók tartottak előadást, mint Vass Lajos, Vikár László, Sárosi Bálint, Gulyás György, Eősze László, Raics István és mások. A centenárium évében Galánta és az egész Mátyusföld népe 1982 áprilisában és májusában a „Tavaszi szél...” népdalverseny helyi és járási versenyein főleg a Kodály által gyűjtött népdalokkal, népballadákkal adózott Zoltán emlékének. Május Kodály 15-én, amikor a Magyar Kodály Társaság népes csoportja Galántára látogatott, hogy felkeresse a Mester gyermekkori tartózkodásának színhelyét, a CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) Galántai Járási Bizottsága ünnepi hangversenyt rendezett. Az őszi vénysorozat centenáriumi rendezkeretében sokoldalúan szeretnénk emlékezni Kodály Zoltánra. A CSEMADOK Galántai járási és városi Bizottsága november 19—21-e között rendezi Kodály centenáriumi emlékünnepélyét, melynek keretében 19-én este a galántai művelődési házban az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes ének és zenekara, valamint szólistái adnak ünnepi hangversenyt. November 20-án, többek között, Záveczky László Kodály és Galánta, Heltai Nándor a szülőváros és a zeneszerző kapcsolatáról tart előadást. Számítunk a Magyar Kodály Társaság vezetőinek a közreműködésére is. Vass Lajos vezényli az összkart az 1975-ös III. Kodály-napokon. A késő délutáni órákban kerül sor a galántai járás felnőtt énekkarainak versenyére. Az említett ünnepély fénypontja lesz a szombat esti ünnepi énekkari találkozó, melynek keretében színpadra lép a délutáni járási verseny győztese, a galántai énekkarok, magyarországi vendégkórusaink, lengyel vendégkórusunk és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara. Vasárnap délelőtt rendezzük meg járásunk gyermekkarainak találkozóját. Decemberben a Szlovák Filharmónia szimfonikus zenekara neves magyarországi szólóénekesek közreműködésével ünnepi hangversenyt ad Galántán, ami méltó betetőzése lesz a Kodály-centenárium kulturális rendezvényeinek. Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából 1982 decemberében annak bizonyságául, hogy Galánta sosem felejti el Kodály Zoltánt, a volt Eszterházykastély parkjában —, ahol valaha Joseph Haydn zenélt, s amelyben a már idézett Kodály-beszéd is elhangzott —, Galánta városa emlékművet állíttat, hogy hirdesse örökké a mi jószomszédi harmóniára való törekvésünket és mélységes tiszteletünket városunk egykori lakója, Kodály Zoltán iránt. Morovics Ferenc, a Galántai Városi Nemzeti Bizottság Tanácsának elnöke Kodály és Galánta ,Galánta és Kodály Bánk bánillusztrációk A Bánk bán műsorra tűzésekor a Katona József Színház igazgatósága fölkérte Bodri Ferenc festőművészt, mutassa be az előadások látogatóinak, hogy ő milyennek látja nemzeti drámánk szereplőit, milyen kép alakult ki benne a tragédia legizzóbb pillanatairól. A színház előcsarnokában kiállított rajzokból nemcsak azért közlünk néhányat, hogy ezáltal is az előadás és a kis tárlat megtekintésére ösztönözzük a nézőket. Ezek a grafikák széles nyilvánosságot érdemelnek! • Gertrudis: „Az én öcsém élénk gyilkossá leve?!” • Tiborc: „Szép pénz, de adhatsz-e hát mindenik szűkölködőnek?” • Bánk: „örökre átkozott légyen, átkozott.” KPVDSZ kulturális napok A Kereskedelmi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Bács- Kiskun megyei Bizottsága idén is aktivisták, tisztségviselők javaslatai, az alapszervezeti programok alapján állította össze a szokásos őszi kulturális napok műsorát. Remélhető, hogy valós igényeket és jól előkészített rendezvényeket népszerűsít, gyűjt csokorba a XXII. KPVDSZ kulturális napok Bács-Kiskun megyei műsorfüzete. A vetélkedők most is kedveltek. A „Jót, s jól magyarul” anyanyelvi vetélkedő középdöntőjére október 27-én, az SZMT-székházban kerül sor. Az első fordulóból továbbjutottaknak