Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! -AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXLII. évf. 180. számára: 2,20 Ft 1987. auísutni 1., szombat Miért szükséges az adóreform? (4. oldal) A pénzügyi rendszerben várható változás, a tervezett adóreform sokakat foglalkoztat. A reális véleményalkotáshoz szükséges tájékozódást igyekszünk elősegíteni most induló cikksorozatunkkal. Eladta az állami támogatást (3. oldal) KÉP és HANG, a rádió és a televízió műsora szombattól jövő vasárnapig. (7—8. oldal) A VÁRTNÁL KEVESEBB A TERMÉS Befejezéshez közeledik az aratás A csaknem három fótiig tartó forróság meggyötörte a kalászosokat, a hőség miatt megszorult szem, csökkent a hozam. Hogy emiatt megyénkben a mekkora a kiesés, most még nem tudni, néhány helyen, még folyik az aratás, 2-3 napon belül fejeződik be. Mint azt Farkas Zoltán, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának munkatársa elmondta: azokban a gazdaságokban, ahol szerencsésebben választották meg a fajtát — a termőhelyi adottságnak megfelelően —, ott kisebb a kiesés. Ennek megfelelően a száraz forróság okozta termésveszteség hektáronként 400—700 kilogramm között váltakozik. Tekintettel arra, hogy Bács-Kiskunban jelentős nagyságrendű területen, 100 ezer hektáron vetettek búzát, a kiesés számottevő. Tetézte mindezt a július 25-ei, 26-ai jégverés. Megyénk déli részén 3800 hektárt ért jégkár, ebből 470 hektár volt a búza, 204 hektár a rozs. (Folytatva a sort: a kalászosokon kívül 2200 hektár kukoricát, 800 hektár napraforgót, valamiint cukorrépát, paradicsomot, pllmát vert el a jég.) Néhány gazdaságban, a búza aratásával csaknem egy időben a rozs és a zab betakarítása is befejeződött, méholyt — mint például a Hantai Erdei Ferenc, TSz-iben — a lucernát már harmadszor vágják. A kenyérnek való gabona helyén most a szalma betakarítása az aktuális munka, a területnek méntegy 60 százalékán már ezt is befejezték. Csató Zsigámma, a Bácskai és Dunamelléki Szövetkezetek Területi Szövetségének munkatársa arról számolt be, hogy térségükben, vasárnap már csak 2-3 szövetkezetben aratják a búzát, s előreláthatóan aznap be is fejezik ezt a nagy munkást. A termésátlag 3,4 és 6 tonna között alakult, így bizonyos, hogy a tervezett 5 tonnás szövetségi átlag nem lesz meg. Hat tonna közötti átlagtermést a hercegszántói, a nagybaracskai, a rémi és a Jánoshalmi Petőfi Tsz „hozott”, jelentősebb terméscsökkenés Baján, Újteleken, Bátyán, Nemesnádudvarán, Főhöszentvártdrn, Sükösdön és Érsekcsarnában vált, aratást legkorábban Garán kezdték el. A gépi kialacitási elegendőnek bizonyult a tagi szövetkezetekben, a nagy munkában inkább csak az utóbbi napok csapadékos időjárása okozott rövid kényszerszünetet. Ám ez az eső nagyon kellett a kapásnövényeknek. ■ A Homokhátsági TESZÖV munkatársa, Mag József, hasonló helyzetről számolhatott be: a kalászosok termésátlaga lényegesen alacsonyabb a tervezettnél. A szövetség egyebek között a termékértékesítésben nyújt hatékony segítséget tagszövetkezeteinek. A Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat máig az összesen várható termésmennyiségnek mintegy 70 százalékát vette át, egyébként az átvétel végig zavartalan volt, legfeljebb reggelenként fordult elő helyenként átmeneti torlódás. Ami viszont az elképzeléseiket illeti: felvásárlási tervüket nem tudják teljesíteni. A. M. Villamos elosztók Kunszentmiklósról A VAV kunszentmiklósi gyárában bel- és külföldre készülnek a különböző típusú villamos elosztó berendezések, 400 volttól egészen 35 kilovoltig. Az első félévben a csökkenő külföldi kereslet ellenére mintegy 8 millió forintért szállítottak Egyiptomba az ott készülő öntözőműhöz.berendezéseket, és úgy számítják, az év második felében is hasonló mennyiséget küldenek ki. Belföldön legnagyobb megrendelőik az áramszolgáltató vállalatok, de komoly