Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 1. Kambodzsa-értekezlet Összességében kedvezően értékelte a párizsi Kambodzsa­­konferencia kezdeti tapasztalatait hétfői nemzetközi sajtóér­tekezletén Vagyim Perfiljev. A szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztályának helyettes vezetője szerint az első nap főként konstruktív hozzászólások hangzottak el, de sajnálatosan akadtak konfrontációs állásfoglalások is, így óvatosságra intenek Szihanuk herceg beszédének egyes ele­mei. Perfiljev szerint kétségkívül komoly és reális lehetőség kínálkozik a probléma külpolitikai vonatkozásainak rende­zésére, a belpolitikai kérdések azonban sokkal összetettebb gondokat hoznak a felszínre. A szovjet külügyi szóvivő külön kitért Sevardnadze kül­ügyminiszter párizsi tárgyalásaira. Méltatta azt, hogy a BT állandó tagjainak képviselői számos fontos kérdésben egyet­értést tudtak kialakítani. Perfiljev a szovjet külügyminiszter­nek és indonéz kollégájának hétfői párizsi megbeszéléséről tájékoztatva bejelentette, hogy Suharto indonéz elnök hiva­talos látogatást tesz a Szovjetunióban. A szóvivő kitért arra is, hogy Sevardnadze a nap folyamán Teheránba utazik, ahol az iráni vezetéssel folytat tárgyalásokat. Egy kérdés kapcsán nem zárta ki, hogy Rafszandzsani államfővel is tárgyal majd a szovjet diplomácia vezetője. • A francia főváros konferencia-központjá­ban húsz ország és az ENSZ képviselőinek jelenlétében ülésezik a Kambodzsa-értekezlet. (MTI-telefotó) NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLET MAGYARORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG MEGSEGÍTÉSÉRE Segélyek helyett segítség Kedden Brüsszelben 24 nyugati ország szakértői ülnek össze, hogy egynapos értekezleten megvitassák: miként segíthetnék a magyar és a lengyel reformokat. Két héttel ezelőtt a hét leggazdagabb ipari ország párizsi csúcs­­értekezletén megbízták a Közös Piac végrehajtó szervét, a bizottsá­got a segítség szervezésével. A keddi értekezletet a bizottság hívta össze az EK székhelyére. A résztvevők: a Közös Piac 12 tagállama, az EFTA hat tagja, az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Auszt­rália, Új-Zéland és az időközben ugyancsak meghívott Törökor­szág. Teljes jogú résztvevő az EK bizottsága is, amelyet Horst Krenzler, a külkapcsolatokért felelős főigazgatóság vezetője kép­visel. Ő is fog elnökölni a keddi értekezleten. A tanácskozás napirendjén a Lengyelországnak nyújtandó élel­miszersegély szerepel, valamint elképzelések és ötletek arra, ho­gyan bővíthetnék a „24-ek” gazdasági és kereskedelmi együttmű­ködésüket Magyarországgal és Lengyelországgal. Az első napiren­di pont ügyében az EK már megadta az alaphangot: a napokban 140 millió dolláros élelmiszersegélyt utalt ki Lengyelországnak két évre azzal a feltétellel, hogy az élelmiszer egy részének értékesítésé­ből származó bevételeit a lengyel kormány kizárólag az ottani mezőgazdaság és az élelmiszer-elosztás fejlesztésére fordítja. Brüsszeli diplomáciai körökben az értekezlet előtt senki sem várta, hogy az egynapos „ötletrohamon” valamiféle nemes versen­gés alakulna ki a résztvevők között abban, hogy ki „ad többet”. Ezt a megbeszélés politikailag viszonylag alacsony szintje