ilyesféle feladatokat kell megoldaniok. Fordítsa magyarra az „Italmérőpultost felvételre keresünk” feliratot. IBIK kiskunfélegyházi központjában arról kell számot adni benevezetteknek, hogy mennyire a ismerik Arany János költészetét. ,j Miért Baja a Baja?”; megtudhatják, akik elmennek október 11-én a Csitanka vendéglőbe,, ahol Rapcsányi László vezeti a helyismereti fejtörőt. A ZÖLDÉRT Vállalatnál azt döntik el, hogy melyik szocialista brigád a legtájékozottabb, a legműveltebb. Több rendezvény a képzőművészeti világhéthez és a Kodálycentenáriumhoz kapcsolódik. Dunavecsén Bozsó-kiállítást, Kecelen l Kátai Mihály tűzzománcait tekinthetik meg az áfész-dolgozók. A Bács-Kiskun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat kiskunfélegyházi alkalmazottainak egy szabadegyetemi előadást ajánl a program. A már említett Dunavecse és Vidéke ÁFÉSZ a helyi művelődési ház színvonalas rendezvényeire szervez csoportos látogatást. Ott lesznek dr. Kovács Imre MIÉP-miniszterhelyettes előadásán. Számukra különösen hasznosnak ígérkezik. Bizonyára sok érdeklődőt vonz Baján Kőhegyi Mihály előadása. Legújabb ásatásairól tájékoztatja az áfész által meghirdetett előadáson hallgatóságát. A XII. KPVDSZ kulturális napok keretében kerül sor október 20-án, az SZMT-székházban az ágazatban dolgozók szakszervezeti napjára. Előadónak Tausz Jánost, a KPVDSZ elnökét kérték föl. H. N. 1982. október T • PETŐFI NÉPE • KÉTSZÁZ ELSŐS LÁNY KÖZÖTT NÉGY FIÚ Bajszos „óvó bácsik” Nézegetem a kecskeméti Óvónőképző Intézet elsős hallgatóinak névsorát. Kétszázan vannak, közöttük négy fiú nevére bukkanok. Nem lepődöm meg, mert az előző tanévekben is végeztek már az OK-ban srácok. Magam elé képzelem: fehér köpenyben, deli fiatalember mesél a kicsiknek, bajsza alól mosolyog rájuk, felsegíti a cipőt nekik. Furcsa kép, de természetes. Jól tudjuk, hogy az óvodákból hiányoznak a férfi pedagógusok. Talán ezért nem zárkóznak el az utóbbi években a felvételi bizottságok tagjai attól, hogy felvegyék a hallgatók közé azokat a fiúkat is, akik örömmel és elhivatottsággal foglalkoznak az óvodáskorú gyerekekkel. Arcképvázlatok Bodnár Béla tanítóképzőbe adta be felvételi kérelmét, de az utolsó pillanatban módosított: mégis csak „óvó bácsi” akar lenni. Gödöllőn házban játszótalálakozott naponta ahol gyerekekkel, bábszakkört szervezett nekik. A híradástechnikai műszerész most Kecskeméten tanul. Lajosmizsén óvodában dolgozott Kolinászi Zoltán. Tiszakécskén járt gimnáziumba, szülei pedagógusok. Első nekifutásra felvették az Óvónőképzőbe. Most Ladánybenén laknak, onnan buszozik át. Petneházi Zsoltnak is van már gyakorlata az óvodai munkában. Az építőipari iskola után a salgótarjáni óvodában kóstolgatta az „óvó bácsi” szerepkörét, anyja nyomdokában halad. Édesaki szintén ezen a pályán dolgozik. Tavaly érettségizett a kecskeméti Katona József Gimnáziumban Béres László. Egy nyáron fagyisként kereste a zsebpénzét a lakótelepi cukrászdában. Ott kedvelte meg a gyerekeket... így a látszerészipari tanulóból hamarosan óvónőképzős hallgató lett. Kérdések — Miért választják ezt a pályát? — kérdezem a körülöttem ülő „óvó bácsiktól”. Kolbászi Zoltán: ■— Szeretem a gyerekeket. Úgy akarom nevelni a 3—6 éves korúakat, hogy boldogan járjanak az óvodába. a Petneházi Zsolt: — Elsősorban kicsik őszintesége ragadott meg. Jó érzés egész nap velük lenni. Bodnár Béla: — A nevelést hangsúlyozom. Lemérhetem munkám eredményét: sikerül-e megbarátkozni mondjuk a vadóc gyerekkel ? Béres László: — Ennél a korosztálynál szívből jön a szeretet, de a gyűlölet is. Akkor lesz siA fényképészek mindig a közelünkben voltak. De Roberto olyan nyugodt és kedves volt, hogy ez alkalommal nem kezdett ki velük. És ezután készítették azt a híres-hírhedt fényképet, amely a „Life” magazinban