Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

]­T xl •• «1 • INTERJÚ DR. BALÁZS SÁNDORRAL, il­linZvtkÖZileg IS AZ AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGJÁVAL jelentős eredmények a kutatásokbanMegyénkben is készülnek a békehónapra Ma kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése. A csak­ 1 nem egyhetes rendezvénysorozaton ez alkalommal nemcsak az elmúlt öt esztendőben végzett munkát vitatják meg, hanem újjáválasztják a tisztségviselőket. Titkos szavazással megválasztják az új levelező és rendes tagokat, az akadémia elnökét, a főtitkárt és helyetteseiket, valamint a tizenegy tagú elnökséget. Dr. Balázs Sándorral, a Kecs­keméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat főigaz­gatójával, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjával a je­lentős eseményről beszélgettünk. — Mi lesz a közgyűlés prog­ramja? — Az első nap az elnöki és a főtitkári beszámolóra kerül sor, majd kedden, szerdán az akadé­mia osztályai üléseznek. Én az agrártudományok osztályá­nak vagyaik a tagja, nálunk dr. Tamási István elnök tart beszá­molót. — Értesüléseink szerint az osz­tályon belül több bizottság tevé­kenykedik, s ezek közül a kerté­szetinek ön az elnökhelyettese. Mi a teendőjük? — A MÉM-mel és a kertészeti kutatóhelyekkel állandó kapcso­latot tartunk, esetenként javasla­tokat teszünk egy-egy új eljárás bevezetésére, a munka jobb meg­szervezésére. Arra törekszünk, hogy a hazai kutatás elérje a nemzetközi mércét. Ez bizony nem könnyű feladat. — Milyen fontosabb konkrét javaslatot tettek a közelmúltban, amelyről érdemes szót ejteni? — A kertészet fejlesztése és a kutatómunka jelentősége volt a fő témája annak az előterjesztés­nek, amelyet több fórumnak is elküldtünk. Javaslatainkkal az akadémia elnöksége egyetértett. Továbbították a szakminisztéri­umnak és a tudománypolitikai bizottságnak. — Kérjük, idézzen, a javasla­tokból. — Az előterjesztésben szó van arról,­ hogy mennyire fontos kertészeti ágazatok devizaszerző a szerepe. Zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermésünk 40—45 százalékát frissen, vagy feldolgozott formá­ban a külpiacokon értékesítjük. A mezőgazdasági és élelmiszer­ipari termékkivitelből a rubel­­elszámolású piacokon a kerté­szet részaránya több mint 50 százalék, a nem rubelelszámolá­sú országokban pedig csaknem 10 százalék. A kertészeti export — elsősorban a feldolgozott ter­mékeknél — nem mindig gazda­ságos, de tény az is, hogy nem rosszabb a mezőgazdasági és az élelmiszeripari átlagnál. Hang­súlyozzuk a jelentésben, hogy nem szabad belenyugodni a ver­senyképesség hiányába. A minő­ség javításával, a jobb áru kíná­latával vissza kell szerezni a vá­sárlókat. — Milyen eredményeket értek el a kertészeti kutatásokban? — Az ideálisnak egyáltalán nem mondható körülmények kö­zött az elmúlt évtizedekben je­lentős — egyes területeken nem­zetközi viszonylatban is figyelem­re méltó — eredményeket értek el a MÉM által irányított kutatá­sokban. A kertészetben — ellen­tétben a szántóföldi növényter­mesztéssel — minimális a fajta, illetve a vetőmagimport aránya.­­ Sőt, a hazai nemesítésű paradi­csomból — amely intézetünk ku­tatási témája — jelentős men­­­nyiségű vetőmagot exportálunk. — Tagja a tudományos minő­sítő bizottságnak? — Igen. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy ellenőrizze, vagyis minősítse a kutatómunkát. Segítse elő, hogy a hazai tudo­mányos tevékenység minél szín­vonalasabb legyen. A bizottság az elnökség hatáskörébe tartozik, felügyeletét pedig a Miniszterta­nács látja el. — Várható-e megújulás az aka­démia munkájában? — A társadalmi megújulással együtt itt is szélesedik a demok­rácia, amit bizonyít az is, hogy a jelölőbizottságok mind a két­száz tag véleményét megkérdez­ték, figyelembe vették javaslatai­kat a tisztségviselőkre. A veze­tők megbízatása öt esztendőre szól, amit egyszer lehet megújí­tani. Tehát aki két ciklusban volt már vezetőségi tag, az már a kö­vetkező időszakban nem marad­hat funkcióban. Az osztályoknál a ciklus három évre vonatkozik, amely szintén újabb három évvel meghosszabbítható. A vezetők közül, akiknek már két ciklusban volt megbízatásuk, azok helyett most újakat választanak. A le­velező és rendes tagoknál várható fiatalítás, ugyanis az át­l­­lagos életkor 60 év körül vám A javaslatokban szereplők között már vannak jóval fiatalabbak is. Mindez a Magyar Tudományos Akadémia fiatalításra való tö­rekvését tükrözi. Kereskedő Sándor — Van-e különbség az éven­ként megrendezett béke- és ba­rátsági hónap tartalmában? — Bár a fő gondolat, a béke ügyének előtérbe állítása válto­zatlan, a sorra kerülő esemé­nyek politikai tartalma — a nem­zetközi helyzetben bekövetke­zett változások, és egyéb idősze­rűség miatt is — évről évre más megközelítést tesz szükségessé. Az idén például a hitleri fasiz­mus feletti győzelem negyvene­dik évfordulóján még nagyobb hangsúlyt adunk a második vi­lágháborútól oly sokat szenve­dett földrészünk helyzetének, az emberi áldozatok, a háborús pusztítások tényszerű­ felmuta­tásának. Szükség van a Szov­jetunió és a többi szocialista or­szág béketörekvéseinek, kezde­ményezéseinek széles körű is­mertetésére. Arra, hogy a köz­vélemény elé tárjuk az európai béke és biztonság kérdésének újabb fejleményeit, a békemoz­­galmak nagyszerű fellépésétől az űrfegyverkezésre vonatkozó amerikai elképzelések — közel sem egységes — nyugati vissz­hangjáig. Munkabizottságunk állást fog­lalt a tekintetben is, hogy a má­jusi békehónap rendezvényei legyenek segítői, politikai, tuda­ti, érzelmi síkon mintegy alátá­masztó­ a fontos belpolitikai ese­ménynek, a tanácstagi és képvi­selőválasztás előkészületeinek. Hiszen maga a választás is kife­jezője népünk békeakaratának. Amint a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának választási felhívása mondja: „Szabad hazá­ban, békében akarunk élni gyer­mekeinkkel, unokáinkkal együtt!” Azt is kijelenthetjük tehát, hogy a­ magyar békemozgalom — az Országos Béketanács állásfog­lalása ez — a 40 éves békés út­ra, a szocialista alkotó munká­ra adja a voksát. — Az országos békehónapi rendezvényekről egy sajtótájé­koztató nyomán van némi isme­retünk. Ezzel összefüggésben mit tart kiemelésre érdemes­nek? — A győzelem napjával kap­csolatos díszünnepségre Buda­pesten kerül sor. A béke- és ba­rátsági hónap megyei megnyi­tóját május 9-én, Kecskeméten, a Mezőgép Vállalat szerelőcsar­nokában, ünnepi műsorral egy­bekötve tartjuk. Bekapcsolódunk az úgyneve­zett „Európai hét” rendezvé­nyeibe, melyek május 8. és 15-e közötti időpontban zajlanak. Megyénkből is többen részt vesz­nek május 17-én a „Pedagógusok a békéért” mozgalom első orszá­gos konferenciáján, a főváros­ban. A békemunkában élenjáró szocialista brigádok első orszá­gos találkozójára­­ is sor kerül május második felében. Sajnos — az eredeti tervtől eltérően — nem Kecskeméten, mivel itt nem tudtak szállást biztosítani. Terü­leti jellegű esemény mégis lesz Kecskeméten, az