sem teszi lehetővé. A tanácskozás a hétfői vélemények szerint inkább óvatos tapasztalatcserének ígérkezik, amelyen a résztvevők főként azok szavára lesznek kíváncsiak, akiknek már van gyakorlatuk Kelet- Európában: az NSZK-éra, Ausztriáéra, Japánéra, vagy az EK Bizottságáéra. Eleve kizárták a témák közül az adósságok ügyét és a pénzügyi együttműködés más, hitelezési jellegű kérdéseit. Elsősorban arról lesz szó, hogy beruházásokkal, vegyes vállalatok alapításával, ta­pasztalatátadással, szakmai és gazdasági vezetőképzéssel (mene­dzserképzéssel) hogyan lehetne segíteni a piacgazdaság infrastruk­túrájának, esetleges kereskedelmi könnyítésekkel pedig a gazda­ságnak a fejlődését a reformer kelet-európai országokban. KOMMENTÁR Moldáviai románok Moldávia — régi nevén Bessz­­arábia — a Szovjetunió délnyugati tagköztársasága. Lakóinak száma valamivel több mint 3 millió, akik­nek a kétharmada román, vagy hiva­talosan moldován nyelvet beszél. Nevezhetnénk őket akár románok­nak is, hisz a moldvai és a moldáviai szántóvetők között csak annyi kü­lönbség van, mint a székely és a ma­gyar parasztember között. Azonban a hivatalos politika a moldáviai ro­mánok románságát ötven éven ke­resztül nem volt hajlandó elismerni. Moldávia a Balkán és az orosz sztyeppék között terül el. Évszáza­dok során igen sok nép vagy néptö­redék települt meg itt — román, szláv, görög, tatár, egy kevés ma­gyar. Hogy mi vonzotta őket ide? Talán a szelíd dombok és a kellemes éghajlat. Azonban a „hadak útjá­ban" feküdt e terület. A XVIII. szá­zad végén a török fennhatóság alá tartozó román Moldvával volt kap­csolatban Moldávia. Utána egy év­századon át orosz kézen volt a terü­let. Majd 1918-tól, csakúgy, mint Erdély, Besszarábia is Bukarest fennhatósága alá került. Moszkva sohasem ismerte el, hogy a román többségű területet elcsatolták tőle, s amikor igazi katonai nagyhatalom­má nőtte ki magát, visszaszerezte e területet. A 1939. augusztus 23-ai Ribbentropp—Molotov-paktum tit­kos záradékában a Szovjetunió sza­bad kezet kapott Hitlertől Besszará­bia visszaszerzésére. 1940. június 26- án Moszkva felszólította Bukares­tet, hogy 72 órán belül ürítse ki a vitatott területet, ellenkező esetben ... Ezek után minden a forgató­­könyv szerint történt. Csakúgy, mint a három balti köztársaságban, itt is hirtelen győzött a szocialista forra­dalom, hogy a terület gyorsan beta­gozódhasson a szovjet állam szövet­ségébe. Majd 1949-től tagköztársa­sággá válik Moldávia, melynek au­tonómiája csak papíron létezett. Sőt, e papírt sem tudták a latin betűkhöz szokott moldován románok elolvas­ni, hisz cirill (orosz) ábécét koráb­ban nem tanultak. A terület többsé­gének a nyelve kiszorult a hivatalok­ból —­ legfeljebb megtűrt maradt —. Ők pedig románból moldovánok­­ká lettek, hogy ma is többséget al­kossanak Moldáviában. Barta Zsolt Csontváz­kereskedők Az indiai Kalkuttát hovatovább nemcsak műemlékei, nyomornegyedei, és utcán alvó koldusai miatt tartják India egyik legérdeke­sebb városának. A horror és a fekete humor kedvelőit valószínűleg szent borzadállyal töl­ti el a nemrégiben nyilvánosságra hozott tény: Kalkutta a világ legnagyobb csontváz- és koponyaexportőre. Ezt a kivitelt 1985-ben a hatóságok