Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-12 / 162. szám

4 © PETŐFI NÉPE • 1984. július 12. I TUDOMÁNY ■ TECHNIKA • Adalék a múlt héten Budapesten megtartott automatizálási világkongresszushoz. Ma már a szocialista országokban is mind több automata és robotberendezés segít kiküszöbölni­ a nehéz fizikai munkát, főképpen pedig megbízhatóbbá, pontosabbá tenni a műveleteket. _Egyre nagyobb ezekből a gépekből a kínálat. Fenti két képünk a BNV-n kiállított magyar berendezésekből mu­tat be kettőt, jobb oldali pedig egy NDK gyárt­mányú automata, amely naphosszat rakosgatta fáradhatatlanul és tévedhetetlenül, bonyolult sor­rendben a munkadarabokat. AUTOMATÁK „AZ IDŐ KEZE DOLGOZIK RAJTUNK” Kutatások a gyermekirodalom néhány területén Amikor az­ óvónőjelöltet ta­nítjuk, mindig magunk előtt látjuk azt a kisgyermeket is, aki jövőre vagy később lesz kiscsoportos, az ezredforduló táján pedig már érettségizik. A nevelők nevelői vagyunk. Óriási a felelősség.­ Az óvónőképző intézetben a­ gyermek- és ifjúsági iroda­lom tantárgy, egyben pedig fontos nevelési tényező. Olyan műveket ismertetünk és sze­rettetünk meg a hallgatókkal, amelyek formálják őket, egy­szersmind alkalmasak az óvo­dások sokoldalú, harmonikus nevelésére is. Gyönyörű népmesék, nép­költések, szépséges versek és­ elbeszélések myon­^lják el, m­ás- , más módon­­ húszévesnek; az ötévesnek, mi az igazi öröm az életben, mit­­­ kell­­ megbecsülni, kinek a pártjá­ra kell állni, min lehet szív­ből jót nevetni. Az óvónőt fel kell készíte­nünk a mese-vers kiválasztá­sára. Tudnia kell, mikor, mi­vel lehet a leghatásosabban nevelni. Meg azt is, lehet­ olyan átéléssel hogyan tolmá­csolni a költők, írók szavát, hogy a kisgyermek is megérez­ze az értékeit. És íme az egyik nagy gon­dunk: magunknak kell kiku­tatni — miért a tankönyvünk már elavult —, ki az az író, akinek a művét a mai és ta­lán a holnapi gyermek is el­fogadja. Akitől a művészetek nyelvén tanul jót és igazat magáról, szüleiről, környe­■­zetéről. Magunknak kell ki­kutatni, milyen értéket alko­tott az óvodás korosztálynak az élő klasszikusnak értékel­hető Petrolay Margit, Bálint Ágnes (a Mazsola-figurar meg­­alkotója), Janikovszky Éva vagy Lázár Ervin, Mészöly Miklós és mások. Weöres Sán­dorról van elfogadható kri­­­tika, de Csanádi Imre, Tamkó Sirató Károly, Osvát Erzsébet, Gazdag Erzsi, Rákos Sándor, Horgas Béla — és sorolhat­nánk tovább a neveket — gyermekköltészetéről kevesen írtak. Magunknak kell mor­zsánként összeszedegetni min­dennapi irodalmi kenyerün­ket.. „Az idő keze dolgozik raj­tunk” — írja Sütő András. Igaza van. Azt is ki kell ku­tatni, milyen tényezők hat­nak később a mai kisgyer­mek, az ezredforduló utáni ifjú ember irodalmi ízlésére. Számítanunk kell arra is, hogy a televízió, a rádió, a lemezek és mesekazetták, a diafilmek, a mesemozi, az élő bábelőadá­sok a jövőben még nagyobb szerepet kapnak. Ma az óvodások hetenként több mint 9 órát nézik a tele­víziót. Mi a tennivalónk?