SZMT székhá­zában május 19-én, délelőtt Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye eszperantistái részvéte­lével békegyűlés, amely a me­­g­gyei szervezet munkáját dicséri. — Milyen előzetes tervekről érkezett még hír Bács-Kiskunból? — A tervek igen vonzóak, azt jelzik, hogy — bár igen moz­­­galmas lesz a május — a válasz­­tási előkészületek mellett jut idő és erő a békemozgalom szí­nes és változatos programjára is. A hagyományoknak megfele­lően a Győzelem, Béke, Barátság, Szabadság nevet viselő szocia­lista brigádok, szövetkezetek klubok stb. mindenütt ünnepi megemlékezést tartanak május 9-én. De ezen túlmenően is még nagyon sok helyen, például Ba­ján, a Vízügyi Igazgatóságon, a Bácska Bútoripari és a középiskolákban Vállalatnál tartanak békegyűlést. Bácsalmáson, a Kossuth-parkban, Kiskörösön, a­ művelődési központban ifjúsági jellegű összejövetel lesz. Számos kiállítás és műsoros program, Kiskunhalason a felszabadulási emlékpark átadása, Soltvadker­­ten a szövetkezeti nap keretében rendezett ifjúsági béketalálko­zó teszi még vonzóbbá ezeket az alkalmakat. A hagyományoknak megfele­lően megyénkben a békehónap Kalocsán, a lidicei emlékmű megkoszorúzásával fejeződik be június 5-én. F. Tóth Pál A korábbi Hazafias Népfront megyei Mu­sikSdS béke és barátsági­­ munkabi­­­­ottság az idén is elkészítette­­ az orszá­ He- es barátsághónap megyénkbeli s­pimjának Jell Lászlót, a munkabizottság titkárát kértük meg arra, hogy kérdéseinkre válaszolva ismertesse lapunk olvasóival az eseménysorozat lé­nyegét. A HADVEZÉR ÉS KECSKEMÉT Hova kerüljön a Hunyadi-szobor? (I.) Rodin bámulatos tehetsé­gét napjainkban mindenki elis­meri. A jellemábrázo­ló művé­szet legmonumentálisabb példá­jának tekintik Balzac-szobrát. A megrendelő annak idején nem vette át, hosszas küszködés után állították föl Párizsban. A cso­dálatos Calais-i polgárokat csak elkészülte után egy évtizeddel avatták föl. A leghívebb Petőfi-ábrázolás, Ferenczy Béni remeklése, bot­rányt kavart. A kecskeméti Kossuth-emlék­­mű átformálását követelték fel­állítása után egy évvel, mert — állítólag — nem „szabályos” a jelképi figura kaszája ... Boldog, diadalmas,­ életerőtől duzzadó férfit követeltek a halá­láig kudarcokkal küszködő, köl­csönpénzből eltemetett József-szobor alkotójától.Katona A szobroknál talán csak azok­­ elhelyezése váltott ki nagyobb vitát. Sajtócsata robbant ki a homok metropolisában 1906-ban annak eldöntésére, hogy merre nézzen a homoki városba meg­rendelt Kossuth. A Városházá­nak, vagy a templomnak — ho­gyan is mondjam — fordítson hátat. Ady Endre sem állhatta szó nélkül a frázisos vezércikke­­zést, és kétszer­ is megfricskázta „a boldog kecskemétieket”: „Olyan hatalmas vita indult e probléma fölött Kecskeméten, amilyennel másutt, más orszá­gokban világfelfogások birkóz­nak.” (Budapesti Napló, 1906. má­jus 29.) Többször szakértők és a köz­vélemény mellőzésével döntöttek képzőművészeti ügyekben. Schaár Erzsébet szép szobrát eltanácsol­ták a város főteréről. A legki­válóbb hazai szakemberek által különös szerencsével talált he­lyéről meg egyenesen kitoloncol­­tatta Fényes Adolfot méltó kör­nyezetéből egy téves döntés.