Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-20 / 16. szám
A KICSIK KÖNNYEBBEN TANULJÁK A SZAVAKAT ^ '' ■ [UNK] Mm«/,,, ’ |í^--y;f>í/íx<'HP.<HPPfl Wmmm', A nyelvoktatás kérdőjelei «• Nemrégiben foglalkoztunk lapunk hasábjain az óvodai, nyelvoktatás egyik követésre méltó kecskeméti példájával. Ha továbbgondoljuk a riportban elhangzottakat, számos olyan kérdés vetődik fel, amelyre egyelőre nincs megnyugtató válasz. Tudományosan megalapozott kísérletek és tapasztalatok során bebizonyosodott, hogy minél korábban kezd el a gyermek nyelvet tanulni, annál gyorsabban szert tesz az idegen nyelvi kommunikáció alapkészségeire. Könnyen tanulja a szavakat használja a másik nyelv számáésra szokatlan fordulatait. Négy-hat éves korban a hangképző szervek is jobban tudnak alkalmazkodni a magyartól eltérő hangokhoz. Ha az óvodásokban felébresztik a kíváncsiságot, az idegen nyelv iránt és megfelelő módszerekkel fognak a „tanításhoz" — a gyerekek ugyanúgy játéknak tekintik és ugyanolyan élvezettel képesek belefeledkezni, mint akármelyik más óvodai tevékenységbe. Óvodában és alsó tagozatban Szeptembertől az általános iskolák negyedik osztályában — tízéves korukban — kezdenek a gyerekek oroszt tanulni. Néhány iskolában, ahol van második idegen nyelv szakos, tanár, lehetőség van arra is, hogy szakosított tantervű osztályokat indítsanak. Így a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskolában immár 17 éve angol tagozaton tanulhatnak a gyerekek. Ez alsóban heti plusz öt, felsőben pedig heti nyolc, illetve kilenc óra többletet jelent a diákoknak. Az érdeklődés nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy az idei tanévtől már két angol szakos osztályban folyik a munka. Az igényeket még így sem tudják kielégíteni. Hasonló helyzet alakult ki a bajai Újvárosi Általános Iskolában, ahol a kezdeti érdektelenséget olyan nyelvtanulási láz váltotta fel, hogy az „angolos” osztályba jelentkezőknek csak egy részét tudják felvenni. Azok az intézmények, ahol nincs nyelvszakos tanár, de felismerték a korai nyelvtanulás rendkívüli hasznosságát, a TIT-hez fordultak. A kecskeméti Zrínyi, Hoffmann János utcai és a Béke a téri iskola tanulói a némettel, a hunyadivárosiak pedig az angollal birkóznak tanórán kívüli, délutáni tanfolyamokon. De essen szó a legkisebbekről is. A közelmúltban számoltunk be a kecskeméti Forradalom utcai óvoda oroszt tanuló nagycsoportosairól. Másik megyebeli példát még nemigen hozhatunk, de az ország más városaiban is folynak hasonló, szép eredménnyel kecsegtető próbálkozások. Társadalmi igény Az eddigiekből is világosan kitűnik, hogy — jóllehet nem fejlődéslélektani ismereteik alapján — a szülők szeretnék gyermekeiket minél hamarabb egy nyelvi kurzus „hallgatósága” közt látni. Legtöbbször saját keserves tapasztalataikra gondolnak, és „ha én már nem is, de legalább a gyerek beszéljen egy nyelvet.” jelszóval íratják be őket. Társadalmi igény tehát van, és nem is elenyésző. De mi van a túloldalon, miért nem képesek az óvodák és iskolák ezeket az igényeket kielégíteni? Ha eltekintünk olyan nagyon is létező gondoktól, mint a túlzsúfoltság és (tan)teremhiány, még ott egy harmadik probléma: kevés a nyelvtanár. És mivel óvodásokról és alsó tagozatosokról van szó, az sem mindegy, milyen pedagógusokra van szükség. Ki tanítson? Tanárképző főiskoláinkon felsőtagozatos nyelvtanárokat képeznek. Az első kézenfekvő kérdés tehát, ki tanítson oroszt a negyedik osztályban? A tanárképzőt végzett pedagógusok egy része húzódozik a feladattól. Mások az életkori sajátosságok, másképp kell még foglalkozni a kilenc—tízévesekkel, mint a „nagyokkal" hangzanak az— elfogadható — érvek. A válasz azonban adott: a tanítóképző főiskolákon ugyanis folyik orosz szakkollégiumi képzés, amely arra jogosítja a végzetteket, hogy az alsó tagozatos szakrendszerű oktatásban részt vehessenek. Már csak azért is, mert — mint ahogy a tantervben