jelent meg: mi ketten, kéz a kézben Amalfi partjainál. Bejárta az egész világot, és megmutatta, milyen csapodár asszony vagyok én ... Amalfiban felismertem, hogy eljött az a pillanat, amikor Petterrel szemben abszolúte becsületesnek kell lennem. Több próbálkozás után ezt írtam neki: „Nehéz lesz elolvasnod ezt a levelet, nekem pedig nehéz megírnom. De azt hiszem, ez az egyetlen megoldás. Szívesen elmagyaráznék neked mindent elejétől fogva, de úgyis eleget tudsz. A bocsánatodat szeretném kérni, de ez olyan értelmetlennek tűnik. Ez nem egyedül az én hibám, és te hogyan tudnál megbocsátani, ha én Robertónál akarok maradni? Nem akartam szerelmes lenni, és végleg Olaszországban maradni. A terveink és álmaink után — te tudod, hogy ez az igazság. De mit tehetek? Min változtathatnék? Magad vetted észre Hollywoodban, hogy nő a vonzalmam Robento iránt, mennyire hasonlítunk egymásra, hogy ugyanazok a vágyaink ugyanarról a munkáról, ugyanazok az elképzeléseink az életről. Azt gondoltam, le tudom győzni az iránta érzett vonzalmamat, ha látom a saját környezetében, mely annyira más, mint az enyém. De pont az ellenkezője történt: körélményem, ha megkedvelnek a gyerekek. — Hogyan érzik magukat az óvónőképzős lányok között? K. Z.: — Elfogadtak. Természetesnek veszik, hogy fiú is van a csoportban. Egyenrangú vagyok velük. B. L.: — Megmondom őszintén, először feszélyezetten éreztem magam a lányok között. — Mit szóltak a gyerekek? B. L.: — Ritka a férfi óvodapedagógus. A kicsik odafigyelnek a szavunkra. P. Zs.: — Jó az, ha látja a gyerek, hogy nemcsak a családban van férfi, hanem ott is, ahol a napjának nagy részét eltölti. B. B.: — A hospitáláson furcsállva néztek először a gyerekek: ki ez a csodabogár? Már megszoktak, megbarátkoztak velem is. — Mit kell megtanulniuk az elkövetkezendő iskolai évek alatt? K. Z.: — A módszertani tantárgyakra nagyon odafigyelek: mit, hogyan tanítsak majd az óvodásaimnak — játékosan. B. L.: — Milyen lélektani hatásai vannak a módszereknek? Ez a kérdés foglalkoztat. B. B.: — A gyermekpszichológia érdekel. Milyen a lelkiállapotuk az óvodáskorúaknak ? Ennek ismeretében olyan foglalkozásokat szeretnék tartani, hogy felviduljanak, önfeledten együtt haladjanak velem. Végezetül Négy fiú — az óvónőképzőből. Nem lepődnek meg a gyerekek, ha fehér köpenyben látják őket, bajuszuk alól mosolyog rájuk. Tudjuk, hogy az óvodákból sem hiányozhatnak a férfi pedagógusok. Ezért tanulhatnak most Kecskeméten. Borzák Tibor Petter, tudom, hogy ez a levél bombaként hat rád, Piára, a jövőnkre, a múltunkra, amelyben te olyan önfeláldozó és segítőkész voltál. És most egyedül állsz a romokon, és én nem segíthetek neked.” Attól a perctől kezdve, hogy elértük Strombolit, és elkezdtük a forgatást, a munkatársak észrevették, hogy Roberto és én több időt töltünk együtt, mint amennyi szükséges. Utána megérkeztek az újságírók, elkezdték a nyomozást, minden lehetséges emberrel beszéltek, megszámolták a fürdőszobámban a fogkeféket. És hol aludt Roberto? És hol a testvére? Egyedül voltam a hálószobámban? Először csak az olasz újságírók jöttek, azután a kollégáik is a világ minden tájáról. És ezután kaptam meg Petter levelét. Meg van róla győződve, hogy nem gondolkodtam a következményeken, végül is Rossellini házas ember, katolikus országban él, és én Anna Magnanit csak mint Roberto szeretője válthatnám fel. Rossellini semmilyen új házasságát nem ismernék el Olaszországban. Azokban az években, amíg házasok voltunk, ő mindig azon volt, hogy nekem segítsen, levegye a vállamról a felelősséget, és a terheket. „Nincs olyan férfi, aki több szabadságot adott volna a feleségének akit szeret, mint én neked." Sírtam, amikor elolvastam Petter levelét. Következik: 23. Csak egy életünk van... 20 Petter levele