Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-08 / 32. szám

TŰNŐDÉS EGY RÖPIRATRÓL Agonizál-e a falu? JÓ TÍZ ÉVVEL ezelőtt még lecsa­­polatlan mocsár fogadta az érkezőt Kis­­kunsmajsán. Ma ugyanott emeletes há­zak magasodnak. Amikor „milliomos falvak” kerülnek szóba, a társalkodó felek egymást­­ licitálják felül azon igye­kezetükben, hogy ki tud többet felso­rolni: néhány esztendeje Soltvadkert, esetleg Kecel volt „a” példa,­ma volta­képpen mindegyik az. Olyan mértékben változott az élet­mód, a hétköznapi életvitel a falvak­ban, amit akár tizenöt éve még min­denki képtelenségnek gondolt volna, legkiváltképp pedig maguk az érintet­tek. Az ezerszámra villamosított ta­nyákban könnyebb, hatékonyabb a ter­melés, s maga a villamosítás költségei­nek vállalása egyben voksolás arra is, hogy a tanya — és a tanyai ember — marad: potyára senki sem fizet tízezre­ket. Anyagi ellátottságát tekintve a falu alighanem lehagyta a várost. Biztos vagyok benne, hogy — mondjuk — fa­gyasztóládából nemcsak több van a falvakban, de használata is mindenna­posabb, mint városon. Jó két hónapja császártöltési asszonyok adták föl — lapunkban is — egymásnak a szót: egyik így, másik amúgy tekinti helyes­nek a mélyhűtőládában eltett zöldbor­só elkészítését. Summázva: ha van tár­sadalmunkban olyan kör — az osztály vagy a réteg megjelölést a kétlakiság miatt kerülöm — amely a nehezebb gazdasági időikben is tudott gyarapod­ni, akkor az a falvak népe. SENKI SEM irigyli ezt tőlük! A fó­lia úgy fial pénzt, hogy nincs­­ sza­bad idő; a liba akkor hoz ezreket, ha minden másról lemond­ a gazda. A­­ me­zőgazdaságban a munka a forrás, nem az ügyeskedés. A jelek szerint — a té­nyek szerint — a falvak ezért virulen­­sebbek is. Mert igaz ugyan, hogy az 1971-ben elfogadott településfejleszté­si koncepció a városinak adott priori­tást, s azt sem lehet tagadni, hogy (emiatt) a falvak népességmegtartó ké­pessége csökkent. Emellett azonban az is igaz, hogy a szűkösebb lehetőségek a legtöbb helyen kihívást jelenítettek. Ha úgy tetszik, megoldandó leckét. A tények alapján azt mondhatjuk: a falu csillagos ötösre oldotta meg a lec­két. „Bács-Kiskun megyében az V.­­ ötéves tervben pályázatot hirdettünk tornatermekre és csarnokokra, s azt mondtuk, hogy aki összeszedi az 50 százalékot, annak a másik felét a me­gyei, központi alapból adjuk. A 34 tor­nateremből és csarnokból huszonötöt a községek vittek a pályázat során. Te­hát van egy hatalmas erő most, ame­lyik vállalkozik, amelyik ott élni akar és elviselhetővé akarja tenni az éle­tét” — mondta. Gajdócsi István megyei tanácselnök 1983 őszén a televízió Sze­gedi beszélgetések sorozatában, s a Forrás 1984/1­1-es számában. Kell-e több érv vitába szállni Csen­­gey Dénessel, aki a Forrás rá követke­ző 12-es számában nem kevesebbet ál­lít, mint hogy falvaink agonizálnak, s a vidék kiábrándítóan elmaradott,sőt: a magyar értelmiség úgy érzékeli, hogy az ország négyötöd része az ő számá­ra lakhatatlan vidék. , s Csengey Dénesnek — természetesen — meglehet a maga külön bejáratú vé­leménye e kérdésekről (a jelek szerint meg is van). Kár volna azonban elhin­ni, amit