Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

KALÓZMŰVELÉS — „BELSŐ ÜGY”-E A BENZINLOPÁS, A LAKÁSBEÁZÁS ÉS A MUNKAIDŐ-KIHASZNÁLÁS? — FŰTŐ LETT A CIPÉSZBŐL Népi ellenőri vizsgálatok a megyében Kétszáz közérdekű bejelentés nyomán tartottak vizsgála­­­­tot 1988-ban megyénk népi ellenőrei. Noha minden negyedik levelet névtelenül írtak, nagyrészt helytálló tényeken alapul­tak a bejelentések. Olyan, a lakosságot, a munkahelyi közös­ségeket és gazdálkodó szervezetek vezetőit foglalkoztató problémákra vagy visszaélésekre derült fény a jelzések alap­ján, mint például: az évek óta romló fogyasztói érdekvéde­lem, az egyes áruk gyenge minősége a versenyre­ képtelen piac körülményei között, a lustaság és a fegyelmezetlenség bénító hatása a gazdasági életre, valamint az egyéni harácso­­lás és a jogtalan meggazdagodás. Elterjedt olyan vélemény a NER-ekről , mint azt a Bács- Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén hallottuk —, hogy ellenőrzéseikkel nehezítik a gazdasági ki­bontakozást, fölöslegesen avatkoznak bele a vállalatok és a szövetkezetek belső ügyeibe. Helyenként továbbél az a káros felfogás, hogy a vezetők dolgai nem tartoznak a dolgozókra. A belső ügyek ürügyén azonban néhol éppen azt igyekez­nek eltussolni, ami pedig a legszélesebb nyilvánosságra tar­tozik és ami valójában társadalmi érdekeket sért. Jó néhány tapasztalat azt mutatta a múlt esztendőben is, hogy a külön­féle mulasztásoknak, lopásoknak s más visszaéléseknek még mindig tág tere van Bács-Kiskun megyében. A bácsalmási NÉB vizsgálta a tanácsok kezelésében lévő földterületek hasznosítását. Bácsszőlősön megállapították: 21 hektár kül- és 9 hektár belterületi földet anélkül műveltek, hogy erről a tanáccsal megállapodtak volna. A jogtalan földhasználatra felhívták a tanácselnök figyelmét, kérve, hogy vonja felelősségre azokat, akik az állami tartalékterüle­tek kalózművelését elnézték. Mi történt ezután, nem tudjuk, mivel a NEB-jelentés így zárul. Az intézkedések folyamatban vannak. Csikérián az Új Kalász Termelőszövetkezet három autót magánszemélyeknek adott el. A népi ellenőrök hátrányos megkülönböztetésnek tartották, amiért a közös gazdaság­ban nem teremtettek rá lehetőséget, hogy a járműveket tsz­­tagok is megvásárolhassák. Ezenkívül — valóságos értéké­nél olcsóbban — értékesített a szövetkezet egy Volga sze­mélygépkocsit is, amelyet előzőleg a Kiskunhalasi Autójaví­tó Vállalatnál 73 ezer forintért rendbe hozatott. Az Új Ka­lász elnökét figyelmeztették, hogy ezek az autóeladások jog­­sértőek voltak, a jövőben akadályozza meg az ilyen eseteket. Megintcsak nem számított „belső ügy”, hogy a MÉM Bácsalmási Repülőgépes Szolgálatának szerelője, Szép Lász­ló ellopott 300 liter benzint és azt­­ állítása szerint­ ajándékba adta Szikra Lajos állami gazdasági dolgozónak. Közérdekű bejelentés nyomán a lopást a népi ellenőrök a helyi rendőrőrssel közösen vizsgálták, majd feljelentést tet­tek a bajai ügyészségen a benzintolvaj szerelő és az orgazda ellen. A bíróság vétkesnek találta mindkettőjüket, és 6400 —4500 forint pénzbüntetést szabott ki rájuk. Kiskőrösről a lakosság Félegyházára és Kiskunmajsára viszi cipőit javíttatni, mivel helyben csupán egy átalánydíjas cipész dolgozik. Az utazgatás és az ezzel járó pénzpocsékolás rontja az emberek hangulatát. Mit lehet tenni, hogy e fontos szolgáltatás ne sorvadjon el végképpen? Erre a kérdésre is próbáltak választ keresni a népi ellenőrök, ám teljesen ered­ménytelenül. A cipészszakmában a jelenlegi gazdasági körül­mények közt