Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1984. augusztus 1. események sorokban VARSÓ______________________ A lengyel legfelsőbb bíróság az ügyészség súlyosbítási kérelmének helyt adva felemelte két — kém­kedés miatt vád alá helyezett — személy büntetésének időtarta­mát. Egyiküket — egy lengyel ál­lampolgárt — az alsóbb fokon ki­szabott 15 év helyett 25 évi, má­sikukat — egy nyugatnémet ál­lampolgárt — 12 év helyett évre ítélte a bíróság, a halmaza­t5­ti büntetéseket pedig jóváhagyta. Az ítélet kihirdetésekor a bíróság hangsúlyozta, hogy az elítéltek különösen nagy károkat okoztak a társadalomnak azzal, hogy az amerikai hírszerzés alapján kémkedtek. Az utasításai ítélet jogerős. TOKIÓ Az Egyesült Államok és Japán haditengerészete­­ újabb közös hadgyakorlatot­­ kezd augusztus 7-én a Japán-tengeren. A manő­verekben a 7. amerikai flotta hat hadihajója és nyolc japán torpe­­dóromboló vesz részt, valamint F—4-es Phantom harci gépek. A flottamanőverek célja: a tenger­­alattjárók elleni harc gyakorlása. SAN SEBASTIAN ~ Baszk szeparatisták kedden felgyújtottak két francia személy­autót San Sebastianban és Bilbaó­­ban. Személyi sérülés nem tör­tént, s az álarcos merénylőknek sikerült elmenekülniük. A rend­őrség szerint a gyújtogatás része annak az akciósorozatnak, ame­lyet a szeparatista szervezetek in­dítottak tiltakozásul az ellen, hogy a francia rendőrség hajszát folytat a Dél-Franciaországban rejtőző baszk terroristák kézre­­kerítésére. Hétfőn a francia rend­őrség letartóztatta, majd rendőr­ségi felügyelet alá helyezte Euge­nio Etxeveste-t, az ETA egyik feltételezett vezetőjét, aki már egy évtizede bujkál a rendőrség elől. Júliusban spanyol nyolc baszk szeparatistát tartóztattak le Franciaországban. KÖZEL-KELETI RENDEZÉS A szovjet javaslat visszhangja A rendezésben közvetlenül ér­dekelt Szíria kedvezően fogadta a Szovjetunió közel-keleti rende­zési javaslatát. A SANA hiva­talos szíriai hírügynökség sze­rint az indítvá­­y alkalmas arra, hogy megszüntesse a robbanás­­veszélyes helyzetét a Közel- Keleten. A SANA kiemeli, hogy a Szovjetunió az izraeli csapatok valamennyi megszállt arab terü­letről való kivonását sürgeti, és támogatja a palesztin önrendel­kezés az önálló palesztin állam létesítésének ügyét. Üdvözli a javaslatot a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet is. Faruk Kaddumi, a PFSZ Politi­kai Osztályának vezetője úgy nyilatkozott, hogy — amint azt a mostani javaslat is bizonyítja — a Szovjetunió a térség problé­máinak igazságos és átfogó ren­dezésére törekszik." Franciaország most tanulmá­nyozza a Szovjetunió indítványát — jelentette be kedden a fran­cia külügyminisztérium szóvivő­je. Egyéb megjegyzést nem fű­zött a közléshez. VIETNAM-KÍNA: Határincidensek A VNA vietnami hírügy­nökség jelentése szerint Kína folytatja katonai tá­madásait Vietnam északi tartományai ellen. Egy szá­zadnyi kínai katona július 22-én Ha Tuyen tarto­mányban megsértette az országhatárt, támadást in­tézett a vietnami Határőrök ellen. Július 28-án és 29-én a kínai­ tüzérség tűz alá vet­te e tartomány több telepü­lését. Ezzel egyidőben kö­zel zászlóaljnyi kínai ka­tona behatolt az ország te­rületére. A vietnami határ­őrök és az önkéntes egysé­gek katonái visszaverték a határsértőket — jelenti a VNA. Nicaragua: választás és honvédelem Választási előkészületek és hon­védelem — e két kérdésről érkez­nek mostanában a leggyakrabban hírek Nicaraguából. Alig két he­te, hogy Managuában több száz­ezres tömeggyűlésen emlékeztek meg a hajdani diktátor, Somoza rendszerének fél évtizeddel ez­előtti megdöntéséről, egy új kor­szak, egy új fejlődési irányvonal kezdetéről. Az évfordulós ünnep­lést azonban hamar háttérbe szo­rították a közép-amerikai ország mindennapjainak nehézségei. Vál­tozatlanul fennáll ugyanis az a veszély, amelyet az erőteljes wa­shingtoni támogatást élvező el­­lenforradalmárok akciót jelente­nek. Managua gyakorlatilag évek óta egyfolytában harcol a Hon­­durasból és Costa Ricából újra meg újra támadó kormányelle­nes erőkkel. Ezek a katonai akciók elsősor­ban arra alkalmasak, hogy el­vonják az elmaradottság amúgy­­is ezernyi gondjával birkózó ál­lam erejét, s így a növekvő gaz­dasági gondok,­ az ellátás romlá­sa révén elégedetlenséget szítsa­nak a lakosság körében. Fő cél­pontjuk továbbra is a polgári la­kosság, s igyekeznek elkerülni a közvetlen összecsapást a sandi­nista védelmi alakulatokkal. Washingtonban éveken át azt követelték, hogy Managua­­ válasz­tások kiírása útján bizonyítsa be demokratikus voltát. Most azon­ban, amikor minden előkészület megtörtént a novemberre terve­zett elnök- és parlamenti válasz­tásokra, a Fehér Ház további igé­nyekkel állt elő. Ezek gyakorlati­lag szabad kezet adnának az el­lenzéki erőknek, beleértve a fegy­veres harcot folytató ellenforra­dalmi csoportok képviselőit is. Így érthető volt a sandinista front válasza. „Nem lesz párbeszéd azokkal, akik népünket gyilkol­ják”, mondta például Daniel Or­tega, a kormányzó tanács koor­dinátora. Mindemellett Managuában nem tervezik a voksolás elhalasztását. Megtörténtek a nevezések az­­ el­nöki posztra, esetleges változtatá­sok még a következő három nap­ban hajlthatók végre. A kampány tehát — képletesen szólva — a lőporfüstben is folytatódik. Nem engedékenységből, a külső nyo­másnak engedve, hanem azért, mert Managuában úgy ítélik meg: a forradalom intézményesítése, a közélet demokratizmusának fej­lesztése szükségessé teszi ezt a lé­pést. Vonatszerencsétlenség Skóciában • A Glasgowba tartó szerel­vény kisiklott­ A hírek szerint tizennégyen meghaltak és legalább szá­zan megsebe­sültek. IZRAEL Tárgyalások a „nagykoalícióról” Izrael államelnöke, Haim Her­zog, kedden külön-külön fogadta Simon Pereszt, a Munkapárt el­nökét és Jichak Samir kormány­főt, a hét év óta hatalmon levő LIKUD tömb vezérét. A még nem hivatalos megbeszélések célja annak felderítése volt, hogy haj­landó-e a két vezető csoportosu­lás egymással szövetkezve nagy­­koalíciót, „nemzeti egységkor­mányt” alakítani. A Munkapárt a július 23-i vá­lasztásokon negyvennégy man­dátumot szerzett, a LIKUD pedig negyvenegyet. A százhúsz főnyi kneszet többi helye kisebb cso­portosulások között szóródott szét. Samir a keddi megbeszélések után kijelentette, hogy a nagy­­koalíció megalakítására valós esély van. Samir ezt már a vá­lasztások előtt megpendítette. Újdonság viszont, hogy Simon Pe­­resz, aki a LIKUD-dal kötött szö­vetségtől előzőleg határozottan el­zárkózott, most közölte: „Az iz­raeli közvélemény és az állam­elnök egyaránt kétpárti kormány­zatot kíván.” A két pártvezér