is megfogalmazódik — egyebek között a korai nyelvoktatás (óvodai és alsó tagozatos) sajátos vonásaival A szakkollégistákra ismerkednek, tehát bátran rá lehet bízni a negyedikesek tanítását, mivel módszertani, szakmai felkészültségük igen jól megalapozott. De ki tanítsa az óvodásokat? A tanítónők alkalmasak lennének a feladatra, csakhogy nem célszerű az óvodásokat még a nyelvtanulás időtartamára sem elszakítani saját óvónőjüktől. A gyerekek idegen nyelvhez való kötődését ugyanis döntően befolyásolja annak az óvónőnek a személyisége, aki a foglalkozásokat vezeti. Tiszteletreméltó kezdeményezés tanúi lehetünk a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben. A megfelelő orosz nyelvi felkészültséggel és jó óvónői személyiségjegyekkel rendelkező másodéves hallgatók tudományos diákkörön ismerkedhetnek az óvodai orosz nyelvoktatás elméleti kérdéseivel, nyelvi anyagával és módszereivel. Ennek a felkészítésnek az a célja, hogy a végzett hallgatók eredményesen tudják munkájukat végezni, ha óvodájukban a szülők olyan igénnyel lépnek fel, hogy gyermekeik már ebben a korban elkezdjenek oroszul tanulni. A második idegen nyelv oktatása minden esetben a szakos tanárokra hárul, mivel a tanítóképzőkben csak orosz szakkollégiumi képzésre van lehetőség. Jóllehet a hallgatók — így például a Bajai Tanítóképző Főiskolán is — harmadévtől kötelezően választható fakultatív tantárgyként tanulhatnak angolt, de ennek a formának „csak" a korábban szerzett tudás megtartása a célja. Az az elképzelés, amely szerint a második idegen nyelvet bevezetik az általános iskolákban, a képzésben egyelőre nem tükröződik. Pedig a bajai főiskola már felkészült a magas szintű nyelvoktatásra: korszerű nyelvi laboratóriuma, és háromnyelvű — német, orosz, angol — képmagnós anyaga van, sőt tanárokban sincs hiány. Társalgási órák Hasonló a helyzet az óvónőképző intézetben is. A hallgatók szép számban látogatják az angol és német társalgási órákat, de valljuk be, ezek a tantárgyak nemigen vágnak a szakmába. Pedig igény lenne a második idegen nyelv óvodai tanítására is, viszont még nem létezik az oroszhoz hasonló gyakorlati tapasztalatokra épülő kipróbált anyag, amelyet bátran használhatnának. Még ennél is nagyobb gond a folytatás. Az óvodai nyelvoktatásnak ugyanis csak akkor van létjogosultsága, ha az az általános iskolában folytatódik. Orosz szakos pedagógust a legkisebb falusi iskola tanári karában is találunk, míg második idegen nyelv szakosokból a városi intézményekben is kevés van. Az óvodai nyelvi nevelést tehát csak ott szabad elkezdeni, ahol garantálni tudják a megszakítás nélküli folytatást az általános iskolákban.• Úgy tűnik, a hatékony idegennyelv-oktatás egyik lehetséges útja az, ha már az óvodás korban elkezdődik a nyelvi nevelés. A megvalósulásnak azonban ma még számos akadálya van, amelyek közül ebben az írásban csak egy-két problémát érinthettünk. Kormos Emese Méltó otthont kap az Országos Széchenyi Könyvtár Befejezéséhez közeledik a budavári palota nyugati, krisztinavárosi szárnyának felújítása. Ezzel egy több mint két évtizede húzódó építkezés zárul le, s nemzeti könyvtárunk — annyi viszontagság után — méltó otthonba költözhet. A budavári palota épületének átadása — az állami tervbizottság döntése alapján — december végén várható. Az Országos Széchenyi Könyvtár kidolgozta az átköltözés részletes tervét: a hatalmas állomány és az egymással szorosan összekapcsolódó munkafolyamatok „áttelepítése" tíz hónapot vesz igénybe. Közben azonban gondoskodnak a legfontosabb olvasói igények — a tudományos kutatók kéréseinek — kielégítéséről is. NINCS „TELT HÁZ” A GYERMEKSZANATÓRIUMOKBAN Jelentkezőket várnak Kőszegre, Vajtára Az iskolaszanatóriumokba. Kőszegre százötven légzőszervi és asztmás, Vajtára száznegyven enyhén mozgássérült általános iskolás kaphat négyhetes beutalót koedukált csoportokban. A gyermekszanatóriumok eddigi, több mint egyéves