Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
A LEGNAGYOBB IRODALMI-KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET MAGYARORSZÁGON Kiskőrösi Petőfi Sándor Társaság ■ Az irodalmi társaságok a reformkortól jelentős helyet foglalnak el a magyar kulturális életben. Az első s legismertebb a Kisfaludy Társaság volt, amely 1836-ban alakult, névadója műveinek kiadása és népszerűsítése érdekében. Az idők folyamán több, másmás programmal induló — a haladást szolgáló vagy retrográd eszméket valló — irodalombarát közösség alakult. Az 1940-es évek végén aztán olyan időszakok jöttek, amikor a politika bizalmatlanul közeledett az egyletekhez, önálló kezdeményezéseikben olyan törekvéseket gyanított, amelyek nem felelnek meg az új társadalom érdekeinek. Az öntevékeny csoportok megszüntetése — ez ma már világos — elszegényítette a magyar kulturális életet. Különösen vidéken okozott ez súlyos károkat, ahol a társaságok széles körű közművelődési tevékenységet folytattak. Manapság az öntevékeny közösségek — egyesületek, baráti körök, társaságok — megújulásának, szám- és létszámbeli gyarapodásának lehetünk tanúi. Megyénkben is számos ilyen baráti kör tevékenykedik. Talán a legfiatalabb közülük a legismertebb: a kiskőrösi székhelyű Petőfi Sándor Társaság. Mit végzett megalakulása, 1985. január 1-je óta, s milyen tervekkel készül a jövőre Petőfi barátainak országos társasága? Erről beszélgettünk Oláh Pállal, a Kiskőrösi Városi Tanács elnökével, a társaság társelnökével. — Elöljáróban arra kérem, mutassa be olvasóinknak közösségüket! — Társaságunknak jelenleg 6560 tagja van, vagyis a legnagyobb irodalmi-közművelődési egyesület hazánkban; 280 egyéni és 32 csoportos jelentkezést nyugtáztunk eddig. Legfőbb célunk: a Petőfi-hagyomány ápolása, a kultusz továbbfejlesztése, megújítása. Fő- vagy társszervezőként részt veszünk minden megemlékezésen. Támogatjuk a tradíciók továbbélését. Szeretnénk megnyerni ügyünknek minél több fiatalt, s a magyar kultúra külföldi barátait is. A kutatások támogatásával, összefogásával szeretnénk elérni, hogy kirajzolódjék egy modern, mának szóló Petőfi-kép, igazolva nemzeti mártírunk eszméinek időszerűségét. — Két év kevés ahhoz, hogy a tartasmas feladatok teljesítéséről beszéljünk. Mégis össze lehet talán foglalni, mit tettek Petőfi ma élő barátai? — Örömmel teszek eleget kérésének, mert már van miről számot adni. November végén zárult például a középiskolásoknak kiírt „Hogyan látom Petőfit?” című pályázatunk. Felhívásunkra 124 középiskolából 620 dolgozat érkezett. Az értékelőbizottság a legfontosabb értéknek azt tartotta, hogy képes volt középiskolás ifjúságunk tömegeit megmozgatni, állásfoglalásra késztetve őket Petőfivel kapcsolatban. Ha képet kaphattuk, ifjúságunk miként látja városunk szülöttének munkásságát? Voltak a pályázatok között — most a legjobbaktól eltekintek — nyers, felszínes, vonalasan merev, vitára ingerlő állásfoglalások is. De ha hiszünk az írások őszinteségében, tanulságosak a leggyengébbek is. — Hogyan látják diákjaink Petőfit? —. Gyakran találkoztunk elavult, merev, sematikus képpel. Csak kevés dolgozatban olvashattunk a vívódó, a meditáló, az önmagát kereső költőről Sokszor tűnt úgy, hogy inkább tisztelik, mint szeretik fiataljaink Petőfit. Kevés olyan gondolattal találkoztunk, mely arra utalna, a saját életükre miként hatnak poétánk eszméi. Megmutatkoztak irodalomtanításunk hiányosságai is. Az anyag teljes elemzése után javaslatot teszünk majd a Művelődési Minisztérium illetékeseinek a tantervi anyag módosítására, tankönyveink korszerűsítésére. A legjobb dolgozatokat—a következő évek díjazottjaival együtt — kötetben adjuk majd ki. — Úgy tudom, sikeres mecénások az alkotómunka más területein is... — Nem csak az írott szó mestereit kívánjuk mozgósítani céljaink érdekében. Ezért szerveződött nálunk a világon először szoborpark, műfordítók portréival. Az együttest folyamatosan gyarapítjuk. 