­­ A Hunyadi-emlékmű azon ke­­­­vés szobrok egyikének ígérkezett, amit örömmel, helyesléssel fogad idős és fiatal, diplomás és ke­véssé iskolázott, művészetkedve­­lő és egykönyvű. Kiss István az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pontban bemutatta az emlékmű kicsinyített tervezetét. Sok láto­­gató írt köszönő sorokat a ven­dégkönyvbe. Különösen a hunya­divárosiak örvendeztek, hiszen az ottlakók áldozatkészségéből is gyorsan gyarapodó városrészben egyetlen szobor sincs. Olyan érvek is elhangzottak, hogy a Liszt Ferenc utca és kör­nyéke volt hajdan Hunyadi-bir­tok. Ez tévedés, hiszen Kecske­métet, a város határát sohasem szabdalták jobbágytelkekre, földesuraknak inkább eszmei jo­­­gaik voltak. Hunyadi János neve 1452-ben bukkan föl a homoki település­sel kapcsolatban. A korábbi, Er­zsébet királyné által 1439-ben elzálogosított koronabirtokot egy országos tanács élén királyi hata­lommal kormányzó Hunyadi Já­nos Péró Jánosnak adományozta Kecskemétet, s ettől kezdve — mint Hornyik János kutatásaiból tudjuk —, Kecskeméti Péró Já­nos néven szerepelt. Az országos sókezelő azonban 5000 arannyal megbukott, és ennek ellenértéke­ként, az ügy rendezéséig zálog­ként a volt földesúrnak adta. A hadvezér halála után annak öz­vegye és fiai Kecskemétet és a hozzátartozó hat pusztát a ház egyik hű barátjának, Lábathlany János Csongrád megyei főispán­nak nevére íratta. V. László megerősítő oklevelében fölsorol­ta a nevezett pusztákat: Juhász­egyház, Koldus-egyház, Kolos­­egyház, Hetheny-egyház, B álló­ság és Terechegyház. Mátyás már királyként igazolta az adományo­zást azzal, hogy „a Pest várme­gyében levő Kecskemét a várost és az abban szedetni szokott adó­val és a hozzátartozó puszta­templomokkal együtt adja át Lá­­bab­lanynak.” Nagykorúságát el­érvén, megújította az adományo­zást. Ki tudja, járt-e Hunyadi Kecs­keméten? Két fia biztosan, mert a győztes nándorfehérvári csata után — földesurakként — a vá­ros határában, a halasi kapunál fogadták a Temesváron át Budá­ra tartó királyt. 1456 december elején a király itt is megismé­telte esküjét: nem lesz bántódá­­suk a Hunyadi fiúknak Cillei fő­kapitány halála miatt. A törté­nelemből, Petőfi híres verséből tudjuk: az uralkodó megszegte esküjét. Heltai Nándor Lapunk szerkesztősége és a Kecskeméti Városszépítő Egyesü­let május 8-án, szerdán délután fél 5 órakor, a Sajtóházban, Kiss István Kossuth-díjas szobrászmű­vész, Rácz Zoltán építésztervező részvételével ankétot rendez a Hunyadi-szobor elhelyezéséiől. Erre ezúton is hívjuk az érdek­lődőket. Sorozatunk ehhez a be­szélgetéshez ad információkat. 7 1985. május 6. • PETŐFI NÉPE • 3 SZABÁLYSÉRTŐK HELIKOPTERBŐL ÉS JÁRŐRKOCSIBÓL NÉZVE (II.) A legjobb trükk is hatástalan Még mindig Fél­egyházán folytatjuk a közúti ellenőrzést. Az intézkedő rend­őr jelzésére az út szélére húzódik az 1600-as Lada, rend­száma: KB 72-96. A büntetés ponto­san, s nem körülbe­lül ötszáz forint. Nem sok, hiszen rossz a világítás, nincs sárvédőgumi, no és a szonda elszíneződik, 0,3 ezre­is léket mutat. Hol­ott a kérdésre: sze­szes italt fogyasz­tott-e? — a válasz egyértelmű: nem. Ám miután a bizo­nyíték kézben van, a vezető is belátja: a reggeli féldeci pá­linka, és a déli sör hatása még nem múlt el nyomtala­nul. Tulajdonkép­pen szerencsés, hogy este ellenőrzik ... Fék: a négykerék-meghajtás Pálmonostorán kétszer halad el mellettünk a gépkocsi, mely­nek utasai nem kapcsolták be a biztonsági öveket. Bánhatják, de a helyszíni bírság — amit csekken fizet be a kárvallott — figyelmeztető lesz. A helyi vendéglő előtt több au­tó várakozik. Ez mindig gyanús. Indulás után megállítjuk az egyik kisbuszt. A szonda szeszes italt nem mutat ki a sofőrnél. De a fékpróba eredménye nem kielé­gítő. Különösen amikor kézifék­kel kell