Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-27 / 49. szám
TESTVÉRMEGYÉNK ÉLETÉBŐL Az átalakítás első lépései a Krímben Kevés ember akad, aki ne kísérné élénk figyelemmel a szovjet belpolitikai változásokat. Mihail Gorbacsovnak az SZKP KB január 27—28-ai ülésén elmondott elemzése is megerősíti azt a tényt, hogy a politikai vezetés a gondok mielőbbi felszámolását, a kibontakozás útját választotta. A társadalom egészét átható reform, a gazdasági változtatásokra irányuló erőfeszítések kezdeti lépései is kemény munkát, átgondolt tetteket követelnek vezetőktől és beosztottaktól egyaránt. Testvérlapunk, a Krímszkaja Pravda számos cikkel és riporttal igyekszik bemutatni és példaképül állítani azokat a vállalatokat és gazdaságokat, amelyekben megfigyelhető a megújhodásra irányuló törekvés. Mind többen ismerik fel, hogy az egy helyben topogás, a tehetetlenség egyre nagyobb kárt okoz, akadálya a szocialista társadalom nyújtotta lehetőségek kibontakozásának. A változtatásokért vívott küzdelem az egész megyében egyre jellemzőbb lesz. A Krímszkaja Pravda munkatársa ,a Krasznogvargyejszkij járás Rosszéja téeszében tett látogatást, és beszámolt az ott szerzett tapasztalaltairól. A múlt év szeptemberében adott interjúban a főállattenyésztő, B. Vaszilkovszkij elmondta, hogy az 1988-as esztendő első nyolc hónapjában előírt sikerek további tettekre sarkallják őket.. Az év végi összegzés alapján bátran elmondhatják, hogy nem indultak rosszul. Ez természetesen a nagyon kemény, tudatos és tervszerű munkának köszönhető. A tsz fő profilja a szarvasmarha-tenyésztés, és ennek érdekében már kora tavasztól kezdve biztosították a zölditarcakmány-ellátást, meghatározták azt a mennyiséget, amely a leggazdaságosabb. Ez nagy változást hozott, mert lényegesen emelkedett a tejhozam az 1905-ös évhez képest, és bíznak abban, hogy a további korszerűsítésekkel ez növekedni fog. Gondoskodni kell a jól tejelő fajták kiválasztásáról, a takarmánytermesztés technológiai fegyelmének betartásáról, mert ezek nélkül tartós eredményekre nem lehet számítani — vette át a szót M. E. Zsűrik állattenyésztő. Az átalakítás kezdetén vagyunk. Az egyes termelőegységek között versenyt kezdeményeztünk. Ezzel növelni akarjuk a kis közösségek felelősségét és természetesen ezzel, együtt az érdekeltséget. Morális és anyagi ösztönzéssel segítünk elérni minden konkrét eredményt. Nagy szerepet szánunk a vállalkozásnak és minden ésszerű kezdeményezésnek. Megfelelő rendelkezésekre, törvényekre és a határozatok alkalmas végrehajtóira van szükség. Az irányítás és a vezetés felelőssége nélkül elképzelhetetlen a termelés alapvető feltételeinek megváltoztatása. Ez nagy odafigyelést, gondos elemzést, fegyelmet és önállóságot igényel, hiszen — mint tudjuk — nem zökkenőmentes a korszerűsítésre való átállás. És közben újabb és újabb problémák vetődnek fel, amelyek megoldása állandó készenlétet kíván. És nagyon fontos, hogy megnyerjük magunknak a dolgozókat. gondoskodjunk róluk, mert nélkülük minden csak szép terv marad — hangzott el a Rosszija kolhozban. Győri Ilona Sz. FIATAL ÚJÍTÓK Teljesítményekkel bizonyítanak «s Ä'Sr Jobbára fiatalokból verbuválódott az Izsáki Állami Gazdaság húsüzemének kollektívája. Szaktudásuk és korábbi teljesítményeik alapján a létesítmény vezetőivé is fiatalokat választottak. Mivel bizonyítottak eddig? A korábban veszteségesen dolgozó részleg az elmúlt három évben a gazdaság nyereséges egysége lett. Mi kellett mindehhez? Jó szervezés, a szabályok pontos betartása és betartatása, vagyis kitartó, fegyelmezett munka. A létesítmény szakembereiből szerveződött csoport folyamatosan kísérletezik is. A hagyományos, feldolgozott árukat olcsóbban, jobb minőségben kívánják piacra adni. Szeretnék a hagyományos „magyaros” terméklistát is megújítani. Most például a sertéstüdőből készült termékeiket szabadalmaztatják. Eddig a tüdőt nem tudták használni. A vérrel