­Át­kozzuk ki a bűnös és bűvös szerszámot, ami elvonja gyermekeket a könyvtől? Mi­a nek tennénk? Inkább be kell fognunk a tévé- és rádiómesék a filmek jó szelét az esztéti­kai, irodalmi, anyanyelvi ne­velés nem túlságosan duzzadó vitorlájába. És fel kell mér­nünk ezekn­ek a tényezőknek­­ a sajátos­­ pedagógiai hatását, foglalkoznunk kell metodikai kulcskérdéseikkel. Munkánkat segítik a fel­kért óvónők és kulturális in­tézmények, jól felkészült, ér­deklődő hallgatóink, akik­nek fogékonyságát, irodalmi ízlését kiváló középiskolai magyartanár kollégáinknak is köszönjük. Nem az iskolának, hanem az életnek tanítottak. Mi is erre törekszünk. Túriné úr. Újhelyi Mária intézeti tanár Cseppben a tenger Példázat a fentiekhez: Gépbemutatót tartott a bá­bolnai IKR a városföldi Dó­zsában. Már az meghatott, hogy kilőttek a téesz- óvodásat-meg­­csodálni a traktorokat, kom­bijnokat. üde színfolt volt a töprengő szakemberek köze­lében csivitelő sereg. Néztek, láttak, megbámultak — az. Is­merkedést nem­ lehet, elég ko­rán kezde­n­ Aztán félneszett az egyik csöppség hívta a többit is: „Ide! Mindjárt lndfccsák a traktort!” ■ — Nem, Indfccsák! Inditsák! úgy kell mondani ■ ■ * — szólt az óvónő. — No jöjjetek, néz­zük meg együtt... Hangok suhannak el előttem tanácskozásokról, magánbe­szélgetésekből, a televízióból: „Tudnak példát mondani,. " „Nem-e kellene ,. „Akkor most megválasszuk.. .M ■ Számtalan példa tanúsítja: manapság­, diplomát lehet sze­rezni úgy, hogy Is—1S év alatt egyszer sem szólnak rá az emberre: rosszul beszélsz! Manapság — talán még igen. De mint cseppben a tenger) a fenti példa tanúsítja, hogy a dr. Ujhelyi Mária által vázolt erőfeszítéseknek foganatja van, lesz. ' —r I— Régi receptek Örményországból Jerevánban, az örmény SZSZK fővárosában található a világ egyik leghíresebb könyv­tárává Matenadaran, ahol több mint 14 ezer ókori kéziratot, örmény, ógörög és arab nyel­vű történelmi, filozófiai, jogi, matematikai, földrajzi és orvo­si munkát őriznek. A különle­ges ritkaságok gazdag gyűjte­ményét most a gyógyszerészek vették birtokukba, akik nyel­vészekkel és együttműködve botanikusokkal tanulmányoz­zák az ókori recepteket. Az ókori recepteken alapuló gyógyszerkészítés gondolata az V. században élt Egyise­ nevű történész munkáinak áttekinté­se során született meg. A mai örmény orvosok és gyógyszeré­­­szek érdeklődését elsősorban­ is leírt gyulladásgátló és allergia elleni szerek keltették fel. Ezek közül egyeseket máris széle­sebb körben ismertettek, és kö­zülük többet már alkalmaznak Az időszámításunk előtti 1. században örmény orvosok is­merték számos növény gyógyí­tó hatását. A még korábbi időkből is fennmaradt azon­ban több gyógyszerkészítmény. Amirdavlat Amasiaci receptje, a vérszegénység ellen „vaskú­rát”, egyes bőrbetegségekre pe­dig kénes kenőcsöket java­lI. Egy másik ókori örmény or­vos, Mihter Gyerati masszá­zsát és hidroterápiás kezelését most újból­ bevezették az ör­mény kórházakban. Megáll az idő Másodpercenként háromszáz felvétel A tudományos kutatás bizonyos jelenségek tanulmányozásához gyakran veszi igénybe a fényké­pezést, illetve filmezést. A mo­dern technika ily módon lehető­vé teszi az idő­ „megállítását” is, láthatóvá válik a lehulló­­ víz­csepp, a repülő puskagolyó, ta­­nulmányozhatókká válnak a mág­neses erővonalak, az anyagban