működését eredményesnek ítélték az orvosok és a pedagógusok. Kiderült azonban, hogy a nem kellő tájékoztatás miatt félreértések is adódtak: a pedagógusok és a szülők egy része aggódott, hogy a gyermekek elmaradnak a tanulásban. Ez a félelem alaptalan, mivel mindkét helyen jól képzett pedagógusok tanítanak, s a kis beutaltak nem maradtak el még a nyelvtanulásban sem. Kisegítő iskolásokat nem tudnak fogadni egyik üdülőszanatóriumban sem, mivel nincs lehetőség gyógypedagógiai oktatásra. Előfordult az is, hogy Vajtára nemcsak enyhén mozgássérülteket, vagy hanyag tartásúakat, hanem mozgásukban erősen korlátozottakat is küldtek, holott az üdülőszanatórium háromszintes kastélyban van, ahol a kis vendégeknek önállóan kell közlekedniük. A terápiát nem az úszás, hanem a napi rendszeres intenzív gyógytorna jelenti. Az üdülőtől mintegy két kilométerre található egy meleg vizű strand, de ez csak időszakosan — májustól szeptemberig — használható. Azt is jó tudni hogy a vajtai szanatórium nemcsak az enyhén mozgássérültek gyógyítására alkalmas, hanem baleseti sérülteket is fogadhat utókezelésre. Kőszegen a szubalpesi, pormentes levegő gyógyító hatású. Az ide beutaltak rendszeres gyógytornáztatással a helyes légzést is gyakorolják. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a beutalók igénylésével sincs tisztában mindenki. Mindkét szanatóriumba kizárólag csak orvosi javaslattal juthatnak el az általános iskolások. A javaslatot az iskolaorvos, a szülő és a pedagógus egyaránt kezdeményezheti. szakorvos által kiállított javaslatok a Szabadsághegyi Gyermekgyógyintézetbe (1531 Bp. Mártonhegyi u. 6.) jutnak. Felülvizsgálat után továbbítják a SZOT-ba, ahonnan a beutalók a szakszervezeti központokon keresztül kerülnek el valamelyik Szülő munkahelyi alapszervezetéhez. Többen azzal sem voltak tisztában, hogy a négy hét csak alapbeutalás. Ha a gyermek állapota indokolja, nyolc, illetőleg maximálisan tizenkét hétre is el lehet jutni Kőszegre, vagy Vajtára. Nagyon fontos, hogy a jelentkezési adatlapon a szülők munkahelyének megnevezését, címét, valamint az ágazati-iparági szakszervezeti központot minden esetben teljes névvel szerepeltessék. A vajtai és a kőszegi intézetek csak a szorgalmi időszakban, a tanév alatt, működnek szanatóriumként, a vakációban kéthetes csoportokban üdülő diákokat fogadnak. Sajnálatos, hogy a sok előny, a jó gyógyhatás ellenére sem vált eléggé közismertté a gyermekszanatóriumi beutalás. Eddig nem minden csoportban volt teljes a létszám. Mindkét Üdülőszanatóriumba még a február 4-én induló turnusra is lehet jelentkezni. A négyhetes beutaló ára mindössze 500 forint. FILMJEGYZETj® Viadukt Szilveszter éjszakáján — a neve napján — hazafelé igyekszik. A vasúti vágányok mellett megtorpan, majd lázas munkába kezd. Meglazítja rögzítőcsavarokat, s elmozdítja helyéről a sínt. Nem részeg. Fiatal, jóvágású úriember. Otthon egy aranyos kislány várja, s egy szép feleség. Szereti őket. Másnap mégis megreped a családi idill a dühétől, mert a rádió egy szót sem ejt a kiisiklott vonatról a híradásaiban. A következő alkalommal már hatásosabb eszközzel, ekrazittal próbálkozik. Szorgalmasan számítgat, térképez, barkácsol. Nem látszik őrültnek. Még csak különösebben izgatottnak sem. Nem tüzesedik át az arca, miközben úgy hajol saját gyártmányú robbaniótöltetei fölé, mintha egy női zuhanyozó kulcslyukán át leselkedne. Nem tűnik pszichopatának senki szemében, sem a környezetében, sem a mozivászon előtt üldögélve. Csak vonatpusztító tettei mutatnak aberrációt. Kicsit zavaros figura Matuska Szilveszter, a magyar—amerikai— NSZK kooprodukcióban készült, Simó Sándor rendezte új filmben, a Viaduktban. Ahogy az egész film is zavaros. Ráadásul még unalmas is, lassan döcögő cselekményével, „szürke” képeivel. Pedig a moziplakátok kriminek reklámozzák...politikai Ki kicsoda? Mást akar az egyik jól öltözött állami tisztviselőnek tetsző