betil­tották, titokban mégis virágzik az üzlet. A feketepiacon 10 ezer rúpiát (650 dollár) is adnak egy sértetlen emberi csontvázért. Évente körülbelül 15 ezer csontváz és 50 ezer koponya vándorol titkos kereskedelmi uta­kon külföldre. A kalkuttai csontvázkereskedők a közeli temetőkből, illetve Bihar állam és Nyugat- Bengália sűrűn lakott vidékeiről kapják a „szállítmányokat”, amelyek azután Bangla­­desen keresztül jutnak tovább a megrende­lőkhöz. A mintegy 4 millió dollár értékű indiai csontvázexport több mint egynegyede Kalkuttából származik. A sajátos tevékenység nyomán rémtörté­netek is szárnyra kaptak. Az egyik, tavaly állítólag megesett történet így szól. Néhány fiatal arra lett figyelmes, hogy az egyik hulla­házból gyanús zaj szűrődik ki. Amikor be­léptek a bűzlő, vérrel telefröcskölt helyiség­be, azt látták, hogy egy fiatalember szabályo­san „skalpol”. Körülötte szanaszét hevert tizenhárom fej. A rendőrségen aztán a skal­­poló bevallotta, hogy a „feldolgozott” kopo­nyákat apja adja el kalkuttai kereskedőkap­csolatának. Az üzletág virágzásának az is kedvez, hogy a hullaházakban nagyon sok az azono­síthatatlan holttest. A milliós nagyvárosok nyomornegyedeiben rengeteg az olyan em­ber, akiknek a halálára senki nem figyel fel. Az olyan esetek is gyakoriak, hogy az általá­ban maguk is szegény „bedolgozók” koldu­sokat ölnek meg egyetlen értékükért, a csontvázukért. Szovjet— amerikai konzultáció Afganisztánról Az afganisztáni kérdésről kezdtek konzultációt hétfőn Stockholmban amerikai és szovjet szakértők. Az Egyesült Államok küldöttségét John Kelly, a közel-keleti és dél-ázsiai ügyekért felelős külügyminiszter­helyettes vezeti, a szovjet delegáció élén pedig Nyikolaj Ivanovics Kozirjov, kü­lönleges feladatokkal megbízott, rend­kívüli nagykövet áll. Stockholmi tisztviselők azt közölték, hogy a tárgyalások napirendjén csak az afganisztáni helyzettel összefüggő kér­dések szerepelnek. Jim Borup, a stock­holmi amerikai nagykövetség szóvivője azonban nem zárta ki annak lehetősé­gét, hogy a térséggel kapcsolatos más problémákat is előterjesztenek. (Pénteken a washingtoni külügymi­nisztérium szóvivője azt mondta, hogy a konzultáción amerikai részről felve­tik az Iránt, valamint a libanoni síita, Irán-barát muzulmán milícia fogságá­ban lévő amerikai túszokat érintő kér­déseket is.) Borup most kijelentette, hogy az amerikai külügyminisztérium a megbeszéléssel kapcsolatos lényegi kommentárt csak napokkal, esetleg he­tekkel a találkozó után ad ki. Hétfőn az afgán felkelők ismét raké­tákkal lőtték Kabult. A rakéták egy kórház és egy kerékpárgyár közelében robbantak. A támadásnak 17 halálos áldozata és 16 sebesültje van. INTERJÚ SZAHAROV AKADÉMIKUSSAL A nemzetiségi konűiktusok megoldásának lehetséges útja a jelenlegi­­»m I­r­föderáció­­k felszámolása A nemzetiségi konfliktusok megoldásának lehetséges útját a jelenlegi föderáció, vagyis a „nagyhatalmi struktúra” teljes felszámolásában és konföderá­ció megteremtésében, egy ké­sőbbi szakaszban pedig a ré­szekből egy új, minőségileg megváltozott szövetségi rend­szer kialakulásában látja And­rej Szaharov. Az Ogonyokból közült hosszú interjúban az akadémikus elmondja: ilyenfor­mán az átalakítás minden kis egységben