nyomban összeült a részletek megbeszélésére, de a helyzet bi­zonytalan maradt, mivel mind­kettőjük miniszterelnök akar len­ni. A tanácskozások formai sza­kaszát szerdán kezdik meg. A NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓN A varsói felkelés AUGUSZTUS 1-ÉN a varsói felkelés 40. évfor­dulójára emlékezik Lengyelország és a világ. Arra a 63 napra, amellyel az utókor számára nemcsak a hősiesség fogalma fonódott össze, ha­nem a pusztulásé, a fasiszta brutalitásé is. A felkelés résztvevői közül 18 ezren haltak hősi halált az egyenlőtlen küzdelemben, míg a pol­gári lakosságból 200 ezren estek áldozatul a har­ci cselekményeknek, a hitleristák tömegkivégzé­seinek és a felkelés leverését követő deportálá­soknak. Azóta már világosan látható: ez az óriási vér­­áldozat katonai szempontból sajnos hiábavaló volt. A felkelést a jobboldali londoni emigráns lengyel kormány irányítása alatt álló lengyel el­lenállási szervezet, a „honi hadsereg”, a szövet­séges hatalmakkal való kielégítő egyeztetés nél­kül, elhamarkodottan, idő előtt robbantotta ki, így a hősi harc túlságosan­ elszigetelt maradt. Különösen a Varsó térségéhez közeledő felszaba­dító szovjet hadsereggel lett volna kézenfekvő az akciók összehangolása, a felkelés irányítói ezt azonban politikai megfontolásokból szándékosan elmulasztották, mivel saját pozícióikat kívánták erősíteni a háború utáni időkre a tőkés társadal­mi rend átmentése érdekében. A harcok kezde­te után a közös ellenség elleni küzdelemben csatlakoztak­ hozzájuk a Lengyel Munkáspárt kö­rül tömörülő baloldali erők ellenálló szervezeté­nek, a „népi hadseregnek” a katonái is, szerke­zeti különállásukat azonban mindvégig megtar­tották. A FELKELÉS HÍRÉRE Hitler­­ őrjöngött. Kiad­ta hírhedt parancsát: „Varsót a földdel egyenlő­vé kell tenni!’. Jóllehet a harcok kezdetben valamennyi var­sói városrészre kiterjedtek, a felkelők birtoká­ban­ levő terület már a tizedik napon lényegé­ben a Visztula nyugati partja menti sávban , el­terülő városrészekre zsugorodott. Először a Visz­tula túlpartján levő Praga városrész veszett el, amit a németek hídfőnek akartak kiépíteni a közeledő Vörös Hadsereg ellenében. Augusztus 5-én a hitleristák erősítést kaptak, megkezdték EMLÉKEZIK A VILÁG a legnyugatibb városrész, Wola elleni támadásu­kat. A nácik nagy kegyetlenséggel jártak el Nemcsak a foglyul ejtett felkelőket végezték ki könyörtelenül,­ de a sebesülteket, ,sőt a kórházak személyzetét is. Az általuk elfoglalt területeken megkezdődött a varsói lakosság módszeres kiir­tása. Nőket, gyermekeket, férfiakat gyilkoltak válogatás nélkül halomra. Az augusztus 5-ét követő napokban csupán Wola városrészben 40 ezer ember esett a fasisz­ta barbárság áldozatául. A németek százával te­relték tankjaik előtt golyófogó gyanánt a békés polgári lakosokat, más esetekben kényszerítették őket, hogy golyózáporban szedjék szét a bariká­dokat. A fasiszta aljasság betetőzéseképpen a szó szoros értelmében martalócokat,­­köztörvényes bűnözőikből verbuvált alakulatokat vetettek be. Ezek aztán a kíméletlen harcok során maradék emberi mivoltukból is tökéletesen kivetkőztek. Közben Varsó fokozatosan romhalmazzá vált. A felkelőik, mivel tudták, hogy számukra nincs kegyelem, halált megvető bátorsággal valóban az utolsó töltényig harcoltak. Sokáig