együtt hulladéknak, feldolgozásra alkalmatlan mellékterméknek számított. Most a fiatal újítók megmentik a sertéstüdőt, darálva, keverve, fűszerezve remek töltelékárut készítenek belőle. Mint megtudtuk, ők így köszöntik a KISZ megalakulásának 30 évfordulóját. —kas— • Folyik az elemzés a részleg laboratóriumában. Árvai Zoltán és Fekete Ildikó is részt vesz a kísérletekben. • • Ha a közönség megkedvelte az izsáki parasztkolbászt, legyen mindig elég a boltban! A legutóbbi fejlesztés a szárazáru-érlelő megépítése volt. Bútorok a nagyvilág kertjeibe A Kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezet egyik legkelendőbb gyártmánya az alumíniumból készülő kerti bútor. Évente 25—30 ezer garnitúrát adnak el belőle, nagyrészt tőkés megrendelők részére. Az USA, Finnország, Franciaország és nem utolsósorban Anglia a vevőjük, ez utóbbi egyedül 35 millió forint értékben vásárolt tavaly. (P. Z.) • A gondosan tisztított öntvényeket a nemrégen átadott festőüzemben műanyag bevonattal látják el. 1987. február 27. • PETŐFI NÉPE • • 2,8 MILLIÁRDOS ELMARADÁS Mikor pótoljuk a téli kiesést ? Talán majd csak július táján, a nagy kánikulában fejeződik be az a vita, amely január közepe óta dúl országosan: felkészültünk-e az idei nagy télre? Anélkül, hogy ebben a véget érni nem akaró vitában állást akarnánk foglalni, annyit ki lehet jelenteni: az ipari vállalatok nagy általánosságban valóban felkészülten várták a telet, jó részük számolt azzal, hogy ha nagyon sok hó esik, vagy ha olyan hidegek lesznek, amilyenek mifelénk egy évszázadban alig háromszor-négyszer fordulnak elő , termelni akkor is kell. Természetes, hogy ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogyan utólag — szólni lehet róla. A külfejtéses bányákban például január 13-ától 18-áig 33 ezer tonna szén kitermelése maradt el. Ennek éppen egyharmada — 11 ezer tonna — volt a kiesés a hagyományos művelésű szénbányáknál, elsősorban a perem-külfejtéseken. Hiányos felkészülés Ugyancsak lényeges volt a tél miatti kiesés a villamosenergia-szolgáltatásban, ahol január 12-én és 13-án életbe kellett léptetni az országos terheléskorlátozás A- fokozatát. Ez 300 megawatt kiesését jelentette, és 166 fogyasztót érintett. Elsősorban ipari üzemeket, de előfordult áramkiesés háztartásoknál is. Az viszont kevéssé mutat előrelátásra, hogy az energiatermelés azoknál az erőműveknél külfejtésű csökkent, amelyek a bányák szenével tüzelnek. Vajmi kevés lehetett ott a tartalék — vagy ha igen, nem eléggé fagybiztos helyen tárolták a szenet. Az ok ugyanis mindenütt a szénkészletek lefagyása volt. Ahol viszont tiz úgynevezett alternatív tüzelésre rendezkedtek be — vagyis gázzal éppúgy tudnak fűteni, mint olajjal — ott a leghidegebb, hófúvásos napokon egyszerűen átálltak az olajtüzelésre. Így történhetett meg — ami nemzetközi elismerést váltott ki azokban a napokban, amikor egész Európa küszködött a téllel —, hogy Magyarországon nem volt zavar a gázellátásban. Százhúsz vállalat — a népgazdaság fontosabbak szempontjából seg— adott napi helyzetjelentést január 12- étől az Ipari Minisztérium vezetőiből alakult operatív bizottságnak. A jelentések olykor jobban hasonlítottak ostromlott városok hadijelentéseihez, mint békés üzemek termelési számsoraihoz—ám a helyzet sem volt békésnek, de legalábbis mindennapinak mondható: a fűtőanyag- és nyersanyag-készletek egyre fogytak, a havazást pedig előbb szélviharok, majd rendkívüli hidegek váltották fel. Egyetlen januári nap A szállítások, pontosabban; a szállítás nehézségei okozták a legtöbb gondot. Sem a vonatok, sem a távolsági autóbuszok nem tudtak menetrend szerint közlekedni. Ez pedig — a többi között — azt jelentette, hogy január 12-én, 13-án a dolgozóknak átlagosan csak 30—50 százaléka jutott el a munkahelyére, s ők is többnyire nagy, több órás késéssel. Voltak olyan üzemek, vállalatok is, amelyeknél a dolgozók 90 százaléka hiányzott — az időjárás