hiányzik a munkaerő-kínálat; két kiskőrösi cipész foglalkozást változtatott: az egyik fűtő, a másik aszta­los mellett segédmunkás lett; a harmadik probléma pedig, hogy egyre rosszabb a cipőkellék-ellátás , a magánkereske­dők vonakodnak számlát adni a lábbelijavításhoz szükséges kellékekről. A NER e szolgáltatás elmaradottságáért a tehe­tetlenséget tartja a legnagyobb hibának! A kiskunfélegyházi NEB a munkaidő kihasználását kísérte figyelemmel a Habselyem Kötöttárugyárban és az Április 4. Gépipari Művekben. A termelésszervezésre és a munkafe­gyelem javításárára vonatkozó javaslatai megvalósításával az előbbi helyen 9,64 százalékkal nőtt a termelékenység, míg a gépipari műveknél a munkaidő jobb beosztása vezetett eredményre. Magánszemély panaszát is segítette orvosolni a népi el­lenőrzés. A kecskeméti Huszák Tibor lakása már a beköltö­zés után nem sokkal beázott. A hibát többször jelentette a lakásszövetkezetnek és a kivitelezőnek. A Dutép néhányszor javítgatta a szigetelést, de a beázás továbbra sem szűnt meg, s a lakásban jelentős kárt okozott. Az építőipari vállalat végül is a NER közbelépéséve­l rendbe hozta a lakást, amely most már nem ázik be. K —1 VÁLTOZÁS MENET KÖZBEN . I. Kik kapták az ezer forint segélyt? November 29-én közölték a kormány és a SZOT megbeszéléséről szóló tudósításokat a napilapok. Egyebek között a következőket: Hoós János­nak, az Országos Tervhivatal elnökének javaslatára megállapodás szüle­tett arról, hogy „decemberben egyszeri juttatásként ezer forintot kapnak a gyesen és gyeden lévők, valamint a 3 ezer forintnál alacsonyabb ellátás­ban részesülők”. Az idézet a Petőfi Népéből való, de ezt írta a Magyar Nemzet és a Népszava is. Az aznapi Magyar Hírlapból a gyed már hiányzik, a Népsza­badság pedig egyáltalán nem közli e megbeszélés ezen részletét. A híradások megjelenése óta az érin­tettek jórészt már fel is vették a kiutalt ezer forintokat, ám — amire olvasóink közül is többen felhívták a figyelmet —­, a megjelent közleményekkel ellen­tétben csak a gyesen lévők és a három­ezer forintnál kevesebb ellátásban ré­szesülő nyugdíjasok kapták az egyszeri segélyt. Ezek után megkérdeztük az il­letékeseket, hogy mi az igazság, de egyelőre csak részeredményekhez ju­tottunk. Kecskeméten, a megyei társadalom­­biztosítási igazgatóságon Ádám Leven­­téné osztályvezető elmondta, hogy az utasítás szerint csak és kizárólag a gye­sen lévőknek jár az ezer forint, a gyedet kapóknak nem. A gyesen lévők közül azoknak, akik — akár automatikusan, akár méltányossági alapon­­— decem­ber hónapban legalább egy napot gye­sen töltöttek. Az érintetteknek a pénzt karácsony előtt meg kellett kapniuk, miután körlevélben minden vállalati ügyintézőt felszólítottak a soron kívüli intézkedésre. A társadalombiztosítási igazgatóság a közvetlenül hozzájuk tartozóknak postázta az összeget. Előfordulhat persze olyan eset, hogy valaki mégsem kapta meg az ezer forin­tot, de­ akkor valószínűleg az ügyintéző járt el szabálytalanul. Ha például meg­várta a kifizetéssel a decemberi bérjegy­zéket. Az is megtörténhet, hogy az érin­tett a munkáltatóhoz késve adta be az igényét, esetleg az utóbbi nem továbbí­totta azt időben. De lehetséges az is, hogy egyes személyeknek a gyes de­cember legvégén kezdődik, így csak ak­kor váltak jogosulttá a rendkívüli se­gélyre. Bármelyik eset is fordulna elő, az érintettek az ezer forintot, kivétel nélkül, utólag megkapják. Más a helyzet a 3 ezer forintnál ki­sebb ellátásban részesülőknél. Mint Haudinger Istvántól, a budapesti