végbemenő változások, figyelem­mel kísérhető a növekedés, a sejt­­osztódás stb. A kutatásban akkor van szük­ség filmezésre, amikor olyan je­lenségeket, folyamatokat vizsgá­lunk, amelyek megismeréséhez és az összefüggések elemzéséhez el­engedhetetlen a történést térben és időben követő, aprólékos vi­zuális megfigyelés. Ilyenkor idő­gyorsító vagy lassító, impulzus-­­ megvilágítású, áramlástani, mik­roszkópos és egyéb eljárásokat al­kalmaznak. Van olyan berende­zés, amellyel másodpercenként nyolcezer felvételt lehet készíteni, és olyan forgótükrös kamera is, amellyel­ akár ötmilliót. Újabban azonban nemcsak az elvont tudo­mányos problémákban való eliga­zodásban segít az ilyen filmezés, hanem egyes gyakorlati témák megoldásában­­ is. Lengyelország­ban például a kukoricakombájn működését vizsgálták, és­ a má­sodpercenként 300 felvételt készí­tő kamera segítségével megálla­pították: új konstrukciójú cséplő­dobbal kell felszerelni a kom­bájnt, hogy nagyobb teljesítményt lehessen vele elérni. Éppen ellenkező műveletre, folyamat filmmel való felgyorsí­­­tására is gyakran van szükség. Hétnapos csirkeembrió agyfélte­kéiből leválasztott sejteket nevel­tek szérummentes és 20 százalé­kos magzati borjúszérummal dú­sított közegben. A két típusú sejt­kultúra elemzése lehetővé tette az agysejtek növekedésének és dif­ferenciálódásának alapos megfi­gyelését. Hasonló technikát alkalmaztak, amikor az elektronikában hasz­­­­nált, tiszta egykristályok növeke­­­­dését filmezték különböző hőmér­sékleteken. A kvarcüveg ampul­lába helyezett germániumszulfid- 1 kristály három nap alatti növe­kedését ábrázolták, percekre vo­lt vidítve azt a folyamatot, amely­ a pék során az egykristály napi 10,­­ 30 és 100 millimétert nőtt. A film­­ döntötte el, hogy­ a legszabályo­­­­sabb, legegyenletesebb felület na­pi 10 milliméteres növekedéssel­­ érhető el a CSEL Képünkön izgalmas felvétel lát­ható, az­­ almán éppen áthaladt puskagolyóról. Az expozíciós idő kisebb milliomod másodpercnél. . Összeállította: Mester László ELŐBB ISMERTÉK, MINT A BURGONYÁT A csicsóka karrierje Az élelmezésben, a gyógyászat­ban a­­ természetes anyagokhoz való visszatérés hívta fel a figyel­met elfelejtett régi növényünkre, a csicsókára. Hazánkba a burgo­nyát megelőzve jutott el az in­diánok egykori fontos élelmisze­re, termesztését az 1600-as évek­től jegyzik, és több mint három­száz éven át volt növénye a ker­teknek. Sokáig a szegén­yember burgonyájaként emlegették a gu­mós növényt, amely napjainkban teljes egészében lekerült az ét­rendről. Újrafelfedezésével hazánkban­ több helyütt foglalkoznak. Kecs­keméten, a Zöldségtermesztési­ Kutató Intézet Fejlesztő Válla­latnál is kísérleti telepet kapott, ahol a megmaradt,régi fajták ter­mőképességét tanulmányozzák. A­­ Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kom­binátban pedig már egy teljes ültetvényt alakítottak ki a kür­­önböző csicsókafajtákból, s meg­kezdték feldolgozását is. Jö­vőjét a modern vegyészet alapozta meg, a belőle előállítha­tó fruktóznak napjainkban há­romszoros a világpiaci áraj mint a répa- vagy nádcukorból készült édesítőszereknek. A csicsóka in­zulint termelő