tételeket szállítanak a Taurusnak és a Dunaújvárosi Kokszolóműnek is. Most az Ikarosznak gyártanak egy 32 mérős, K—103 típusú, kisfeszültségű elosztóberendezést. • Duzmat László, Kévés Sándor és Bocek Zoltán szerelők készítik a K—103-at. (Pásztor Zoltán felvétele) Gorbacsov levele Cerasol város lakóinak A római szovjet nagykövetség skót munkatársa csütörtökön átadta Mihail Gorbacsov levelét a dél-olaszországi Ceraso városka polgármesterének. A szovjet politikus ebben arra a békeüzenetre válaszolt, amellyel a város lakói a szovjet népihez fordultak. Az SZKP KB főtitkára köszönetet mondott a város lakóinak üzenetükért, továbbá azért, hogy vendégül láttak és kitüntették szovjet tűzoltókat, akik részt vettek a csernobili atomerőműben, a történt baleset utáni mentőakcióban. Mihail Gorbacsov levelében a következőket írja: Igen meghatott az önök üzenete, amely békeszeretetről és a szovjet nép iránt érzett barátságról tanúskodik, és az a meleg fogadtatást, amelyben hős tűzoltóinkat részesítették. A csernobili tragédia óta bolygónk lakói számára sokkal világosabb lett, hogy a nukleáris korlseak újfajta politikai gondolkodást követel, földünk megszabadítását az atomfegyverektől. Közös erőfeszítéseikre van szükség ahhoz, hogy megerősítsük az atomenergia veszélyükön felhasználásának nemzetközi rendjét, kizárólag békés célok szolgálatába állítva ezti az energiaajtást. Szeretném biztosítani önöket arról, hogy a Szovjetunió és a szovjet vezetés minden tehetségeset megtesz, és a jövőben is meg fog tenni, hogy ezt elérjük —olvasható a levélben. A levél ünnepélyes átadásán Ceraso polgármestere méltatta a béke és a leszerelés érdekében kifejtett szovjet erőfesztéseket. VÁLLALKOZÁSKÖZPONTÚ SZEMLÉLETTEL Program az ipar szerkezetátalakításához A gépkocsi-összeszerelés háttere Az ipar szerkezetátalakításának rövid és hosszú távú elképzeléseiről, a szelektív iparfejlesztés cselekvési programjáról tájékoztatta az újságírókat pénteken Kapolyi László ipari miniszter a Parlamentben, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala által rendezett sajtótájékoztatón. A miniszter elöljáróban elmondta, hogy a VII. ötéves tervben eddig két alkalommal kerültek a kormány elé az iparpolitika közép- és hosszabb távú feladatait összegző elképzelések. Az Országgyűlés az őszi ülésszakon számoltatta volna be a minisztert az ipar helyzetéről, ám erre a napirendre — miután szeptemberben a Minisztertanács stabilizációs munkaprogramjáról döntenek a képviselők — várhatóan a következő ülésszakon kerül sor. Mivel az ipar döntő szerepet játszik a társadalmigazdasági kibontakozás ramjának végrehajtásában, pégígy a kormány szeptemberben Országgyűlés elé kerülő munkaprogramjának mellékleteként tárják a képviselők elé az iparpolitikai elképzeléseket. A szerkezetátalakítási program vaskos anyagát egyébként a közelmúltban számos szakmai, érdekképviseleti, tudományos fórum megvitatta. Kapolyi László a sajtótájékoztatón mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a program rendszerszemléletű, az ipari szerkezetátalakítás igényét, feladatait, hatását a társadalmi környezettel összhangban vizsgálja. Természetesen különbséget tesz távlati és napi célok között, hiszen a feldolgozóipar túlsúlyba kerülését — 70 százalékos arányát — csak a kilencvenes évek második felére, végére lehet elérni, nem halasztható viszont egy pillanatig sem a minőség, a hatékonyság, a termelékenység javítása, mert ez a feltétele annak, hogy már ma, a jelenlegi szerkezettel alkalmazkodjunk a piaci követelményekhez, megindítva a piacorientált fejlődést. E törekvések megvalósításához a miniszter kiemelte a rendszerszerű piacszemléletet, a homogén közgazdasági értékrend jelentőségét Hangsúlyozta, hogy rövid távon jelentkezniük kell azoknak az eredményeknek, amelyeket a költségérzékenység fokozása, a vállalkozásközpontú