megállni. — Nem is lehet jó, mert a ké­ziféket nem tudja behúzni az utó­lag beépített hangfaltól — magya­rázza Bálint Imre. — De hiszen megállt! — mon­dom. — Nagy nehezen. Előtte bekap­csolta a négykerékmeghajtást, így aztán a kézifékhez akár hoz­zá se nyúljon — világít rá a trükk­re Gyánti István. S itt a díjazás is trükkös, az fizet, aki bemu­tatja. ■nak lehet nevezni. Lámpája nincs, se elöl, se hátul. A tizenhat éves Sallai Tibor egyik kezével a kor­mányt fogja, a másikkal a gáz­­bovdent rángatja, amikor gyor­sít. Ez már mutatvány lenne a cirkuszban is! Az ifjonc nyeglén válaszol­­gat a kérdésekre. Bálint Imre most is udvarias, de határozott, amikor felhívja a figyelmét ar­ra, hogy ez nem traccsparti, ha­nem közúti ellenőrzés, s kéri az iratokat. Olyan azonban nincs. Otthon maradt a személyi igazol­vány, a jogosítvány, forgalmi engedély pedig nem is volt, mert a „motor” nem az övé. — Anélkül hozták azért, hogy javítsam meg — veti oda félváll­ról. — Ki? — Nem tudom, valami Tiha­mér. — És maga ért hozzá? Mivel foglalkozik? — A szakmunkásképzőbe já­rok Félegyházára. — Ha vezetői engedélye van, akkor tudnia kell, hogy közúton ilyen járművel tilos közleked­ni! Feljelentjük! •— Mennyi lesz a büntetés? — Majd a szabálysértési ható­ság kiszabja. Most pedig elme­gyünk a lakására az adatokat egyeztetni. — Most nem érek rá — hangzik a válasz. Persze ez még csak gya­­núsabbá teszi az ügyet. Amikor pedig elismeri, hogy nincs jogo­sítványa, akkor már indulunk a tanyára. Az udvaron két roncs, ami ka­rosszéria volt valamikor. Egyik­nek van papírja, a másiknak nincs. A személyi igazolvány elő­kerül. — Az iskolában nem írták be, hogy oda járok. — magyarázko­dik. Hisszük is, meg nem is. Külö­nösen, hogy a szomszéd szerint Sallaiéknál gyakran cserélőd­nek a motorok. S a fiú iskola he­lyett egészen máshová jár. — Amiket elmondott, rövide­’­sen ellenőrizni fogjuk — zárja le az ellenőrzést a rendőr őrmes­ter. — A motort lefoglaljuk, s amíg az eredetét, tulajdonosát felkutatjuk, a körzeti megbízott­nál helyezzük el. Nagyon jó len­ne, ha az a Tihamér is előkerül­ne! Este van már, mire körútun­kat befejezzük. A hangszórón keresztül még figyelmeztetnek egy kerékpárost, hogy hagyja el az E—5-ös utat. Gyánti István sikerélményről is beszámol: két személygépkocsi végre hibát­lan volt. Másnap kora reggeltől az akció folytatódik. Váczi Tamás A „motor” és a „szerelő” — igazoltatáskor. • Sikerélmény mindkét félnek: hibátlan az autó. (Straszer And­rás felvételei) rrnlí Gázbovden a kézben Utunk legrázósabb ügyébe Pe­­tőfiszálláson botlunk bele. Gyán­ti őrmester a hepehupás dűlő­­utakon is bizonyítja: ura a kor­mánynak. S közben még észre­vesz valakit. Egy sűrűn hátra­­tekintgető fiatalembert a kismo­toron, ha ezt egyáltalán motor­ Gyorsmérleg a kecskeméti rendőrkapitányságtól A két nap során ellenőriztek 2500 sze­mélyt — 15 közülük ittasan vezetett —, s több mint 1000 gépjárművet. Műszaki ki­fogás volt 130 járműnél. A 400 szállításel­lenőrzésből 60-nál észleltek hiányosságot. 150 esetben elegendő volt a szóbeli figyel­meztetés, munkahelyre küldtek 10 figyel­meztető levelet. Kétszázötvenen fizettek helyszíni bírságot, s csaknem 100 szabálysértési feljelentés készült — gyors­hajtásért, ittas vezetésért, elsőbbségi jog megsértéséért, szabálytalan előzésért. Há­rom gépjármű rendszámtábláját bevon­ták, s egy autótolvajt tetten értek. A kör­nyezet- és természetvédelmi előírások megsértése miatt 279 esetben intézkedtek.

Next