által igazoltan. S ott, ahol a dolgozók — több-kevesebb hiányzással — bent voltak munkahelyükön, a termelés megindításának (vagy akárcsak folytatásának) első feltétele volt, hogy eltakarítsák a havat legalább az ajtók, kapuk elől, védett helyre vigyék az érzékenyebb anyagokat, műszereket, s általában a lehető védekezzenek a tél legjobban várható, további kártételei ellen. (Ha zárójelben is, de meg kell jegyezni: ezeknek a munkáknak jó részét korábban is elvégezhették volna, számítva arra, hogy 1987-ben — mint minden évben — várható a tél beállta.) Felmérték, mennyi kárt okozott a — ha nem is rendkívüli, de szokatlanul hideg — időjárás. Megállapították, hogy a fagykárt egyetlen vállalat sem szenvedett, s hogy az egész ipar összes termelési kiesése 2,5—2,3 milliárd forint, ami nagyjából megfelel egyetlen januári munkanap termelési értékének. Március végéig mindenki számára természetes volt, hogy ezt be kell pótolni, hiszen a mainál jobb gazdasági helyzetben sem lehet ekkora hátrányt hurcolni egész éven át. Mindjárt hozzáfogtak a hétvégi műszakok megszervezéséhez: januárban 73 vállalatnál dolgoztak szombaton vagy (néhol és) vasárnap, összesen 204 műszakot teljesítve. Februárra maradt a kiesés nagyobbik felének pótlása: 103 vállalatnál terveztek 414 műszakot. Így a feldolgozóiparban az első negyedév végéig felszámolnak minden lemaradást. A bányákban nincsenek gondok, hiszen csak ott volt többkevesebb kiesés, ahol a közlekedési nehézségek miatt nem tudtak munkahelyükre jutni a bányászok. S a közlekedési vállalatok dicséretére szóljon, hogy az élelmiszer- és üzemanyag-szállítás után — mert ez volt a legfontosabb, kétségtelenül — a bányászjáratok időben-rendben indítását tartották legfőbb feladatuknak. Legtovább tart a kiesés ledolgozása a folyamatosan termelő üzemeknél, ahol cél „csupán” az, hogy ne vigyék át az 1987-es tél miatti hiányt 1988-ra. Ezt azonban — ésszerű gazdasági szervezési fogják intézkedésekkel — elkerülni. Vállalták, amint elmúltak a nehéz téli napok. Vagyis felkészültek a — reméljük, vissza nem térő — kemény télre. Jöhet a tavasz! V. E. Lakatosok munka nélkül? de vannak tanulságai Kecskeméten is elkezdődött a racionalizálási program, néhány gyárban, vállalatnál máris több szakmunkásnak adták ki a munkakönyvét. Közülük sokan — például a lakatosok — nem tudnak a képzettségüknek megfelelő munkakörben elhelyezkedni. Ha adódik is számukra munkaalkalom, jóval kevesebb bért kínálnak nekik, mint amennyit előző helyükön kaptak. Ilyen és hasonló okok miatt kiváló szakemberek kénytelenek a nem termelő szférában elhelyezkedni... így szól a hír, amely a napokban „érte el” szerkesztőségünket, s aminek valódiságát vagy valótlanságát kiderítendő kerestük fel azokat, akiknek hivatalból minden ilyen változásról tudni illik. Ezer betöltetlen hely Dr. Tóth Imre, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője tőlem hallotta először az „információt”. — Nincs róla tudomásunk — jelentette ki határozottan. — Kisebb mértékű munkaerőmozgás persze mindig van a vállalatok között, ez azonban jelenleg sem számottevő. Az pedig végképp nem igaz, hogy egyes fémipari szakmákban nem lehet elhelyezkedni! catjával Lakatosokat például tűkeresnek! Kecskemét üzemei, intézményei ebben az esztendőben 1388 dolgozó felvételét és 439 „leépítését” tervezik. A két szám különbsége 949, tehát csaknem ezer dolgozót vesznek fel 1987-ben. A termelőegységek, intézmények tervezett létszámcsökkentését tartalmazó összesítésből az derül ki: előreláthatóan a legtöbb munkatársától, számszerint 78-tól a Magyar Nemzeti Bank kíván (átszervezés miatt kénytelen) megválni. (Nyilvánvaló, hogy többségük szellemi dolgozó). A Dutép 52, a Habselyem Kötöttárugyár 40, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz 30 fős létszámleépítést tervez. Más cégek ennél kevesebbet. A dolog persze nem ilyen egyszerű, mert ezek a számok csupán végeredményt