szemlélet elterjesztése váltható ki. A belső piacépítésnél a jövőben fokozni szeretnék a differenciálást. Különösen azokból a háztartási, technikai cikkekből igyekeznek bővíteni a kínálatot, amelyeket a lakosság a háztartásokban használ. Kisfogyasztású tévékészülék, hűtőgép, személygépkocsi nélkül nem várható el, hogy az állampolgárok jobban takarékoskodjanak. Márpedig az energiafelhasználás növekedését évek óta a lakossági kommunális fogyasztás adja. Kapolyi László a főmunkaidő rangjának helyreállítását célzó törekvésekkel kapcsolatban elmondta: nem szeretnék korlátozni, visszaszorítani a belső vállalkozásokat. Éppen ellenkezőleg, az a cél, hogy — mivel a teljesítményeket főmunkaidőben kell növelni — a vgmk-k munkája jobban kapcsolódjék a na(Folytatás a 2. oldalon.) NAGYOBB KIVITEL — MÉRSÉKELT BEHOZATAL Tervezik a MÉM-ben a következő éveket Meghatározó a gabona és a hús A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság 1988—1990-es munkaprogramjának előkészítéséről, továbbá az időszerű munkák állásáról, illetve a szőlőültetvények téli károsodásáról, a nyári aszály- és viharkárokról tájékoztatta az újságírókat tegnap a MÉM-ben Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár. Elmondotta, hogy az MSZMP KB novemberi határozata nyomán felgyorsult a következő évek munkaprogramjának előkészítése. A tervezetet eddig több szakmai és érdekvédelmi szervezet, fórum tárgyalta meg. A szükséges kiegészítések után várhatóan augusztusban az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága tárgyalja meg a tervezetet, amelynek előkészületei során hangsúlyt kapott: az agrártermelés várhatóan továbbra is stabilizáló szerepet tölt be a gazdaságban. Biztosítania kell a belföldi ellátást, a népgazdaság külgazdasági egyensúlyának javítását és a jövedelemtermelő képesség növelését. Figyelembe véve a már elért magas hazai fogyasztási színvonalat, amely az élelmiszer-termelés 70 százalékát köti le, a továbbiakban nem annyira a mennyiség fokozása a cél, hanem az élelmiszerek választékának, minőségének javítása. Az élelmiszer-gazdaságnak — az elképzelések szerint — 50 százalékkal kell növelnie konvertibilis elszámolású egyenlegét Ehhez a kivitel növelése mellett a behozatalt mérsékelni szükséges. A piac elvárásaihoz jobban igazodó, más szerkezetű és minőségű exportstruktúra kialakítását igyekeznek most megalapozni. Ehhez a termelők és a feldolgozóipar kapcsolatának javítása mellett erősíteni kell a külkereskedelemmel közös érdekeltséget, kockázatvállalást. Az elképzelések megvalósításához jobban kell bánni a meglevő erőforrásokkal. Meg akarják teremteni a korszerű, gazdaságos és jó minőségű élelmiszer-termelés előállításának feltételeit az élelmiszeriparban is. A nyersanyagtermelésben fokozottabban figyelnek majd a feldolgozói igények alakulására; ennek érdekében a nyersanyagok objektív minősítésének és a minőséget tükröző árak alkalmazásának széles körű elterjesztésére lesz szükség. Továbbra is meghatározó lesz a gabona- és a hústermelés súlya. Ugyanakkor bővíteni kívánják az egyébként kisebb mennyiségű, de gazdaságosan és nagyobb kézimunka-igénnyel előállított termékek arányát. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban termékszerkezet-váltással egyaránt számolnak. A program megvalósítása már megkezdődött a tej-, a szesz-, a baromfi- és a tartósítóiparban, hasonló átalakításra lesz szükség a hús-, a növényolaj- és a gabonaiparban. A búza, a kukorica és a napraforgó esetében bevezetik a beltartalmi érték szerinti átvételt. Számolnak a szójadara importjának csökkentésével, illetve a hazai fehérjetakarmány-termelés dinamikus bővülésével. Javítják például a vágómarha-termelés gazdaságosságát, a sertéshúselőállításnál pedig sokat tesznek majd a minőség javításáért. (Folytatás a 2. oldalon.) Drága az egészségünk. Nemcsak azért, mert