tartani is tudták pozícióikat. Augusztus 31-én azonban el­esett a hősiesen védett óváros, ahol parancsnok­ságuk kezdetben tartózkodott. A parancsnokság ekkor átköltözött a belvárosba. Azokkal a vá­rosrészekkel, amelyekkel a közvetlen kapcsolat megszakadt, a csatornahálózaton keresztül tar­tottak fenn összeköttetést. SZEPTEMBER 13-ÁN még egyszer felcsillant a remény. A szovjet csapatok a Visztula túlsó oldalán támadásba lendültek, a velük együtt harcoló első lengyel hadsereggel karöltve felszá­molták a németek hídfőállását, és bevették Visztula keleti oldalán levő­ Praga városrészt. A a segítség karnyújtásnyi közelségbe került. A né­metek azonban ekkor visszavonuló csapataikkal is megerősödve, minden eddiginél eltökéltebb tá­madásokat intéztek a felkelők ellen, igyekezve elvágni őket a folyótól, így aztán hiába dobott át az 1. lengyel és a szovjet hadsereg szeptem­ber 15. és­ 21. között a németek pergőtüzében több zászlóaljat is a felkelőik megsegítésére. A fasiszták egymás után foglalták el az egyes, egy­mástól egyre inkább elszigetelődő városrésze­ket­. A reménytelen helyzet láttán a felkelés pa­rancsnoka, Bor tábornok (valódi nevén Tadeusz Komorow­ski) október 2-án elrendelte a még harcoló egységeknek a fegyverletételt. AZ ISZONYÚ VÉRÁLDOZATTAL járó 63 na­pos legendás küzdelem — amelynek külön tra­gikumot adnak a résztvevők önfeláldozó hősies­sége és a kirobbantásában közrejátszó politikai ellentmondások — elbukott ugyan, de kifejezés­re juttatta a lengyel nép eltökéltségét a fasiszta elnyomás elleni harcban. I A Spiegel a rakétatelepítés esztelenségéről A hivatalos nyugati közlések­kel ellentétben az NSZK terüle­tén nem kilenc, hanem már 36 Pershing 2-es rakéta, a telepítés­re szánt 108 Pershing­ 2-es raké­ta egyharmada található. — je­lentette a Der Spiegel legújabb száma. A hamburgi hetilap úgy ítélte meg, hogy a nyugatnémet ható­ságok már minden befolyásukat elveszítették az új, amerikai kö­zép-hatótávolságú rakéták telepí­tésével kapcsolatban. Mindez azonban nem növelte az NSZK biztonságát, mivel a Varsói Szerződés megfelelő el­lenintézkedéseket tett az NDK és Csehszlovákia területén — szö­gezte le a Der Spiegel, hozzáté­ve: a kibontakozó rakétatelepí­tési verseny mindennél ékeseb­ben bizonyítja az amerikai ra­kéták telepítésének feleslegessé­gét, esztelenségét? Csempészhálózat Jugoszláviában A jugoszláv biztonsági szer­vek Pólában nemzetközi csem­­­pészhálózatot lepleztek le, am­ely mintegy 600 kilogramm­­ arany- és ezüsttárgyat csempészett be az országba, s értékesítése révén 420 millió líra és 72 ezer nyugat­német márka nemre tett szert.illegális jövede­A nyomozás tanúsága szerint a becsempészett arany és ezüst Triesztből származott, és Jugo­szláviában az adriai-tengerparti ékszerüzletekben került értéke­sítésre. A szakemberek feltétele­zése szerint a Trieszt és Jugoszlá­via közötti „ezüst kapcsolat”­ 1979 óta működött. Részleteik azt követően váltak ismertté, hogy július 7-én Rovinj­­ban letartóztattak két olasz ál­lampolgárt, akiknek gépkocsijá­ban 9 kiló ezüst-és aranyékszert találtak. Ugyanakkor a jugoszláv nyo­mozó hatóságok Portorozstól Cav­­tatig 55 olyan ékszerüzlet-tulaj­donos listáját­­ állították össze, akik az üzletükben­ talált nagy mennyiségű arany- és ezüsték­­szer eredetét