gyorsabban végbe­menne. Az egységek között a kapcsolatrendszer a nulláról in­dulna, és az élet diktálta szük­ségletek szerint újjáalakulna. A kis népek esetében Szaha­rov az önállóságot nem tartja sem veszélyesnek, sem lehetet­lennek. Szaharov a hadseregről szól­va nem tartotta elegendőnek azt, hogy a fegyveres erők lét­számát 500 ezerrel csökkentik, hiszen mint rámutatott , a hadsereg létszáma a békeidő tá­masztotta feltételekhez képest túlságosan nagy. A leszerelő ka­tonák nagy gazdasági tartalékot adnának az országnak. Az atomfegyverek teljes meg­semmisítését tekintve Szaharov óvatosságra intett: szerinte az átalakítás még nem vált vissza­fordíthatatlanná a Szovjetunió­ban. Növelni kell az országok közötti bizalom légkörét, és szá­molni kell azzal, hogy az atom­fegyverrel rendelkező országok száma egyre nő. Ezek között Iz­raelt, Indiát, Brazíliát és az atomfegyver előállításának kü­szöbén lévő Argentínát említet­te. Szaharov hangsúlyozta, hogy az emberiséget fenyegető globá­lis veszély elhárítását a két tár­sadalmi rendszer, a szocializ­mus és a kapitalizmus konver­genciája, közelítése, a pluraliz­mus általánossá válása nélkül nem lehet megvalósítani. Ez a folyamat valójában már elkez­dődött. Az átalakítás az élet minden területén — társada­lomban és gazdaságban egy­aránt — a pluralizmus megvaló­sítását jelenti, és ez egyben a konvergencia megvalósulása. — Az ország katasztrofális helyzetben van, a nemzetiségi kapcsolatok feszültek, a lakos­ság nem bízik a vezetésben, és ebben az ingatag helyzetben mind a katonai hatalomátvétel, mind a párt jobbszárnya részé­ről történő hatalomátvétel le­hetséges — mondotta Szaha­rov.­­ De előfordulhat az is, hogy a vezetés bizonyos erők fogságába esik és nem képes a szabad cselekvésre. Ez — sze­rinte — személycsere nélkül is végbemehet. Az elmúlt hónapok „alkot­mányellenes és demokráciaelle­nes” rendeleteiről (gyülekezési tilalmak, különleges alakulatok stb.) Szaharov úgy vélekedett, hogy azok a vezetésnek a politi­kailag aktívvá vált néptől való félelmét tükrözik és ez nagyon rossz jel. A kongresszus nem tudta hatályon kívül helyezni ezeket a rendeleteket és azóta is minden előzetes vita, publikálás nélkül ezeket újabbakkal kiegé­szítették. Ezt is kedvezőtlen jel­nek nevezte. A választási rendszerrel, a vá­lasztásokkal kapcsolatban Sza­harov a legfelsőbb tanács elnö­kének közvetlen szavazás útján történő megválasztását és a tár­sadalmi szervezetek külön kép­viselő-választási jogának eltör­lését tartaná kívánatosnak. Azt, hogy a népi küldöttek kongres­­­szusán nem használtak automa­ta szavazatszámláló rendszert, Szaharov nem tartotta véletlen­nek. Állítása szerint ennek nem is gazdasági okai voltak. DREXLER GÁBORTÓL KÉRDEZTE MUNKATÁRSUNK: Miért nem segítettek? A sajtótájékoztatón sok-sok kérdés elhangzott. Drexler Gábor azonban szinte egyik kérdésre sem adott konk­rét választ. Amikor arról beszélt, hogy jó lenne a szibériai, barguzini kutatáso­kat végre lezárni, mert ez már koráb­ban is felvetődött és akkor sem támo­gatták az ügyet, megkérdeztem: — Ha már korábban sem álltak ezen kutatások mellé, ugyan miért nem támo­gatták a mostani expedíció munkáját? Itt most válasz következnék, de meg kell