mond. Éspedig azért, mert egész egyszerűen nincs igaza. HOL JOBB ÉLNI? A nagyváros le­vegőtlen betonlakótelepén, ahol az át­adás után évekkel késik az út, a járda, vagy a valóságos családi szükséglet szerinti nagyságú kertes házban, falun? Nem kell Bács-Kiskunba jönni, mert bárhol az országban­­ ugyanazt látja a szemlélő: szebbek a falvaink, mint a városaink, bár ez a minősítés, megen­gedem, lehet ízlés, dolga is. Nem tu­dom azonban, hogy a magyar értelmi­ségnek az a része, amely vidéken alkot, úgy érzékeli-e, hogy tényleg lakhatat­lan az ország négyötöde? Kiskunmajsán — a helyi termelőszövetkezet támoga­tásával — hoztak létre méltán híres néprajzi gyűjteményt, s rendeznek két­­i három havonta értéket közvetítő, él­ményt adó kiállítást. A keceli állator­vos Vasarelyvel levelezett, hogy a köz­ség kompozíziót kapjon a művésztől — el is érte a célját. Vajoh a „kiábrándí­tó elmaradottságot” jelzi-e, hogy kö­zösséget teremtő újságot hoznak létre havonta Tiszakécskén ? Példát tucatszámra sorolhatnék­­ to­vább. Kiskunmajsai körzeti orvosról, hartai téeszelnökről, fülöpházi íróról akik szerint egyáltalán nem „lakhatat­lan” ez a vidék. Sem a falvak, sem a vidéki városok népessége nem érzi azt,­­hogy „internálták a huszadik század­­­ból”, bár Csengey siet a következtetés­sel: „a szó szoros értelmében lefegyver­ző attitűd ez”. LELKE RAJTA, ha ezt hiszi,­ ezt vallja, mert aligha van nehezebb föl­adat, mint tényeket kétségbevonni, a valósággal vitatkozni. És a valóság — a mi szerencsénkre —merőben, más, mint amit Csengey Dénes tár elénk. Ballai József m ám PÁLYAVÁLASZTÓ HALASI GIMNAZISTÁK Az erőpróba még hátravan...! Továbbjutás — számokban A kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium és Egész­ségügyi Szak­középiskola továb­­bta­nulási mérlegét Salay Sándor igazgató vonja meg: — Középiskolánkban mintegy száz diák végez évente, közülük általában nyolcvanan folytatják ta­nulmányaikat valamelyik felsőoktatási intézmény­ben. A harmincöt végzős egészségügyi szakközépis­kolás közül négyen-öten szeretnének orvosi egye­temre vagy egészségügyi főiskolára bejutni. Tavaly készítettünk egy statiszti­kát az elmúlt évtizedről. Ez idő alatt 1047-en végeztek iskolánkban. Az érettségi évében 7311-an pályáztak tovább, s közülük ötszázat vettek fel. Később még 136 növendékünknek sikerült a felvételije. Szakmát 170- en tanultak, munkába pe­dig 241-en álltak, kikerül­ve az iskolapadból. Tehát: 61 százalékos a továbbta­nulás aránya. Tíz esztendő alatt 350 szakközépiskolás végzett nálunk. .Negyven­heten folytatták tanulmá­nyaikat,­­heten orvosi egye­temen. Nyolcvanöt százalé­kuk szakképesítésének meg­felelően helyezkedett el. A mostani pályaválasz­tók körében a reáltantár­­gyak a népszerűek­, a­­ bioló­gia, a matematika, a fizika. Szép eredményeket érnek el a humán érdeklődésű gyerekek is. Sőt: minden évben külföldre is jelent­keznek a­­ halasi gimnazis­ták. „Úgy érzem, sikerült” Gyenizse Gyöngyvér már túl van a felvételi erőpró­bán, így meséli élményeit: — A Szovjetunióban sze­retnék tanulni, orosz—iro­dalom szakra jelentkeznem. A felvételi tájékoztató nem közli, hogy melyik­­ város­ban