hitünk szériát: az egészség a legnagyobb kincs ... Napjainkban számolhatóan is sokba kerül az általános testi-lelki jó állapot. Az utóbbi másfél évtizedben ugyanis rendkívül megnövekedtek az egészségügyi kiadások. A felszökött árak mögött a gazdaságilag fejlett országokban végbemenő technológiai robbanás áll, amely betört a gyógyító intézményekbe is. A csúcstechnológiák átlépték a rendelők, a műtők küszöbét, a diagnózis és a terápia nélkülözhetetlen eszközeivé váltak. Milliókat emésztenek fel drága készülékek és műszerek.a Sokat hangoztatott tézis: a hazai egészségügyi intézményekben együtt van jelen a hiány és a pazarlás. Az Állami Tervbizottság egy ezelőtt határozatot hozott evvel az egészségügyi, a társadalombiztosítási és a szociális ellátás irányítási, szervezeti, intézményi és működési rendszerének korszerűsítésére. A sokrétű tennivalók körében elsődleges cél a finanszírozás, a gazdálkodás és az érdekeltség teljesítményhez kapcsolódó módszereinek kidolgozása, majd ezt követően az alkalmazás feltételeinek megteremtése. Az Egészségügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium ezért indította útjára azt a kísérletorozatot, amely arra kíván feleletet kapni: hogyan lehet változatlan összegű pénzforrásból, az ellátás színvonalát megőrizve megfelelően működtetni az egészségügyi intézményeket. A kórházakban és rendelőintézetekben folyó teljesítmény- és költségmérés a prognózisok szerint elvezethet egy olyan, elosztáson alapuló gazdálkodáshoz, amely valós teljesítményeket finanszíroz. Három nagy országos intézményben — az Országos Korányi Sándor TBC és Pullmonológiai Intézetben, az Országos Onkológiai Intézetben, valamint a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikáin, illetve a megyei kórházhálózat 25 intézményében megszervezett vizsgálatsorozat a Tolna megyei kórház szekszárdi számítógépes bázisára épülve tárja fel azokat a költség- és érdekeltségi viszonyokat, amelyek ismerete nélkül ma már nem képzelhető el korszerű intézményműködtetés. Új típusú érdekeltségi rendszer hat majd tehát az egészségügyi ágazatban is, ha a hároméves periódusra tervezett vizsgálat konzekvenciái nyomán általános érvényű gyakorlat valósul meg. Hiszen ma még a kórházstatisztika az ápolási eseteket és az átlagos ápolási időt rögzítve szolgáltatja az információt a tervezéshez és a költségek meghatározásához. Csakhogy minden betegségcsoport más és más jellegű munkát kíván, eltérőek az ápolási idők, sőt az esetek számai is kórformánként változók. Így ésszerűtlenül mossa össze ez a statisztikai mutató a valós teljesítményeket. A különböző betegségek gyógyítására fordított összegek is nagyon eltérnek egymástól. Egy kórház, ha jól akar ma gazdálkodni, magyarán, ha ki akar jönni a pénzéből, nem érdekelt bizonyos költséges osztályok fenntartásában. Ha azonban a kísérletsorozat adatai nyomán újragondolható az egészségügyi ellátás teljes struktúrája és feltételrendszere, a gyógyítás az egész intézmény, sőt a népgazdaság számára is gyümölcsöző pénzügyi viszonyok között folyhat. Ez pedig törvényszerűen visszahat az ellátás színvonalára, és javítja a feltételrendszert. A tartalékok tehát csak egy struktúra megteremtésével aknázhatók ki. Mindaddig ugyanis, amíg egy kórház abban érdekelt, hogy az ágykihasználtság mértékét növelendő, akkor is bent tartsa a beteget, amikor annak már kórházi ápolásra nincs szüksége, és hogy az ápolási napok alatt minél kevesebbe kerülő gyógykezelési eljárásoknak vesse alá a beteget, addig a közös kalapból nem a valós teljesítmény mértéke szerint részesednek a különböző egészségügyi intézmények. Amíg a költségek nagyobb részét az intézmények fenntartása és nem a gyógyításra fordított összegek viszik el, addig a gyógyítás színvonala csak stagnál, a korszerű — a csúcstechnológiákat igénybe vevő — medicina peddig késlekedik. L. E.