hagyni, érdemi felelet nem hang­zott el. — Kiszely professzor őszintén beval­lotta, elutazása előtt egy százalék esélyt adott arra, hogy valóban Petőfit találják meg. Érdekelne, mi Drexler Gábor sze­mélyes véleménye ezzel kapcsolatban. Magyarul: ő hitt-e legalább egy százalé­kig a sikerben? — Döntő lépés a kutatástól várható — állította. — Azóta engem is foglal­koztat az ügy, olvastam néhány köny­vet. Higgye el, mi, amikor megkaptuk Morvai táviratát, tettünk lépéseket a nagykövetségen. — Nem éreztük ezt Barguzinban — firtattam tovább. — Ha idehaza nem hitték el a szenzációsnak számító beje­lentésünket Barguzinból, a sajtó is hitet­lenkedett, miért nem küldtek azonnal a helyszínre magyar szakértőt!? Erre a kérdésemre sem jutott érdemi válasz. Továbbra sem érthető tehát, hogy az ásatások, az azonosítások befejezte után majdnem tíz napig miért nem le­­­hetett megtenni idehaza a szükséges lé­péseket. (b. t.) MI TÖRTÉNT AZ MSZMP ZALA MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETÉN? „Tegnap jártam először a pártbizottság épületében” — mondja az új választmány elnöke Jóllehet, a hétvégi Zala megyei pártértekezleten szélsőséges vélemények is meg­fogalmazódtak, az MSZMP szervezeti struktúrájának és működési rendjének átalakításáról igazi politizálás folyt. Az értekezlet légköre beleillett abba a néha éles hangú és szenvedélyektől sem mentes vitasorozatba, amely nélkül nem lehetne ilyen léptékű a változás. Egyebek között ezt mondta Fejti György, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára az MTI munka­társának kérdéseire válaszolva. Fejti György szerint nincs semmi rendkívüli abban, hogy a reformkori platform szándéka érvényesült, s a pártbizottság helyett a jövőben választmány működik Zala megyében, s annak élén — társadalmi funkcióban — elnök áll. A KB titkára ugyanakkor hangoztatta: a megye eddigi vezetése a lényeget illetően a reformok, a változás híve volt. Hibájuk abban keresendő, hogy nem ismerték fel korábban: elképzeléseiket a mozgalom megújításáról pártértekezlet keretei között kell legiti­­mizálni. A választás egyfajta bizalmatlanságot tükrözött a reformköri platformon kívül álló MSZMP-tagokkal szemben. Ez a magyarázata annak, hogy „áldozatul estek” olyan személyek is, akik nem tekinthetők a haladás kerékkötőinek. Tudo­másul kell venni — mondta —, hogy e viták ilyesfajta „igazságtételekkel” is együtt járnak. A KB titkára érzékeltette: kezd kibontakozni egy olyan, önmagát megszervezni képes — nézetrendszerét illetően párthű — korosztály a harmincasok, negyvene­sek köréből, amely másfajta pártarculat kialakulását sürgeti, tartalmi kérdések­­ben, s az irányítási struktúrában is változást óhajt. A megyei apparátus létszámát, az ott dolgozó hivatalnokok sorsát érintő kér­désre Fejti György elmondta: a tisztségviselői létszám áttekintése teljes egészében az új megyei vezetés feladata, a KB-titkár azonban nem tartaná szükségesnek az apparátus teljes lecserélését. A változást nagy körültekintéssel kell megszervezni, mert Fejti György szerint kontinuitásra és minden változást akaró emberre az új vezetésnek szüksége van. Számukra a jelenleg érvényes felmondási idő az irányadó, de már formálódik a Politikai Intéző Bizottságnak