Nyug­díjfolyósító Intézet titkárságvezetőjétől megtudtuk, az egyszeri segélyt csak az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rok­kantsági, az özvegyi és a szülői nyugel­látást élvezők kapják, s közülük is azok, akiknek 1988. december hónap­ban a nyugdíjuk nem haladja meg a háromezer forintot. Ezek szerint nem jár tehát az egyéb ellátásban — baleseti járadék, mező­­gazdasági szövetkezeti járadék stb. — részesülőknek, még ha a pénzük ke­vesebb is a havi háromezer forintnál. Az ezer forintot egyébként december­ben minden érintettnek meg kellett kapnia, s az illetékesek szerint kará­csony előtt meg is kapták. Ha ez még­sem történt meg, akkor törzsszámokra hivatkozva forduljanak a Nyugdíjfo­lyósító Intézethez, ahol majd intézked­nek. Ezeket tudtuk meg. Arra azonban nem kaptunk választ, hogy a gyed miként maradt el a gyes mellől, jóllehet az eredeti közleményekben — az egyetlen Magyar Hírlapot kivéve — még ott volt. S az sem világos, hogy a minden újságban egységesen megjelent „háromezer forintnál kevesebb ellátmányban részesülők” köre miért szűkült le a cikkben említettekre. No és persze további kérdés az is: mikor és hol jelent meg ez a változás. Mert a közvélemény jószerivel az első, s a tények szerint egymásnak is ellentmon­dó újságközleményeket ismerte, ismeri. V. T. Kölcsön, kamattal A Somodi- tanyára mindig kétféle módon érkeztek a gyerekek: vagy megírták előre, hogy jönnek, vagy váratlanul állítottak be. Csakhogy az értesítés vagy az elmaradása soha sem a feledékenységen múlott: a le­vél jelzés volt. Ha ugyanis valame­lyik gyerek megírta, hogy ekkor meg ekkor jön, az azt jelentette, hogy pénzre van szüksége. Ezt ugyan így soha nem írta meg egyikük sem, de a szülők tudták, hogy ilyenkor az érkezés napjára, össze kell szedni va­lamennyi pénzt. A két öreg, Somodi Bálint meg a felesége ugyanúgy örült, akár így, akár úgy jöttek a gyerekek. Pénzük mindig volt. A tanya körül kert, a gyümölcsös meg a baromfiudvar ho­zott annyit, hogy nem kellett más­honnan kérni. Sőt, még boldogok is voltak, hogy segíthettek. A három gyerek mindig szabad­kozott, amikor átvették a pénzt. — Csak kölcsönbe viszem, édes­,­apám — mondta Terus. — Csak úgy fogadom el. — Én is úgy gondoltam, lányom. —­ És csakis kamatra, mert azt még­sem várhatjuk el édesapáméktól, hogy miattunk veszítsék el a kamatot. Jóska mindig restelkedett. — Úgy szégyellem magam, édes­apám. Ahelyett, hogy mi segítenénk, még mi jövünk kérni.­ — Hadd el, fiam, amíg van, addig tudok adni. Majd ha nem lesz, nem kap­tok. Feri, a legkisebb gyerek a fejét csó­válta. — Csak azt nem értem, hogy lehet az, hogy maguknak itt a tanyán annyi pén­zük gyűlik össze, hogy még nekünk is tudnak adni.­­ —Majd megtudod, fiam, ha ti is öre­gek lesztek. Mi kell már nekünk? Sem­mi. Az ennivaló megterem a kertben, húsféle, tojás kikerül a baromfiudvarból Cipő meg ruha? Jó a régi, minek ven­nénk újat? A három gyerek'fényképe ott' volt a tanyai ház szobájában, a fiókos almáriu­mon. Terus is, Jóska is, Feri is vidáman mosolygott az öregekre, mikor beléptek a szobába.­­ Ami a kamatokat illeti, amiről Terus beszélt, arra soha nem gondolt ko­molyan Somodi Bálint. Nem akart ő hasznot a gyerekeknek adott pénz­ből! Még az lett volna szép! Hanem azt mindig felírta, hogy melyiknek mennyit adott. Mégpedig a fényképek hátuljára. Utoljára Jóska fényképére került fel, hogy tízezer forint. Somodi néni épp akkor nyitott be aznap, amikor a férje visszatette a képet a helyére.