1987-ben két csehszlovák költő portréit avatjuk majd. Színvonalas anyag gyűlt össze a második alkalommal meghirdetett „Petőfi a képzőművészetben” című pályázatunkon. Most 49 művész küldött egy vagy több alkotást. Közismert, hogy városunk megvásárolta az egykori evangélikus parókia műemlék épületét a Petőfi Képtár céljára. De nem maradnak raktárban képeink addig, amíg az építkezés befejeződik. Egy gazdag összeállítás országos körútra indul, az emlékhelyekre viszi majd el képzőművészeink képi vallomásait. — Minden fórumai vannak a társasági életnek? — Közösségünk évente, Petőfi életének más-más állomásán rendezi meg az emlékhelyek országos találkozóját. Legutóbb például Pápán találkoztunk, ahová 19 településről érkeztek delegációk. Az együttlétek alkalmából jeles kutatók tartanak előadást a kutatás legújabb eredményeiről. Ezek talán a legaktívabb fórumaink. Itt ismerkedhetnek az emlékhelyek képviselői, örülünk, hogy egyre több fiatal vesz részt a találkozókon. Elnökségünk döntése szerint egyébként 1987-ben Kunszentmiklóson lesz az országos rendezvény. — Milyen tag nem tud részt venni az összejöveteleken... _ — Eddig csupán a közösségek képviselőit tájékoztattuk munkánkról. Tárnáink azonban többet várnak... 1987-től ezért félévenként periodikát, társasági tájékoztatót jelentetünk majd meg, amelybe a közösségi élet aktualitásai, az elnökség határozatai kerülnek be. 1987 decemberére napvilágot lát az évkönyvünk is. Fontos célkitűzésünk továbbá, hogy gyarapítsuk a Petőfiirodalmat, vagyis a kutatómunka mecénásai is szeretnénk lenni. Az említettek mellett rövidesen közreadjuk majd az emlékhelyek találkozóin elhangzott előadásokat, elkészült a Petőfi-emlékhelyek topográfiája, valamint a kultusz történetével kapcsolatos dolgozatunk. Szeretnénk megjelentetni egy, a világ Petőfi-szobrait és -emlékműveit bemutató képeskönyvet is. — Az irodalmi társaságok legutóbbi találkozóján, Győrben, Köpeczi Béla művelődési miniszter elismeréssel szólt kezdeményezéseikről. Meg is kapnak minden támogatást fontos tevékenységükhöz? , — Nem panaszkodhatunk. A közélet szinte minden területén támogatókat, barátokat találunk, akik szintén fontosnak találják a Petőfi-hagyomány ápolását. És az is kiderül: költőnk életműve nem csak magyar érték. Városunk szülöttének műveit eddig 62 nyelvre ültették át. Minden szabadságharcos mozgalom harcostársának tudja Petőfit. Ezért is mondhatom: Petőfi Sándor holtában is a magyar kultúra jeles diplomatája. Művei az országok kulturális vezetőit, neves alkotóit vonzzák kultúránk megismerésére. Ezekhez a közeledésekhez természetesen mindig artner közösségünk. Van egy másik edvező jelenség is. Kiderült, határainkon kívül élő magyarok Petőfi versein keresztül tartják a kapcsolatot velünk. Számos külföldön élő tagunk van, s nemritkán kapunk hírt arról, hogy tagtársunk lakóhelyén újabb barátokat toboroz programunknak, munkánknak. Jól érzékelhető: Petőfi Sándor eszméi máig elevenen élnek közgondolkodásunkban, s hatnak a világ minden részén... Farkas P. József • Meditációk m/HMi... Két kép 819 GíIÍA hír 11W László IBHÜH ill mütési I. kiáll,- I 1 ÉJFÉLKOR CSENDÜL FÖL HIMNUSZUNK A Nemzeti himnusz nyelvünk értelmező szótára szerint „valamely nemzet tagjainak együvé tartozását kifejező,, emelkedett hangú, megzenésített költemény, amelyet hivatalos, ünnepélyes alkalommal énekelni, játszani szoktak”. Ilyen alkalom az óesztendő búcsúztatása is, amikor a rádióban és a televízióban egy ország füle hallatára csendül föl himnuszunk jól ismert dallama. Nemzeti énekünk 1985. január elsején 22 óra 30 perckor a televízió 1. műsorának zárószámaként is azóta ilyen minőségében minden vele „megjelent” a képernyőn, ahol a másnap végén találkozhatunk Másfél évszázada A legkedvesebb minden népnek a maga himnusza, hiszen valamennyi egy-egy nép sorséneke: a nemzet sorsát, létét, küzdelmét — történelmét — szólaltatja meg. A legősibb európai himnusz a hollandoké, a legelterjedtebb az angoloké, a legforradalmibb a franciáké, a legfiatalabb a Szovjetunió népeié, a leghosszabb szövegű a görögöké. S miben „lóg” vajon a magyar himnusz? Ennek szövegéből érződik ki leginkább a nemzeti önvád, a történelem hányattatásai