nyílik erre mód. Rég­óta­­ tanulok nyelveket, az oroszt és a németet. Ta­valy nyáron részt vettem a Gorkij nyelviskola tanfo­lyamán, Pesten. Ott lenin­­grádi és moszkvai­­ tanárok tartották az órákat a Rad­nóti gyakorló iskolában. Biztattak: ne hagyjam ab­ba a nyelvtanulást. Úgy gondolom, hogy majd a Szovjetunióban, a fiatalok között könnyebb lesz meg­szereznem a nyelvi gya­korlatot. A felvételire nyár óta készülök. Már meg­volt a vizsga, az ELTÉ-n. Féltem tőle, de kellemesen csalódtam... A szóbelin alaposa­n kifaggattak, az orosz és német irodalomról kérdezgettek. Boldog vol­tam, amikor kijöttem a fel­vételiről, mert úgy érzem, sikerült... sőt:Dobodai Ágnes elképzelé­s Kicsi korom óta azt hajtogatom, hogy orvos le­szek. Kitartok gyermekko­ri elképzelésem mellett. Édesanyám itt tanít a gim­náziumban édesapám olaj­bányász. Ők nem szóltak bele ... Szegeden, a FEB- táborban készültem már a felvételire, most a tavaszi szünetben szintén meghív­tak az egyetemi városba. Biológiából, fizikából min­den­­­ hétvégén tartanak elő­készítő órákat Szegeden, amelyeken rendszeresen részt veszek. Sokat tanulok. Hurtony Zsolt mozdony­­vezető lesz. — Közepes tanuló vagyok. Tizennyolc évesen lehet je­lentkezni erre a pályára, alapos orvosi vizsgálat után. Gimnáziumi érettsé­gi vagy ötéves vegyipari szakmai gyakorlat a köve­telmény. Úgy gondolom, nem lesz nehéz ez a mun­ka. Igen, ünnepnapokon és éjszaka is dolgozni kell, de vállalom. A vasútállomá­son­ már részletesen tájé­koztattak arról, milyen fel­adatok várnak majd rám. A fizetésemről annyit tu­dok­, hogy az első időszak­ban 2700 forint lesz. „Furcsállották a döntésemet” Tölgyes Rita: — Az állatorvosi egye­temre jelentkeztem. Sokan furcsállották a döntésemet, hiszen a lányok kevesebben vannak ezen a pályán. A szüleim orvosnak szántak, de ott a biológia és a fizika a felvételi tantárgy, és én a fizikával eléggé hadilábon állok ... Az állatorvosin a kémiát kel­l tudni, s ez sok­kal jobban megy nekem. Budapestre adtam be a je­lentkezési lapot, bár a tá­jékoztatón azt hallottam, hogy a fővárosi egyetemre kevés diákot vesznek fel. Milyenek az esélyeim? Én derűlátó vagyok. Király nem nagyon Brigitta szülei lelkesedtek, amikor közölte velük, hogy pedagógus akar lenni. Ugyanis lányukat külkeres­kedelmi pályára szánták. — A magyar—­német sza­kot választottam. Édesapám jogász, ő természetesen azt szerette volna, ha én is a nyomdokain haladok. Szü­leimmel mindent megbe­szélek otthon, ez nálunk így szokás ... Gyarmati Zoltán a mű­szaki pálya iránt vonzódik.: — A műszaki egyetem villamosmérnöki próbálok szerencsét. karán Pon­tos elképzelésem még nincs, hogy melyik szakon, mi­után a felvételi tájékoztató eddig nem jutott el hoz­zám. Sokat jelentett, hogy a FEB-táborban részt ve­hettem Komáromban, illet­ve Salgótarjánban. Ott olyan volt, mintha már egyetemista lennék ... Persze addig még lesz küz­delem . .. Borzák Tibor A diákok között most ismét beszédtéma a pályaválasz­tás. Annál is inkább, mert a továbbtanulási lapokat feb­ruár 20-ig kell beadni. Az a bökkenő, hogy a háromköte­tes pályaválasztási útmutató csak a napokban került ki a