­­­­— Te, Bálint! No, mi van? — Már régóta akarom tőled kér­dezni. Csak nem akarod tán vissza­kérni a gyerekektől azt a pénzt, amit adsz nekik? Somodi Bálint elmosolyodott. — Olyannak ismersz te engem? — Hát akkor mi a fenének írod fel kinek-kinek a fényképére, hogy mennyit kapott? — Minek? Nehogy valamelyik többet kapjon a másiknál, véletlenül. Ki a fene tudná észben tartami, mennyit adtam nekik, így meg pon­tosan tudom, s egyik sem jár se jól, se rosszul — tette hozzá az­ öreg, és mind a három fényképet megsimo­gatta. Tóth Tibor 1989. január 2. • PETŐFI NÉPE « 3 BUGAC, KECSKEMÉT IS ÚTICÉL LEHET Turisták Izraelből és Izraelbe Izraelről szinte naponta látunk képe­ket a tévében, olvashatunk róla az újsá­gokban. A világpolitikai események egyik központja az ország. Arról azon­ban keveset hallani, látni, hogy ez a vi­dék egyben turistaparadicsom is. A Föld minden tájb­ól, az esztendő minden sza­kában jönnek a külföldiek, s ismerked­nek az emberiség vallási-kulturális örökségével, a sajátos természeti adott­ságokkal, az ottani élettel. Az ott lakók ugyancsak­ járják a világot, s közölik a hírek szerint 1988-ban mintegy 40 ezren hazánkat is felkeresték. Az egyre erősö­dő kétoldalú kapcsolatok egyik legter­mészetesebb eleme az idegenforgalom. Ez erősítendő járt a közelmúltban Izra­elben Kovács István, a Budapest Tourist igazgatóhelyettese, aki korábban a Pusztatourist vezetője volt. • Mi volt utazásának közvetlen cél­ja? — kérdeztem. — El akarjuk érni, hogy közreműkö­désünkkel több izraeli turista jöjjön Magyarországra szervezett vagy egyéni utazás keretében egyaránt.­ Ne­künk három éve van kapcsolatunk egy spanyol központú izraeli utazási irodá­val, a Méliával, de ez idő alatt nem nőtt igazán a forgalom. A fejlesztés lehető­ségeiről tárgyaltunk velük, s több más kinti idegenforgalmi céggel is. Ezen túl részt vettünk néhány szervezett progra­mon, megismerve, hogy mit kínálnak ők az odalátogatóknak. Mert Izrael is várja a magyar turistákat. — Az együttműködést elősegítheti, hogy rövidesen megindul a menetrend szerinti Budapest—Tel Aviv között légi­járat. Önök még Frankfurton keresztül utaztak az El A­ gépével. — Igen, s tapasztaltuk, hogy a fel­szállás előtt udvarias, de igen szigorú a repülőtéri utasellenőrzés, amelyet rá­adásul az izraeli biztonsági szolgálat végez. Aprólékosan s úgy, hogy a szük­séges tennivalókról nemcsak németül tájékoztattak, hanem a magyarok szá­mára kerestek magyarul tudó tisztvise­lőt is. •Az idegenforgalom felfuttatásában milyen szerepet játszhat a nemrég meg­alakult magyarországi zsidó kulturális egyesület? — Ez is egy lehetőség. Miként az is, hogy a Szentföld önmagában is nagy vonzerő. S éppen mert három vallás­nak is központja, ezért ezt az utat is ki kell használni. . — Mire kíváncsiak azok, akik hoz­zánk utaznak Izraelből? v‘ — A beutazók lényegében három csoportot alkotnak. Egyik a hagyomá­nyos, szervezett turistáké, akik újat akarnak látni. Ők elsősorban egy kom­binált Bécs—Budapest—Belgrád vagy Ljubljana útra jelentkeznek. Jugoszlá­via nagyon tetszik nekik, Budapest pe­dig divatban van, imádják. Arról azon­ban nem sokat tudnak, hogy az ország­ban mást is érdemes megnézni. — Bács-Kiskun megyét például? — Valamikor én sem hittem el, hogy a külföldieknek Budapest mennyire meghatározó. Bács-Kiskunt úgy lehet bekapcsolni a programba, hogy a ven­dégek felkeresik Bugacot. És ezeken az egynapos utakon is nagyon jó híre ala­kult ki Kecskemétnek. Nemcsak az osztrák és német turisták körében, ha­nem ezt tapasztaltam Izraelben is. Gyakran emlegetik: az a város, ame­lyiknek