miatt való keserűség. Hankiss Elemér írja A bűntudatról mint társadalmi jelenségről című tanulmányában: „Nincs meg egy ország, amelynek himnusza... olykor komor s mármár reménytelen, hangot ütne meg, mint a mienk. Átnéztem százegynehány ország himnuszának szövegét; felidézik a hajdani szolgaságot és a zsarnok elleni küzdelem emlékeit, zengik a szabadság, a becsület, a diadal dalát (főképp a dél-amerikai országokban), zengik a békét, az ország tájainak szépségét, népének szorgalmát és boldogságát (főképp a skandináv és angolszász országokban), zengik az igazság, a törvény, az egység, a becsület dicséretét (egy-két frankofon országban), kardot csörtetnek, hörgik a gyűlöletet és a harcra készséget a zsarnok, s minden ellenség ellen (nagyon sok országban) — de a magyaron kívül az uruguay-i himnusz az egyetlen, amelyben megpendül a bűntudat.” Aki többre is kíváncsi, elolvashatja a szerző Diagnózisok című kötetében. Nemzeti énekünk a magyar romantika legmélyebb gondolkodójának, a reformkor kiemelkedő költő-politikusának, Kölcsey Ferencnek a Hymnus című verse. A magyar nép zivataros századaiból alcímű költemény egyetlen nap alatt, 1823. január 22-én született, s ugyanaz az irodalmi lap (az Aurora) közölte először nyomtatásban, amelyben egy kurta évtized múlva a múlt század másik nagy közösségi éneke, Vörösmarty Szózata is megjelent. Két nyertes pályamű -Mindkét vers megzenésítésére pályázatot írt ki a Nemzeti Színház. A Szózat népszerűsége nagyobb volt („máris nemzeti himnusszá vált” — írta a negyvenes évek elején egy vezércikkben Kossuth Lajos), talán ezzel is magyarázható, hogy hamarabb talált komponistát. Egressy Béni 1843-ban nyerte el a pályadíjat, s a megzenésített Szózatot még ugyanabban az esztendőben bemutatták. Himnusz gyanánt akkoriban a német nyelvű, Gott erhalte kezdetű osztrák császári himnuszt kényszerült énekelni a magyarság. A Kölcsey-vers megzenésítésére kiírt pályázatot egy gyulai születésű zeneszerző, karmester és zongoraművész szerzeménye nyerte meg 1844-ben. Erkel Ferenc éppúgy krisztusi korban volt a komponáláskor, mint a Szatmár- csekén remetéskedő költő a vers megírásakor. Hogy a fiatal zeneszerzőt mi késztette pályaműve megalkotására, arról meggyőzően, emlékezetesen vall Keleti Márton 1952-ben készült filmje. Az Erkel — a címszerepben Pécsi Sándor életteljes alakításával — Békeffy István és Thurzó Gábor forgatókönyve alapján méltó emléket állít nemzeti énekünknek. Mert a két nyertes pályamű közül, hosszan tartó nemes versengés után, az utóbbi került ki győztesen. Az a nyolc, egyenként nyolcsoros strófából álló költemény, amelynek közbülső hat versszaka nemzeti történelmünk mérlege. Az, amelyből végső soron mégis a bizakodás csendül ki, hogy e balsors tépte, múltjáért s jövendőjéért egyaránt megbűnhődött népre még víg esztendők is köszönhetnek. A szövegen túl hozzájárult a Kölcsey—Erkel-féle Himnusz nagyobb közkedveltségéhez az emelkedettebb, szárnyalóbb dallam, amellyel az időközben (1838-ban) elhunyt költő versét szebben és könnyebben lehetett énekelni. A hazaszeretet dallama Ruffy Péter írja egy helyütt: „az eltelt csaknem százötven esztendő alatt, egyetlen alkotmányunk egyetlen rendelkezése, egyetlen magyar kormány egyetlen törvénye, egyetlen magyar országgyűlés szavazata sem mondta ki, hogy a magyar állam hivatalos himnusza a Kölcsey—Erkel-féle megzenésített költemény. Kölcsey költeményét, Erkel zenéjét a szív és az értelem, nem a törvény, hanem a közakarat, a magar nép emelte nemzeti himnuszunk, a magyar nép mondta ki és szentesítette ezt az íratlan törvényt.” Erre is gondolunk akkor, amikor az óesztendő utolsó éjszakáján nemzetünk tiszteletére fölcsendül a hazaszeretet szava s dallama. Juhani Nagy János Mill ÚJ NEMZETKÖZI EKLEKTIKA Kilenc svéd művész kiállítása A Műcsarnokban kilenc svéd képzőművész ad keresztmetszetet az északi ország művészeti törekvéseiről. A kortárs svéd képzőművészetből korábban 1972-ben kaptunk ízelítőt budapesti kiállítás kapcsán. A jelenlegi tárlat lényegesen eltér a már látottaktól, elsősorban a