Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
2 • PETŐFI NÉPE <91983. január 3. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko külügyminiszter január második felében az NSZK-ba utazik. — Párizsban Cheysson külügyminiszter közölte, hogy februárban Moszkvába látogat. — Jasszer Arafat Palma de Mallorcán megbeszélést folytatott Kreisky osztrák kancellárral. KEDD: Bejrút mellett, Khaldéban amerikai—izraeli—libanoni tárgyalások kezdődtek. — Csao Ce-jang kínai miniszterelnök Marokkóban a királlyal találkozott. — Az amerikai külügyi szóvivő szerint az USA bizonyos felvilágosításokat kért az Andropov-javaslatokról. SZERDA: Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko az NDK-ba is ellátogat január második felében. — A lengyel parlament, a szejm, határozatot hozott a hároméves tervről. CSÜTÖRTÖK: Andropov nyilatkozatot adott Kingsbury Smith amerikai publicistának. — Reagan elnök valamivel enyhébb fogalmazásban nyilatkozott a szovjet fegyverzetkorlátozási javaslatokról. — Csao Ce-jang Guineában tárgyalt. — Finnországban kisebbfajta kormányválság volt. Kalevi Sorsa megmaradt kormányfői posztján, három kommunista miniszter távozott. .PÉNTEK: A szovjet vezető testületek újévi üdvözletükben a fegyverkezési hajsza megfékezését sürgették. — Reagan újabb nyilatkozatában azt mondta: haladást remél Genfben. — Mitterrand elnök a francia hadsereg atomfegyverzetének korszerűsítését helyezte kilátásba. SZOMBAT: Arafat újévi üzenetében a zsidósághoz fordult és megbékélésre szólított fel. — Emelik a japán költségvetés katonai kiadásait. — A pápa az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságáról szólt. VASÁRNAP: Harcok Észak-Libanonban mohamedán csoportok között. — Elmélyült a portugál kormányválság, növekszik az idő előtti választások valószínűsége. — egyhetes nyugat-európai körútra indult a japán külügyminiszter. HETI VILÁGHÍRADÓ A hét három kérdése: Hogyan alakul a kelet—nyugati viszony az újévi nyilatkozatok tükrében? Az új esztendő alkalmából sorra-rendre megnyilatkoztak a vezető államférfiak a világ minden országában. Szavaikból vagy abból, hogy mire helyezik , a, hangsúlyt, következtetést lehet levonni szándékaikra,, az új évben alkalmazandó taktikájukra, s az egybevetés lehetővé teszi bizonyos mérleg elkészítését is. Nos, a szovjet vezető testületek (a párt, a kormány, a legfelsőbb tanács) együttes újévi üdvözlete nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a fegyverkezési hajsza megfékezését kívánja. Ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy a Szovjetunió következetesen fogja ezután is védelmezni a saját érdekeit csakúgy, mint szövetségeseiét, barátaiét. (E téren rövidesen történelmi fontosságú közös állásfoglalás várható, hiszen január elején összeül a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete.) Jurij Andropov interjút adott Kingsbury Smith-nek, ennek a tekintélyes, idős amerikai publicistának, aki három évtized leforgása alatt több alkalommal is kért nyilatkozatot a Szovjetunió vezetőitől. Az Andropov-interjú újra tartalmazza a jelentős szovjet fegyverzett korlátozási javaslatokat és utalás történt benne egy szovjet —amerikai csúcstalálkozóra is. Reagan elnök ezt követően bizonyos fokig enyhültebb hangnemben nyilatkozott a genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon várható előrehaladásról, de egyelőre még nem szólt maga is a csúcstalálkozóról. Az amerikai sajtó találgatásokat közölt arról, hogy Eugene Rostow, az USA fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának igazgatója, a „kemény vonal” képviselője, előbb-utóbb távozik helyéről. Ugyanakkor híre járta, hogy Paul Nitze viszont, a genfi amerikai tárgyalóküldöttség vezetője figyelmeztetésben részesült, mert egy nyilatkozatában