növény, s a belőle kivont fruktóz a diabetikus éte­lek gyártására alkalmas, a termés fogyasztásával pedig megelőzhe­tő a cukorbetegség, az elhízás. Így karrierje mind orvosi, mind kony­hatechnikai szempontból meg­alapozottnak látszik. A kalória­szegény, diabetikus ételek, italok gyártásán túl nyersen, savanyít­va is fogyasztható, valamint szá­­rítmányként és porítva is fel­használhatják a háztartásokban. Ültetvény Hosszúhegyen Termőhelyére egyáltalán nem igényes, kitűnő hozamot ad a si­lány homokon, ezért Bács-Kis- Kunban homokhasznosítási célt is szolgál, hiszen gumója és szára jó tápértékű takarmányt ad. Egy hektáron, több termést hoz a bur­gonyánál, keményítő- és fehérje­értéke is magasabb a krumpliénál és a takarmányrépáénál. A­ ku­tató­intézet kísérletei szerint a leggyengébb tápanyag-ellátottsá­­gú lepelhomokon is 32—33 tonna hektáronkénti gumótermést ad a csicsóka. Tavaly az aszályos idő ellenére is jó termést mértek a kutatók. A legújabb nemesített fajták vi­szont már 65 tonna mennyiségre is képesek hektáronként. , V. E. NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN Első találkozás a miniszterrel Jegyzeteimet rendezgetve, le­gyen az ipari vagy mezőgazda­­­­sági témái, a lapunkról mindunta­lan rám tekint Czottner Sanyi bácsi, azaz bocsánat, Czottner Sándor elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány tagja, nehézipari miniszter; micisapká­jának simlijét kicsit megemelve, csaknem fülig nyílt szájjal mo­solyogva, huncut villanásé sze­méivel, és mondja az ezerszer hallott buzdítást: „No látod, hát nem megmondtam neked, gyere­­ikem!” És tényleg megmondta, és valóban úgy lett! De ebben, mármint valamely terv megva­lósulásában neki személyesen ki­emelkedő szerepe volt;­­évtizedek múltán is felelősséggel állítom: Czottner Sándor elvtárs volt a megye egyik legnagyobb barátja, szövetségese és segítője! (Egykori megyei titkár kollégáim • hasonló­an nyilatkoztak a Czottner elv­társsal való kapcsolatukról.) □ □ □ De,, hogy api, iá ■­j&fejtödiQ­tt ez a szövetség r az, , 'előrehaladásra, a szocialista' építőmunka' ismeretlen gondjainak megszüntetése érde­kében? Igen emlékezetes, mert nem kis eseményhez kapcsolódik, és 1957 novemberéig nyúlik vis­­­sza. A párt Központi Bizottságá­tól felhívást kaptunk, hogy Tito elvtárs, a JKSZ főtitkára moszkvai tanácskozásról vasúton a utazik haza, ezért búcsúztatására Dallos Ferelnc elvtárssal, a me­gyei tanács elnökével jelenjünk meg a kelebiai vasúti határátke­lő állomáson. Eleget téve a mérelbízatásnak, időben megérkeztünk Kelebiára, és a község, az állomás és a határőrség vezetőivel beszélgetve várakoztunk. Nem sokáig, mert kis i­d­ő múlva berobogott és megállt előttünk Tito elvtárs kü­­lönvonata. Nyílt az ajtó, lelépett róla egy barna ruhás, micisap­kás ember, egy diplomatafélének látszó férfi kíséretében. A mici­­sapkás már messziről odakiál­tott: szervusztok, fiúk! Szervusz Feri! — mivel Dallos Ferencet már korábbról ismerte. Hozzánk érve kezet ráztunk ve­­­­le és a kísérővel, akiről kiderült, hogy valóban diplomata, s aki invitált bennünket a vonatra, tolmácsolva Tito elvtárs meghí­vását. Belépve, a jugoszláv