olyan szép központja van. •­­ Szerepel ez a látogatás az újabb ajánlatokban is? — Bugaccal együtt természetesen — a budapesti program részeként. — S kik jönnek még hozzánk Izrael­ből, melyik az a további kézi csoport? — Vannak, akik az eredetükkel, szü­leik, rokonaik származási helyével akarnak megismerkedni, esetleg saját ifjúkori emlékeiket a helyszínen felele­veníteni. A harmadik, s ez a kisebb rész, amelyet a vallás hoz ide. —Milyen a kinti idegenforgalmi piac? , — Nehéz betörni, hiszen ott majd­nem mindegyik utazási iroda ajánlja Magyarországot. Sőt, akadnak speciá­lisan erre a szolgáltatásra alakult kis cégek, amelyek, ha csak a repülőjegye­ket adják el, már annak jutalékából is megélnek. Romániába mostanság ke­vesen utaznak, keresik az intenzívebb kapcsolatot Csehszlovákiával és Szovjetunióval, de a fő cél most e vi­­­szonylatban Magyarország. — Miből érzékelhető egy utazási szakember számára az érdeklődés? — Abból például, hogy nemcsak az általunk megkeresett irodák fogadtak bennünket, hanem fölhívtak más cégek is, hogy tárgyaljunk. —Említette, hogy részt vettek szerve­zett programokon. Mit lát a turista? — A Szentföldről, Jeruzsálemről és Betlehemről már szóltam, de igen érde­kes a Holt-tenger, amelyben egész év­ben lehet fürödni, és az is lebeg benne, aki nem tud úszni. Kedvelt cél a Názá­­reti-tó, s egyenesen fantasztikus a jú­­deai sivatag. — Miért? — Az ember azt hinné, hogy síkvi­dék. Pedig hegység, itt-ott száraz fűcso­mókkal a völgyekben. Ott élnek a be­duinok, sátrakban, bádogházakban, amelyek tetején ott a tévéantenna. A közelben meg a tevék, kecskék, bir­kák. Egy másik­ világ a gyémántcsiszo­ló üzem. Ez az első számú iparág Izra­elben, s egyben turistacélpont, magyar nyelvű idegenvezetéssel is. — Beleláttak az ország hétköznapi életébe is? — Egy kicsit mindenképpen. Rövi­den úgy lehetne jellemezni: a fejlett Eu­rópa és egy kevés egzotikus keret együtt. Légkondicionáltak a buszok, az autók, de ez utóbbiakban szinte ki­vétel nélkül van egy kis pisztoly. Meg­szokott látvány a szolgálatot teljesítő, feltúrt ingujjú, géppisztolyos katona, szinte hozzátartozik az utcaképhez. Na, és éppen ottjártunkkor zajlottak a választások, amelyek napját munka­szüneti nappá nyilvánították.­­ Ma már tudjuk a végeredményt, sőt a kormány is megalakult, maradt a régi koalíció. De mit gondoltak erről ott, előre? — Érdekes volt, hogy akikkel mi találkoztunk, azok főként a Peresz ve­zette Munkapártot támogatták. Mégis győzött Samir és a Likud-tömb, s végül­ e két párt alkotja a kormánykoalíciót. Mivel nagy tömegek ellenzik az orto­dox vallási pártok felfogását — egy példa: szerintük szombatonként nem közlekedhetne egyetlen jármű, busz, személyautó, de még lift sem — így Samir az együttműködéssel hívei egy részének elvesztését kockáztatta volna. Jártunk a kibucokban is — életmód­juk az egészen szigorú közösségtől a formálisan fennállókig terjed; akadnak köztük a csőd felé haladók s virágzóak is. Az egyik például, hogy végezetül visszatérjek ismét az idegenforgalom­hoz, egy ötcsillagos szállodát üzemel­tet. Váczi Tamás • A turisták emléke Kecskemétről: az a város, amelyiknek olyan szép központja van. RÁDIÓJEGYZET Humorban pácolva Ha a Magyar Televízió „Szilveszter háromtól háromig" címmel hirdette meg és vitte végbe „nonstop” évzáró-évkez­dő műsorát, akkor a Magyar Rádió műsorcsinálói még erre is „rátettek egy­két lapáttal.” Ugyanis már szombatra virradó éjjel együtt volt egy vidám kis csapat — közte a tévés személyiségként is ismert, valójában