a megegyezési lehetőségekről szólt... Az amerikai magatartás legalábbis kétarcú. De egyesek már ezt is haladásnak mondják, emlékeztetve a korábbi elutasító washigtoni megnyilatkozásokra. Még a pápa is foglalkozott újévi üzenetében a leszereléssel, a világot fenyegető fegyverkezési hajszával, s az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságát hangsúlyozta. Akadtak persze, államférfiak, akik a katonai erőfeszítések fokozását helyezték kilátásba: Mitterrand elnök a fran cia atomütőerőt kívánja növelni. Nakaszona japán kormányfő pedig Japánnak (eddigi minimális, még a költségvetés egy százalékát sem el nem érő) katonai kiadásait akarja megemelni. Mik a kilátásai a hármas, amerikai—izraeli—libanoni tárgyalásoknak? Önmagában véve az amerikai diplomácia sikerének mondhatják Washingtonban, hogy sikerült tárgyalóasztal mellé ültetniük Libanon képviselőit az izraeli delegációval együtt, s hogy megindult a tárgyalássorozat az izraeli—libanoni kapcsolatok jövőjéről. Felváltva, egyszer a libanoni Khaldéban, másszor pedig az észak-izraeli Kiriat Smonában találkoznak a küldöttségek. Egyelőre azonban még napirendben sem tudtak megállapodni. Az ellentétek lényege az, hogy Libanon szeretné először a területén lévő külföldi csapatok, közöttük az izraeliek távozását elérni, erről akar mindenekelőtt tárgyalni, viszont Tel Aviv képviselői előbb a két ország viszonyának rendezését kívánják elérni, beleértve az Izrael biztonsága szempontjából fontosnak ítélt garanciák libanoni megadását. (Ütközőövezet felállítását követeli, ahonnan senki se fenyegethetné Izraelt — ez azonban nyilvánvalóan sérti Libanon szuverenitását, s általában az arab világ önérzetét.) Hármas tárgyalásokról tulajdonképpen nem nagyon lehet beszélni, mert a világ számára nyilvánvaló, hogy az USA itt nem közvetítő, nem döntőbíró, hanem nagyon is elkötelezetten áll Izrael oldalán. Mi sem jellemzőbb, hogy amikor az amerikai—izraeli—libanoni tárgyalásokon Libanon álláspontját az egységes hátország erősíteni tudná, Észak-Libanonban még a különböző mohamedán csapatok is testvérharcba kezdtek: Tripoli kikötővárosban a Szíria-barát és a Szíriával szembenálló csoportok fordították egymás mellen fegyvereiket. Mik a céljai Kínának Afrikában? Csao Ce-jang kínai miniszterelnök Afrikát járja. Egy hónap alatt tíz országba látogat el. Kereken húsz esztendővel ezelőtt Csou En-laj, az akkori kínai kormányfő hasonló körutat tett, ő akkor még a maói gondolatot kívánta népszerűsíteni, azt állítva, hogy „Afrikában forradalmi helyzet alakult ki”. Az akkori pekingi nézetek megriasztották nemcsak az afrikai fővárosok úgynevezett „mérsékelt politikusait” és üzletembereit, hanem nem egy esetben még a kisembereket is. Arról nem is beszélve, hogy az imperialista hatalmak és a neokolonialista politika helyi szekértolói siettek mindent megtenni a kínai befolyás meggátlására. Most mások Kína céljai a miniszterelnök afrikai körútjával. Peking nem ösztönöz semmilyen „forradalmi változásra”, sőt, például, Rabatban Csao Ce-jang kínai támogatást helyezett kilátásba ama marokkói törekvések számára, amelyek a nyugat-szaharai „lázadás” leverésére irányulnak. A kínai kormányfő tárgyalásai során igyekszik elfogadtatni vendéglátóival azt a gondolatot, hogy Kína is a harmadik világhoz tartozik, sőt, hogy annak vezető szerepére hivatott. Csao Cejang alighanem azt akarja bizonygatni körútján, hogy Kína és Afrika közös feladatokat kell hogy vállaljanak. Érdekes azonban megfigyelni, hogy már korántsem olyan „automatikus” szovjetellenesség diktálja Kína afrikai „nyitását”, mint korábban. A pekingi hangváltást alighanem az is indokolja, hogy észrevették: a primitív szovjetellenesség Afrikában sehol sem találhat igazi követőkre. Pálfy József , Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára december 29-én megbeszélést folytatott Raul Castro Ruzzal, a Kubai Kommunista Párt KB PB tagjával, a KB másodtitkárával, az Államtanács és a Minisztertanács első elnökhelyettesével, a kubai forradalmi fegyveres erők miniszterével (jobbról a második). Kalevi Sorsa finn miniszterelnök bejelentette négypárti koalíciós kormánya lemondását. PRAVDA: A GENFI TÁRGYALÁSOK ALAPELVE AZ EGYENLŐSÉG ÉS EGYENLŐ BIZTONSÁG A béke fenntartásának legfőbb tényezője A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalások és az ezekről a fegyverekről szóló megváltoztathatatlan megállapodás alapelvei a paritás, az egyenlőség és az egyenlő biztonság. (Ezek figyelembevételével terjesztette elő konkrét javaslatait a tárgyalásokon a Szovjetunió, fia Washingtonban bárki is azt reméli, hogy ezzel kapcsolatban egyoldalúan katonai fölényre tehet szert a Szovjetunióval szemben, az téved: a Szovjetunió nem engedi meg az események ilyen fordulatát — hangsúlyozza tegnapi szerkesztőségi cikkében a Pravda. Az SZKP KB lapja megállapítja: a szovjet—amerikai tárgyalásokon napirenden szereplő kérdések túlmutatnak a két ország kapcsolatainak problémakörén, lényegüket tekintve globális jelentőségűek. A kérdés az, sikerül-e megálljt parancsolni a hadászati fegyverek ellenőrizhetetlen felhalmozásának, csökkenteni a nukleáris szembenállás szintjét, és ezzel egyidőben csökkenteni a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalások két fordulója után a szovjet fél szükségesnek tartja a nyilvánosság elé tárni a tárgyalásokon kialakult helyzetet. Többek között azért, mert amerikai politikai személyiségek nyilvános fellépéseiben, például Reagan elnök november 22-i beszédében kísérletek történtek a szovjet javaslatok elferdítésére. Márpedig a nyilvánosságnak joga van tudnia az igazságot 11 állapítja meg a szerkesztőségi cikk. Vegyük az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét. Erről az elvről a felek még a SALT—I. és a SALT—II. tárgyalásokon állapodtak meg. Ez az elv objektíven tükrözi azt ,a nyilvánvaló tényt, hogy a tárgyaló felek egyike sem köt olyan megállapodást, amely sértené saját biztonságát. Éppen ezért a hadászati fegyverekről, szóló tárgyalások felújításának kezdetétől a szovjet fél arra törekedett, hogy a tárgyalások menetét a kölcsönösen elfogadható megállapodás előkészítésének medrébe terelje és hogy a megkötendő megállapodás minden körülmények között és mértékben biztosítsa ennek teljes az elvnek az érvényesülését. A megállapodás sereget kell tegyen annak a követelménynek, hogy növelje a felek biztonságát, jóval alacsonyabb szinten őrizze meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult paritást — amit már a SALT—II. is megállapított és ami a jelenlegi körülmények között a béke fenntartásának legfőbb tényezője. Egészen másképpen szemléli mindezt a jelenlegi amerikai vezetés. Az elnökválasztás után, az új amerikai megközelítés kidolgozásának ürügyén, az Egyesült Államok Sokáig húzta az időt, hogy kitérjen a hadászati fegyverekről szóló tárgyalások felújítására vonatkozó javaslataink elől. Mindez lényegében előre meghatározta az Egyesült Államok tárgyalási pozícióit, amelyeket Reagan elnök oly hangzatosan ismertetett tavaly május 9-i beszédében. Az Egyesült Államok javaslatai nyíltan azt a célt követik, hogy felszámolja a hadászati egyensúlyt és előnyöket biztosítson a maga számára. Az igazságos megállapodás kidolgozása érdekében a szovjet fél olyan javaslatot terjesztett elő, amely valamennyi hadászati fegyverfajta korlátozását és csökkentését előirányozza, s nemcsak egyes, önkényesen kiválasztott típusokét. Struktúráját tekintve ugyanis a Szovjetunió és az Egyesült Államok nukleáris hadászati ereje lényegesen eltér