mutatják. De hogy a az a negyvenes létszámcsökkentés száz gépi varró elküldésének és hatvan hímző egyenlege-e (a példa felvételének részemről teljesen önkényes( A. M.), nem derül ki a megyei tanács birtokában levő adatokból. Egy biztos: a munkaerőpiacon jelenleg szinte minden szakmában kereslet van, ezt a megyei tanács munkaügyi szolgálatához beérkező vállalati igénylések is egyértelműen bizonyítják. Minderről dr. Feleky Pál, az iroda vezetője a legapróbb részletességgel tudja tájékoztatni az érdeklődőket. A szereplő példánál híresztelésben maradva: az egyik (számítógép által készített) több méter hosszú lista szerint január végén 15 kecskeméti cég keresett lakatosokat, összesen több mint száz dolgozóra volt szükségük azon a napon ebben a szakmában. Márpedig amire ekkora a kereslet, azt nem „veszik” áron alul! Igaz, a kereslet— a kínálat aránya naponta változik munkaerőpiacon (ez mindenféle szakmára vonatkozik), de ritkán és legfeljebb átmenetileg billen a kínálat oldalra. Hézaj» a jogszabályon Ha a munkaügyi szolgálat adatai nem pontosan fedik a valóságot, annak oka az, hogy az üzemek, vállalatok nem jelentik be (a szolgálati irodának) a tervezett vagy tényleges létszámváltozásukat. Ez egyrészről azt jelenti: a valóságban több dolgozó felvételére van igényük, mint amennyiről az iroda tud. Ám figyelemreméltó és a munkanélküliségről elterjedt híresztelés szempontjából elgondolkodtató, amit dr. Feleky Pál a létszámleépítéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettségről mondott: — Az erre vonatkozó jogszabály hézagos. Ugyanis csak azt mondja ki, hogy a cégek abban az esetben kötelesek irodánknak bejelenteni létszámleépítésüket, ha az egyidőben meghaladja a tíz főt. De hogy mit jelent az egyidejűség, azt ki-ki saját belátása szerint értelmezi. Ha az adott vállalat az egyik héten felmond tíz dolgozójának, a másik héten nyolcnak , és így tovább, nemt biztos, hogy tudomást szerzünk róla. Ilyen feltételek között képtelenek vagyunk hatékonyan segíteni, az igényeket közvetíteni a cégek között. Míg az effajta koordinációra dea jövőben minden eddiginél nagyobb szükség lesz, arra, hogy a vállalatok tekintettel rmirtkoenWue ■ port »ítás, közötti nagyobb mértékű munkaerőmozgás előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. Megbízható információt! Nehezen tudom elképzelni, hogy akár csak egyetlen vállalat is, durván visszaélve azzal a bizonyos jogszabályhézaggal, a tömeges létszámleépítésről ne tájékoztatta volna a tanács munkaügyi szolgálatát. Ám, hogy egészen a végére járjak a híresztelésnek, megkérdeztem a megyei tanács ipari osztályának vezetőjétől: van-e tudomásuk arról, hogy Kecskeméten akár csak egyetlen üzemben, vállalatnál is nagyobb létszámleépítés történt volna a közelmúltban? Dömötör Tibor így válaszolt: — Egészen biztos, hogy nem volt. A fémipari szakmákban — lakatos, hegesztő, forgácsoló stb. — pedig kifejezetten munkaerő-éhség van a városban. Hasonló helyzet jellemző más szakmákra is. A konzervgyárban ugyan lesz egy kisebb mértékű lakatos-leépítés, de őket szélesre tárt kapukkal várják más üzemek, mint például a BRG, a reszelőgyár. Ami pedig a jövőt illeti: még nem hivatalos bejelentés alapján tudunk róla, hogy egyik-másik üzemben az év második felében esetleg számottevőbben csökkentik a szakmunkás-létszámot, de ha ez bekövetkezik is, nem marad senki munka nélkül. Mint mondottam: munkaerőéhség jellemző a városban. Azt pedig, hogy az elbocsátott dolgozó új munkahelyet találjon, minden arra illetékes szerv segít „összehozni”. Ehhez viszont elengedhetetlen a pontos információ, az, hogy az üzemek, vállalatok lelkiismeretesen — még idejében! — tájékoztassák terveikről mindazokat, akikre a dolog tartozik. Mindenekelőtt természetesen a saját dolgozóikat, az őszinteséget nélkülöző légkör bizonytalanságot félelmez — mindez pedig a ,iv. sí a nih sz. hasonló híres/!’lész, mendqmi'ndát szül! Almás! Márta