nyomdából. Az első két kötetet a postán, a harmadikat pedig a könyvesboltban szerezhetik be a tanulók és a ta­nárok. S nincs elegendő belőle ! Kiskunhalasra például ösz­­szesen tíz darab érkezett... Nem tehetnek mást az érde­keltek, minthogy egymás kezéből kapkodják ki a szá­mukra fontos kiadványt. • Király Brigitta • Gyenizse Gyöngyvér (Straszer András felvételei) A NEMZET FESTŐJE Barabás Miklós emlékezete Barabás Mik­lósnak, nemzeti festé­szetünk k­las­­­­szi­kusának 175. születésnap­ját ünnepel­jük február 10- én. Az ő ecset­je, karcolótű­­je nyomán al­kotunk képet magunknak a reformkor­­ nagyjairól, Széchenyiről, Kossuthról, De­ák Ferencről,­­Wesselényi Miklósról, Eöt­vös Józsefről, Petőfiről, Arany Jánosról, Jókai Mórról, sho­gy csak a legnagyobbakat em­lítsem. Életműve a reformkor ké­peskönyve — egy európai rangú művész szemével nézve. Erdélyiben, Háromszékben, Már­­kusfal­ván­ született elszegénye­dett székely nemesi családból. A nagyenyedi kollégiumban tanult. Itt nyert alapvető műveltsége, melyet egész életén át fejlesztett, kiváló nyelvtudása,­­elhivatottsá­got sugalló magatartása tette al­kalmassá arra, hogy a magyar művészeti élet későbbi vezetői kö­zé emelkedjék, s hogy rangos fel­adatát, a magyar nemzeti festé­szet megalapozását betöltse. Már a kollégiumban elkezdett­­ feste­­getni, majd Neuhauser Ferenctől elsajátította a festészet alapele­meit. Bécsiben rövid ideig J. En­­der tanítványa volt, mégis főként autodidaktaként tartjuk­ számon. Jószerencséje és szakmai kíván­csisága mindig összehozta olyan festőkkel, akiktől művészeti fel­­fogásiban és technikában is sokat tanulhatott. Ráday gróf meghívására a fő­városiba utazott, ahol a vi­lágta­­­tott, hat nyelven beszélő nemesi értelmiségi­­­ hamar kapcsolatot talált a pesti szellemi élet vezér­karához, Bajzához, Vörösmarty­­hoz, Toldy Ferenchez, Tasner An­talhoz, Széchenyi István gróf tit­kárához. Hírnevének kibontako­zásához Széchenyi is hathatósan hozzájárult, aki naplójának ta­núsága szerint műtermének gya­kori látogatói­­ közé tartozott. Portréját is megfestette. A­­ Ma­gyar Tudományos Akadémia meg­rendelésére is több portrét fes­tette ő volt az első magyar fes­tő, aki hivatásából nálunk meg tudott élni. A különféle sokszoro­sító­­ technikákat is magas szín­vonalon alkalmazta. Az almana­chok számára kedvvel rajzolt, a sajtóportrét például ő honosítot­ta meg Magyarországon. Fő mű­faja a portré. Kiváló jellemábrá­zoló képessége volt. Általában a megnyerő vonásokat emelte ki képein az akkor divatos finom naturalizmussal, az arc részletei­nél sokat időzve. Koloritján vi­rágkorában az erős színek, a pá­rizsi kék, a bordó és a mélybar­na uralkodtak. Képeivel nagy sikert aratott, huszonhat éves korában a Tudo­mányos Akadémia levelező tagja lett. A kor kedvelt műfaját, élet­képét keveset festett, bár ezekkel is nagy sikere volt, mint a több­ször megfestett Galambpostával, vagy a Vásárra ballagó erdélyi béres oláhokkal, amely Vásárra induló oláh család címen vált ismertté. A reformkor minden jelentős eseményében részt vett, megörökítette például a Lánchíd alapkőletételét. Kiemelkedő je­lentőségűek apró