egymástól. Ez az eltérő katonapolitikai megfontolások alapján történő fejlesztés, az eltérő földrajzi és stratégiai helyzet, az eltérő technológiák alkalmazásának stb. következménye. Ennek eredményeképpen a Szovjetunió hadászati potenciáljának 70 százaléka (a robbanófejekben számítva) szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétákból áll, míg az Egyesült Államok hadászati potenciáljának több mint 80 százalékát tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták és nehézbombázók alkotják. Kölcsönösen elfogadható megállapodás keresése csak úgy képzelhető el,ha valamennyi hadászati fegyverfajtát és a stratégiai helyzetet meghatározó valamennyi tényezőt figyelembe vesszük. A Szovjetunió a maga részéről azt javasolja, hogy 1990-ig fokozatosan csökkentsék az interkontinentális ballisztikus rakéták és tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták indítóállásait, valamint a nehézbombázók számát olyan szintre, hogy mindkét fél 1800 egységgel rendelkezzék, azaz 25 százalékkal csökkentsék e fegyverek számának plafonját, ahogyan azt a SALT—II. megállapodás is előírja. ^Egyenlő, közös megállapodásban rögzített szintre csökkentenék a hordozóeszközökön elhelyezett nukleáris töltetek számát is. Ez kétségkívül hatalmas és radikális lépést jelentene a nukleáris szembenállás enyhítésének és a háborús veszély elhárításának útján. Elvi jelentőségű, hogy e megállapodás végrehajtása során a csökkentések valamennyi szakaszában a Szovjetunió és az Egyesült Államok azonos helyzetben lenne biztonságát tekintve, és megmaradna hadászati téren közöttük a paritás — hangsúlyozta többek között a Pravda. Közös ellenségünk a háborús veszély Jurij Andropov interjút adott Joseph Kingsbury-Smith-nek Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára fogadta Joseph Kingsbury-Smith amerikai publicistát és válaszolt kérdéseire. Az alábbiakban részletet közlünk az interjúból. Mit kíván ön az 1983-as esztendőre az új év alkalmából az amerikai népnek? A küszöbönálló új esztendő alkalmából köszöntök minden amerikai családot, őszintén kívánok mindnyájuknak boldogulást és boldogságot. Ez elsősorban annyit jelent, hogy minden amerikainak békét, tartós békét és felvirágzást kívánok, ami a békés életre és a többi néppel való gyümölcsöző együttműködésre épül. A szovjet emberek és az amerikaiak ma egy közös ellenséggel néznek szembe: a háború veszélyével és mindazzal, ami fokozza azt. A Szovjetunió a béke megóvását és megszilárdítását óhajtja, és minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében. Tudatában, van annak, hogy ma nincs fontosabb feladat nemzetközi politikában, mint a a nukleáris háború növekvő veszélyének elhárítása, a nukleáris fegyverkezési hajsza ellenőrzés alá vonása, feltartóztatása. Szeretném azt kívánni, hogy Amerika a hatalmas országhoz méltó igyekezetét ne a fegyverkezési hajsza fokozására és a háborús szenvedélyek szítására fordítsa, hanem a népek közötti béke és barátság megszilárdítására. Richard Nixon volt amerikai elnök azt javasolta, hogy személyes találkozóra kerüljön sor ön és az Egyesült Államok elnöke között, önnek mi a véleménye erről? A szovjet vezetés a legmagasabb szintű kapcsolatokat mindig is az államközi kapcsolatok fejlesztése egyik leghatékonyabb módszerének tekintette. Most is tartjuk magunkat ehhez. De természetes, hogy egy ilyen találkozó sikeréhez nélkülözhetetlen a jó előkészítés. Mindenesetre mi a szovjet—amerikai kapcsolatok javítása, az országaink között meglévő kölcsönösen előnyös szerződések és megállapodások végrehajtása mellett vagyunk, és üdvözlünk mindent, ami e célhoz vezet. '.W.V.V.V.'