nem tudták igazol­ni. A nyomozás tovább folytató­dik. t Szovjet tiszt magyar kitüntetése Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára, a megyei pártbizottság székházában baráti beszélgetésen fo­­gadta Igor Gennagyijevics Balasov ezredest, a hazánkban ideiglenes­­en állomásozó egyik szovjet magasabb egység parancsnokát. A szívélyes találkozót követően Romány Pál a magyar és a szová­jet fegyveres erők közötti fegyverbarátság erősítésében és elmélyít­­ésében kifejtett tevékenysége elismeréséül I. G. Balaisov ezredes­­nek átnyújtotta a munkásőrség országos parancsnoka által adomá­­nyozott Haz­a­k Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést. A kitüntetés átadásán és az azt követő beszélgetésén részt vett: dr. Posváncz László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Cser­háti László, a munkásőrség megyei parancsnoka és Orbán Károly ezredes. Szakszervezeti tanácskozás a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyről A kongresszusi és felszabadu­lási munkaverseny indításának tapasztalatairól tanácskoztak teg­­nap a SZOT székházában az ága­zati szakszervezetek és a szakszer­vezetek megyei (budapesti) taná­csainak képviselői. Megállapítot­ták, hogy a közelgő pártkongres­­­szus tiszteletére kiszélesedett fel­­szabadulási munkaverseny a­ dol­gozók nagy tömegeit mozgósítja olyan kezdeményezésekre, ame­lyek szőkébb munkahelyi fel­adataik teljesítésén túl hozzájá­rulnak gazdaságpolitikai célki­tűzéseink megvalósításához Mint arra a tanácskozás részt­is­­vevői rámutattak, az igazán érté­kes, formális elemektől­­ mentes vállalások ott születtek,­ahol a gazdasági vezetők az első félév eredményeit mérlegelve vitatták meg a dolgozókkal a soron kö­vetkező teendőket. A szocialista brigádok többsé­gének felajánlásai szorosan­­ kap­csolódnak a legfontosabb válla­lati célkitűzésekhez, s legfőkép­pen a gazdálkodás javítását vizs­gálják. Vállalások egész sorát tették a takarékosabb anyag- és energiafelhasználásra, az eddig külföldről beszerzett anyagok és alkatrészek hazaival történő he­lyettesítésére, a vállalati export­tervek megvalósításának támoga­tására. Sok példa bizonyítja, hogy a különféle szakterületek mun­katársainak együttműködésével olyan összetett feladat is meg­oldható, mint például a gépek ál­lásidejének csökkentése. A vállalatok gazdálkodását se­gítő felajánlások mellett azon­ban kissé háttérbe szorult a bri­gádok szocialista embert formáló szerepe. A vártnál kevesebb olyan felajánlás­­ érkezett, amely a kö­­­­­zösségi szellem jára, erősítésére kib­ontakoztató­­ösztönözné a dolgozókat, hogy az együtt tanu­lás, művelődés, szórakozás tar­talmat kapjon. A tanácskozáson foglalkoztak a szakszervezeti mozgalom mun­kaversennyel kapcsolatos sajátos f­eladataival is. Felhívták a szak­­szervezeti aktivistákat: munka­helyükön igényeljék a gazdasági vezetőktől és működjenek velük együtt abban, hogy folyamatosan értékeljék a munkaverseny ered­ményeit, a brigádok anyagi elis­merése arányos legyen teljesít­ményükkel. Emellett folyamato­san­ tájékoztassák a dolgozókat a kiemelkedő munkás­ikerekb­ől. Vé­gezetül hangsúlyozták­, hogy most már a felajánlások tettekre vál­tásán a sor. Társadalombiztosítási vezetők eskütétele Tegnap az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság ve­zetője előtt esküt tettek a főigaz­gatóság és a megyei­ társadalom­­biztosítási igazgatóságok vezetői Mint ismeretes, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács törvényerejű rendeletet, illetve határozatot ho­zott a társadalombiztosítás irá­nyítási rendszerének korszerűsí­téséről, mely szerint a társada­lombiztosítást önkormányzati jel­legű szervek közreműködésével az állam irányítja. A tegnapi eseményen Faluvégi Lajos , miniszterelnök-helyettes köszöntötte az esküt tett vezető­ket és kiemelte, hogy a társada­lombiztosítás állami irányítással az össztársadalmi érdekek tala­ján, az eddigi értékeket megőriz­ve és továbbfejlesztve fejtheti­ ki tevékenységét. A társadalom­biz­tosítás irányításának korszerűsí­tésével, a kormány tanácsadó és véleményező testületének, az Or­szágos Társadalombiztosítási Ta­nácsnak az életrehívásával lehe­tővé vált, hogy a társadalmi fel­ügyelet még jobban érvényesül­jön. Ma már a lakosság legszélesebb rétegeinek ügyeit csak úgy lehet igazán jól elintézni, ha folyama­tossá válik a társadalmi és­ a hi­vatali szervezetek közötti párbe­széd — mondta Faluvégi Lajos, majd a kormányzatnak a szoci­álpolitika és a társadalombiztosí­tás fejlesztésével kapcsolatos el­gondolásairól szólt. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a legjobban rá­szorulóknak kell többet nyújtani, lehetővé kell tenni, hogy az ál­lampolgárok jobban belelássanak ügyeik intézésébe, és ehhez kor­szerűsíteni kell a társadalombiz­tosítással­­ kapcsolatos­­ hivatali munkát is. Káldy Zoltánt választotta soros elnökévé a Lutheránus Világszövetség A Lutheránus Világszövetség­­ VII. nagygyűlése tegnap Buda­pesten Káldy Zoltánt, a Magyar­­országi Evangélikus­­ Egyház püs­pök-elnökét választotta a világ­­­­szövetség soros elnökévé. Káldy Zoltán 1919. március 29- én született. A pécsi tudomány­­egyetem soproni hittudományi ka­rán szerzett teológus diplomát. 1941 és 1958 között segédlelkész­ként, majd lelkészként tevékeny­kedett Pécsett. Közben, 1954-től négy éven át a Tolna—Baranya Evangélikus Egyházmegye espe­rese volt. 1958-ban Budapesten a Déli­­ Evangélikus Egyházkerület püspökévé választották meg. 1967-től a Magyarországi Evangé­likus Egyház püspök-elnöki­ tisz­tét tölti be. Munkásságával az or­szághatárokon túl is elismerést szerzett: több külföldi teológiai fakultás avatta tiszteletbeli dok­torrá.­­ A hazai evangélikus egyház ve­zetője széles körű közéleti tevé­kenységet folytat. Tagja a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak és az Országos elnökségének. 1971 óta Béketanács ország­­gyűlési képviselő. Tagja számos nemzetközi egyházi szervezet ve­zető testületének, így az Egyhá­zak Világtanácsa Központi Bi­zottságának. „* A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa nevében Traut­­mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke kedden a P­arla­­mentben fogadást adott a Luthe­ránus Világszövetség VII. nagy­gyűlése résztvevőinek tiszteleté­re. A fogadáson m­egjelent Ka­tona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára, Miklós­ Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi H­ivatal elnö­ke, továbbá az Elnöki Tanács több tagja. A kongresszus kül­döttei és az LVSZ vezető tiszt­ségviselői mellett ott voltak a társegyházak képviselői is. (MTI) 1

Next