úr, és mit a másik? Ki kivel van? Miért üldözik ezek az emberek, s miért támogatják amazok a vonatokat robbantgató Matuskát? — A megválaszolatlan kérdések egy részére bizonyára lel magyarázatot a magyar néző, ha ismeri a harmincas évek elejének Magyarországát, s a biatorbágyi merénylet után kialakult helyzetet. Ismétlem : ha ismeri! Mert ebből a filmből nem fogja megismerni. A cím alatt ott díszeleg a krimi felirat, s e műfaji meghatározás elég pajzs ahhoz, hogy ne kérhessük számon a történelmi hitelességet, a társadalmi összefüggések és a viadukt felrobbantását követő politikai következmények érzékeltetésének hiányai. Csakhogy kriminek sem igazán krimi Simó Sándor — Egon Eis forgatókönyve alapján készült — új filmje. Hiányzik belőle a krimikre jellemző atmoszféra. A vontatott, lelassult cselekmények, az „üresjáratok” köré nem feszül az a sejtelmes légkör, amikor — bár nem történik semmi — fogvacogva mered a vetítővászonra a néző, mert érzi, hogy bármelyik pillanatban történhet. Emellett Matuska személye sem tud érdekessé válni, pedig igazán neves színészt kértek fel megformálására, Michael Sarrazin személyében. (Legutóbb A lovakat lelövik ugye? című nagy sikerű film egyik főszereplőjeként láthatták a magyar mozikedvelők.) Végezetül néhány történelmi tény — röviden — Simó Sándor filmjének „fogyasztásához", pontosabban: „megemésztésének” megkönnyítéséhez: 1931 szeptemberében Matuska Szilveszter felrobbantotta a Budapest—Bécs útvonalon közlekedő gyorsvonatot a biatorbágyi viaduktnál. A mozdony s az első öt kocsi a csaknem harminc méter mély szakadékba zuhant. A merényletnek 22 halálos áldozata, és csaknem ugyanennyi súlyos sérültje volt. A horthysta rendőrség kommunista terrorakciónak nyilvánította Matuska őrült tettét, okot keresve a kommunistaellenes uszításhoz, s egy statáriális rendelet érvénybe léptetéséhez. Így küldhette a halálba a statáriális bíróság Sallai Imrét és Fürst Sándort. Közben a bécsi rendőrség letartóztatta az igazi tettest, Matuska Szilveszterit, aki a biatorbágyi katasztrófa előtt Németországban és Ausztriában is követett el vasúti merényleteket. Életfogytig tartó börtönre ítélték, ahonnan 1944- ben megszökött. Koloh Elek 1063. január SU. & PFTüFl Wf?E O « NEM A PÉNZ A LEGFONTOSABB Iskolaszövetkezetek — régen és most Amikor százhét évvel ezelőtt, 1875-ben Weisz Bernát Ferenc kereskedő, királyi tanácsos iskolai takarékpénztárak megszervezését javasolta, valószínűleg maga sem gondolt arra, hogy a diákság körében mozgalommá terebélyesedik a franciaországi mintát alapul vevő ötlet. Javaslatát a művelődési kormányzaton kívül felkarolta az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is, és alig egy évtized múlva ötödfélszáz iskolában már 25 ezer tagja volt az ifjúsági takarékpénztáraknak. Ebből a kezdeményezésből sarjadtak ki a tanulóifjúság egymás segítését célzó iskolaszövetkezetei; közülük az első 1911-ben Budapesten alakult meg. A Diákkaptár-mozgalom Az ötven fölötti nemzedék emlékezetében még elevenen él a Diákkaptár-mozgalom amely 1938-ban alakult meg a kormány kezdeményezésére, a Magyar Nemzeti Bank anyagi és erkölcsi támogatásával. A Diákkaptárba tömörült fiatalok — a felszabadulás előtt 584 iskolában 31 ezer taggal — elsősorban növénytermesztéssel. bélyeg-, gyógynövény-, illetve vas- és textilhulladékgyűjtéssel. kisállat- és selyemhernyótenyésztéssel, háziipari munkákkal foglalkoztak. Igaz, hogy demokratizmus, ami a szövetkezetekre mindenekelőtt jellemző, nem alakult ki ebben a mozgalomban, gazdasági tevékenységük azonban ma is elismerésre méltó. Bármennyire hihetetlenül hangzik is, a felszabadulás után a Diákkaptár-mozgalom számottevő segítséget nyújtott a kirabolt ország állatállományának gyarapításához. 