. LENGYELORSZÁG Felfüggesztették a szükségállapotot (Folytatás az 1. oldalról.) sült munkahelyek több mint felében léteznek már az úgynevezett kezdeményező csoportok. A dolgozók jelentős része egyelőre továbbra is tartózkodó magatartást tanúsít az új szakszervezetekkel szemben. Konfliktusok.esetén, a bejegyzett szakszervezet megbeszéléseket kezd a vállalatvezetéssel, ezt békéltető eljárás követi, végül, ha szükséges, a vitatott ügy társadalmi döntőbíróság elé kerül. Ha minden közvetítő eljárás eredménytelen marad, akkor elvileg sor kerülhet sztrájkra is, de kizárólag a szakszervezeti törvény előírásainak A munkabeszüntetés megfelelően lehetősége egyelőre kizárt, a törvény szerint ugyanis a sztrájkhoz a szakszervezetek felettes szerveinek is hozzá kell járulniuk, márpedig ezek csak ezután jönnek létre. A minisztertanács rendelete értelmében a bejegyzett, és a törvényeknek megfelelően működő munkahelyi szakszervezeteknek joguk lesz arra, hogy átvegyék az adott üzemben, vállalatnál korábban működött szakszervezetek teljes vagyonát. A KECSKEMÉTI BAROMFIFELDOLGOZÓ Jól szolgálta a népgazdaság exportérdekeit (Folytatás az 1. oldalról.) gott baromfiból hozzávetőlegesen 12, tokból 5, tojásból 3 százalékkal többet vittek ki, mint 1981- ben. Ezáltal a vállalat a baromfiipari szakágazat összes nem rubelben elszámolt exportárbevételének mintegy negyedrészét „hozta” 1982-ben, csökkenő állami támogatás mellett. A minél jobb éves eredmény elérése érdekében még a karácsony utáni napokban is útnak indítottak néhány küldeményt: hét vagon és két konténer tollat az NSZK-ba, illetve Svájcba, tíz vagon baromfihúst Romániába, öt kamionnal az NSZK-ba, két vagon tojást Ausztriába, hattal pedig Svájcba. Franciaországba libamájat küldtek. Bár a népgazdaság e különösen nehéz — az egyensúlyi helyzet alakulása szempontjából kritikus — évében az exportérdekek kerültek előtérbe a vállalatnál, nem feledkeztek meg a belföldi ellátási kötelezettségeikről sem. Sőt, a kereskedelmi partnerekkel szorosabb kapcsolatot kialakítva, emelkedő színvonalon tettek azoknak eleget. Igaz, az év elején az olcsóbb áruféleségekből nem tudtak minden igényt kielégíteni, s olykor kevés volt a darabolt ára is. Azonban a későbbiekben lényegesen javítottak a helyzeten, s a hagyományos értékesítési területen végül is 15 százalékkal több baromfiterméket hoztak forgalomba mint 1981-ben. Az új esztendőben az 1982-es exporteredmény elérését akarják megismételni. Annyi árut és olyan összetételben igyekeznek kivitelre előállítani amennyi az adott körülmények közt a leggazdaságosabb. Belföldön a kereskedelem kiegyensúlyozott ellátására törekszenek 1983-ban. A választékot néhány új cikkel tervezi bővíteni a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat — hallom Gerhardt Antal főosztályvezetőtől. A. T. S. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT 9 Kulikov marsall Prágába érkezett Vasárnap délután Moszkvából a csehszlovák fővárosba érkezett Viktor Kulikov, a Varsói Szerződés Szervezete Egyesített Fegyveres Erői főparancsnoka, a Szovjetunió marsallja, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés Szervezete Politikai Tanácskozó Testületének Prágában sorra kerülő ülésén. O Mitterrand nyilatkozata Mitterrand elnök vasárnap a francia televízióban nyilatkozva kijelentette: azt kívánja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között Genfben folyó tárgyalások eredményre vezessenek, s így elkerülhetővé váljék a fegyverkezési hajsza fokozódása. Franciaország hozzá kíván járulni ahhoz, hogy a megbékélés légköre kerekedjék felül — mondta az elnök, ugyanakkor hozzátette: Franciaország egyetlen rakétával sem csökkentheti nukleáris fegyverzetét, s a genfi tárgyalások kudarca esetén az az álláspontja, hogy az amerikai Pershing–2 rakéták nyugat-európai telepítését meg kell valósítani „az európai stratégiai egyensúly” helyreállítása érdekében.