igazi rádiós Pintér Dezső —, amely „Jó reggelt! — éjsza­ka" címmel szórakoztatta az aludni nem tudó hallgatóságot. Aki bele tu­dott hallgatni ebbe a szilveszteri hangu­latot gerjesztő műsorba, nemcsak vi­dám bolondozás fültanúja lehetett, de sokat megtudhatott a szinte csupa ta­nár és más „eltévelyedett” értelmiségi riporter, műsorvezető, szerkesztő — pályamódosító életéről, szépségéről és nehézségeiről.munkájuk Talán mondani sem kell, hogy már a szombati nappali műsor is telis teli volt az évet összegező és a hallgatót a szil­veszterre ráhangoló ötletekkel. Ilyen volt „Halló, beszélünk ..címmel a külpolitikai szerkesztőség délutáni mű­sora, amely egy sereg „baki” összegyűj­tésével bizonyította, milyen keserves kenyér is néha a külföldi tudósítóé, aki­nek rögtönözve kell elboldogulnia a nyelvtörő kifejezések között. Szellemes, kedves baráti csevegés volt egy órán át sok zenével a hegedű nélküli Hegedűsök műsora, akik közt az író Hegedűs Géza és a színművész He­gedűs D. Géza „vitte a prímet”. Aki a kis zsebrádióját a­ füléhez szo­rítva ült le délután a képernyő elé, vagy netán pihentetőül inkább csak rádió­zott, a kulturális közéleti paródiákon ne­vethetett vagy bosszankodhatott egy sereg kitűnő színész segédletével. Be­vallom, nem tudtam ellenállni és a Pe­tőfi rádió délutáni műsorába is bele­hallgattam, ahol „Két félidő — humor­ban" címmel csaknem másfél órán át Székhelyi József és Koltai Róbert volt a „játékvezető”, illetve „vezetőedző”. Rengeteg ismert színész működött köz­re itt is, hogy a humor mindig újnak tetsző—Kellér Dezső, Karinthy Frigyes és mások által már jól kitaposott — út­jain simán haladjanak. Remélem, megismétlik még felvétel­ről a „25 éves ” Stúdió 1 jubileumi hangversenyét a 6-os stúdióból, mert a jó másfél órányi sok-sok nosztalgikus zeneszámból csak Galambos Erzsit hal­lottam, aki az ismert „Kabaré" dalt adta elő.-Csak szerettem volna hallani az „Állatkerti diszkót", s bizony szívesen hallgattam volna végig „A Szabó csa­lád" zenés különkiadását is, amelynek keretében jelenetek és dalok hangzottak el az 1988 tavaszán megjelent nagyle­mezről. De ennyi felé már valóban nem szakadhatott a rádiót olykor a tévénél is jobban szerető ember figyelme sem. Hogy végül is milyen volt a régen be­harangozott Rádiókabaré szilveszteri műsora, melyet Tőlünk kezdhetjük!" címmel Verebes István kapcsolt össze, vezetett elő a tőle megszokott csípős és fanyar, talán néha már bölcsnek is ne­vezhető szövegével? Be kell vallanom, hogy csak sejtem, mivel a szilveszteri hangulat még egy kisebb baráti társa­ságban sem teszi lehetővé a poénok nyugodt élvezetét. Vagyis a kabarét meg kell hallgatni hétfő este még ahhoz, hogy kialakult biztos véleményt is mondhassak róla. Ezt ajánlom minden­kinek, aki tévé előtt tanyázva töltötte el az év utolsó estéjét. Hanem még a vasárnap délelőtt szót érdemel. A „Két félidő a humorban” második félidejét adták, ezúttal Hofi is besegített. Felfrissülve figyeltünk a sok jó régi, pácolt, de még mindig üde hu­morra. Mezei Mariska és Mányai Lajos vitájára a felborított sótartó veszedel­méről, vagy a „Dunaújvárosi rém" ba­nális, majdnem igaz történetére. Íme egy részlet: — Milyen pisztoly volt? — Vízi, de nem tudtam vele lőni, mert befagyott. Az ilyenek még tíz év múlva is meg­mozgatják az ember rekeszizmait. Ál­dás ez, bizony, ilyen vészterhes — han­gulatában még a kabarét is nyomasztó — időkben. F. T. P. S Buck 1989. — Rádiókabaré. Szóvivők: Jerzy Urban, Verebes István és Marosán György (a hölgy a tolmács).

Next