bemutatott művek hangulati tartalmában. Felerősödött és általánossá vált a kollektív szorongás és rossz közérzet, mely a mai svéd művészek alapélményének tűnik. Az alkotók elbizonytalanodtak az általános emberi értékek hirdetésében. A legtöbbjük csak protestál, az okokat tárja fel ritka igazságkereséssel, felráz és ez igazán nem kevés a mai bonyolult életben, de kiutat nem kínál még. Szorongás az atomveszedelemtől — mely a csernobili katasztrófa óta mindannyiunktól, karnyújtásnyira került, a környezet fokozódó szennyezettségétől, az erdők pusztulásától, az elembertelenedéstől, a nagyvárosok elidegenítő magányosságától, a háború fenyegetésétől. A lelkiismereti kérdések elsődlegessége, az egyensúlykeresés minden alkotónál másképpen fogalmazódik meg. Kifejezési eszközeik a legkorszerűbbek, minden izmus szakmai fortélyaiban járatosak; az akadémikus ízlés elleni lázadás már régen lezajlott körükben. Leginkább az új nemzetközi eklektika formanyelvét beszélik, annak minden változatával. Idős és fiatal alkotók egyaránt sajátos stílusformáikat munkálják ki egy-egy nagy nemzetközi iránymutató egyéniség vonzáskörében, mint az izmos tehetségű Anne Maria Nórám Giacomettit idézi nagy formátumú, szinte karikatúraszerű szobraiban. Az anyaggöröngyökből összerótt vonások, a homorulatok és domborulatok expresszív kuszasága szinte torzkép kortársainkról. Művei a magányosság nyomasztó érzését árasztják magukból. "A modern európai szobrászat jelentős egyéniségei közé tartozik Torsten Renquist, aki bár grafikával és festészettel is foglalkozik, főműveit az itt látottak szerint mégis a szobrászatban hozza létre. Faszobrainak kifejezőereje hazája népművészetében gyökerezik, amelyet Brancusi hatása csak felerősített. Az 1964-es Velencei Biennálé kitüntetettjének megrázó Corpusa és mélyen elgondolkoztató Roncs műve, mely egy hajótörés után csónakba összeszedett emberi testrészek töredékeit ábrázolja popartos módszerekkel, sokáig emlékezetes marad. Rój Friberg szürke képein a posztindusztriális tájak sivár embertelenségét idézi vízióiban. Ulf Gripenholm a francia Picabia nyomán az egzisztencializmus filozófiai kérdéseit feszegeti emberbábukat ábrázoló, nagy formátumú képein. Az új eklektika jellegzetes képviselője a középkorosztályhoz tartozó Margareta Renberg, aki a szürrealizmus és a mágikus realizmus egyvelegével ábrázolja a városi ember kisszerű világát, magányosságát. Pasztellszínekkel festett kis képei szinte novellisztikusak, a tárgytöredékek mögött a kisember köznapi életének apró tragédiái sejlenek fel. Az idős generáció tagja Alf Lindberg, aki a posztimpresszionizmus hagyományait menti át a mába lendületes színpásztákból felépített képein, melyek a savas esők pusztításai előtti svéd tájakat ábrázolják. Az új expresszionizmus követője a nagy olasz barokk művészek ihletésében alkotó Eva Zettervall, akinek monumentális, drámai hatású figurális művein az érzések vad vihara kavarog. A férfi és nő kapcsolatának alapvető drámaiságát, az erotika halálízét fedezte fel. Művei közül az 1978-as évszámot viselő Kommerciális rajz korunk Szent Családjának oltárparafrázisa is lehetne. Lage Lindell hatalmas lepedővásznakra festett, félabsztrakt képein lázálomszerűen vetíti elénk a betegség vízióit egy kórházi ágyon. Álomszerű lebegés jellemző a nagyon tehetséges Curt Asker műveire is, amelyek az 1984-es Velencei Biennálén arattak megérdemelt sikert. A művész jelenleg Párizsban él. A bemutatott művészek közül ő az egyedüli, aki a mindennapok fenyegetettségei közül a föld fölé tud emelkedni. Jelképszerű alakzatai, a lebegő, vasból kivágott Andráskereszt, a rószaszínes árnyalatokkal megfestett vászonháttér előtt felfüggesztett, íves Distanciák tulajdonképpen háromdimenziós, mozgó rajzok, melyeknek a tiszta konstruktivista formaképzés adja nemességét, harmóniáját. Calder és Brancusi műveinek szellemét idézik testetlen formáikkal. ígéretek arra, hogy az emberi humánum túléli korunk fenyegető borzalmait. B. V . Margareta Renberg: Alak a lépcsőn 0 Anne Marie Nordin: Cím nélkül 0 Eva Zettervall: Rajz