párt főtitkára ismerősként fogadott bennünket, hiszen néhány n­ap­­pal korábban, a tanácskozásra történő odautazásakor már talál­koztunk. Borospoharait adtak ke­zünkbe, köszöntöttük Tito elv­­társat szerencsés megérkezése al­kalmából, s további jó utat kí­vánva" a népeink köz­ti barátság továbbfejlődésére emeltük poha­runkat. Rövid idő alatt eleget tettünk megbízatásunknak, s Czottner elvtárs az MSZMP Közpo­nti Bizottsága és a forra­­­­dalmi munkás-paraszt kormány nevében ugyancsak kifejezte jó­kívánságait, és búcsúzott a­­ ha­zánkat elhagyó magas vendégtől. Így együtt távoztunk,­­és búcsút intettünk a rövidesen, elgördülő különvonat utasainak. Igen nagy öröm volt számunk­ra, hogy találkozhattunk Czott­ner elvtárssal. Magam is tudtam róla, hogy korábban csepeli munkás volt, mégpedig igen ki­váló szakmunkás és jónevű mun­kásmozgalmi ember,­ főbizalmi, régi tag­ja a pártnak. Egy kicsit furcsa volt a minisapkában, nem ilyennek képzeltem, a minisztert, de nagyon jólesett, hogy ilyen, mert olyan volt, mint az anám­, és amilyenek voltak­ az akkori munkások. Egyszóval: megnyerte bizalmamat! Kértük ,hogy ha így adódott­ végre, hogy egy, minisz­tert is, két'zöllt.betűink megyénk­­■ ben, szánjon ránk egy kis időt, mert nagy szükségünk volna er­re.­­Egy percig sem kérette ma­gát, így hát körülültük a váróter­­emben előkészített asztalt és buzdított bennünket: no, akkor mondjátok! Mondtuk­­ mi persze buzdítás nélkül is. Kezdve azon, hogy ő az első miniszter az ellenforra­dalom óta megyénkben, s persze mi megértjük a kormány nagy gondját, mert mi sem vagyunk könnyű helyzetben. De éppen ezért véljük úgy, hogy könnyebb lenne ott fenn­ is, meg itt lenn is, ha jobban megosztanánk a gon­dokat, a terheket és a megoldá­sokat is. Tájékoztattuk őt a kon­szolidáció kibontakozásáról, az MSZMP és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány megyénk­ben is eredményt hozó politiká­jának megvalósulásáról. Akkor már voltak bizonyos eredményeink és tapasztalataink a községfejlesztés és a helyi ipar, valamint a helyi­­ munkalehetősé­­­gek kialakításában. E téren tud­tunk először kapcsolatot­­ terem­­­­teni a lakossággal. Tájékoztattuk,­­hogy­ az emberek ,városon,­­és fa­lura ..egyaránt ,hajlandók­ anyagi­akkal , és két­kezük,­­munkájával részt venni az emberibb környe­zetük mielőbbi kialakításáért, amint ezt a járda- és útépítésnél, s más községfejlesztési munkák­nál tapasztaljuk. Folytatni kel­lene a villamosítást, a jó ivó­vízzel való ellátást­­— soroltuk gondjainkat —, s eb­ben is­­ részt venne a lakosság. Villanyveze­ték, meg vízvezetékcsövek kelle­­nének, de ezeket mi nem tudjuk előteremteni. Beszéltünk foglal­koztatási gondjainkról, a megye ipari elmaradottságáról, arról, hogy korábban egyetlen egy köz­ponti nagyberuházás jött létre, a félegyházi Bányászati­ Beren­dezések Gyára, itt, a homok kel­­lős­­ közepén. □ □ : Bár a homokot évszázadok óta­ tudták hasznosítani elődeink, hisz azt a bort, amely a poharak­ban csillog, meg azt a szép kert­kultúrát, amelyet ezen a vidéken lát, a homokon hozták létre. Ma azonban az újabb ültetvényekhez már gépek kellenének, meg több műtrágya. Meg aztán