az az állásfoglalása, amely munkaadói minőség­ben ezt az átképzéshez, az új feladatkör kialakításához szükséges időt 6 hónapban szabná meg. A tervezetet várhatóan e hónap közepe táján hozzák nyilvánosságra. Zala megye székhelyén, Zalaegerszegen és megyeszerte egyesek örömmel, má­sok aggodalommal fogadták a változást. Akik örültek neki, a reformkörök álta­luk kívánt győzelmének fogták fel, akik aggódtak miatta, azok elsősorban azt latolgatták: vajon sikerül-e majd a kongresszusig és a közelgő választásokig megvívni a profi politikusok nélkül a harcot a párt tartalmi megújítását. Voltak olyanok, akik a pártfunkcionáriusok visszalépését megfutamodásként értékelték, és olyanok is, akik azt kérdezték, vajon nem alakul-e most ki belőlük egy újabb elégedetlen réteg? Dr. Vári László, a 42 éves nagykanizsai ügyvéd, a most létrehozott választmány társadalmi elnöke az MTI munkatársának kérdéseire válaszolva elmondta: kedve­ző jelként értékeli, hogy a barátok, ismerősök tisztességgel köszöntik és helytállás­ra biztatják. Érthetőnek nevezte azt is, hogy sokan „puccsot” emlegetnek, mert hiszen nem olyan nagyon régen még teljesen elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki csak úgy, az „utcáról” egy megye pártéletének élére kerüljön. Én például — mondotta — tegnap jártam először a megyei pártbizottság épületében. A pártbizottság régi munkatársaival — folytatta — megegyeztünk abban, hogy nem ellenségek vagyunk; az értekezleten se ellenségek, hanem nézetek csaptak össze. Leültünk és megbeszéltük a tennivalókat. Korrekt módon mindenki továb­bi sorsát megoldjuk, egzisztenciális hátrányba senki nem kerülhet. Volt, aki már tett is lépéseket, lesz, aki önként elmegy. Abban is egyetértés van, hogy nem lehet politikai vákuum a megyében, tartani kell a kapcsolatot a területi pártszervekkel. Nehéz feladat lesz, de ezt is meg kell oldanunk, mert hiszen feltétele annak, hogy tisztességgel felkészüljünk a kongresszusra. Dr. Rácz Lídia, a választmány társadalmi elnökhelyettese ugyanakkor arról beszélt az MTI munkatársának, hogy az új vezetés lemondott különböző előjo­gokról, így például a tiszteletdíjról és a gépkocsi-használati díjról. Azt viszont eltökélte, hogy mindig és mindenkor a pártbizottság rendelkezésére áll. (MTI) VALUTA­­BANKJEGY ÉS CSEKKFÁRFOLYAMOK 1989. július 31. Pénznem Vételi Eladási Angol font árf. 100 egységre Ft-ban 9651,83 10 248,85 Ausztrál dollár 4376,09 4646,77 Belga frank 148,38 157,56 Dán korona 798,84 848,26 Finn márka 1378,80 1464,08 Francia frank 917,02 973,74 Görög drachma a/b 35,93 38,15 Holland forint 2753,67 2924,01 ír font 828,05 893,29 448,66 Japán yen (1000) 422,52 Kanadai dollár 4914,12 5218,08 Kuvaiti dinár 19699,82 20918,36 Norvég korona NSZK-márka 846,70 899,08 3106,44 3298,60 Olasz líra (1000) 43,13 45,79 Osztrák schilling 441,21 468,51 Portugál escudo 37,12 39,42 Spanyol peseta 49,55 52,61 3829,08 Svájci frank 3606,02 Svéd korona 908,99 965,21 USA-dollár 5807,51 6166,73 Ecu (közös piac) 6434,91 6832,95 Jugoszláv dinár csekk (1000) b 26,19— a) vásárolható legmagasabb bankj egycímlet: 1000-es b) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: Görög drachma 37,00 37,08 Jugoszláv dinár csekk (1000) 26,97—

Next