tá­jképvázlatai, melyekben hegyi ember létére az alföldi táj megkapó szépségét is felfedezte (Alföldi táj gémeskút­­tal).Naplójegyzetei szerint az 1848- as forradalom és szabadságharc bukása mélyen megrendítette. Az abszolutizmus éveiben lelki vál­ságon esett át, képeinek színvilá­ga megsötétült. Művei fáradtab­bak, de egy-egy gyöngyszem azért akad köztük, mint Bittó Istvánná leheletfinom arcképe. Bár tovább­ra is övé a „Nemzet festőjének” büszke címe, megrendelői megfo­gyatkoztak. Talán anyagi nehéz­ségei ösztönözték arra, hogy 1863-­ban az akkor új fényképe­zés területére is kiránduljon. Ha­láláig a­­ haladás tántoríthatatlan képviselője volt. 1898 februárjában hunyt el, a nemzet gyászától kísérve. B. I. •önarckép j • Vásárra induló oláh család 198S. február 1. • PETŐFI NÉPE • I A SZÖVETKEZETESÍTÉS SOKSZÍNŰSÉGE* V. Bátorítás és példaadás A mezőgazdaság szocialista át­szervezése során és után szoros együttműködés alakult ki a ker­tészeti egyetem különböző tan­székeivel, főleg a zöldség- és a szőlő-, valamint a gyümölcster­melés korszerűsítése terén. Ki­emelten segítette munkánkat So­mos András, Kozma Pál, Tamás­­sy István, Boros Rezső és Pro­­bocskay Endre professzor. Hason­ló együttműködés alakult ki az agráregyetem egyes tanszékeivel az öntözéses termesztésben, va­lamint a rét- és legelőgazdálko­dásban; személy szerint Cselőtey László és Basiky Tóth Bertalan professzorokkal. Dutra és a műanyag cső Gépesítési problémáink megol­dásához közvetlenül segítséget nyújtott a megyének a Kohó- és Gépipari Minisztérium és Csergő János miniszter; negyven d­arab nagyhidas traktort gyártottak le a szőlő gépi­­ permetezésére. A ho­moki szántóföldi gazdálkodás gé­pi segítésére Korbuly János nyu­galmazott főmérnökkel megter­veztették a D4K 70-es (Dutra) négykerék-meghajtású traktort. A Czottner Sándor által irányított Nehézipari Minisztérium az ön­tözés segítésére különböző mű­anyag csövet és armatúrákat gyártatott. A kutatóintézetek mellett bá­torították az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek legjobb szakembereit, hogy tudományos igénnyel összegezzék a legjobb tapasztalataikat és bocsássák a megye mezőgazdasági szövetke­zeteinek rendelkezésére. Ebben kiemelkedő szerepet ját­szottak az állami gazdaságok. A Helvéciai Állami Gazdaság igazgatója, Petőfi Sándor dolgoz­ot­ta ki az első nagyüzemi telepí­tési rendszert, és a szőlőtermelés gépesítését; az Izsáki Állami Gaz­daság és igazgatója, Borsodi Mik­lós az öreg szőlők nagyüzemi át­alakítását és gépesítését oldotta meg; a Hosszúhegyi Állami Gaz­* Részletek a szerző „A szövetkeze­tesítés Bács-Kiskunban” című tanul­mányából. dóság és igazgatója, Magyar Fe­renc termőkáros almafákat és nagyüzemi őszibarackost, vala­mint magasművelésű szőlőt tele­pített; a Kunfehértói Állami Gazdaság és igazgatója, Körmen­di Géza, a Kunbajai Gazdaság és annak igazgatója,­­Czeglédi János a nagyüzemi szőlőtelepítésben és a korszerű pinceépítésben tűnt ki. Nagyszerű eredményeket ér­tek el a csőkutas öntözés lehető­ségeinek feltárásában a Csengő­di Állami Gazdaságban Mohácsi Károly igazgató, valamint az Izsáki Állami Gazdaság és