1947-ben csaknem százezer állat volt a diákkaptárak tulajdonában, többek közt 37 ezer nyúl, 24 ezer galamb, 15 ezer tyúk, 5 ezer kacsa, 2 ezer sertés, 3 ezer juh, ezer kecske, 550 szarvasmarha és ezerszáz méhcsalád. Ma is imponáló ez az adatsor. Az első demokratikus iskolaszövetkezetét százhuszonöt balmazújvárosi általános iskolai tanuló hozta létre 1946-ban. Ez a szövetkezet az ifjúság önkéntes társulásai révén született meg.1 demokratikus önkormányzattal szabályozták mindennapi életüket, és gazdasági tevékenységükbe sem szóltak bele a felnőttek Példájuk hamar követőkre talált az országban. egymás után jöttek létre új, s új szövetkezetek az oktatási intézményekben, de nem sokáig, mert a Szövetkezetek Országos Szövetségének megalakulását követően, 1949-ben az iskolai Hangya-csoportokkal, diákkaptárakkal egyidőben az iskolaszövetkezetek is megszűntek, átadták helyüket az újjáélesztett iskolai takarékpénztáraknak. (Ezek egyébként a várakozáson felül jól rajtoltak, például a virágzónak nem nevezhető 1953-as évben 4200 iskolában 13,5 millió forintot takarítottak meg a diákok.) Kereskedelem, ipar, mezőgazdaság Nyolc esztendei szünet után Győrben éledt fel újra az ifjúsági szövetkezés eszméje. A Bercsényi Miklós Általános Iskola és Gimnázium tanulói 1957. március 30-án határozatot hoztak az iskolaszövetkezet megalakulásáról. Tanulónként húszforintos részjegyet jegyeztek, és harmincezer forint értékű áruval kereskedelmi tevékenységbe kezdtek az iskolában. Ideje már arról is szólni, hogy voltaképpen mivel foglalkoznak az iskolaszövetkezetek, melyekből ez idő tájt 202 van az országban; közülük 130 általános és 67 középiskolában tevékenykedik, 5 pedig felsőoktatási intézményben. Gazdasági, társadalmi, nevelési céljaik egyaránt vannak. Legnagyobb népszerűségnek a kereskedelmi tevékenység örvend a tanulóifjúság körében. Az iskolai boltok fő törekvése: ellátni társaikat tanszerekkel, írószerekkel, iskolatejjel, büféáruval. Számos helységben kertészkedéssel és kisállatok tenyésztésével foglalkoznak a szövetkezetbe tömörült gyerekek, de nem fehér holló már az ipari tevékenység sem körükben Leggyakrabban játékokat és iskolai-óvodai szemléltetőeszközöket gyártanak eladásra. Van olyan iskolaszövetkezet, ahol a növendékek ipari termelésének értéke eléri az évi 700 ezer forintot. Egyébként egy-egy iskolaszövetkezet tiszta haszna általában néhány ezer, némely helyen néhány tízezer forint évente. Kié lesz a nyereség? Mire fordítják a tanulók a nyereséget? Országosan bevált gyakorlat a harmadoló felosztás, tehát a tiszta pénz egyharmadával bővítik a „termelést”, ugyanenyr»yit fordítanak közösségi célokra* például az úttörőcsapat nyári táborozásának támogatására,különböző kulturális és sportcélokra, a többi pedig a szövetkezeti munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok jutalmazására szolgál. Mindent egybevetve nem nagy összegekről van szó, de a tanulóifjúság szövetkezésében nem is a pénz a legfontosabb, hanem a nevelési cél: a munka megszerettetése a közös tevékenység által, a helyes szakma, és pályaválasztás elősegítése, a szövetkezés megismerése, továbbá demokratizmusra, közösségi életre nevelés. Kitűnő terepet kínál az iskolaszövetkezet a közéletiség gyakorlásához is. Demokratikus úton megy végbe a megalakulás, demokratikusan dolgoznak a választott diák-önkormányzati szervek, nyílt légkör uralja a szövetkezet egész tevékenységét. Az életre készítenek fel az iskolaszövetkezetek akkor is, amikor tudatosítják a fiatalokban a munka szerinti elosztás igazságos elvét, hiszen csak úgy részesülhetnek a közösség vagyonából, ahogy és amilyen mértékben hozzájárulnak gyarapításához. , P. Kovács Imre • Népszerűek a boltok. NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS S Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjában január 13-án Magyarországi Német Néprajzi Kiállítás nyílt a tatai Országos Német Nemzetiségi Múzeum anyagából. A kiállítás a különböző magyarországi német településterületek népi kultúráját mutatja be. A képen: Gazdagparaszt szobaberendezése Ceglédbercelről.