ki tudja, ha tényleg tengerfenék volt az Alföldnek ez a része, nincs-e valami alatta? Az volna az igazi szocialista homokhasz­nosítás, ha nem is kettő-, hanem háromszintes termelés­ folyna a homokon: felül szőlő- és­­ gyü­mölcstermesztés, alul a mélyből­­ pedig olajtermelés. • Mondtuk, mondtuk mindazt, ami összegyűlt bennünk, és nyomta a megyei párt- és ta­nácsi­ vezetés vállát, annyi ál­matlan éjszakát­ okozva abban az időben. Végighallgatott ben­nünket türelmesen és látható ér­deklődéssel, pedig könnyen elin­tézhette volna, mert nem a mező­­gazdaság minisztere volt, és hol volt akkor a nehézipari minisz­ternek "érdekeltsége Bács-Kiskun megyében? Ő azonban nemcsak miniszter volt, hanem a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­­­mány tagja. (És zárójelben hadd jegyezzem meg: szerencsénkre öreg vasasként a jó borok kiváló szakértője, és ettől a naptól kezdve a Bács-Kiskun megyei borok egyik hatásos propagan­­­­diistája.) Végül is azt mondta, rendben van, gyerekeim, azt hiszem­, ér­telek benneteket. Én megígérem, hogy segítsek benneteket, hisz a kormány tagjaként ez a dolgom. A szövetségesetek leszek a tö­rekvéseitek­ kibontakoztatásában és megvalósításában, de itt an­­­­­nyi mindent felsoroltatok, hogy hat ország kormánya is kevés volna ezek végrehajtásához. A dolgoknak megvan a maguk rendje­, gondoljátok­ végig ,ismé­telten, szedjétek, scifirendbe,­ ves­sétek papírra kívánságaitokat és küldjétek meg nekem. Én is vé­giggondolom, és toborzok továb­bi szövetségeseket is, de csak egy feltétellel: amennyit ti tettetek saját erőiből, annyival járulunk hozzá mi is. □­­­z így történt! A megyei vezetés részéről újra végiggondoltuk a problémáinkat közösen, Dallos elvtárs ped­ig — a rá jellemző precizitással — elkészítette feljegyzést, amelyet megküldtünk a Czottner elvtársnak. Nem sok idő elteltével már egy újabb szö­vetségessel, Csergő János kohó- és gépipari miniszterrel együtte­sen tárgyaltuk meg közös dolga­inkat. £ jöttek újabb szövetsé­gesek: Csenterics Sándor villa­mosipari miniszterhelyettes a fa­luvillamosítás fejlesztésében, majd befejezésében, Herczeg Fe­­­renc gépipari miniszterhelyettes szőlőgépesítés problémáinak megoldásában segített. Bese Vil­mos elvtárs, a kőolaj- és gázipari kutató intézet illetve tröszt ve­zérigazgatója is­ felkereste me­gyénket, és sor került a kecel— kiskőrösi kutatófúrásokra,­­ majd egy idő után a szankiakra­ összefoglalva azt tudnám mon­­dani: az MSZMP Köz­ponti Bi­zottsága politikájának végrehaj­tása érd­ekében kidolgoztuk megyei koncepciókat, kialakultak a a megyei és az országos testüle­ti vezető szervek állásfoglalásai, döntései, és ezek dinamikus megvalósítására a lakosság igen széles körű összefogása, a kor­­­­mán­yzati támogatás alapján. Dr. Molnár Frigyes A KALOCSAI VAS- ÉS FÉMIPARI KISSZÖVETKEZET motorjavító részlege, 1984. június 1-től végzi a HERMÉSZ által forgalomba hozott kerti kisgépek garanciális javítását. A Kalocsa és Kiskörös vonzáskörzetében lakó kisgéptulajdonosok a meghibásodott gépeik javítási igényét jelentsék szervizünknek, Kalocsa, Hunyadi J. u. 73. sz. alatt, vagy a Kalocsa 78-as telefonon. 1351

Next