igaz­gatója, Borsodi Miklós, továbbá dr. Fekete István, a Bács-Kiskun megyei állami gazdaságok me­gyei megbízottja, öntözési cso­portvezetője, együttműködve a Szarvasi Öntözéses Takarmány­­termesztési Kutatóintézettel. nagyüzemi szőlő- és gyümölcster­­­melés üzemi problémái megoldá­sában jelentős szerepe volt Ka­­tun Károly elvtársnak, az állami gazdaságok megyei igazgatósága akkori vezetőjének. Tanulnak a vezetők A II. és a III. ötéves terv ke­retében mintegy 60 ezer kh erdő­telepítésre került sor. Ennek megszervezésében elismerést ér­demlő munkát végzett a megye két erdőgazdaságának vezetője, Csontos Gyula és Erdélyi János, valamint munkatársaik. A mezőgazdaság korszerűsítésé­iben, rendkívül nagy szerepe volt a szakmai és politikai felkészült­ségnek, a szakemberképzésnek. Törekedtünk ezért következete­sen érvényesíteni a megyei párt­­bizottságnak azt az állásfoglalá­sát, hogy a mezőgazdasággal fog­lalkozók, és a mezőgazdaságban dolgozók sajátítsák el a munká­jukhoz szükséges szakismerete­ket. E téren is példamutatással élt a párt megyei v.b. A megyei párt­­bizottság titkárai közül ketten el­végezték a Kertészeti és Szőlésze­­­ti Főiskolát, illetve az Agráregye­temet. Daliás Ferenc és Szalóki László jogi egyetemet, Varga Je­nő közgazdasági egyetemet vég­zett, Szabó Lajos és B­orsodi György felsőfokú­­ politikai kép­zettséget szerzett. Szakdolgozatuk, disszertációjuk témájának a me­gye megoldandó problémáit vá­lasztották. A megyei pártbizott­ság első titkára doktori disszer­tációjában a homoki szőlőterme­lés korszerűsítéséről írt, a mun­ka könyv alakban is megjelent 1961-ben. Dallos Ferenc a taná­csi vezetés korszerűsítését dol­gozta fel, Varga Jenő, a megyei tanács elnökhelyettese a BácsA­­-Kiskun megyei községfejlesztés lehetőségeit és­­ problémáit ele­mezte, megfelelő javaslatokat té­ve. Szerettük volna, ha a Szőlésze­ti és Kertészeti Egyetem, vala­mint az Agrárgazdasági Kutató­­intézet Budapestről Kecskemétre települ, ám az érdekeltek merev elzárkózása miatt erre nem ke­rülhetett sor, megépült azonban a Kertészeti Főiskolai Kar. Az ipar igénye hívta életre a Gép­ipari és Automatizálási Műszak Főiskolát is. Újra: Hírős Napok *A széles körű tapasztalatcsere érdekében felújítottuk a kecske­méti Hírős Napokat, amelynek keretében tudományos tanácsko­zásokra került sor a homoki gaz­dálkodás aktuális, tudományos kérdéseiről, egyidejűleg kiállítá­sokat szerveztünk a kertészeti termelés eredményeinek bemuta­tására. Sokoldalú segítséget nyújtott számunkra a Petőfi Népe és a megyei filmhíradó. Makk Károly a Megszállottak című játékfilm­jét készítette el Bács-Kiskun­ban, alapmotívuma a csőkutas öntö­zésért vívott harc. Kovács And­rás A nehéz emberek című film­jének egyik alakját ugyancsak a megyéből vette,­­bemutatva azt az embertípust, aki rendületlen fá­radsággal és elszántsággal dolgo­zik elgondolása megvalósításán. Szabó Pál — aki ebben az időben Bács-Kiskun egyik országgyűlési­­ képviselője volt — több szép írásban adott hínt a homokvilág embereinek küzdelmeiről. Erről szól a kevésbé ismert, meleg han­gú regénye, A szépülő szegénység is. (Vége.) Dr. Molnár Frigyes !

Next